2021. február 26., péntek

Témázunk - Kell egy kis áramszünet...


... időnként minden könyvmolynak. Én legalábbis ennek a híve vagyok. Szeretek a dolgokra úgy gondolni, mint a légzésre - túl sokat jógázom, tudom, namaste. Beszívod a levegőt, kicsit benntartod, majd kifújod. Ha kapkodsz, az nem a legjobb. Néha nem lehet mit tenni, de jobb a kellemes ritmus.

Az e havi témázás tárgya az olvasási ritmus, ütemterv, avagy ki hogy olvas sorozatokat vagy szerzői életműveket. Jó-e darálni? Ugyanolyan élmény-e, mintha a Netflix elé ülné be egy adag egészséges nassolni valóval, mondjuk barbecue-s kölesgolyóval? (Elnézést, de ez tényleg finom!)

Nem véletlenül állítom párhuzamba a sorozatos/filmes világgal az olvasást, mivel azt tapasztalom, hogy a darálás egyre népszerűbb a Netflix óta. Magamon is tapasztaltam, hogy szinte nyomás alatt vagyok, egyrészt a szolgáltató miatt, ahol egyszerre elérhető az összes epizód és ha nem folytatod rögtön, küldi az üzeneteket, hogy na mi van?, másrészt meg akár a barátok/ismerősök miatt, akik mondjuk három résszel előrébb járnak. Szerencsére ez elmúlt, és a jó kis namaste életmódommal akkor darálok, amikor akarok, és nem érdekel, más hol jár. Az én élményemet nem befolyásolja.

Érdekes módon a könyvekkel sose voltam így. Hiába olvastam újra a tavalyi évben a Vámpírakadémiát, kellett azért pár másik könyv a részek közé. Kivétel volt mondjuk az utolsó előtti és az utolsó kötet. Ott egyből nekiálltam, mert nagyon izgalmas volt, de kvázi egy kötetként is kezeltem. És itt rajzolódik ki, mi a bajom a darálással. Filmsorozatok esetében is volt olyan, hogy egy-egy dara után nem tudtam megmondani, hogy melyik cselekményszál melyik évadban került elő. Annyira egybefolyt minden, hogy egy idő után megfogadtam: nem darálok. 
Ilyesmi érvényesült az említett ifjúsági fantasynál is: ketté tudom választani az ötödik és hatodik kötetet, de pár év múltán szerintem összefolynak majd az emlékek.

Talán az is hozzájárulhat ehhez a felfogásomhoz, hogy mindenevőnek tartom magam, és szeretem is, ha a hónap sokszínű. Januárban olvastam romantikus chick litet, politikai krimit, szépirodalmat, fantasyt. Ha egy könyvsorozatot egymás után elolvasnék, akkor túl sok lenne az adott zsánerből.

És akkor térjünk ki a szeretett szerzők életműveire is. Ott van Margaret Atwood, akinek négy könyvét olvastam el olyan 3-4 hónap kihagyásokkal, és még így is soknak éreztem. Szeretem az írónőt, nagyon is, de egyes regényei olyan mellbevágóak, hogy rá kellett pihennem egy teljes évet. Vagyis van az úgy, hogy olvasnék én tőle többet is, de egyszerűen nem megy.
Az ilyen megbízható írókkal is úgy vagyok, hogy sokszor szeretem őket inkább talonban tartani: oké, ott van a polcomon, tudom, hogy jó, olvasási válság idejére vagy egy-két borzalmas kötet után tökéletes választás lehet. Számomra ők a csillagok a sötét égbolton, ha úgy tetszik. 

Ilyenek például Georges Simenon vagy Agatha Christie kötetei még. Imádom az Agavét és a Helikont ezekért a marha szép kiadásokért, és tudom, hogy úgyis tetszeni fognak. Tudom, hogy tőlük bármit veszek, azt elolvasom és jó lesz. De azért nem olvasnék folyamatosan krimit, sőt még a havi egyet se merném bevállalni.*

Ehhez a témához tartozik még az is, amikor olyan sorozatba botlom bele, mint pl. a Cédrusliget vagy Tóparti történetek, amelyeknek 10+ része jelent meg. Ha több hónapot hagyok ki, akkor elfelejtem, mi történt az előző részben. Nem annyira függnek egymástól a kötetek, de azért a Cédrusligetnél kifejezetten arra törekedtem az első három regény alatt, hogy "folyamatosan" olvassam, vagyis befejeztem az egyiket, rendeltem a következőt (bookdepóról, így volt is pár hét, mire ideért). De például ennél is le kellett állnom, mert télen nem bírom a tutyi-mutyi regénykéket, így majd tavasszal térek vissza ebbe a kisvárosba.

Nálam még nagyon fontossá vált az utóbbi időben az is, hogy ne csússzanak át olvasások a következő hónapra. Ez biztos valami kényszerbetegség, de szeretek keretként gondolni az adott hónapra, és ez motivál is, hogy befejezzem az olvasmányt, ami amúgy tetszik, csak lassabban haladok vele. Szerintem ez is dobta meg tavaly az elolvasott könyvek számát.

Bár belegondolva, lehet, hogy erre a havi olvasós kihívások is kellemesen sarkallnak. Idén pl. három ilyenen is részt veszek: újraolvasós, fantasy, boszorkányos. Ennek is nagy jelentősége van akkor, amikor a következő havi olvasmánylistámat szedem össze - amit tavaly pl. még nem csináltam, max. évszakra lebontva. 
*Úgyhogy inkább azt mondanám, hogy ha részt is vennék egy havi krimi olvasós kihíváson, nem tudnék minden hónapban csak Georges Simenontól vagy Agatha Christie-től olvasni.

