Novemberi összefoglaló

Milyen hamar eltelt ez az ősz! A novemberrel megérkezett az eső, a nyálkásabb időszak, idő előtt elkezdtem darálni a karácsonyi filmeket, és a hónap végére le is betegedtem. Nem csoda, ha örülök, hogy hétvégén első advent. Nézzük hát, mik kerültek sorra novemberben.

Ezeket olvastam:

• Mary Alice Monroe: Beach House Memories - harmadik része a The Beach House sorozatnak, a negyedik már ott is van a polcomon.
• Linwood Barclay: A baleset - nagyon tetszett, izgalmas és fordulatos volt.
• Ted Chiang: Kilégzés és más novellák - sokáig tartott, amíg átküzdöttem magam ezen a köteten, de az utolsó 5 novella miatt megérte. Poszt majd később várható. 
• Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A sziget - nagyon tetszett, de szörnyen ijesztő is volt, főleg a távolságtartó stílusának köszönhetően. Poszt erről is majd később.
• (Katharina Hagena: Az almamag íze - folyamatban, eddig nagyon tetszik.
• Arthur C. Clarke: A város és a csillagok - hetek óta feléje se néztem, nem tudom, befejezem-e.)

Ebben a hónapban nagyon jó könyveket olvastam, decemberben pedig nekiállok az advent-a-thonnak.

Ezeket vettem:

• Mary Alice Monroe: Beach House for Rent - ez a negyedik rész, már akkor megrendeltem bookdeporól, amikor elkezdtem a harmadik részt.
• Margaret Atwood: Testamentumok - még szeptemberi előrendelés volt, eredetileg októberre írták a megjelenést, de csúszott. Mindenesetre örülök neki, hogy végre a polcomon tudhatom.
• J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix rendje - karácsonykor tervezem újraolvasni, antikváriumi példány, nagyon jó állapotú.
• Karen Marie Moning: Iced - Megnyílik az ég - Black Friday akcióban alig volt 700 forint. Nem terveztem folytatni magyarul, de ezt mégsem tudtam kihagyni.
• Agatha Christie: A karácsonyi puding - ez lesz a könyvklubos, karácsonyi témájú könyvem. A ferde ház meghozta a kedvemet több Christie történethez, remélem, jók lesznek.
• J. R. R. Tolkien: A hobbit - Mivel idén A Gyűrűk Ura nagy hatással volt rám, vártam, hogy leakciózzák ezt, így nagyon örültem a Black Friday nyújtotta lehetőségnek.

Sorozatok, amiket néztem:

• The Kominsky Method - végignéztem a második évadot, ha lehet, jobban tetszett, mint az első.
• Castle Rock - szintén jobban tetszik a második évad, mint az első, az ötödik rész majdnem annyira zseniális volt, mint az első évad hetedik epizódja.
• The Affair - véget ért, öt évig volt velem, imádtam!
• The Good Place - úgy tudom, most elmegy pihenőre a sorozat, de még mindig imádom, nem akarom, hogy vége legyen.
• Zeit Der Geheimnisse - német, szomorkásabb karácsonyi sorozat a Netflixen, nagyon tetszett, a zenéje még mindig a fülemben cseng.

Horror film:

• In the Tall Grass - nagyon érdekes kis horror volt, nem túl ijesztő, inkább elgondolkodtató, Stephen King és Joe Hill novellája alapján. Azt is biztosan el fogom majd olvasni!

Karácsonyi hallmarkos filmek, amik tetszettek:

• A Bramble House Christmas - ez nagyon kedves volt, első karácsonyi filmem idén és olyan karácsonyi hangulatom lett tőle, hogy csak na.
• Pride, Prejudice and Mistletoe - a híres-neves Büszkeség és balítélet újragondolása. Bár a könyvet azóta se olvastam, tetszett a film.
• Christmas in Love - tetszett az üzenete, ez is nagyon aranyos volt.

Netflixes karácsonyi filmek:

• Let is snow - nagyon tetszett, modern Love Actually? A könyvet is tuti elolvasom. 
• Klaus - kétszer pityeregtem ezen a filmen, de nem azért, mert szomorú lett volna, inkább kedves és megható. Az elmúlt évekből ez a kedvenc filmem, karácsonykor is meg fogom nézni.
• The Princess Switch - aranyos volt, Vanessa Hudgens tehetsége a Grease Live-ban is feltűnt, itt is ügyes volt.
• Holiday in the Wild - nem hittem volna, hogy ez ennyire tetszeni fog. Mostanság bejönnek az olyan történetek, amelyek különböző állatfajok megmentéséről szólnak, szóval az elefántoknál megvettek kilóra.

