Sorozatajánló: New Amsterdam

A Vészhelyzet után nem hittem volna, hogy lesz még egy olyan kórházas sorozat, ami ennyire beránt és szeretni fogom. Szerettem a Doktor House-t, bár ott inkább rejtélyeket oldottak meg Holmes és Watson módra (House-Wilson), a Grace Klinikát még a tévében követtem, de a negyedik évadnál valamiért abbahagytam, azonban a belőle készült Private Practice spin-offot nagyon szerettem, de az meg ugye (címéből is adódóan) egy nagyon magánorvosi rendelőről szólt.

A Vészhelyzet azért is volt kiemelkedő számomra a maga tizenöt évadával, mert minden epizódban több szálat is kaptunk, fontos volt a betegek élete, a társadalomban fellelhető problémák megjelenítése és persze az orvosok magánélete is. Kedvenc párosom Abby és Carter volt, akiknek lassan építkező kapcsolata a hatodik évadtól egészen a kilencedikig teljesen magába bolondított. Nos, a New Amsterdam mindezeket az érzéseket újraélesztette bennem.

A sorozat címe ugye New York egykori nevéből adódik, azonban ez a kórház neve is, amely a legrégebbi közkórház az Amerikai Egyesült Államokban, vagyis itt nem számít, van-e az amerikai embernek biztosítása - mindenkit ellátnak.

Aki nincs otthon annyira az amerikai egészségügyben, az meglepődhet ezeken a dolgokon, hiszen nálunk a munkáltató fizeti a TB-t, ha pedig nincs munkánk, akkor egy darabig még jár, majd utána nekünk kell fizetni. Amerikában akkor is külön fizetned kell a biztosítást, ha van munkád, és biztosításonként változó, hogy mit fedez a csomag. 

A New Amsterdam ebben újít, hogy látja a problémákat, ki is emeli ezeket és próbál változtatni a rendszeren. A sorozat alapja egyébként egy memoár: Eric Manheimer Twelve Patients: Life and Death at Bellevue Hospital című könyve alapján készült.

A főszereplőnk Dr. Max Goodwin, aki már a sokadik orvosigazgató és frissességet hoz a folyton visszatérő kérdésével: How can I help? (ami azt jelenti, Hogyan segíthetek?, bár ez magyarra a Miben segíthetek? fordítást kapta) Első napján kirúg egy egész osztályt, fejébe veszi, hogy mennyi mindent akar megreformálni. Közben megismerkedünk a főbb szereplőkkel: Dr. Lauren Bloommal, aki a sürgősségi vezetője, Dr. Reynolds-zal, aki sebészként dolgozik, Dr. Vijay Kapoorral, aki neurológus és szeret hosszasan beszélni a pácienseivel, Dr. Iggy Frome-mal, aki pszichiáter és Dr. Helen Sharpe-pal, aki eddig inkább a médiában szerepelt, hogy pénzt szerezzen a kórháznak, azonban az új orvosigazgató visszarendeli, hogy ha már orvos, végezze a munkáját.

Mindegyik részben kapunk különböző betegeket, betegségeket, nem rejtélyekre kell gondolni, hanem inkább emberi sorsokra, társadalmi problémákra.

Ami nekem a leginkább tetszik a sorozatban, hogy üde, friss, a tipikusan ősztől-tavaszig tartó 22 részes évadokból áll, nosztalgikus elemekre épít. Ezt a zenéjével éri el. Egyrészt ott a dob, ami sokszor megjelenik főleg Max ötletei alatt, illetve az olyan, 2000-es évek elején ismertebb dalok, amelyeket meghallva újra tininek érzem magam. Például Alexi Murdoch, José Gonzalez vagy Mazzy Star és Sigur Rós dalai csendülnek fel.

Az átívelő történet pedig a memoár egyik alapja. Eric Manheimer, aki a sorozatban Dr. Max Goodwin rákos, így lesz ő is kórház egyik betege.

