Könyvkemping - 2021 tavasz TBR lista

A tavalyi év őszén, amikor elkezdtem megismerkedni a booktuberek világával, lemaradtam az első magyar readathonról, avagy olvasási maratonról. Szerencsére idén is megszervezték, be is linkelem a molyon az eseményt, ahol minden le van írva.

A kemping lényege, hogy egy héten keresztül olvassunk, ismerkedjünk, megosszuk az élményeinket. Mivel ez egy #nostress maraton, így az utolsó pillanatig vártam a listám összeállításával. Nézzük, mely könyveket tervezem elolvasni, és hogy ezek mely pontokhoz illeszkednek.

Ben Aaronovitch: London folyói

Válogatáskazi - avagy valamilyen listán szerepel. Ez nálam a fantasy kihívás lista, és mivel ez a márciusra tervezett olvasmány, hó végéig mindenképpen be szeretném befejezni.

Vízpart - nagy szerepet kap benne a víz. Már a címe is árulkodó, aztán ott van Temze anya és apa, úgyhogy emiatt tökéletes erre a pontra.

Még 10 perc - avagy az olvasást a kemping előtt kezdtem el. Ez így van, már egy hete olvasom a könyvet és nagyjából csak a felénél tartok.

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül

Otthonról hoztam - vagyis magyar szerző.

Tanösvény - ismeretterjesztő kötet. Ez ugye egy interjúkötet egy olyan témáról, ami nagyon érdekel és érint is.

Hálózsák - kívül esik a komfortzónámon. Nem nagyon olvasok ismeretterjesztőket, ezért is hoztam létre ezt a kihívást molyon.

Carolyn Keene: The Message in the Hollow Oak (Nancy Drew 12. része)

Fotóalbum - képregény vagy illusztrált kötet. Ez az egyik #nostress kötelező pont. Nehéz volt ide találnom bármit is, de ebben az angol kiadásban van pár illusztráció.

Kincsesláda - valamiért fontos neked. #nostress másik kötelező pont. Anyukámé volt a kötet, ilyen kis regényekből tanult angolul.

Sprint - rövid kötet. A könyv körülbelül 150 oldal.

Most jöttem rá, hogy ezzel a három könyvvel majdnem minden pontot teljesítek is, így a szintén betervezett Agatha Christie Nyílt kártyákkal kötettel most nem tudom, mi legyen. Azért a biztonság kedvéért beteszem, mint jolly joker, mivel arra is jó a sprint, válogatáskazi és kincsesláda pont. Illetve van még egy pont, amire nem találtam semmit, ez a csillagok között, amihez jó lenne valami rövidebb (űrben játszódó vagy csillagokhoz köthető) sci-fi könyv. Meglátjuk, mennyi időm és energiám lesz és vagy az apukámnak vett Földönkívülivel próbálkoznék vagy A játékmesterrel Iain M. Bankstől.

Ez lenne az én TBR listám, nagyon várom, hogy induljon a maraton, mivel még sosem vettem részt ilyesmin. Ha kedvet kaptatok hozzá, csatlakozzatok ti is!

Lucy Strange: A világítótorony legendája

Lucy Strange nevét folyton feldobta a moly.hu - valaki olvasta a könyvét, idézett belőle, értékelte. Ez a regénye keltette fel a legjobban az érdeklődésemet a világítótornyok iránt érzett szenvedélyem miatt. Ráadásul szeretem a háborús történeteket is. Azonban az ifjúsági címke sokáig halogatásra adott okot, hiszen évek óta elvétve olvasok csak ilyet. A világítótorony legendájának főszereplője viszont nem egy tizenhat éves tini, aki szerelembe esik a német vámpírral, így egy kicsit megnyugodtam. Hirtelen felindulásból vettem meg valamikor a tavalyi év vége felé, és nagyon örülök, hogy így tettem.

A történet a II. világháború elején kezdődik, 1939-ben, és megismerhetjük az angol kisváros világítótornyának lakóit, őrzőit. Pet tizenkét éves forma kislány, akinek az apukája felügyeli a világítótornyot, jegyzi le a fontosabb adatokat, és ezt tanítja is Petnek. A kislánynak van egy nővére is, illetve fontos szerepét játszik Mutti is, az anyukájuk.

Eléggé meglepődtem, ahogyan haladtam előre, hogy mennyire komoly történettel állunk szemben, és mennyire átadja az írónő a háború okozta bizonytalanságot és bizalmatlanságot. Egyrészt sosem tudni, meddig tart még, mi fog történni, mi a következő lépés, ki állhat az ellenfél oldalán, ki lehet kém, másrészről pont ez a félelem szüli azt, hogy az emberek elkezdenek ujjal mutogatni egymásra.

A könyvet tíz éves kortól ajánlja a kiadó, moly.hu-n ez a szám már tizenhárom. Szerintem is érdemesebb akkor elolvasni, amikor a gyerekek már tanultak a világháborúról, hogy tisztában legyenek mindezzel és hogy talán lelkileg se viselje meg őket annyira. Az viszont biztos, hogy felnőtteknek mindenképp ajánlom, mert nagyon jó olvasmány, szóval ez senki kedvét ne vegye el, hogy ifjúsági besorolást kapott.

Nagyon tetszett, hogy a háborúval járó szörnyű dolgokat az írónő egy legendával próbálta mesésebbé tenni. Ez a legenda párhuzamos a történésekkel, amelyre Pet is rájön, és így talán könnyebb feldolgoznia az eseményeket.

A regényben megjelenik Dunkirk és a Dinamó-hadművelet. Olykor a Vágy és vezeklés egy jóval szelídebb verziójára hajazott számomra a kötet, máskor viszont a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság jelent meg lelki szemeim előtt. Ez a könyv hangulatában valahol a kettő között volt számomra.

Érdemes megemlíteni az egész történetet átjáró mélabús, mégis reménykeltő hangulatot, és a helyszínt, amely nem csak a sziklás rész, amely a tenger fölé magasodik, hanem az angol vidék. Bár legtöbbször esik vagy fullasztó meleg van, nagyon élveztem ott lenni Pettel és a családjával.

Miután letettem a kötetet, az jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy a magyar szemszögből nem sok háborús könyvet ismerek, főleg olyat nem, amely gyerekeknek szól. Pedig ez segíthetne, hogy bizonyos mértékig megértsék, mi zajlott akkor le, el tudnák képzelni, empatikusabbak lennének és nem csak egy tankönyvből kiragadott adathalmaz lenne számukra. Sajnos már többet tudok a franciák és angolok szemszögéről, mint a sajátunkról, így gyorsan utána is néztem, milyen könyvek vannak ebben a témában idehaza. Akadnak azért, úgyhogy mindenképpen nagyobb figyelmet fogok ezekre szentelni.

A tökéletes lávatorta recept

Nem akarok senkit se győzködni arról, hogy ez csak egy clickbait cím, úgyhogy kezdjük is el.

Ha valaki nem tudná, a szuflé vagy lávatorta az a kis sütemény, amit éttermekben jó drágán árulnak, jelezni kell negyed órával előtte, hogy ezt kéred, és kapsz mellé valami puccos díszítést meg fagylaltot. Tudjátok, ami kívül szilárd, belül folyós. Azt hitted, hogy ez valami nagy ördöngösség? Hát nem. Hogy drága? Nem. Alapanyag kell hozzá (értsd: vaj, liszt, cukor, tojás), plusz egy tábla étcsoki.

A minap az instagram oldalamon osztottam meg egy videót arról, hogyan kell megkezdeni ezt a süteményt, illetve pár évvel ezelőtt is posztoltam róla. Azonban ma lerántom a leplet és elárulom a NAGY TITKOT.