Nagyon várom már a decembert, az említett advent-a-thon keretében tervezek egy pár könyvet, remélem, sikerül teljesíteni. Ha a betegséget teljesen legyűröm, elkezdem a kinti égősort is feltenni a teraszra, imádom ezt a hangulatot! Az ajándékok nagy része már becsomagolva, pár apróság hiányzik csak. Igaz, jön két szombati munkanap, de azért az ünnepek alatt lesz időm pihenni, sütitek sütni, enni és olvasni, nagyon várom! Nektek hogy telt a november, mit terveztek decemberben?
 

TOP 5 kedvenc Linwood Barclay könyvem

Tegnap fejeztem be A baleset című regényt, ami nagyon tetszett. Azonban nem akartam külön posztot írni csak erről a történetről, inkább rangsorolnám az eddigi olvasmányokat.
Linwood Barclayre még 2013-ban találtam rá egy könyves magazin jóvoltából, és azóta ő az a krimiszerző, akinek a regényeire mindig lecsapok a könyvtárban. Hét kötetét olvastam már, és mindegyik hétköznapi emberekről, családokról szól, tele fordulatokkal, meglepetésekkel, csavarokkal és olykor egy kis humorral. Vannak jobb és kicsit rosszabb regényei is, de még a rosszabb is tök jó!
Lássuk akkor, hogy melyek a kedvenceim.

5. Közel a veszély
Ez egy kicsit unalmas és kiszámítható volt, de az alapsztori szerintem nagyon ötletes és a főhős is megmaradt az emlékezetemben.

4. A stoppos
Ez a kötet van most apukámnál, remélem, neki is tetszeni fog. Bár Barclay nem a drámát helyezi előtérbe, de itt egy kicsit elpityeregtem, amikor a történet végére értem. Összetett, csavaros, családi drámával megspékelt történet.

3. A baleset
Nagyon izgalmas volt, itt tűnt fel igazán, hogy az író mennyire nem rizsázik, nincsenek felesleges részek, nem írja meg az unalmas jeleneteket, egyből odaugrik, ami a történet szempontjából számít és érdekes. A csavarok bár egy kicsit szappanoperásak voltak, mégsem tudnak levonni az értékéből, mivel izgultam rajta és alig vártam, hogy a végére érjek. Zseniális, hiszen már az elején ott van a kulcs, hogy megoldjuk a rejtélyt, csak nem figyeltünk rá. Az is nagyon tetszett, hogy mennyire rezonál a jelen események történéseire az író, ebben az esetben a 2008-as gazdasági világválságra, amelyet szerintem sokan megtapasztaltunk (2011-ben jelent meg a könyv).

2. A szemtanú
Ez volt az első könyvem tőle, és imádtam! Az alapsztori, a két fiútestvér kapcsolata nagyon tetszett, emellett izgalmas és csavaros volt, ahogyan mindegyik könyve, a legeslegvégén pedig képes volt merész lenni és bejátszani egy olyan jelenetet, amitől az egész karakterhez való viszonyunk megkérdőjeleződik. Nagyon ügyes! Itt is, ahogyan az előző könyvnél, figyelembe veszi a jelen eseményeket, ez esetben a technológiai fejlődést, és a Google Earth adja az alaptémát.

1. Búcsú nélkül
Nem tudom, fogok-e ennél jobbat olvasni tőle, de ez volt az a könyv, amit majdnem egyhuzamban olvastam el. Imádom, hogy a férfi szereplői mennyire hétköznapiak, alapjáraton jó emberek észszerű gondolkodással, józansággal megáldva. Itt például a történet azzal indul, hogy egy tinilány az éjszaka közepén nem találja otthon a családját. Eltelik 25 év, a lány felnő, férjhez ment, gyereke van és a férje meséli a sztorit. Tök távolról ragadja meg Barclay az eseményeket, mégis remekül működik. Nem csoda, hogy ő a kedvenc krimiszerzőm Georges Simenon mellett.

Remélem, kedvet kaptatok, hogy egy kis Barclayt olvassatok, és nektek is tetszeni fognak a könyvei!

Év Végi Book Tag

Bár ez még nem az az összefoglaló, amit év végére tervezek,  BacchanteBlues (blog) kihívott erre, aminek nagyon örülök :)

#1 Milyen könyve(ke)t kezdtél el, amit még be kell fejezned?
Már évek óta nem erősítem azok táborát, akik egyszerre több kötetet olvasnak, jelen pillanatban azonban hármat is gyűrök. 