A sorozatba én az első évad közepén szerettem bele, mivel van egy páros, akik nagyon-nagyon lassan haladnak a cél felé, de a rajongóknál már most idegőrlő nézni, és alig várjuk, hogy végre összejöjjenek. Nekem ez egy az egyben Abby és Carter a Vészhelyzetből, és nagyon reménykedem, hogy ez a romantikus szál nem ugyanoda jut, ahova a régi kedvenceim.

Ha egy lendületes, friss és nosztalgia-faktort bekapcsoló kórházas sorozatra vágytok, akkor a New Amsterdamot nagyon ajánlom. Az első két évad most magyar felirattal is elérhető a Netflixen, a harmadik évad pedig márciusban indult az NBC-n.

Öt kedvenc Glee dalom

Az év végi összegzésemnél jól kihagytam a Glee-t, nem is értem, ez hogy sikerült. Pedig augusztusban kezdtem az újranézését, és valamikor decemberben végeztem vele. Visszajöttek tinikorom kedvenc dalai, karakterei, jelenetei, és közben eszembe juttatta, hogy magam is kívülállónak éreztem magam a gimiben, és mennyit segített ez a sorozat, hogy átvészeljek nehezebb időszakokat.

Aki nem tudná, a Glee egy 2009-ben indult sorozat, amely az első tizenhárom része alapján olyan sikeres volt, hogy egyből még két évadot rendeltek be. Végül hat évadot élt meg, hullámvölgyesen, időugrással, tragédiával - amely azóta is kísérte a sorozatot -, de remek dalokkal. Egy csapat kívülálló gimisről szól, akik a jószívű tanár által kreált kórusban találják meg önmagukat. A csapat aztán bővül, olykor elköszönünk szereplőktől, de a legtöbbször azért visszatérnek.

A Glee olykor produkált saját dalokat, de inkább a feldolgozásairól híresült el, arról, hogyan építik bele a történetbe, tematikába az adott zeneszámokat. Nagyon sokat köszönhetek a sorozatnak, ugyanannyira formálta a zenei ízlésemet, mint a One Tree Hill. 

Nehéz volt öt kedvencet kiemelni a több száz dal közül, azonban számomra ezek azok, amelyeket időről időre újrahallgatok:

My Man - Lea Michele

A színésznőről tudni lehetett, hogy a Broadwayről jött, így nem csoda, hogy karakterével is jól tudott azonosulni, aki híres színésznő akart lenni, példaképe Barbra Streisand volt. A Funny Girlt azóta se láttam, de ezt a dalt hetente egyszer meg szoktam hallgatni, annyira fájdalmasan gyönyörű. Minderre az is rátesz egy lapáttal, hogy Michele karaktere Rachel a történet szerint még mindig szerelmes Finnbe - a két színész az életben is együtt volt, azonban Cory Monteith később bekövetkezett tragikus halála csak még szívszorítóbbá teszi ezt a jelenetet.

Paradise by the Dashboard Light - harmadik évados csapat

Sosem ismertem ezt a dalt annak előtte, de az egyik legvidámabb nótám azóta is. Ha jókedvre vágyom, mindig meghallgatom. A csapat ezzel indul a harmadik évadban az országos versenyen. Nagyon tetszik az egész előadás koreográfiája és hangulata, érdemes végignézni.

Homeward Bound/Home - negyedik évados reunion a régi szereplőkkel

A negyedik évadban a főszereplőink java része főiskolára ment, és megismertünk új arcokat. Azonban hamar visszatérnek kedvenceink és ezt az igazán lírai, nosztalgiás egyveleget adják elő, miközben találkoznak egymással az előadóteremben. A sorozatban gyakoriak a mash-upok, azaz összemosnak két különböző, valamennyire mégis hasonló dalt. Ezek az esetek többségében jól működnek: ennél a zeneszámnál nekem fel sem tűnt, hogy ez nem egy egész.

Cool Kids - a hatodik évados szereplők

A hatodik évad már egy teljesen új etap, új gyerekek énekelnek a kórusban, és csapaépítő tréningként éneklik el ezt a dalt, hogy levetkőzzék egymás iránt érzett előítéleteiket. Ez is egy olyan dal, amit sose hallottam előtte, de nagyon tetszik a hangulata, finomsága - na meg a mondanivalója.

