Nagy lelkesedéssel fogadtam, amikor annak idején megjelent ez a novelláskötet, hiszen egyrészt az egyik kedvenc kiadóm (Agave) adta ki, másrészt tetszett a borító. Úgy látszik, az író könyveinél hagyománnyá válhat ez a térelválasztó gradient-szerű grafika. Akkor is lelkes voltam, amikor az Agave kávézóban féláron vehettem meg a kötetet. Tetszett az Odakint sötétebb - főleg a hangulata varázsolt el -, csak a legvége nem. Sajnos, ezzel a novelláskötettel már egyáltalán nem így éreztem. Nagyon-nagyon nem szerettem.
A könyvben 15 novellát olvashatunk el különböző tagolás szerint, de szinte mindegyik egy kaptafára épült, ha ki lehet ilyet jelenteni. Nyilván nem, mert amúgy a többségnek tetszik ez a gyűjtemény, de számomra novelláról-novellára nehezebb volt a kezembe venni ezt az amúgy szép, lila borítós könyvet.
Nem fogok minden egyes írásról külön értekezni, mert mint feljebb is írtam, számomra hangulatukban, erkölcsi semmitmondásukban ugyanolyannak hatottak. A legtöbb írás ugyanarra épült: szex, pornó, agresszió, öncélú gusztustalanságok, nulla megoldás/tanulság.
Pedig jól indultak egyes novellák, gyanakodtam, mint olvasó, sejtelmes utazásokra készültem a szereplőkkel, aztán jött valami oda nem illő kínzás-megerőszakolás, egy teljesen elborult cselekmény és egy semmilyen végkifejlet. Tudom, weird fictionről beszélünk, amivel csak barátkozom - bár nem leszünk túl jóban -, de azért az Odakint sötétebb írójától nem ezt a negatív életszemléletet és öncélú brutalitást vártam.
Nagyon zavart egy idő után, hogy az egyes történetek főszereplői passzívak, nem úgy reagálnak az eseményekre, ahogyan azt egy normális ember tenné - ergo, nincs kivel azonosulni. A szeme láttára ölnek meg valakit, vagy egy furcsa lény mászik be éjjel az ablakán - nem gond, ilyen túrára fizetett be/biztos csak álmodott. Amikor elborultabbak lettek az események, akkor is csak mentek az árral. Nem értem ezt a fajta passzivitást, nem tudom, hogy ez a zsáner velejárója-e, de nem hinném, mert még a kicsit jobbra értékelt, de amúgy szintén undormányos Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétrőlben is talpraesettebbek voltak a karakterek.
Talán ezért is éreztem úgy, hogy mindegyik férfi főszereplő ugyanolyan. Egyszerűen nem tudtam volna különbséget tenni köztük. Nem tetszett az a fajta pesszimizmus sem, ami mindent átjárt: szar vidéken lakni, szar a fővárosban, szar az albérletben, szar a túra, szar az egész ország. Nem szereted, megértettük!
A női szereplők megjelenítésével se vagyok kibékülve. Vagy szexuális tárgyként voltak kezelve, arra voltak jók, hogy megkínozzák őket vagy elcsábítsa az életképtelen passzív főszereplő pasit, de amúgy ennyi.
A kötet végén az író hozzászól a novelláihoz, de igazából ezektől se lettem okosabb. Volt aminél teljesen félrement az én és az ő értelmezése, ezt se tudtam, hova tenni. Az már az én dolgom, hogy a megnyilatkozásai alapján egy elég unszimpatikus emberré vált a szememben, ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni, de próbáltam elvonatkoztatni a műtől.
Összességében rettentő csalódott vagyok, és nem hiszem, hogy Veres Attila további köteteivel megpróbálkozom, ami nagy kár, mert egyébként szerintem hangulatteremtésben nagyon ügyes.