Annak idején a recept, amivel próbálkoztam, sehogy sem akart sikerülni, és mint kiderült azért, mert nem írta le rendesen, hogy mégis milyen formába kell beletenni a folyós tésztát. Mert nem mindegy, mekkora. Ez volt az a recept: http://www.cookta.hu/20170301-lava-suti-recept-csokoladebomba-aminek-nem-lehet-ellenallni

Lényegében mindent úgy kell csinálni, ahogy itt leírja, vagyis a csokit megolvasztjuk a vajjal, a tojást a cukorral habosra verjük, hozzáöntjük a lisztet, majd a csokis-vajat is. Na, de! Ír egy ilyet: Négy muffin- vagy szufléformát kikenünk vajjal. A muffinforma érthető, de a szuflé? Amit annak idején vettem szufléforma, az jóval nagyobb volt, mint egy muffinforma. Úgyhogy, ha szeretnétek, hogy úgy sikerüljön, ahogy a videón, az alábbit ajánlom:

Vegyetek szilikon muffinformákat. Ezeket kenjétek meg egy kis vajjal, majd hintsétek meg cukorral. Nem kell nagyon, csak érje az egész felületet - ez azért kell, hogy kicuppanjon belőle a süti. Nekem általában hét darab szokott elég lenni a tésztához, szóval a receptben írt négyes számot nem is értem. A kikevert tésztád ennyibe pont elég lesz. Én nem szoktam totál telerakni a formákat, de nyugodtan lehet a tetejéig úgy, hogy 1-2 cm maradjon, de tényleg, annyit meg addig tegyétek, amíg el nem fogy a tészta, a többit meg le lehet nyalni a spalettáról. :)

A recept továbbá írja, hogy 10-11 percig kell sütni. Oké, de hogy állítsuk be a sütőt? Légkeveréses vagy alul-fölül sütés? Én ezt a kettőt szoktam csak használni, és a következő a tapasztalat: 11 perc légkeveréses vagy 12 perc alul-felül sütés. A legújabb videón látszik, ha megfigyelitek, hogy a süti alján (ami a teteje) már egy kicsit kijött a csoki, mert nem sült meg egészen, a közepe is folyósabb, így szerintem a 11 perc helyett a 12 lesz a nyerő. A légkeveréses inkább szárít, így abból azért elég a 11 perc.

Remélem, így már sikerülni fog nektek is, és senki nem fogja ezt valami luxus sütinek vélni, mivel sütéssel együtt kb. 25 perc alatt elkészül. Nagyon egyszerű, nem kell hozzá semmi extra dolog és irtó finom!

Ha sikerült (vagy ha nem), írjátok meg - de azt is, ha esetleg eddig más tökéletes receptetek volt rá, az is érdekelne!

"Aki pénteken sír, az vasárnap nevet" - Kosztolányi Dezső: Pacsirta - újraolvasás 10 év után

A kisregényre még tizenkettedikes koromban hívta fel a figyelmemet a magyar tanárnőm, aki felvázolta, mi az egyszerű alapfelállása a történetnek. Van egy csúnyácska vénlány, akit senki nem vett el, a szüleivel él azóta is, azonban amikor elutazik egy teljes hétre, a szülők bepillantást nyernek, hogy milyen lehetne az életük. Akkoriban imádtam az ilyen egyszerű, inkább lélektani regényeket, amelyek jóval többet adnak, mint várná az ember. Ilyen élmény volt akkoriban A bajusz című film, amelyben a férfi, aki mindig is bajszot hordott, leborotválja, és erre mégse figyel fel senki, vagy Babitstól A gólyakalifa, ahol a főszereplőnk egyszerre két életet él, és nem tudjuk, melyik az álom, melyik a valóság vagy Örkény kisregényei. A lényeg, hogy abban az időben szerettem a művészfilmeket, a szépirodalmi, elvont könyveket. Így érdekes volt látni, hogy ennyi idő elteltével egy kicsit más életfelfogással mit értek meg a Pacsirtából.

Aki nem mutatkozik, azt elfelejtik.

Nagyon örülök, hogy a könyvklubban ez lett a közös könyv. Bár terveztem Kosztolányi több regényének újraolvasását, az Esti Kornél csalódása miatt hanyagoltam a Pacsirtát és az Édes Annát is. Egyébként most tűnt fel, hogy az író mennyire szeretett olyan címeket adni, amely a főszereplő neve.

A Pacsirtára úgy emlékeztem, mint egy nagyon rövid (nincs 200 oldal), ám olykor nagyon unalmas kötetre, amellyel alig haladtam 10 évvel ezelőtt. Milyen hasznos ilyenkor a moly.hu, ahol már akkor is vezettem olvasásaimat: másfél hónapig olvastam. Most három nap alatt fejeztem be.

Aki elutazik, az tovatűnik, az megsemmisül, az nincs is. Csak annyira él, mint az emlék, mely visszaréved képzeletünkben. Tudjuk, hogy van valahol, de nem látjuk őt, akár azokat, kik meghaltak.

A történet lényege tehát valóban annyi, hogy Sárszegen van egy kis család, Pacsirta és a szülei. A nő vénlányként van elkönyvelve, hiszen amikor volt is egy udvarlója, az nem kérte meg a kezét, és a csúnyácska jelzőt is szeretik rá alkalmazni. Azonban szeptemberben meghívást kap, így egy hetet távol tölt szüleitől, akik ez alatt a hét nap alatt (péntektől péntekig) megtapasztalhatják, hogy milyen lenne az életük, ha Pacsirta férjhez ment volna, vagy ha Pacsirta nem lenne.

Ennek a rövid, ámde annál velősebb regénynek számomra az volt a fő mozgatórugója, hogy mennyire természetellenes egy ki nem repült kismadár. Erős szó, de Kosztolányi a természet meggátolásáról ír, és mai szemmel pedig azon is érdekes volt elgondolkozni, hogy ez is csak a régmúltban történhetett meg. Hiszen Pacsirta élete attól függ, hogy szépnek tartják-e és hogy talál-e férjet, aki eltartja. Pedig Pacsirtával semmi baj, Ákos, az apja szemszögéből látjuk sokszor, hogy mit is ért ő csúnya alatt, de egyébként a nő mindenféle dologhoz ért, akár még főnöknek is jó lenne a precizitása miatt, 1899-ben mégsem tud boldogulni egyedül.

Mennyit szenvednek a gyermekek a szülők miatt és a szülők a gyermekek miatt.

Annyival egyébként elintézni a könyvet, hogy fél csillag, nesze és a szépség relatív, hogy lehet egyáltalán ilyet írni, nos az szerintem kicsit felszínes olvasásra vall. Ha nem látjuk meg, hogy mennyivel többet mond ennél a regény, akkor lehet, hogy Pacsirtát ugyanígy elintéznénk: csúnya. Hiszen ilyen kijelentések után el kell gondolkoznunk: mitől csúnya, miért látom én csúnyának? 

Ugyanis itt nem a csúnyaság a lényeg. Úgy éreztem, kellett egy ok, amiért a nő rajtuk maradt, és az nem lehetett az, hogy akár fogyatékos vagy valamilyen krónikus betegsége van, hiszen akkor már egyből másként állunk a dologhoz. Akkor megsajnáljuk, és a regény érzelmi tetőpontja még kegyetlenebbül csapódna le. Milyen más okból maradhatna otthon? Abban az időben?

Az, hogy kit és miért látunk csúnyának, szerintem Kosztolányi ránk bízza. Nem is ez a lényege a regénynek, hogy eldöntsük, Pacsirta csúnya-e vagy sem. Az igazi főszereplők a szülők.

Az egy hét eltelte, amit eltöltenek eleinte kettesben, aztán egyre több emberrel, rádöbbenti az olvasót, hogy a szülőknek is van életük és múltjuk. Ez nyilván evidens, de olykor nehéz elhinni, hogy anyukánk, apukánk nem középkorúként léteztek előttünk, hogy a nagymama nem totyogott és sütögetett mindig is (hogy maradjunk a sztereotípiák mezején). Pedig az, hogy gyermeket vállalnak, nem jelenti azt, hogy önmagukat feláldozva elveszítik addigi életüket.

Eleinte félszegen ülnek odahaza, nem tudják, mit csináljanak. Kiderül, hogy Pacsirta olyannyira elvégezte a házimunkát, hogy édesanyja majd beleszakad, hogy egyedül kell csinálnia mindent. Nincs mit enniük, este döbbenek rá, hogy csak reggeliztek, mert Pacsirta szokott főzni. Ezek alapján azért változik a mérleg, hisz a szülőknek is szüksége van lányukra, lehet, nem is akarják őt elengedni?