The Scientist - párok

Sosem értettem, miért utálják olyan sokan a Coldplayt, szerintem nagyon jó dalaik vannak. Ez a feldolgozás különösen tetszik. Lea Michele hangja nagyot üt - ahogy szerintem mindig -, de a jelenet kidolgozása is nagyon jó, ahhoz képest, mennyire egyszerű.

Ti ismeritek a Glee-t? Nektek melyek a kedvenc dalaitok?

Epizódajánló - Black Mirror

Mivel egy antológia-sorozatról van szó, így nem az egész sorozatról írnék ajánlót, hanem egy-egy epizódjáról.

A Black Mirror (Fekete Tükör) egy társadalomkritikaként felfogható sorozat, amely leginkább a technikai fejlődés jövőbeni negatív értelmezéseit és hatásait tárja elénk. Milyen a társadalom és a média kapcsolata, hova fejlődhet személyiségünk a technológiával együtt, mire használhatja az átlagember és mire mondjuk a hadsereg vagy a politika? Mindegyik rész másról szól, játszódhat jelenünkben vagy egy elképzelt jövőben, szereplői és színészei különbözőek. A sorozat nem a kedvességéről híres, nekem kellett egy év, mire újra nekiálltam megnézni egy-egy epizódot, és bár ezek nem voltak annyira lehangolóak, mint pl. a The National Anthem, azért nem szeretném a tavaszvárást ezzel a sorozattal fekete festékkel leönteni.

Azonban a januárban megnézett epizódok közül kettőt szeretnék kiemelni a harmadik évadból.

Az egyik a San Junipero, a másik pedig a Nosedive (Szabadesés).

A San Junipero meglepő módon a 1980-as években játszódik. Azért írom, hogy meglepő, mert a sorozat leginkább a jelenre, közeli és távoli jövőre fókuszál, így homlokráncolva vártam a történet előrehaladását. Adott egy lány, aki félszeg a bulis éjszakában, mégis betér egy diszkóba. Itt ismerkedik meg egy másik lánnyal, és kapcsolatukon keresztül megismerjük a világukat is.

Spoilerek nélkül nehéz írni erről a részről, de azért ajánlanám ezt megnézésre, mert ez a legszebb epizódja a Black Mirrornak. Gyönyörűek a színek, kellemes a hangulat, jók a zenék, és a színészek is remekelnek. A történet pedig szerintem zseniálisan felépített, nyilván itt is megjelenik a technológia és társadalom témaköre, amely ezen a két nőn csapódik le. Lassan, szinte csattanó nélkül ismerjük meg mi is, mi zajlik a háttérben, emiatt pedig kicsit Ishiguro Ne engedj el című könyve jutott az eszembe. Szeretem, amikor nem nézik hülyének a nézőt, hanem a karakterek úgy beszélnek egymással, hogy számukra egyértelmű, azonban a néző csak később, visszagondolva eszmél rá, hogy egy-egy elejtett megjegyzés igazából mit jelentett. Az itt megépített világ szinte utópisztikus, a végén el is pityeregtem egy kicsit. Bár túl kell majd lépni egy olyan dolgon, ami valakinek vagy bejön, vagy nem, de ez az epizód ebben is zseniális, hogy elhiteti veled, hogy ez lesz a lényeg, pedig nem. Egy nagyobb etikai kérdéskört jár körbe - a magam részéről örülnék egy ilyen helynek, mint San Junipero.

Ha egy kellemesebb epizódra vágysz, akkor ezt mindenképpen ajánlom! Azóta is sokszor meghallgatom a rész végi dalt.

A Nosedive főszereplője Bryce Dallas Howard, akit én sose tudtam rendesen beazonosítani. Tudom, hogy sok filmben játszott, egy-kettőt talán láttam is, de színészi képességeiről nem volt fogalmam. Nos, itt valami szenzációs alakítást nyújt.