A legrégebb óta bennálló Ted Chiang új novelláskötete. 
Szeptemberben kezdtem el, de az első 3-4 novella annyira műszaki leírásnak hatott, hogy félretettem. Azután kihagytam egy kisregényt, és az utána következő történetek már sokkal jobban tetszettek, az előző kötetes Chiangot véltem felfedezni bennük. Azonban a sors közbeszólt, ugyanis észrevettem, hogy hat teljes oldal totál üres az utolsó novellában... Pedig azt hittem, aznap már kiolvasom végre. Szerencsére az Agave kiadó egyből kicserélte nekem a könyvet, így most már tényleg befejezem.

Hadilábon állok Arthur C. Clarke A város és a csillagok művével is, mivel a felénél abbahagytam. Nem értem, mi történt, hiszen a 2001: Űrodisszeia az egyik kedvenc regényem lett idén. Ez viszont nyögvenyelős, szájbarágós, és amikor egy hatalmas polippal beszélgettek, elvesztettek. Még hagyom egy kicsit a nappaliban lévő asztalon, hogy szem előtt legyen, de túl sok reményt nem fűzök az elolvasásához.

Maholnap szerintem kiolvasom egyik kedvenc krimiszerzőm, Linwood Barclay izgalmas könyvét.
Nagyon szeretem őt, mert szereplői hétköznapi emberek, akik belekeverednek a rosszfiúk játékába, és mindegyik története összetett, csavaros. Szerintem zseniálisan csepegteti az információt. Ha kiolvastam, majd külön posztot kap.

#2 Van úgynevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?
Őszi könyvem mindig van, örök kedvencekről és lehetőségekről itt írtam. Ami idén nagyon tetszett, az a Dióhéjba zárva című kisregény volt, így azt hiszem, jövőre a gótikus irodalom helyett a szépirodalom felé veszem az irányt. Egyébként a tél közeledtével jobban szeretem a krimit, sci-fit, thrillereket.

#3 Milyen új megjelenést vársz még?
Nem igen vagyok tisztában a megjelenésekkel, ha feltűnik egy általam szeretett írónő új könyve, akkor azt megjegyzem, de ennyi. Ma vettem át pl. Margaret Atwood Testamentumok című könyvét, amit már szeptember óta vártam. Alice Hoffman pedig nemrég jelentette be, hogy írni fog még egy előzmény kötetet az Átkozott boszorkákhoz, ami Maria Owens történetét meséli el, ezt is várom.

#4 Mi az a három könyv, amit idén még el szeretnél olvasni?
Több is van, de amivel nagyon szeretnék bekuckózni karácsony idején, az a Harry Potter és a Főnix rendje. Szeretnék még megejteni egy Atwood kötetet is (vagy Az özönvíz évét vagy a Testamentumokat), illetve valamilyen karácsonyi történetet, mivel az tavaly kimaradt.

#5 Van-e könyv, ami még esélyes az "év könyve" címre?
Ó, naná, és nem tudom, melyik lesz a győztes, sok "hatalmas élmény" könyvet olvastam idén. Ilyen volt A Gyűrűk Ura, A szolgálólány meséje, a 2001: Űrodisszeia, A citromtorta különös szomorúsága, a Swimming Lessons vagy a Guvat és Gazella.

#6 Elkezdted-e már a jövő évi tervezést?
Nem, eszembe se jutott, nem szoktam ilyen hosszú távra tervezni. Maximum annyi, hogy szeretném befejezni a Harry Potter újraolvasását, szeretném idén több könyvemet újra kiolvasni, illetve már hagyomány, hogy születésnapomkor meglepem magamat egy drágább könyvvel (idén ez A Gyűrűk Ura volt), így tervben van a Narnia sorozat elolvasása is.

Mary Alice Monroe: Beach House Memories

Könyvadatok:
Sorozat: The Beach House 3.
Megjelent részek: 5
Zsáner: Romantikus
Megjelent: 2013 (eredetileg: 2012)
Kiadó: Gallery Books
Oldalszám: 402
Goodreads értékelés: 4,13/5

Nem másolom be a fülszöveget, mert az spoileres lehetne az első részre vonatkozóan, hiszen itt visszarepülünk a múltba, pontosabban 1974 nyarába csöppenünk, amikor Lovie megismert egy számára igen fontos személyt. Azonban sajnos elkerülhetetlen, hogy valamennyi cselekményleírást tartalmazzon ez a bejegyzés, így aki nem fejezte be az első részt, az majd később térjen vissza.