Idővel elmennek ebédelni, találkoznak Sárszeg lakóival, még színházba is ellátogatnak és egy kicsit tudomást szereznek a világ dolgairól. Ákos lerészegedik, ami a regény tetőpontjához vezet, egy olyan iszonyatos gondolathoz, amelyet egy szülőnek se kívánok. Itt bontakozik ki, mennyire nehéz nekik is, hogy mennyire nem természetes számukra, hogy a harmincöt éves lányuk még mindig velük van. Mindaz, amit lányuk iránt éreztek, átalakul valami mássá. Pedig Pacsirta nélkül elveszettek is, hisz mennyi pénzük mehetett el az ebédekre, a kis krokodilbőr táskára? Mi lenne velük, ha ez aztán így menne tovább?

Pacsirta és a szülei szimbiózisban élnek egymással, egyszerre gyűlölik és szeretik a másikat, de végső soron egyszerűen szükségük van arra, hogy ez az állapot fennmaradjon.

Mai szemmel nézve talán azért is nehezebb azonosulni ezzel a leírt problémával, mert ilyenről nem hallani. A nők helyzete megváltozott, nem kell ahhoz férj, hogy kiszakadhassanak a családi fészekből. Elmehetnek iskolába, dolgozni, gyűjthetnek, hitelt vehetnek fel, elköltözhetnek, saját otthonuk lehet, akár egyedül is. Nyilván könnyebb párban, de ez ma már egyáltalán nem számít visszahúzó erőnek.

Lényegében ennek a három embernek az életéről az akkori társadalmi elvárások (hogy valaki szép és férjezett legyen) tehetnek. Ez pedig abszurd így 130 év távlatából.

A mű rengeteg mindenről szól, rengeteg féle szemszögből lehet elemezni, de számomra most leginkább ezeket a gondolatokat juttatta eszembe. Örülök, hogy elolvastam, és alig várom, hogy az Édes Annát is a kezembe vegyen, immár harmadjára.

Heather Webber: Midnight at the Blackbird Café

Ezt a könyvet már egy jó ideje kinéztem, tavaly még itt ecseteltem, hogy mennyire bizakodó vagyok vele kapcsolatban. Még az sem érdekelt, hogy drágább, mint amennyiért a bookdeporól könyvet szoktam venni (mindez a brexit és a vám előtt), mégis halogattam az elolvasását.

Talán jobban jártam volna, ha nyárra időzítem, hogy jobban beleéljem magam a ragadós alabamai hőségbe, azonban sajnos ennyivel nem ússza meg a regény.

Pedig jól indult. Eleve, láttátok a borítót? Gyönyörű! Aztán ott a cím. Éjfélkor a fekete rigó kávézóban? Mi történik ott? 

Adott egy nagyon érdekes családi alapfelállás, amelyet a két női főszereplő vezet be - ez is érdekes volt egyébként, mivel Anna Kate mellett Natalie nem került említésre a fülszövegben. Inkább ez, minthogy túl sokat áruljon el, de azért jó lett volna tudni, hogy lényegében két cselekményszál vár ránk. Tehát Anna Kate egy fiatal lány, aki orvosi pályafutását folytatná, azonban nagyanyja halála miatt egyelőre a kávézóval foglalkozik, amely több furcsa dologgal is szolgál. Először is ott van a két idősebb segítő, akiktől valamiért mindig az az érzésem támadt, hogy a semmiből teremnek az ember mellett, aztán a kávézóban kapható pite furcsa hatással van azokra, akik elfogyasztják - álmukban egy elhunyt szerettük üzen nekik. Ráadásul egy csapat fekete rigó jelenik meg a ház körül, ami a madárlesők figyelmét is felkelti, így rengetegen érkeznek a környékre. Ez a fekete rigós szál azért is lehet vicces, nekünk magyaroknak, mert ott Alabama környékén - meg úgy egész Észak-Amerikában - egyáltalán nem honos ez a madárfaj. Érdekes volt látni, hogy ami nálunk ennyire megszokott, magától értetődő és gyakori, az egy amerikai regényben meseszerűvé válik.

A történet másik főszereplője Natalie, aki pár év kihagyás után visszaköltözik a szüleihez, ráadásul nem egyedül - a nagyjából két éves kislánya is vele tart. Özvegyként pánikrohamai vannak, és nem tudja magáról levakarni minden lében kanál anyját. Édesapja háziorvosként praktizál, és ők azok a tipikus southern gazdag család, akikről oly sokat hallani.

A két nő élete egészen különös módon kapcsolódik össze. Ez elég hamar kiderül, de nem akarok lelőni semmilyen poént, hátha valaki mégis kedvet kap a regényhez. A lényeg, hogy a szálak összefűződnek, amiből családi dráma lesz.

A regényben az tetszett a leginkább, ahogyan ezt a drámát és a megbocsátáshoz, feldolgozáshoz vezető utat írta le az írónő. Natalie édesanyja a kezdeti "gonosz" karakterből szép lassan egy megérthető és próbálkozó személyiséggé fejlődött, talán ez volt a legnagyobb pozitívum. Szép lassan haladt mindenki - hacsak azt nem számítjuk, hogy az egész regény körülbelül egy hónapot ölel fel - sebaj, nyáron úgyis megnyúlik az idő, máshogy telik, szabadabbak vagyunk.

Tetszettek a kedves mellékszereplők, mint a nyolcvanéves bácsi, aki nem képes lemondani a napi pitéjéről, illetve a többi, vicces idős karakter.

Itt nagyjából mg is tudok állni. Anna Kate és Natalie számomra ugyanolyan volt. Megkülönböztetésüket sokszor a narráció sem segítette, hiszen egyes szám első személyben íródott a történet. Olykor vissza kellett lapoznom, hogy lássam, ki mesél, annyira egyforma volt számomra mindkét karakter. Hasonló volt a helyzet az ügyeletes szívszerelmekkel, akik a romantikus szálat erősítették. Őrájuk is egy karakterként gondolok.

A mágikus szál néha segített, hogy túllendüljek enyhe csalódásomon, azonban a fekete rigók hamar ellaposodtak, a pités sztori is tartogathatott volna többet - ha mondjuk  maguk a szereplők fogyasztanak belőle -, és a vége felé kiderülő szürreális elemek (vagyis inkább rá való utalások) is inkább csak homlokráncolásra adtak okot.

A kisvárosi varázs se talált meg, hiszen vagy a kávézóban vagyunk, vagy Natalie-ék házában, néha itt-ott, de egyáltalán nem éreztem, hogy ismerem a város térképét vagy ilyesmi.

Sajnálom, hogy inkább csalódás volt a regényke, mert egyébként tényleg nagyon vártam, és nem is utálom vagy ilyesmi, csak nem biztos, hogy újraolvasom öt év múlva vagy hogy elolvasom az írónő másik, hasonló regényét.

5 környezettudatos váltás - fürdőszoba

Megértem, ha a zero waste nyomulás sokaknál már visszatetsző, nálam is az volt sokáig. Azonban amikor realizálódott bennem, hogy mennyi szemetem van - és mindezt úgy vagyok képes termelni, hogy egyedül élek -, akkor azért el kellett gondolkoznom.

Egy darabig tök büszke voltam arra, hogy szelektíven gyűjtöm a hulladékot, majd nagyon örültem, amikor az önkormányzattól kaptunk külön szelektív kukákat is, de amint megláttam, így is mennyiszer van tele a kuka, megint csak hüledeztem.

Hogyan lehetne ezt csökkenteni?

A környezettudatosabb életmód, a kevesebb hulladék termelése szerintem se működik egyik napról a másika, kell ehhez bizonyos idő, hogy az ember bepróbálja és megszokja. Azért írtam úgy, hogy "se", mert rengeteg más, környezettudatos portálról köszön ez vissza.

Vagyis: ha te eldöntöd, hogy nem használsz több műanyagot, akkor nehogy kidobd, ami megvan, hiszen az is felesleges hulladékgyártás. Ha van még a tusfürdődben, használd el, ha van tárolódobozod, azt is használd, amíg tudod, nem kell emiatt fancy üveges tárolót venned - ergo kerülöd is a felesleges vásárlást, felhalmozódást.

Ezek a tippek, amelyeket megosztok, egyáltalán nem lesznek világmegváltóak. Ebből három olyan, amelyek "lecserélését" már elkezdtem, a másik kettőnek pedig most jártam utána.