Ebben a világban mindent a lájkok mozdítanak előre vagy éppen hátra. Az emberek szemébe épített kütyü egyből megmutatja, ha ránéznek valakire, hogy mi a neve és mi a pontszáma. Főszereplőnk 4.2 (ha jól emlékszem), és mindig lövi ő is az öt csillagokat; kedves, mosolyog, várja nagyon, hogy ő is ennyit kapjon. Ha már négy csillagot kap, nagyokat pislog. Szép vörös a haja, pasztell ruhái jól illenek extra fehér bőréhez, szinte beleolvad a szintén ilyen színekben fürdőző kollégái közé. Egyetlen kirívó és szégyellnivaló folt ebben az utópikus közösségben azok, akiknek pontszámai nem jók. Főszereplőnk öccse csak 3,7 körül mozog. Egy kollégáját is lepontozzák, mert szakított a barátjával, és szerintük ő volt a hunyó. Az, amikor 2,5 körüli ponttal az iroda előtt könyörög, hogy adjanak neki öt csillagot, erősen emlékeztetett a hajléktalanokra. Fejét itt is mindenki elfordítja.

Főszereplőnk is csak azért viselkedik így, mert meghívják egy olyan esküvőre, ami csupa 4,5+-os emberekkel van tele, és hát szeretne venni egy házat is, amelyhez nem elég az ő 4,2 pontja. Egy tanácsadó szerint az esküvő sokat dobhat a pontszámán... így kezdi meg főszereplőnk a szabadesést.

Howard játéka valami zseniális. Ugyanúgy tört felszínre az általam eddig nem ismert tehetsége, mint karakteréből a hitetlenkedés, realizáció, majd a teljes kiborulás.

Olykor nagyokat nevettem egyes jeleneteken, de azért végig bennem volt az ideg, hiszen ma is hasonló világban élünk, és elképzelhető, hogy egyszer ilyen is lesz. Bár azért nem annyira, de ha csak megnézzük, mennyi cikk született már arról, hogy a média milyen összefüggésben áll a depresszióval, mennyi az álszentség, akkor érdemes elgondolkodnunk.

Ez a rész inkább arra sarkallhat, hogy feltegyük magunkban a kérdéseket: miért számít mások véleménye számomra ennyire? Mi vagyok én, ha csak megjátszom magam mások előtt? Miért játszom meg magam olyan emberek előtt, akiknek igaz valójuk nem is érdekel?

Mindkettő epizód nagyon erős, akár kezdésnek, akár folytatásnak nagyon-nagyon ajánlom őket!

Sorozatajánló - Virgin River

Egy évvel ezelőtt, az első évad megnézés után nem tudtam volna őszintén ajánlani a sorozatot. Pedig a legeslegelején nagyon bizakodó voltam: hegyvidéki kisváros, új nővérke, zsémbes háziorvos, Hart of Dixie-hez hasonlították. Aztán elkezdtem, és tetszett, de az első évad előrehaladtával a lelkesedésem inkább alábbhagyott. Túl sok lett a dráma, nevetségesnek éreztem sok történetszálat, a két főszereplőről azt hittem, apa-lánya, de ami a fő problémám volt: a kisvárosból semmit nem érzékeltem. Virgin River így, Virgin River úgy, de csak a háziorvosnál, Jack bárjában, Mel otthonában meg max. egy-két másik helyszínen jártunk. Nem azt éreztem, hogy ez egy kisváros, hanem díszletek sokasága. A Hart of Dixie hasonlatot pedig a mai napig nem tudom mire vélni. Teljesen más hangulatra a két sorozat. Annyi valóban hasonló, hogy egy nagyvárosi, egészségügyben jártas nő költözik a kisvárosba, és a háziorvost ugyanaz a színész játssza.

Ezek után valamiért mégis felfigyeltem a második évadra, bár úgy voltam vele: a covid miatt tuti még kevesebb helyszínt kapunk. Ehhez képest igazán megleptek, ugyanis egy jóval összeszedettebb, most már tényleg kisvárosi sorozatot láthattam.