Mary Alice Monroe hivatalosan is az egyik kedvenc íróm lett. Régóta kerestem már egy valamirevaló romantikus írót, akinél nem minden fenékig tejfel, nem naivak a szereplők, nincsenek idegesítő sablonok és giccs. Régebben nagyon szerettem Nicholas Sparksot, pár könyvét még ma is imádom, de az ő műveit például sokkal mesebelibbnek érzem. Aztán elmentem Debbie Macomber felé, akinek a kis tingli-tangli Rózsakikötő sorozata is igen tetszett (az utolsó rész kivételével), azonban zavart, hogy az alig negyvenéves főszereplőnk úgy viselkedik, mint egy nyolcvan éves öregasszony. Jött Sherryl Woods is, azonban hamar kiderült, hogy nem vagyunk egymásnak valóak.
Majd jött Mary Alice Monroe, akinek az írásai érettek, intelligensek, arányosak, összetettek, jól felépítettek, hitelesek, tanulságosak és szerethetőek. Egy régebbi posztomban már kifejtettem, mennyire tetszett az első, de leginkább a második rész, így nem kis elvárással kezdtem bele a harmadikba, ahol Miss Lovie múltját ismerhetjük meg. Egy olyan eseménysorozatot, ami válasz mindenre, amire az első részben Cara annyira kíváncsi volt. Hogy miért nem lépett fel Miss Lovie a bántalmazó férje ellen, hogy miért imádja annyira a teknősöket és hogy miért tekint mindenre fátyolos melankóliával.

Első találkozásom Monroe-val ugye a hallmarkos filmnek köszönhető, azonban az - hiába jó film szerintem hallamarkos mércével mérve - nem adja vissza a könyv mélységeit, a karakterek problémáit. Így bátran ajánlom mindenkinek a könyvet, mert meglepően szívhez szóló.

A kötet olvasása közben szó szerint görcsbe állt a gyomrom néhány fejezetnél, hiszen ismertem a sztorit. Miss Lovie mindezt elmeséli az első részben, persze csak annyit, amennyit lányának feltétlenül tudnia kell. Itt azonban mindent megkapunk: a szépet és a csúnyát is. Pont emiatt nem mertem néha tovább olvasni, mert sejtettem, hogy most jöhet a fordulópont, most érkeztünk el oda, amiről tudjuk, hogy a dolgok csak rosszabbra fordulnak, amikor lehetett volna esélye tenni valamit, vagy amikor minden eldőlt.

Nem kell szépíteni, itt bizony a családon belüli erőszak az, ami erőteljesen szóba kerül. Egy olyan nő története, aki nem lépett ki a házasságból, hanem benne maradt. Talán durva dolog ilyet mondani, de néha ilyen történet is kell, mert így az olvasó valamennyire megértheti, miért nem tudott a szeretett szereplőnk elmenekülni. Hogy miket kellett tennie, hogy túléljen. Szörnyű mindebbe belegondolni, hogy nagyon sokan így élnek. Abba meg főleg, ha esetleg mi is ismerünk ilyen személyt, de nem is sejtjük, mi mehet a zárt ajtók mögött.

Voltak benne azért derűs részek, a teknősök és a környezetvédelem ismételten nagy szerepet kapott. Az egyetlen talán, amit hiányoltam az volt, hogy hiába játszódott a regény a hetvenes években, ezt annyira nem éreztem. Persze, nem volt telefonja mindenkinek, szó esett a politikáról, de egyébként simán elhittem volna azt is, ha mindez a napjainkban játszódik. Azonban a regényben is elhangzik, hogy Charlestonra és a déli emberekre alig van hatással mindaz, ami a világban végbemegy. Ezért is alakult úgy a vége, ahogy, de rossz belegondolni, hogy ez közel 50 év elteltével is így alakulhatott volna.

Ami nagyon tetszett, az az üzenet. Bár nem konkrétan ez volt, de tanulhatunk Miss Lovie esetéből, vagyis, hogy mennyire fontos, hogy egy nőnek legyen saját állása, keresete, hogy ne arra tanítsák, az élet csak abból áll, hogy feleség, anya, az ágyban meg pajkos szerető legyen. Nem csak a családon belüli erőszak miatt, hanem mi történik, ha mondjuk elhagyja a férje, vagy keresőképtelen lesz vagy esetleg meghal. Az önállóság és a függetlenség szavak bár sablonosnak hangozhatnak, azonban ezekre igenis szükség van.