Azokat a dolgokat mértem fel a fürdőszobámban, amelyek egyszerhasználatosak, ergo majdnem mindennap újabb hulladékot produkálnak.

Ezek lecserélése, az életemben ezeknek a dolgoknak a megváltoztatása számomra is újdonság lesz, de kihívásként tekintek rájuk. Ha van kedvetek, tartsatok velem.

1. Tusfürdő helyett

Ez rém egyszerű, nagyon sokan mosakodnak most is szappannal. Emlékszem, mennyire a gazdagsággal tettem egyenértékűvé, amikor kiskoromban egy-egy ottalvós buliban azt tapasztaltam a fürdőben, hogy a kádon ott sorakoznak a műanyag flakonok. Szerettem, ha otthon is ez vár, hiszen ezekből építettem várat. Sajnos ez felnőttfejjel se változott meg - na nem a várépítés, hanem a csodálat.

Imádtam a menő márkák szezonális, illatos tusfürdőit, a külön ehhez kapható szivacsokat. Sima tusfürdő, radírozó tusfürdő, stb.

Azonban rájöttem, hiába dobható bele a szelektívbe, legalább kéthetente újat kell vennem, és csak újabb hulladék lesz belőle.

Kipróbálás alatt van egy tusfürdő koncentrátum, amiből tényleg csak egy csepp kell, és máris habzik, ezáltal pedig hónapokon keresztül eláll a kis flakon (két hónapja használom és az ötöde, ha elfogyott), úgyhogy ezt se tartom ördögtől valónak.

A szappan azonban még jobb megoldás lehet. Hiszen a legtöbbet eleve papírcsomagolásban árulják, ami könnyebben lebomlik, ha nem is hasznosítják újra, maga a szappan pedig elfogy egy bizonyos idő után. A szappan is lehet illatos, színes, szezonális.

Bár mondhatod azt, amin én is törtem a fejem: oké, de mit csináljak, amikor már annyira kicsi és vékony, hogy azzal nem lehet mosakodni? Eleinte kidobtam ezeket, azonban a vegamama (instáról már ismerhetitek a nemakarokbeleszólnide profilról) csatornáról kaptam egy jó tippet: egy kis (szappan) zsákba beleteszed a megmaradt darabokat, és aztán ezzel tudsz zuhanyozni. Ez szerintem egy szuper ötlet, hisz a maradék szappant nem kell kidobni, hanem valóban a végsőkig el tudod használni.

2. Sampon helyett

Ez egy kényesebb pont nálam, mert sose használtam szilárd sampont, és fogalmam sincs, hogy az én hullámos-göndör derékig érő hajamra milyen lesz, eleve hogyan működik, ki tudom-e utána fésülni, stb. Hallottam rosszat is, jót is a szilárd samponról, de egészen vasárnapig nem tudtam elképzelni, ez milyen lehet. Azonban találomra vetem egyet és ki is próbáltam. Nekem nem habzott, és kellett utána a balzsam, de elsőre meglepően kifésülhető lett a hajam. Kíváncsi leszek, a későbbiekben mit tapasztalok, főleg ami a fejbőrömet illeti.

Bár nem ugyanaz, de talán ide vehetném még alpontként a balzsamot is. Erre mindenféle házireceptet találtam csak, így inkább még maradnék a flakonos verziónál.Aztán ki tudja, lehet a szappan annyira beválik, hogy nem okoz gondot a kifésülés :P

3. Vattakorong helyett

A vattakorong szerintem a legtöbb nő (és férfi) életének része, hiszen erre tehetjük a tonikot, a sminklemosót, vagy a fent maradt arcradírt/arcmaszkot is ezzel lehet a legjobban eltávolítani. 

Megfigyeltem, hogy ebből mennyit használok el naponta, és ijesztő.

Szerencsére, itt elég sok alternatív megoldás jöhet szóba.

Lehet eleve szappannal arcot mosni, de ott van a konjac szivacs, amire rá lehet tenni a tonikot, én azonban ezt önmagában használom. Igaz, külön be kell áztatni, majd kinyomogatni, aztán várni kell legalább 24 órát, hogy megszáradjon és megszilárduljon, de addig is ott a szappan :)

Sminklemosásra is vannak különféle lehetőségek. Nem olyan régen egy arclemosó kesztyűt vettem, amit nagyon szeretek, mert tökéletesen lemossa a sminket. Használata után szappanos vízzel kell elmosni, nagyjából 3 hónapig használható. Azért jobban hangzik, mint mindennap kidobni 1-2 vattakorongot, nem?

Ha mégis ragaszkodnánk a vattakoronghoz, akkor lehet akár venni kézzel készített, kimosható korongokat is, érdemes a meska.hu-n nézelődni.

4. Fülpiszka helyett

A fülpiszkálót heti rendszerességgel, általában hajmosás után szoktam használni, azonban ez is böki a csőrömet. Utánanéztem, hogyan lehetne fülünket természetesebben tisztítani.

Ami a legszimpatikusabb és legevidensebb, az a vízzel való kitisztítás. Nyilván nem kell leslagozni a fejedet, de ha csak kicsit benyúlsz a hallójáratba és a vizes ujjaddal körbejárod, már az is elegendő lehet.

Hallottam még a fültisztító spraykről is, talán ezt is kipróbálom majd.

Természetesen ha problémásabb a füled, akkor érdemes orvoshoz fordulni, hogy rendesen átmossák (két rokonom is járt így, nem kellemes, de nem is fájdalmas).

5. Eldobható borotva helyett

Az, hogy ki hogyan szőrtelenít, meg mit és hol, az mindenkinek a teljesen magánügye, azonban szerintem mindenkinél található sima borotva, amivel csak átfut magán az ember, ha éppen nyár van és észreveszi, hogy nem sima a lábszára vagy a hónalja. (Aki meg köp az elvárásokra, annak hatalmas respect!)

Az egyszerhasználatos helyett érdemes olyat beszerezni, ami bár drágább, de tovább is használható. Ilyen az elektromos borotva vagy az olyan, amelyiknek csak a fejét, vagyis a pengéket kell lecserélni. Ezek több ideig lehetnek velünk, nem kell egyből a kukába dobni őket.

Ez lenne az az öt tipp, amelyet össze szerettem volna gyűjteni nem csak magamnak, hanem azoknak is, akiket érdekel ez a téma. A kihívást úgy képzeltem el, hogy lassan, de biztosan elkezdem lecserélni ezeket a dolgokat - ami még használatban van, azt természetesen elhasználom -, majd pár hónap múlva visszatérnék egy "így sikerült" poszttal, hogy megosszam veletek, mennyire élhetőek ezek az ötletek.

Elképzelhető, hogy lesz más szobába is elkalauzoló poszt, a konyhából is sok ötletet lehet meríteni, az biztos.

Ha van nektek is tippetek, vagy csak gondolatotok a témáról, a posztról, akkor azt osszátok meg kommentben! :)

Fotó: Pinerest 
Lenti fotó: Saját kép

Moskát Anita: Horgonyhely

Most már nem értem, hogy maradhatott ki eddig az életemből Moskát Anita munkássága, pedig emlékszem, hogy amikor a 2019-es Könyvfesztiválon (ó, a régi szép idők) megvettem a könyvét, nem igazán tudtam, ki is ő. A gyönyörű borítós regényéről se tudtam megállapítani, miről szólhat pontosan. Mesésnek hittem, majd olvastam olyanokat, hogy a magyar szolgálólány, a magyar Atwood stb. Értem ezeket a jelzőket, de én inkább maradnék annál, hogy Moskát.

A Horgonyhely egy nagyon különös, rideg, fjordokkal teli világba kalauzol minket, ahol megismerhetjük a mágiával átszőtt világot. Minden ember a születésének helyéhez kötött, körülbelül egy kilométernyit sétálhat erre-arra, de ha továbbmegy, rosszul lesz, úgy érzi, szétszakad, vérezni kezd, stb.

Eleve egy ilyen alapszituáció már elgondolkoztatja az embert, hogy miféle társadalom alakulhat ki, hogyan működik a gazdaság? Eleve: hogyan utaznak akkor mégis? Nos a következőképpen: a terhes nők egy ideig mentesülnek a mágia alól és vándorolhatnak. Ezáltal pedig ők uralják a világot - már amennyit megismerünk belőle, tehát a kis falvakat, nagyobb városokat.

