A következő címkéjű bejegyzések mutatása: memoár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: memoár. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 4., vasárnap

Lauren Graham: Gyorsan elhadarom


A könyvre már a magyar megjelenésekor felfigyeltem, és biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb elolvasom, hiszen a Szívek szállodáján nőttem fel, a Netflixnek köszönhetően pedig - az eleinte furcsa eredeti hanggal - már legalább kétszer végignéztem. Azonban idővel rá kellett döbbennem, hogy olyan nagyon-nagyon nem is szeretem a Gilmore Girlst, legutóbb is csak a harmadik évadig néztem újra. Rory egy idő után nagyon idegesítő, tipikus, buborékban felnőtt kislány, aki tehetséges, de nincs meg benne az affinitás, hogy igazi riporter legyen (Logan apjának tök igaza volt, és sokat elmond a lányról, hogy élete első negatív kritikájára hogy reagál), miközben Lorelai-jal is akadtak problémáim, bár ő még mindig jóval kedvelhetőbb szerintem. A 2017-es négy részes másfél órás szezonális epizódokat azóta is szeretném kitörölni az emlékeim közül - pedig Emily jellemfejlődése igazán üdítő volt.

Így talán érthető, miért vártam éveket a könyv elolvasásával. Tavaly ősszel akadtam rá nagyon olcsón egy kirándulás alkalmával, és nem volt szívem otthagyni a boltban. Időközben megpróbálkoztam Graham első és eddig egyetlen regényével is, amit olyan harminc oldal után be is csuktam, de tudtam, hogy a memoárja azért más lesz. Ráadásul nem csak a Szívek szállodája volt a húzónév, hanem a Parenthood is - Graham másik sorozatáról is többet szerettem volna tudni. Idehaza a szörnyűséges Vásott szülők címet kapta, aminek köze nincs a dráma sorozat hangulatához, és nem is annyira populáris.

Márciusban végre valahára belekezdtem, mivel akkoriban készítettem el a kihívásomat is, amelyben arra inspirálok mindenkit, hogy olvasson több nonfictiont. Így ez a memoár nekem is kapóra jött.

"(...) ha valaki arra kíváncsi, hogyan működik Hollywood, legjobb, ha jó sokszor újraolvassa az Éhezők viadalát. "

Az elején nagyon bejött Graham laza, kacagtató stílusa és a korai éveit bemutató fejezetek. Bár akadtak kérdéseim, amelyekre nem kaptam választ: hogyan alakult a viszonya az anyjával, aki a karrierjét választva elhagyta őket? Azért ez elég kemény.

Igazán érdekes volt belelátni abba, hogy kezdő színészként hogyan élt, mennyi szerepre jelentkezett és a #metoo mentén átértékeli egy fenékmutogatós meghallgatását is. Azonban egyszer csak váltottunk és a kukába dobtuk a kronológiát.

Úgy éreztem, összevissza ugrálunk. Ráadásul a Gilmore Girls rész is kiábrándító volt. Leült végignézni az egész sorozatot és ennyit mozgatott csak meg benne, komolyan? Azt hittem, lesznek színfalak mögötti nosztalgiázások, vagy elmélkedés arról, hogy miképp alakult a kapcsolat közte és színésztársai között.

Az sem tetszett különösebben, hogy érződött, mennyire csak az amerikaiaknak szól ez a kötet. A folytonos kiszólások a Today Show meg egyéb műsorok vezetőinek, dolgozóinak enyhén fárasztóvá vált egy idő után. Azért nem bántam volna, ha Graham tisztában van azzal, az ominózus sorozata mennyi országban leadásra került, akár pár videót is megnézhetett volna a különböző szinkronokról - na, ilyen pont érdekelt volna, hogy ő, mint A színésznő hogyan reagál mondjuk a mi Pápai Erikánk vékonyka hangjára. Jó, tudom, nagy kérés, de közelebb éreztem volna magamhoz ezt a kötetet.

Olyan érzésem volt, hogy Graham nem meri megmondani a tutit, ez a memoár csak egy látszat könyvecske, de istenigazán nem ismerjük meg. Tetszett pár bölcselkedése, hogy kitért a szingliségére, a mostani párkapcsolatára, de mélyen nem nyúltunk bele egyik témába se.

Nem bánom, hogy elolvastam, a színésznő humora igazán jó, és remélem, látom még sok mindenben, de aki túl részletes önéletrajzra vágyik, az csalódni fog.

2020. május 20., szerda

TOP 5 Szerda #5 - Ezért szeretném elolvasni Hilarie Burton könyvét

Szerintem sokan ismeritek Hilarie Burtont, aki anno a One Tree Hill (Tuti gimi) című (az elején) tinisorozatban alakította a művészlelkű Peyton Sawyert. Bevallom, a sorozatból való kiszállás után, ami valamikor 2009-ben történt, nem is nagyon követtem tovább a munkásságát. Meglepetésként ért a hír, hogy a Grace klinikából és az Odaátból ismert Jeffrey Dean Morgan színésztől vár gyermeket. Aztán feltűnt a White Collarben is visszatérő szereplőként, és egészen az instagramra való regisztrációmig fogalmam sem volt, mi lehet vele.