Imádtam ezt a regényt is, a negyediket pár napja hozta a postás, így ha nem is idén, de a jövő évben biztosan elolvasom. Alig várom, hogy visszatérhessek az Isle of Palms szigetre, a teknősökhöz és Carához.

Advent mi? Advent-a-thon

Sosem vettem részt olvasási maratonon, mert szeretem a saját magam tempójában darálni a könyveket, azonban ez annyira megtetszett, hogy össze is írtam, milyen könyvekkel szeretnék indulni.
A "kihívást" Arwen5 találta ki, a blogján megtaláljátok a lényegi információkat: https://apenchantforfantasy.blogspot.com/2019/11/ii-advent-thon.html?m=1
Reálisan látva a helyzetet szerintem 2-3 könyvet fogok csak elolvasni, de azért megpróbálom lenyomni mind az ötöt december elseje és huszonnegyedike közt.

1. Olvass el egy sokak által szeretett könyvet!
Választott könyv: J.K.Rowling: Harry Potter és a Főnix rendje
Indoklás: Tavaly novemberben kezdtem el újraolvasni a sorozatot, azonban tavasszal leálltam a negyedik résznél; éreztem, hogy - ahogyan az első olvasásnál - kell egy kis szünet. Most azonban készen állok, és bár karácsonykor terveztem olvasni, megpróbálom előtte lenyomni.

2. Folytasd egy sorozatod!
Választott könyv: Susan Wiggs: A tűzhely melege (Tóparti történetek 2.)
Indoklás: Bár a HP-val is kipipálhatnám ez, de szeretném a tavasszal elkezdett sorozatot folytatni. Öröm, hogy nem egybefüggő, mindegyik rész másvalakiről szól, és ráadásul télen játszódik, így nem csoda, hogy a megfelelő évszakig húztam a dolgot. Bár az első résztől nem voltam elájulva, van reményem az írónőben, mert egy másik könyve kellemes csalódás volt. Azért is kéne folytatnom, mert 2017 nyara óta ül a polcomon.

3. Olvass el egy családregényt!
Választott könyv: Katharina Hagena: Az almamag íze
Indoklás: Bár A tűzhely melegével is kiválthatnám ezt a témát (:D), a molyon szerepel a családregény címke a könyvön, így egyből ez került a listámra. Régebben, amikor Alice Hoffmanhez hasonló írókat kerestem, a német írónő is felkerült a virtuális polcomra, és amikor pár hete rám írt egy lány, hogy megválna tőle, egyből megörültem. Remélem, jó lesz!

4. Olvass el egy könyvet a kedvenc szerzőid egyikétől!
Választott könyv: Georges Simenon: Maigret és az Új-fundlandi randevú
Indoklás: Simenon a kedvenc krimiszerzőm Linwood Barclay mellett. Azonban Barclaytől még novemberben tervezek olvasni, és Simenon könyve amúgy is kicsike, alig 150 oldal, így megpihenésre fogom használni a maraton alatt.

5. Olvass el egy történelmi regényt!
Választott könyv: Ford Madox Ford: Soha többé
Indoklás: Ez is mehetne a sorozatfolytatásba, hisz az első részt 2013-ban olvastam, és vacilláltam is, hogy inkább Kate Morton legyen, de mivel elég egy darab nagy féltégla a maratonba, ezért esett erre a választásom. Na meg azért is, mert igazán illendő lenne ennyi év kihagyás után folytatni, remélhetőleg, sikerül felvennem a fonalat.

Mint írtam, kicsinek tartom a valószínűségét, hogy teljesíteném az olvasásokat, de azért elkezdem, próbálok majd valami naptárat tervezni erre. Ráadásul szeretnék az ünnepek közeledtével egy karácsonyi történetet is elolvasni. Jó is lenne még év vége előtt belehúzni, hogy azért meglegyen a 35+ elolvasott könyv idén.

Ti részt vesztek? Ha igen, mikkel készültök?

Sorozatajánló I.