Mint említettem, ez a történet rideg és nem csak azért, mert folyton hideg van és fagy. Sokáig azt éreztem, nincs benne szeretet. De mindez nagyon okosan nem-jelenik meg a regényben, hiszen ha végiggondoljuk, hogy ilyen átokkal, hogyan tud egy társadalom kibontakozni és mire épülnek az emberi kapcsolatok, akkor nagyon is logikus ez a fajta embertelenség.

A nők arra használják csak a férfiakat, hogy azok megtermékenyítsék őket, így a nemi erőszaknak egy elhallgatottabb és nem annyira vitatott aspektusát mutatja be az írónő. Vannak persze jobb lelkületű nők is, de végtére mindenki vándorolni akar, hisz az a hatalom: így láthat más falvakat, hozzáadhat a gazdasághoz, ellenőrizheti a többi embert.

Ha a szerelem meg is jelenik, az is lenézett, házasságok is csak azért vannak, hogy a férfi a nőhöz tartozhasson, ez az övé alapon.

Az anya gyermek kapcsolat még ennél is ridegebb. Tajgetoszi jelenetek elevenednek meg. Sok anyától el is veszik a gyereket, a fiúkat pedig vagy megölik vagy idősebb korukban eladják.

Moskát mégis beszivárogtatja a szeretetet főszereplőinken keresztül. Bár céljaik és indítékaik elsőre nem tiszták, ahogyan haladunk előre, úgy tárulkoznak fel és ismerik meg ezt az elfelejtett érzelmet.

Ahogy egy levelemben fogalmaztam, Moskát tűpontosan fogalmaz. Értem ez alatt azt, hogy pont annyit ír, amennyit kell, akkor tér ki valamire, amikor kell, hiba nincs. Zseniálisan építi fel a cselekményt, a hangulatteremtése varázslatos. Nem élveztem mindig, amit olvasok, de sokáig nem tudtam elengedni a fjordokat és kikötőket, a kocsmákat, lelencházakat, a földet és a tengert.

Nagyon fontos regénynek tartom. Nem lesz kellemes, de érdemes elolvasni.

Olvastam, hogy kritikaként olykor megkapta a regény, hogy nem szimpatikusak a karakterek, és emiatt lecsillagozták a művet. Nem igazán értem ezt a hozzáállást, szerintem aki ez alapján pontozza le, igazán nem tudta átadni magát az eseményeknek, a mélyebb megértésnek. A karakterek megítélése egyrészt rajtunk múlik. Másrészt kellett is, hogy némi távolságot tudjunk tartani tőlük, hiszen ha még szeretjük is őket, akkor még jobban lejöttünk volna az életről az utolsó oldalak elolvasása után.

Apropó utolsó oldalak... Olvastam pár horrort életemben, de ez mindent vitt. Kísért a mai napig.

Biztos vagyok benne, hogy Moskát Anita munkásságát ezentúl tudatosan figyelem majd, és a megjelent regényein kívül megpróbálom fellelni novelláit is. Olvassatok Moskátot!

Aurélia Beaupommier: Varázslatos sütemények

A popkultúrából ötleteket merítő receptkönyvre nővérem hívta fel a figyelmemet. Ő Mary Berryt rendelt, én meg ezt. Szerintem az előbbivel jobban jártam volna.

Egy időben megfogadtam, hogy internetes "mezei" receptekből nem kérek többet - ugyanis ha valami nem jó, hibás, nem tudod jelezni (vagy talán tudod, de most ki fog e-maileket írogatni a mindmegette meg receptneked ügyfélszolgálatára), de sokszor még komment szekció sincs, ahol menne a veszekedés, hogy 300 g liszt helyett elég a 250 g is.

Azonban a receptkönyvekkel is vigyázni kell, főleg a külföldi, fordításon átesettekkel. Ez egy francia kötet, a fordítással nincs is gond, azonban bárhol is kerestem a kiadói infóknál, sehol sem láttam, hogy szakmailag ellenőrizte volna valaki. Sőt, még bele is írták, hogy nem vállalnak felelősséget - sem az író, sem a kiadó - a tartalmi pontosságért. Ok. Belelapoztam más receptkönyvembe - nem igen találtam ilyen szöveget, sőt inkább külön kiemelték a szakértők neveit, akik átnézték a recepteket.

A könyv maga egyébként nagyon szép, csillog-villog, gyönyörűek a képek na meg a sütik. Ahogy írtam a kezdőmondatban, az írónő a popkultúrából, vagyis filmekből, sorozatokból merített. Vannak azért e téren is furcsaságok szerintem. De erről majd később.

Nem minden recepthez kapunk képet, amit én csalódásként éltem meg először, de később úgy voltam vele, jobb is, ha nincs mihez hasonlítani. Aztán kapunk valamiféle leírást, ami, gondolom, humoros vagy nem is tudom, de olykor semmitmondó. Például a Bűbájos boszorkákból három recept is van. Az egyik dereng a sorozatból, így a másik kettő előkerülését se firtatom, de kérdem én: ha a sorozatban Piper a nagy szakács, miért Phoebe kekszét meg Paige tortácskáját ismerjük meg? Na jó, Pipertől is van süti, de a szöveg mellette??: emiatt lett híres CUKRÁSZ! Mi van? Piper nem cukrász? Piper séf, könyörgöm. 

Gondolom, az ilyen nyalánkságok nem a fordítás miatt fordultak elő, úgyhogy kérdem én: ha ennyire nem járt utána se az írónő, se a kiadója a receptek forrásának és ennyire nem nézték az adott sorozatot, akkor ezt így miért kellett? Jobb így a marketing?

Hiányoltam egyébként ilyen esetekben valami epizódszámot vagy konkrét jelenetet-határozót, ahol ezek a sütik felbukkannak. Van, ahol előfordul, de sokszor csak rébuszokban beszél a költő.

De akkor térjünk is a fontosabb kérdéskörhöz, avagy, milyenek a receptek? 

Nos, először is átnéztem a könyvet, megcsodáltam a képeket. Utána receptek szerint is elolvastam, és bejelöltem, melyik az, amihez egyszerű hozzávaló kell, tehát ami itthon is tuti megvan, és amihez már le kell menni a boltba. Hozzáteszem, az pozitívum, hogy nem kellenek nadragulya gyökerek meg északi-sarkon fellelhető hóbuckából származó ehető virágszirmok. Ez legalább jó pont.

Elkezdtem az egyszerűekkel. Összesen eddig 4 receptet készítettem el. Egyik sem nézett ki úgy, mint a képen. Nyilván ilyenkor az ember magát okolja: nem jó az alapanyag, valamit félrenéztem, rossz a sütőm, stb. Azonban mindent ellenőriztem, és mégsem sikerült. Az már más tészta, hogy ezek a sütik rettenetesen édesek, de tényleg: az egyik sima kis recepthez 750 g (!!!) cukor kell!

Jó, hát nem sikerültek, van ilyen. Azonban nem ezek életem első kekszei, sütijei. Csináltam közben más édességet, és lám, minden jól működött. Úgyhogy nekem eddig nem jók a tapasztalataim ezzel a könyvvel kapcsolatban. De hé, ez még csak 4 recept, marad 86.

De csak hogy lássátok, mik nehezítik meg a dolgomat:

Szellemirtók receptnél a felsorolásnál 1 tojást ír, majd a leírásban úgy írja, hogy "tojásokat". Imádom. Miközben nem egy netes receptről van szó, hanem egy olyanról, amit átnéztek, és amiért pénzt kértek. NE LEGYEN BENNE ILYEN! Erre is írtam, hogy szerintem egy cukrász se nézte át ezt a kötetet. Azért nem mindegy, mennyi tojást teszek a sütibe.

Meg valamelyiknél "sütést" írt, miközben sütni nem is kellett...

Egyelőre nem vagyok elájulva a sütiktől, mert őszintén szólva mindegyik tök egyszerű süti, semmi extra nem volt a Szellemirtósban sem (sima csokik keksz), vagy Phoebe sütijében (sima keksz, beledobálva némi kandírozott gyümölcsöt, mert jól hangzik), úgyhogy ezek inkább látványosak, de nekem egyelőre semmi pluszt nem adott a filmekhez/sorozatokhoz.