Az elmúlt fél-egy évben nézegettem tudatosabban a posztjait, főleg azután, hogy jött a hír: ír egy memoárt. Azonban ez nem olyasmi, amelyben kulisszatitkokat tudunk meg kedvenc sorozatunkról, hanem arról szól, férjével miképp hagyták ott Hollywoodot és vettek egy farmot, amelyet azóta is üzemeltetnek, rendben tartanak, és hogy egyébként, milyen így az élet.

Mivel már régóta akartam írni Hilarie Burtonről és a könyvéről, a TOP 5 szerda pedig remek lehetőséget nyújt ennek bemutatására, így fogadjátok szeretettel ezt a kis összefoglalást, vagyis: Miért érdekel Hilarie Burton Morgan The Rural Diaries című memoárja.


1. Mert Hilarie a karantén idején nem azt mutatta be, hogyan unatkozik, hanem varróleckéket tartott
Miután márciusban beütött a krach és nem csak nálunk, de az Egyesült Államokban is sok mindent lezártak, érdekes volt követni a színészek/celebek megosztásait instán. Sokan csak arról posztoltak, mennyire unatkoznak, vagy valami vicceset, ki hogy bírja (a nagy villájában), azonban Hilarie Burton posztjai inkább arról szóltak, hogyan szerzett be maszkoknak való textilanyagot, és ezeket hogyan kell megvarrni. Még egy olyan tartalmat is posztolt, hogy ha nincs gépünk, akkor cérnával és tűvel miképp tudunk alkotni. Számomra mindezek egy végtelenül szimpatikus, talpraesett, kedves és földhöz ragadt embert mutatnak be. Ezáltal hitelessé is vált, elhiszem neki, hogy tényleg ért dolgokhoz és nem veti meg a kétkezi munkát.


2. Lifetime filmek
A színésznő egy időben játszott pár hallmarkos filmben, azonban ezektől egy idő után elfordult, mivel nem osztották a nézetét és nem akartak eleget tenni azon követelésének, hogy meleg karakterek/párok is megjelenjenek a képernyőn. Ezért ment át a Lifetime-hoz, ahol aztán több egykori One Tree Hilles kollégájával készített karácsonyi filmeket.
A legutóbbi filmben egy tanárnőt játszik, aki a művészeti órákat próbálja megmenteni. Ezzel kapcsolatban láttam vele egy nagyon jó interjút, amelyben arról beszélt, hogy természetesnek kellene lennie, hogy segítsük a közösségünket, hogy visszamenjünk az iskolánkba felmérni a problémákat, és megkérdezni: most már felnőtt vagyok, hogyan tudok segíteni?
Ebben tényleg van igazság, hiszen ha valaki akár asztalos lesz, akár pályázatíró, akár szintén tanár, már nagy segítségére lehet a régi iskolájának.


3. Alice Hoffman rajongás
Ahogyan én is, Hilarie Burton is nagy rajongója az írónőnek, ráadásul Hoffman is kedveli a színésznőt. Már eleve gyanús volt, hogy folyamatosan egymás képeit lájkolják, azonban némi utánajárás után egyértelmű is lett a dolog, hogy miért.
Burton egy nemrégiben adott podcastjében (a Spotifyon megtalálható) elmesélte, hogy mindig is imádta Hoffman könyveit, szerinte a The Rules of Magic jobb is, mint a Practical Magic (az első az utóbbi előzményregénye). Ráadásul szerinte Hoffman olyan nőkről ír, akik olyanok, mint ő: van bennük egy kis boszorkányság. Amikor a férje Massachusettben forgatott február-márciusban, Hilarie megkérte, szervezzen meg egy találkozó az írónővel. Meg is beszélték a találkát egy pénteki napra, azonban pont előtte hirdették ki a veszélyhelyzetet, így a kávézás elmaradt, azonban Burton és Hoffman azóta is tartják egymással kapcsolatot.
Mit ne mondjak, a fangirl énem beindult, hiszen köztudottan nagy Hoffman rajongó vagyok, Hilarie Burton pedig tényleg napról-napra szimpatikusabbá válik.


4. A borító
Szerintem annyira bohém, szép és színes ez a kézműves borító, hogy sok olvasót vonzani fog. Burton nem olyan rég megosztott arról egy bejegyzést, hogyan készült el a borító - kezdve a háttérrel egészen a színésznőt körülölelő virágokig. Mivel szeretem a grafikát, nagyon érdekesnek találom az ilyen "Hogyan készült?" posztokat.


5. Mert nekem is hasonló az álmom
Jó, ez így kicsit túlzás, mert egyrészt én nem Hollywoodot hagyom ott és nem is egy farmot szeretnék, de jó lenne egy nyugodtabb élet, kitörni a mókuskerékből és mondjuk üzemeltetni egy Zimmer Ferit, virágokat, palántákat ültetni, stb. Ezért is érdekel ez a könyv, hiszen egy kedvcsináló videóban Hilarie kitér arra, hogy sok kudarccal kellett megküzdeniük, mire elérték azt, amijük van, de szeretném megismerni ezeket a tanulságos történeteket.

Remélem, meghoztam a kedvetek a könyvhöz. Én egyelőre megvárom az olcsóbb puha fedeles verziót (remélem, lesz ilyen), vagy valami nagy akciót. Mindenesetre biztos, hogy elolvasom majd a könyvet!