A könyvek mellett nagy kedvenceim a filmek, sorozatok is, hisz ugyanúgy egy történetet mesélnek el, amelyekben el lehet veszni. Tinikoromtól kezdve egészen a dolgos munkanapokig rengeteg sorozatot néztem, akár egyszerre 20-25-öt is, azonban az elmúlt 4-5 évben örülök, hogy ha egy héten kettő-három epizód eljut hozzám. Természetesen a dara nálam is előfordul, főleg mióta előfizettem a Netflixre és az HBO GO-ra. Ennek is megvan a pro és kontrája, de ez majd egy másik posztban.
Mivel kevesebb sorozatot nézek, valahogy jobban rájuk is tudok hangolódni, így ennek megfelelően megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy ezt az ajánlót el tudjam nektek hozni. Több poszt várható majd, most az alábbi témából ajánlanék kettőt:

Vicces, szívhez szóló sorozatok

The Kominsky Method

A sorozat tavaly indult a Netflixen Michael Douglas és Alan Arkin főszereplésével. A történetben megismerjük Sandyt (Douglas), aki egykor híres volt, azonban most a saját drámastúdiójában tanítja a jövő színészeit, valamint legjobb barátját és egyben menedzserét, Normant (Arkin), aki beteg feleségét ápolja.

Annyira hálás vagyok ezért a sorozatért, mivel egy ideje már feltettem magamnak a kérdést, hogy a mai idős színészeknek miért kell még mindig az akciófilmeket erőltetniük, amikor mindenki látja a kilógó nyugdíjas klub kártyájukat? Miért nem lehet egy egyszerű drámában, vígjátékban szerepelni, ahogy tette pl. Robert DeNiro A kezdőben vagy Harrison Ford az Ébredj velünkben? Vagy ahogyan a Nagyok tették A szomszéd nője mindig zöldebb című zseniális - karácsonykor kötelező - darabban? Erre jött Michael Douglas, akiről már évek, sőt évtizedek óta nem hallottam semmit, és Alan Arkin, akit előtte nem is ismertem, valamint Chuck Lorre (Agymenők, Két pasi és egy kicsi), és összehoztak egy olyan sorozatot, amely tökéletesen váltogatja a komikus és drámai, szívhez szóló jeleneteket.
A sorozattól pedig nem csak ezt kapjuk meg, hanem a színészethez fűződő tanácsokat, kritikákat, akár kulisszatitkokat is. A tanuló színészek, főleg a második évadban, nagyon jó alakításokat hoznak, elég csak felidéznem Darshanit a tükör előtt vagy akár Margaretet, aki hihetetlen erőteljes alakítást hoz Michael Douglas-szel az egyik előadás alkalmával.
Mindezek mellett az olyan mellékszereplők vagy visszatérő színészek is feldobják a hangulatot, mint Nancy Travis, Lisa Edelstein, Paul Reiser vagy éppen Jane Seymour. És itt hadd jegyezzem meg, mennyire jól néznek ki a színésznők. Nyilván ők is használnak ezt-azt, hogy fiatalosan tartsák magukat, de olyan szép ráncokat, mint a 68 éves Jane Seymour arcán, nem igen láttam.
Üdítő nézni, ahogyan olyan egyszerű, mégis tanulságos és vicces dolgokról is szó esik, mint az emésztés 60 felett, randizás 60 felett, ilyen-olyan izom meghúzása (illetve hogy hogy jutunk el oda), a szexuális teljesítmény vagy a komolyabb dolgok, mint a prosztatavizsgálat. De még például arra is kitér, hogy mit nem lehet már tenni, ha egy gyerek berohan a boltba és leveri az összes chipses zacskót, mivel nincs már meg az a népnevelő közeg, amiben szereplőink felnőttek.

Akinek a leírás alapján megtetszett volna a sorozat, azt ajánlom, minél előbb kezdjen bele. Egy rész csupán kb. 30 perces, eddig összesen 16 epizód készült el és remélhetőleg hamarosan folytatódik a harmadik szezonnal.

The Good Place

A történet Eleanor Shellstrop (Kristen Bell) halálával, illetve az utána kezdődő új élettel indul. Michael (Ted Danson) bemutatja neki a kis várost, ahol élni fog, a házat, amelyet a saját személyiségére szabtak, a lelki társát (William Jackson Harper), miközben azt ecseteli, milyen jó ember volt a Földön, hisz rászoruló gyerekeknek segített, ügyvéd volt, stb. Azonban Eleanor egyáltalán nem az, akinek hiszi, és biztos benne, hogy nem itt a helye, mivel ha nem is volt nagyon rossz ember, szimplán átlagosan élt.