Most úgy döntöttem, hagyom a kekszeket, és csinálok valami egyszerűt, mondjuk forró csokit vagy répás "kenyeret". De ha ezek se válnak be, akkor ettől a könyvtől én meg is válnék.

Ha kíváncsiak vagytok, hogy haladok, nézzetek rá az instagram (avilda27) oldalamra, ott több mindent találtok.

Öt kedvenc Glee dalom

Az év végi összegzésemnél jól kihagytam a Glee-t, nem is értem, ez hogy sikerült. Pedig augusztusban kezdtem az újranézését, és valamikor decemberben végeztem vele. Visszajöttek tinikorom kedvenc dalai, karakterei, jelenetei, és közben eszembe juttatta, hogy magam is kívülállónak éreztem magam a gimiben, és mennyit segített ez a sorozat, hogy átvészeljek nehezebb időszakokat.

Aki nem tudná, a Glee egy 2009-ben indult sorozat, amely az első tizenhárom része alapján olyan sikeres volt, hogy egyből még két évadot rendeltek be. Végül hat évadot élt meg, hullámvölgyesen, időugrással, tragédiával - amely azóta is kísérte a sorozatot -, de remek dalokkal. Egy csapat kívülálló gimisről szól, akik a jószívű tanár által kreált kórusban találják meg önmagukat. A csapat aztán bővül, olykor elköszönünk szereplőktől, de a legtöbbször azért visszatérnek.

A Glee olykor produkált saját dalokat, de inkább a feldolgozásairól híresült el, arról, hogyan építik bele a történetbe, tematikába az adott zeneszámokat. Nagyon sokat köszönhetek a sorozatnak, ugyanannyira formálta a zenei ízlésemet, mint a One Tree Hill. 

Nehéz volt öt kedvencet kiemelni a több száz dal közül, azonban számomra ezek azok, amelyeket időről időre újrahallgatok:

My Man - Lea Michele

A színésznőről tudni lehetett, hogy a Broadwayről jött, így nem csoda, hogy karakterével is jól tudott azonosulni, aki híres színésznő akart lenni, példaképe Barbra Streisand volt. A Funny Girlt azóta se láttam, de ezt a dalt hetente egyszer meg szoktam hallgatni, annyira fájdalmasan gyönyörű. Minderre az is rátesz egy lapáttal, hogy Michele karaktere Rachel a történet szerint még mindig szerelmes Finnbe - a két színész az életben is együtt volt, azonban Cory Monteith később bekövetkezett tragikus halála csak még szívszorítóbbá teszi ezt a jelenetet.

Paradise by the Dashboard Light - harmadik évados csapat

Sosem ismertem ezt a dalt annak előtte, de az egyik legvidámabb nótám azóta is. Ha jókedvre vágyom, mindig meghallgatom. A csapat ezzel indul a harmadik évadban az országos versenyen. Nagyon tetszik az egész előadás koreográfiája és hangulata, érdemes végignézni.

Homeward Bound/Home - negyedik évados reunion a régi szereplőkkel

A negyedik évadban a főszereplőink java része főiskolára ment, és megismertünk új arcokat. Azonban hamar visszatérnek kedvenceink és ezt az igazán lírai, nosztalgiás egyveleget adják elő, miközben találkoznak egymással az előadóteremben. A sorozatban gyakoriak a mash-upok, azaz összemosnak két különböző, valamennyire mégis hasonló dalt. Ezek az esetek többségében jól működnek: ennél a zeneszámnál nekem fel sem tűnt, hogy ez nem egy egész.

Cool Kids - a hatodik évados szereplők

A hatodik évad már egy teljesen új etap, új gyerekek énekelnek a kórusban, és csapaépítő tréningként éneklik el ezt a dalt, hogy levetkőzzék egymás iránt érzett előítéleteiket. Ez is egy olyan dal, amit sose hallottam előtte, de nagyon tetszik a hangulata, finomsága - na meg a mondanivalója.

The Scientist - párok

Sosem értettem, miért utálják olyan sokan a Coldplayt, szerintem nagyon jó dalaik vannak. Ez a feldolgozás különösen tetszik. Lea Michele hangja nagyot üt - ahogy szerintem mindig -, de a jelenet kidolgozása is nagyon jó, ahhoz képest, mennyire egyszerű.

Ti ismeritek a Glee-t? Nektek melyek a kedvenc dalaitok?

Kéne olvasni pár verseskötetet

Sose gondoltam szégyenként arra, hogy olvasmányaim között nincs verseskötet. Maximum egy elbeszélő költemény - Petőfitől Az apostol, amit nagyon szeretek. Pedig gimis koromban sok verset olvastam, kedvenceim közé tartozott Ady, Kosztolányi, Berzsenyi, Radnóti és Babits (akiknek idézetei ott lógtak a parafatáblámon és az ajtómon). Azonban teljes verseskötetet sose olvastam. 

A versek számomra rápihenősek - olykor elolvasok, meghallgatok egyet vagy magam is hangosan felolvasom. Főiskolás koromban ezt külön gyakoroltam, hogy szebben tudjak beszélni, jobban hangsúlyozzak, stb. A magyar kortárs versek nem tetszettek soha túlzottak, bár hozzáteszem, alig-alig botlottam bele, de mind negatív volt, lejöttem az életről. 

A Facebook azonban az utóbbi időben folyamatosan feldobott videókat költőkről, akik előadják a saját verseiket. Nem felolvassák, hanem megtanulják és remek stílussal elmondják egy színpadon - ha jól tudom, ez a slam poetry. Két írót szerettem meg ezáltal, és ő miattuk merült fel bennem, hogy több verset kéne olvasnom.

Igaz, ők amerikai költők, tehát verseiket csak angol nyelven olvashatom, de bevallom, a fordított verseket annyira nem is szeretem, kivéve a Ne jöjj el sírva síromig c. művet, amelynél a magyar nyelv miatt szerintem sokkal szebb. Mindazonáltal szeretem az angol nyelv játékosságát, egyszerűségét, érthetőségét.

El is határoztam, hogy ennek a két fiatalembernek a verseskötetét meg is veszem. Hogy kikről van szó? Az egyik Phil Kaye, a másik Rudy Francisco. Előbbitől a When Love Arrives című előadás fogott meg, szerintem már legalább ötször megnéztem, és még többször meg fogom, annyira csodaszép az a vers. Utóbbitól pedig a To The Girl Who Works At Starbucks - az ő felmondása kicsit pörgősebb, olykor agresszívabbnak érzem, de ez passzol is hozzá. A két kötet pedig, amit kinéztem tőlük:

Szeretném ezeket idén megvenni; hogy ha már tágítom a műfajokat, akkor a vers is legyen közte.

Na, de illene magyart is olvasni, nem? Illene, de mit?

A kicsiknek szólóak nyilván nem érdekelnek, Tóth Krisztinától ráz a hideg (ő ijesztett el annak idején, de nem csak verseivel, hanem novelláival is), így ki marad? Moly.hu-n gyakran szembejön velem Simon Márton vagy Závada Péter, Facebookon Lackfi, akit csípek amúgy.

Olyan magyar költőt keresnék, akire az optimizmus, a jókedv, a reménykeltés jellemző. Keresgélek még, lehet, meg is próbálkozom random egy-két szerzővel, de érdekelne, ti kiket olvastok, kiket tudnátok ajánlani? Nyugodtan ajánlhattok angol költőket is :)

Öt film tavaszra

Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy rettenetesen várom már a tavaszt! A napsütést, a kellemes 15-20 fokokat, a növények virágzását - és még folytatnám azzal, hogy a közös kávézásokat, Könyvfesztivált, de ezek a covid miatt még mindig kérdésesek. Talán most még fontosabb ilyenkor, hogy a jókedvünk, ép elménk, mentális egészségünk megmaradjon, úgyhogy ezért szedtem össze olyan öt, számomra nagyon kedves filmet, amely szerintem tökéletesen illenek a tavaszi hangulatba.