Összegezve: számomra fontos az olvasás ütemterve, a havi olvasmányok megtervezése és azok teljesítése, a zsánerritmus, a sokféleség és a kihagyások, a szünetek, hogy ne unjak bele egy-egy műfajba vagy íróba.

Ti hogyan szoktatok olvasni, mi a véleményetek a témával kapcsolatban? Ross és Rachel szerinted szakításban volt? Különben is, ez mi a fenét jelent??

A témában írt még:

Anett
Dóri
Heloise
Sister
Mandi
Nita
Szofisztikált Macska
PuPilla

8 megjegyzés:

  1. Tök jó a hasonlat a sorozatokkal! :) Az idén ebben elég tudatosak vagyunk a párommal: igyekszünk beosztogatni őket. Jó, van, hogy nem sikerül (lásd: Lupin), de pl. esténként tök jó arra gondolni, hogy vár valami jó a hosszú, dolgos nap után. :)

    A könyvekkel abszolút így vagyok, mint te: sokkal jobban szeretem a változatosságot annál, hogy mit leakadjak egy adott műfajnál vagy szerzőnél. Nyilván itt is vannak kivételek, de többnyire szeretem eltervezni, hogy mi lesz a következő, amibe belefogok. Én egyébként ötös pakkokban gondolkodom, mivel ez tesz ki a molyon egy sort. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Ez az ötös pakk jó ötlet, nem is gondoltam rá, pedig szeretem, ha a virtuális polcomon is jól néznek ki a könyvek :D

      Törlés
  2. Szépen kirajzolódott a bejegyzésekből, hogy az ideális szünet általában néhány hónap sorozatrészek vagy életművek között. Nekem is a havi molyos kihívások adnak keretet, és pont jó ennyi időt kihagyni mondjuk két Agatha Christe könyv között.

    (szerintem is szakításban voltak :D kimondták, de még nem tudták feldolgozni, ezért nem volt fair Rosstól, hogy már más nővel volt :D)

    VálaszTörlés
  3. Ez a We were on a break kép marha jó az elején, fel is nyihogtam tőle. :D Érdekes a Netflixes darálós párhuzam, nem is jutott eszembe, de ott tényleg mennyire divat gyors egymásutánban nézni a részeket, az évadokat - persze jó is, nincs várakozás stb, de nekem is sokszor eszembe jutott már, vagy kezdett el zavarni, hogy összemosódik, mi melyik évadban is történt? Monjuk ha valami ilyesmiről posztot is írok, akkor szeretek is megállni inkább, és majd csak a bejegyzés megírása után nézni tovább, hogy ne folyjon egybe minden. Hosszútávon persze ennek nincs olyan nagy jelentősége.

    A zsánerritmus kifejezés nagyon-nagyon tetszik, pont jól jellemzi azt, ami nálam is befigyel mindig: szeretek változatosan olvasni, legyen ez is, az is, ne egymás után nagyon ugyanolyanok, vagy ha mégis, akkor azokból ne jussunk el a telítődésig, és a zsánerritmus pont jól kifejezi ezt a törekvést. :)
    Valóban a kedves és kedvenc szerzők azért jók, mert tuti jó választás utánuk kapni, bármilyen helyzetben. Egy oltári jó érzés nekem is, hogy tudom, hogy bármelyik Simenont is veszem majd le, garantáltan szeretni fogom és jó szórakozás lesz.
    Az, hogy átcsúsznak-e az olvasások következő hónapra sose zavart, nem tudnék ennyi határvonalat követni, inkább csak a saját tempómat követem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Rákerestem pinteresten, hogy "break", és egyből ezt dobta fel :D

      Nekem néha hiányzik, ami régen 5-10 évvel ezelőtt volt, hogy ősztől tavaszig tartott egy évad 40 perces részekkel. Oké, jó egyből darálni, de még mindig szoknom kell ezeket a 10 részes epizódokat netflixen. Pedig működik így is, csak fura :D

      Zsánerritmus, köszi :D Akkor ezek szerint sok mindenben egy húron pendülünk, nem csak veled, hanem másokkal is :) Tök jó :)

      Törlés
    2. Igen, annak is volt egy hangulata, de én már nagyon más ritmusban érzem magam, meg nem is tévézek, így adja magát a sorozatok "egyben" nézése inkább. Persze nem azt mondom, van, hogy tényleg csak 1-2 részt nézünk valamiből egyszerre, vagy hogy jobban elhúzódik, de kényelmetlen lenne alkalmazkodni ahhoz hogy mikor adják, meg hogy csak hetente egyet nézhetek.

      Alkottál egy új szakzsargont! :D

      Törlés
  4. Nyammm! A BBQ-s kölesgolyó tényleg finom! Minden kölesgolyó finom :) A Netflixen volt, amit én is daráltam de nekem a dara is csak napi 2-3 rész, nem tudok és nem is szeretnék a kanapén ülni 2-3 órát, így beosztom a részeket, mert kell egy kis szünet, meg persze nem lehet ennyi chipset, popcornt és egyéb dolgokat megenni közben :D Én is mindig beiktatok egy-egy sorozatrézs között más típusú könyvet, mert jól esik, és így én is jobban emlékszem a dolgokra, és nem folynak össze. Annál nincs is rosszabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végre valaki, aki nem ördögtől valónak tartja a kölesgolyót :D
      Igen, az összefolyás nagyon rossz utólag... Valamelyik nyáron a Stranger Things legutóbbi évadát néztem meg egy nap alatt... este hattól éjfélig kb. azt néztem. Nem is rémlik sok minden, és sajnálom, hogy nem húztam el az élményt :/

      Törlés