Mint a The Kominsky Method, ez is az első netflixes daráim közt volt. A sorozat már a negyedik évadánál tart, ez lesz az utolsó, azonban mivel 20 perces egy-egy epizód, nagyon gyorsan lehet vele haladni. Ráadásul vicces is, érdekes, elgondolkodtató, hiszen bőven kapunk leckéket ősi filozófusaink tanaiból, valamint eszméletlen jó szereplőgárdát hoztak össze. Elég csak megemlíteni Tahanit (Jameela Jamil), aki lövi magából a sznob, sztárparádés egysorosait, Janetet (D'Arcy Carden), aki se nem lány, se nem robot, de mindent tud az univerzum titkairól, valamint Jianyut (Manny Jacinto), aki talán nem annyira hasznos tagja a bandának, de azért lehet rajta mit szeretni.
Élvezetes nézni a sorozat kép világát, amely olykor túlszárnyalóan giccses, hiszen a jó helyen mindent lehet, vagy éppen annyira szürreális, hogy azt még Kafka is megirigyelni. Mindenesetre minden színes, élénk, ahogyan az egy vígjátékhoz illik.
Nem szeretném tovább ragozni, mivel akkor kénytelen lennék poénokat is lelőni, de ha ennyi már felkeltette az érdeklődésedet, akkor mindenképpen kezdj bele, remélem, tetszeni fog.

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Könyvadatok:
Zsáner: Gótikus
Megjelent: 2011 (eredetileg: 1938)
Kiadó: GABO
Oldalszám: 448
Molyos értékelés: 91%


Fülszöveg:
Nesztelen ​léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása – ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra – ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében. Ám a mindvégig névtelen főszereplő, az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott Rebecca kísértetétől – ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de Winter a bűntett leleplezésétől és a botránytól retteg – de lényegében ő is Manderleyt fél elveszteni, mint ahogy Manderley kedvéért tűrte oly soká, néma cinkosként, egy démoni asszony aljasságait. Sejti-e vajon, hogy – bár az igazságszolgáltatástól megmenekült – végül is ezért kell bűnhődnie, s éppen Manderley lángjainál – s vele együtt az ártatlanoknak is?
A Hitchcock-film alapjául szolgáló regény páratlan sikerét, a hátborzongatóan izgalmas cselekmény mellett, bizonyára az is magyarázza, hogy rendkívül finom pszichológiával érzékeltette a harmincas évek Európájának szorongásos életérzését, gyáva meghunyászkodását – s tette ezt 1938-ban, egy évvel a Manderleyk egész féltett világát felperzselő tűzvész előtt.


Úgy látszik, el vagyok átkozva azokkal a klasszikusokkal, amik fiatalon kimaradtak és mindenki másnak tetszenek. Bár ezt nem utáltam annyira, mint az Üvöltő szeleket, nem is volt annyira giccses, mint a Kisasszonyok, mégsem tetszett.


Pedig egész ígéretesen indult a kapcsolatunk, hisz a Hill House szelleme után bátrabban vágtam bele egy újabb gótikus műbe, és még az sem zavart, hogy 100 oldal, amíg eljutunk Manderley-be. Hiába van nyár, mégis sokszor köd borul a tájra, furcsa a cselédség, recseg-ropog a fa, kietlen a vidék, üres a ház. Azonban ha ezt nem az irritáló narrátorunkon keresztül nézzük, akkor egy soha meg nem szólaló, fiatal lányt látunk, aki elábrándozik, nem is néz senkire, vagy ha néz is, azt is gyanakvóan teszi, mert biztosan róla beszélnek, biztosan Rebeccához hasonlítgatják.


Ah, mérges vagyok, mert nem tetszett. Értem én, hogy itt a noname főhősünk lélektanát voltunk hivatottak elviselni, de higgyétek el, akinek az életben is van ilyen ismerőse, annak ez baromi sok. Tényleg próbálkoztam, akartam vele együttérezni, olykor sikerült is, amikor végre ő is rájött, hogy a férjura úgy bánik vele, mint a kutyával (mármint megsimogatja a fejét, meg mit tudom én, bár mit is vár a főhősünk, ha állandóan letérdelget elé?), de aztán megint csak szülte az összeesküvés-elméleteit, a fejében játszódott le minden és nem érdekelt, untam.


Ugyanis ez egy tök egyszerű sztori, amiben szerintem semmi pláne nem volt, sőt. Ha a főszereplő életrevalóbb és gyanakvó (nem a saját hülyeségére, hanem arra, mi történt Rebeccával), akkor ez egy egyszerű krimi lenne. Ha szenvedélyesebb lett volna, aki fülig szerelmes a férfibe és valami kommunikáció is van köztük, akkor egy szerelmi dráma. Na de ez? Tudom, csúnya dolog ilyeneket kérdezni, de komolyan ezért van oda mindenki? Jó, tudom, ízlések és pofonok, engem is el lehet könyvelni, hogy ah, nem érti, ez, fiam, a szépirodalmat, de ez köszönöm, bőven elég volt.