Amelie csodálatos élete

Amélie, a naiv fiatal lány Párizsban él, a Montmartre-on. Élete egyhangúan telik, egy környékbeli bisztróban felszolgálóként dolgozik, a szomszédokkal pedig olyan bensőséges kapcsolatot tart fenn, mintha egy kisvárosban élne. Ám egy nap váratlan fordulat történik: A lakásának egy titkos zugában kis dobozra talál, amely az előző lakó gyerekkori emléktárgyait tartalmazza. Elhatározza, hogy visszajuttatja a kis dobozt jogos tulajdonosának. Ettől kezdve élete gyökeresen megváltozik, rájön, hogy valami módon képes környezetét boldogabbá tenni.. Szívesen boronál össze magányos embereket, amiből gyakran komoly bonyodalmak származnak. De jótéteményei közepette megismer egy különös fiatalembert (Mathieu Kassovitz) és most már a környezetén a sor, hogy segítsenek rajta... (port.hu)

Tíz éve láttam először ezt a filmet, ráadásul moziban! Felvételiztem egy főiskolára, ahol erről kellett írni, és már akkor beleszerettem. Aztán folyamatosan újranéztem, és pont ezért hanyagoltam el az elmúlt években. Azonban most újra hiányolom, főleg a zenéjét, úgyhogy idén mindenképpen megnézem. 

Nagy hal

A halálos beteg Edward Bloom ágyánál összegyűlik a család. A beszélgetések során az apa felidézi életét. Mindig is a tündérmesék világában élt. Nyolcévesen, ágyhoz kötött betegként napjait a Világ Könyves Enciklopédiájának olvasásával tölti. Különösen az aranyhalakról szóló cikk ragadja meg. Tíz évvel később a városka egyik legnépszerűbb fiatalembereként rájön, hogy, csakúgy, mint az aranyhalnak, a növekedéshez neki is el kell hagynia az otthonát, és fel kell fedeznie a világot. Valószerűtlen, mitikus utazás veszi kezdetét. (port.hu)

Régi adósságom volt bepótolni ezt - az előzőhöz hasonlóan - a mágikus realizmussal átszőtt mesét, és ilyenkor szidom magamat, hogy miért nem néztem meg előbb! Nagyon jó történet, McGregor hozza azt a fajta figurát, amit nagyon szeretek tőle, a színek pedig mesések. A végén rendesen meghatódtam, és az olykor szürrealizmusba átcsapó jelenetek is bájosak.

Mean Girls

Cady Heron afrikai vidékeken nőtt fel zoológus szülei mellett, és 15 éves koráig csak hírből ismerte az iskolát. A család azonban visszatér Chicagóba, és Cady egy átlagos gimnáziumban találja magát, ahol hamar megtanulja az első leckét: semmit sem tud azokról a vad dolgokról, melyek az úgynevezett civilizációban - esetünkben egy középiskolában - előfordulnak.
Ami itt folyik, az valóságos pszichológiai hadviselés és intrikák sora, és mindezek élén Regina George áll, a legmenőbb és legrafináltabb csaj az iskolában. Ő a királynő, a lányok bálványa, szinte mindenki rá akar hasonlítani, az ő szavát lesi. Nem tanácsos az útjába kerülni, ám az új lány alig teszi be a lábát, máris a lehetséges riválisaként tartják számon. Arra is rá kell jönnie, hogy az élet a dzsungelben sokszor semmi ahhoz képest, ami egy gimiben történik. (port.hu)

(A magyar címe a Bajos csajok, de szerintem ez szörnyű.) Sokszor látok olyan listát, hogy a nyolcvanas évek legjobb tinifilmje valamelyik John Hughes történet (az ő neve még felmerül itt), a kilencvenes éveké a Spinédzserek (Clueless), a kétezreseké pedig bizony a Mean Girls. Szerintem ez nem csoda, mert eszméletlen jó. A mémeket még mindig gyártják hozzá, idézni magam is tudok a mai napig (She doesn't even go here vagy You go, Glen Coco!), szóval szerintem ez is úgy öregedett, mint a Jóbarátok. Ráadásul ezt lehet ősszel is nézni, hiszen (khm, október 3.) megjelenik benne a Halloween, karácsonyi időszakban is, ha emlékszünk a Jingle Bell Rock combütögetős változatára, de tavasszal is, hiszen a film egy egész suliszezont ölel fel és a végéhez nyilván a tavaszi bál tartozik. Ha nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg - és én az eredeti nyelvet ajánlom!

Micsoda csapat!

Úgy tűnt, hogy végleg befellegzik a baseballnak a második világháború idején. A játékosok bevonultak a hadseregbe, és a fronton harcoltak, a nemzeti sport napja leáldozóban. Az otthon maradottak azonban hiányolták a meccseket. Kézenfekvő volt az ötlet, ha nincsenek fiúk, lányokból kell csapatot verbuválni. Így jön létre 1943-ban az első női baseball csapat, amelyet hamarosan több másik követ. Tanúi lehetünk annak, ahogy Dottie, Mae és a többiek fölfedezik tehetségüket, legyőzik a lámpalázt és meghódítják a közönséget. (port.hu)

Micsoda film! Érdemes tudni, hogy a történet java része fikciós, azonban az egyáltalán nem, hogy a második világháború idején nők álltam be baseballozni és valóban volt egy találkozó évtizedekkel később. A legtöbb karaktert valós nőkről mintázták. A film bekerült a legfontosabb filmek közé az USA-ban (National Film Registry). Nagyon szeretem a nyilvánvaló, de nem szájbarágós feminizmus vonása, hangulata és drámája miatt. Tavaly nyáron néztem újra sok-sok év után, és ugyanannyira tetszett, mint gyerekkoromban. Ráadásul a baseball szezon tavasszal kezdődik, így igazi tavaszi film.

Meglógtam a Ferrarival

Ferris Bueller elbűvölő és intelligens fiú, aki azonban szeret merész dolgokat elkövetni. Egy szép tavaszi napon például úgy dönt, hogy az iskola helyett inkább bemegy a városba egy kicsit szórakozni. Mivel azonban igazán jól csak barátnője Sloan és legjobb barátja, Cameron társaságában érzi magát, így őket is magával viszi azon a piros Ferrarin, aminek kulcsát Cameron apjától emelte el.

Kérdezném, hogy ki ne ismerné Ferris Buellert? Sajnos, vannak, akik még mindig nem. Pedig John Hughes klasszikusa egy szabadnapról szól egy gyönyörű áprilisi napon, amiben a tinik beutaznak a nagyvárosba, étteremben esznek, múzeumba látogatnak el és parádén énekelnek. Nem ezt várná szerintem a néző elsőre, hiszen a mostani tinisorozatok/filmek teljesen letargikusak vagy vadak olykor. Ez a film puszta öröm és jókedv, miközben azért ott lappang a szülői hatás, amelyen túl kell lépni. A zenék miatt is érdemes tenni vele egy próbát (hello, Beatles), na meg azért is, hogy végre tudd, ki az a Ferris Bueller (Anyone?).

Ti láttátok valamelyiket? Mit ajánlatok még? :)

Februári összegzés - 2021

Mindig elfelejtem, hogy a február ilyen kis rövid. Számít azért az a 2-3 nap. Nem sikerült minden tervezett olvasmányt elolvasni, de azt mondhatom, egész jól zártam ezt a hónapot. Ráadásul február elején 29 éves lettem, juhé, amit most meg is ünnepeltem. Eltelt a Valentin-nap is szarkasztikusan, aztán hallmarkos filmekkel, és ez egy kicsit befolyásolta is a februári TBR listámat - próbáltam romantikusabb olvasmányt is betuszkolni.

Februárban az alábbi könyveket olvastam:

• Susan Wiggs: A tűzhely melege
• Örkény István: Válogatott egyperces novellák
• Moskát Anita: Horgonyhely
• Heather Webber: Midnight at the Blackbird Café 

A legjobb olvasmányi élmény a két magyar íróhoz kötődik. Moskát Anita könyvéről szeretnék külön posztot írni, csak még nem találom a megfelelő szavakat, az Örkény újraolvasás pedig élmény volt, mint mindig. A tűzhely melege egynek elment, ahogy sajnos a Heather Webber könyv is. Kár, pedig nagyon vártam, mondhatni, többet, jobbat.