A végéről pedig csak röviden: fogalmam sincs, mit kéne éreznem. Fogalmam sincs, mi volt az írónő célja. Mert hogy én ezeket nem sajnáltam és nem drukkoltam egyiknek se, az hótziher. Mint mondtam, a főhősnőnk egy megbízhatatlan narrátor, egy naiv kislány, aki mindent elhisz, amit mondanak neki. Én nem hittem el mindent.


Talán egyszer újraolvasva tetszeni fog, vagy ha olvasok róla egy értekezést, jobban megértem, de egyelőre hiszem, hogy ájött a lényegi része, de legyen ez akár nemes gesztus a szörnyű párkapcsolatok bemutatására vagy kritika az akkori társadalom iránt, akkor se tetszett, nagyon csalódott vagyok és sajnálom az időt, amit elfecséreltem rá.

Őszi édességek II.

Igaz, már vége a szeptembernek, amikor kezdődik az iskola és lehűl a levegő, vagy az októbernek, amikor minden narancs, sárga és barna színekben pompázik, sőt még az elterjedő Halloweenen is túl vagyunk, és a plázákban, bizonyos üzletekben ott tündököl a karácsonyi dekoráció, számomra az ősznek még sincs vége (legalábbis nem november feléig), így hoztam egy újabb, szerintem őszre való édességet. Ez nem más, mint a fahéjas csiga, amit még molyon ajánlottak, hogy ezt készítsem el. A család, barátok imádták, anyukám kikényszerítette, hogy még egy adagot süssek, szóval ezt a receptet tényleg csak ajánlani tudom!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Fahéjas csiga, az őszi évszak legjobbja! #fahéjascsiga #fahéj #csiga #édesség #cinnamon #lazysaturday #végrejólhasználtamazélesztőt

Avilda (@avilda27) által megosztott bejegyzés, Okt 12., 2019, időpont: 9:10 (PDT időzóna szerint)

Hozzávalók:
50 dkg liszt
3 dkg élesztő
Egy bögre tej (nálam növényi tej)
3 ek cukor (+ az élesztőhöz másfél)
1 csipet só
2 db tojás sárgája
10 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez:
10 dkg olvasztott vaj
2 csapott ek őrölt fahéj
15 dkg porcukor

1. Az élesztőt langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Aki nem tudná (mint én), annak részletesebben is leírnám ezt: egy bögrébe tejet öntesz, megmelegíted, elkavarod benne a cukrot, majd belemorzsolod az élesztőt. Ezt megint elkevered, aztán tizenöt percre félreteszed. Akkor jó, ha feljött a tejes élesztőd.
2. A liszthez adjuk a cukrot, a sót, a tojások sárgáját, az olvasztott vajat és a felfuttatott élesztőt.
3. Begyúrjuk a tésztát, jól megdolgozzuk, és kb 1 órát meleg helyen, konyharuhával letakarva kelesztjük. Akkor jó, ha a tészta már legalább a kétszeresére dagadt!
4. Az elkészült tésztát 3-4 mm vastag téglalappá nyújtjuk. Nekem ez nem nagyon sikerült, inkább lett egy hosszú, ovális alakja, de így is lehetett vele dolgozni.
5. Megkenjük az olvasztott vajjal, a porcukrot a fahéjjal összekeverjük, majd ezzel is megszórjuk. Nyugodtan tegyünk rá jó sokat, a vajat se sajnáljuk!
6. Szorosra felcsavarjuk a tésztát, majd 1-1,5 cm vastag karikákra vágjuk. Végül sütőpapírral bélelt nagy tepsibe tesszük ezeket.
7. A sütőt előmelegítjük 180 fokra, addig hagyjuk is pihenni a tésztát. 25-30 perc alatt megsütjük.

Megjegyzés: nekem elég sok karika lett, ami nem fért ki egy tepsibe, azonban amíg vártam, hogy megsüljön az első adag, a második még jobban megkelt. Ez nem volt gond, de figyeljetek rá, hogy ezek nagyobbak lesznek, és olyan sokáig nem is kell sütni. Szerintem mínusz öt perccel számoljatok.

Jó étvágyat!