Elkezdtem még az 50 elszánt magyar nő című rövid, gyerekeknek szóló ismeretterjesztő kötetet is, de a lelkesedésem hamar elhalványult, így ezért se sikerült kiolvasni hó végére. Készítem a recepteket a Varázslatos süteményekből is, erről is szeretnék majd egy külön posztot.

Sorozatok:

• Firefly Lane
• A harmadik nap

A Firefly Lane-t már könyvben kinéztem magamnak tíz évvel ezelőtt, de valamiért idővel mégsem érdekelt. A netflixes sorozat tetszett, pedig az első rész után azt hittem, nem leszünk jóban. A harmadik nap az HBO GO-n elérhető, ugyanaz készítette, mint aki anno az Utopiát, ezért is voltak nagy elvárásaim. Bár a sziget atmoszférája tetszett, a történetnek nem sok füle vagy farka volt. Elég hamar felejtőssé fog válni.

Filmek:

• Winter Love Story
• The Birthday Wish
• A Valnetine's Match
• Matching Hearts
• The Secret Ingredient
• Love on Ice

Csak hallmarkos filmeket néztem, nem semmi. Mondtam én, hogy a Valentin-nap betett. A Winter Love Story sima téli, de könyves szakmával foglalkozó aranyos kis történet volt, a The Birthday Wish pedig kifejezetten szülinapi, de sajnos nem tetszett. A valentinosok közül kiemelkedőnek mondanám A Valentine's Matchet, amiben Bethany Joy játszott, aki természetes játékával mindig megfog - lehetne már valami One Tree Hill reunion, ha már ennyi színész hallmarkozik. A The Secret Ingredient sima süti sütős versenyt mutatott be (volt már ilyen film), de könyv alapján készült, úgyhogy arra kíváncsi vagyok. A többi egyszer nézős volt.

Sütik és egyéb eledelek:

• Szellemirtó keksz
• Szörnyecskék csokitábla
• Phoebe (Bűbájos boszorkányok) sütije
• Kentaur zabpelyhes keksz (Narnia)
• Vegán somlói galuska pohárkrém
• Töltött, sült cukkini
• Hajtogatott tojásrántotta
• Kukoricás pesto tészta

Az első négy süti a Varázslatos sütemények receptkönyv alapján valósult meg, ám nem vagyok túlzottan elégedett. Egyrészt mindegyik nagyon édes, másrészt egyik keksznek se lett keksz állaga. Vagy én rontok el valamit (amit őszintén kétlek, mert egy-egy sütinél csak össze kell keverni az alapanyagokat) vagy rossz a sütőm, ami nem lehet, mert mást jól megsüt. Úgyhogy eddig nem vagyok elalélva ettől a receptkönyvtől. Az utolsó három reggelinek-ebédnek készült, és nagyon finom lett. Kísérletezgettem, ami igazán jót tett most az önbizalmamnak :D Jó, tök könnyű kis receptek, de mindig élvezetes egy valamit változtatni, ami egyből feldobja a sima ételt.

Nektek hogy telt a február? :)

Március - beszéljünk az endometriózisról

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e erről a témáról - nem azért, mert kellemetlen lenne, hanem mert személyesen érint, és vannak dolgok, amelyeket az ember nem szívesen tesz közzé egy inkább könyvekkel foglalkozó blogon. Azonban az, hogy ez velem is megtörténik, nem feltétlenül azt jelenti, hogy meg kéne bújnom (mint eddig), hanem épp hogy beszélni kell róla, hogy tudd: nem vagy egyedül! A bejegyzés talán azoknak is hasznos lehet, akiknek környezetükben él endometriózissal küzdő személy vagy akik csak sejtik, hogy komolyabb probléma állhat a háttérben.

A bejegyzés annak az okán íródott, hogy egyrészt március az endometriózis hónapja, másrészt 18-án megjelenik Lara Parker: Vaginabajok című memoárja. Talán ha most azt mondom, hogy majdnem elsírtam magam, amikor megláttam, hogy egy kifejezetten endometrizóssal foglalkozó könyv hamarosan megjelenik, akkor valaki hülyének néz, de ha rákerestek, mennyi kötet jelent meg ebben a témában, nem találtok túl sokat. Ráadásul valamiért ez tűnik a legszimpatikusabbnak, mert nem arra fókuszál, amire általában minden, endóval foglalkozó cikk, vagyis a teherbeesésre (természetesen ez is fontos, csak ez engem személyesen nem érint), hanem arra, hogy ilyen krónikus fájdalommal hogyan lehet együtt élni.

Mi is az az endometriózis? Nem szeretnék itt most wikipediából, orvosi oldalakról másolgatni, ha érdekel, úgyis rákeresel, inkább elmondom a saját szavaimmal - ráadásul a mai napig nem tudják megmondani, miért és mitől alakul ki, és rengeteg "alfaja" van.

Az endometriózis:

• fájdalmas menstruáció
• amikor annyira fájdalmas a menstruáció, hogy a gyógyszer alig használ, kiír a házorvos, esetleg a nőgyógyászati ambulanciát is meg kell látogatnod
• egy gyulladásos, hegesedéses megbetegedés
• százezreket érint Magyarországon
• nem tudsz előre tervezni kirándulást, nyaralást, de néha még egy randit sem
• nehezebb a párkeresés
• lehet fájdalmas a szex
• néha gyógyszert kell szedni, ami teljesen összezavarja a hormonháztartást
• cisztáid lehetnek
• nem hívnak el sehova, mert úgyis lemondod
• fáj a lábad
• megműthetnek
• a teherbeesés nehezebb
• néha utálsz nőnek lenni

Az endometriózis miatt sokszor hallasz olyanokat, hogy:

• nem is látszik rajtad
• annyira fájdalmas nem lehet
• szerintem ez fejben dől el
• ez csak a stressz
• majd elmúlik
• nekem sosem volt semmi bajom
  
• havonta egyszer van, mit izélsz?
• most ezért nem jössz???

Az endometriózis nem hiszti.

Az endometriózis betegség, amivel megpróbálhatunk együtt élni.

Szóval ez az. Világéletemben fájdalmas menstruációval éltem, és azt hittem, ez normális, én hisztizek, mert másokat nem láttam így szenvedni. Ők biztos bírják, én vagyok gyenge. Ez nem igaz! Nem vagyok gyenge és te sem vagy az!

Ha menstruáció alatt olyan erős, elemi fájdalmat tapasztalsz, hogy nehéz talpon maradnod, sápadt vagy és csak a gyógyszerek enyhítik mindezt, akkor fordulj orvoshoz! Ha tapasztalsz ugyanilyen kellemetlen premenstruációs fájdalmakat, akkor szintén! Ez nem normális! Nem vagy hisztis, hanem fáj!

Sajnos azonban az orvosok csak mosolyogtak: sportoljon, szedjen magnéziumot! Úgy éreztem, nem hisznek nekem. Miért nem vették ezt komolyabban?

25 évesen fedeztek fel két cisztát a petefészkeimben, fél év múlva ezek egyenként 10 cm átmérőjűek lettek. Mérjétek le. Megműtöttek, szövettan: endometriózis. Végre kapott egy nevet a bajom. Amit csak képzeltem éveken át. Nem képzelődés, nem hiszti - betegség!

Szedtem kísérleti gyógyszert, szedtem olyan fájdalomcsillapítót, ami után lebetegedtem. Változtattam a diétámon, jógázok, néha egy-egy izzadósabb edzést is megengedek, de nem bírok többet. Még mindig ott tartok, hogy havonta 1-1,5 hét eltűnik az életemből. Most jelenleg kicsivel jobb, szedek Női cseppeket, ami segít.

Így talán már érthetőbb, miért hatódtam meg a könyvmegjelenés kapcsán. Végre szép a borító, végre nevén nevezzük, végre, végre, végre!

Mindenkinek, aki ebben szenved: kitartást!

Mindenkinek, aki nem: legyetek megértőek, türelmesek, próbáljátok meg átérezni, milyen lehet a másiknak. 

A könyvről mindenképpen írok majd itt a blogon, ha elolvastam. 

Ha esetleg van kedvetek megosztani a saját élményeiteket, beszélgetni, tanácsokat adni, akkor nyugodtan tegyétek meg itt a blogon, vagy akár privátban (avildasafehaven@gmail.com).