A történet alapfelállása egyébként az, hogy Mel a nagyvárosból Virgin Riverbe költözik - már az első jelenettől egyértelmű, hogy menekül valami elől, ha nem is a szó szoros értelemben. Az idős háziorvos nem fogadja túl kedvesen, a házikó sem olyan, mint amilyennek a polgármester lefestette - így nem csoda, ha Mel inkább visszamenne. Azonban megismeri Jacket, valamint lassan bekapcsolódik a közösség életébe is.

A sorozattól nem kell sokat várni. Aranyos, kedves, egyszerűbb szappanoperára számítsatok, ami viszont nem veszi magát olyan poénosra, mint a sokat emlegetett Hart of Dixie (idehaza Szívek doktora). Inkább komoly próbál lenni, ami bizonyos részeknél nem igazán jön össze: a Virgin Rivertől nem messze lévő drogtanya szerintem kész röhej, de a családon belüli bántalmazás következménye elég jól el lett találva. Az a rész kifejezetten tetszett a második évadban, kár, hogy nem lett nagyobb szerepe.
Amiben igazán jól működik a történet, az a kapcsolatok bemutatása. A második évadban már egy tényleg bonyolult szerelmi háromszöget kaptunk, ahol az indok, hogy szerelmeseink miért nem lehetnek együtt, tényleg életszerű. Valóban van egy külső csavar, ami elválasztja őket, de közben ott vannak az érzések és az erkölcsök, az, hogy mindenki próbálja a szituációhoz képest a legjobban kezelni ezt a lehetetlen helyzetet, ami szerintem jóval életszerűbb, mint hinnénk.

A második évadnál kifejezetten tetszett, hogy vagy eljutott a kritikám a készítők felé (haha) vagy nagyobb büdzsével rendelkeztek, mindenesetre a covid nem érződött. Még több, főleg külső helyszínt kaptunk, ráadásul fesztivállal, igazi közösséggel. 

Úgy érzem, mindegyik korosztály megtalálhatja a maga történetszálát, hiszen egyrészt ott vannak főszereplőink, akik 30-40 év közt mozognak, de van 70+-os szerelmi háromszög vagy tinidráma is.
Jópofa sorozat ez, ne hagyjátok ki.

Fontos tudni azt is, hogy egy könyvsorozat az alapja. Robyn Carr jegyzi, az első rész címe Virgin River. Idehaza is megjelent. Ez is tipikusan az a rengeteg részt megért könyvsorozat, amelyben mindegyik kötet másról szól: a másodikban pl. Atya és Paige áll középpontban, a harmadikban pedig eddig ismeretlen szereplők.
Nem tudom, tetszene-e, mert pl. Sherryl Woods Chesapeake könyveitől is kiborultam, miközben a sorozat tetszett, de Debbie Macomber Cédrusligete és Susan Wiggs Tóparti történetei bejönnek. Mindenképpen adok majd neki egy esélyt, de inkább angolul.

Ti nézitek ezt a sorozatot? Elolvasnátok a könyveket?

Sorozatajánló - Bridgerton

A sorozat, ami már lassan egy hónapja folyik minden csapból. Legalábbis azt tapasztalom, hogy sokan látták, számos könyvmoly pedig az adaptáció nevében merült el benne ennyire. De hát miért lenne ez baj? A Bridgerton jó.

Az előzetesből csak másodperceket kaptam el minden alkalommal, amikor felmentem a Netflixre, de valamiért nagyon nem érdekelt, pedig abból a pár képkockából érezni lehetett, hogy ez nem az a megszokott kosztümös dráma lesz. A kedvenc oldalaimon/blogjaimon megjelenő elmarasztaló vagy éppen egekig emelő kritika miatt kezdtem bele magam is, na meg azért, mert egy nyolcrészes könyvsorozat az alapja.

A történet az 1800-as évek elején játszódik, és a címadó Bridgerton család első lányos szezonját kísérhetjük végig, vagyis azt a folyamatot, amikor a feleségnek szánt leányt bemutatják mindenféle táncos eseményeken keresztül, hogy párt találhasson magának. Ebben az időben a férj megszerzése valóban anyagi szempontokból volt fontos, valamint a minél magasabb státusz sem jött rosszul a családnak. Itt ismerjük meg Daphne-t, akinek "értéke" egyből lecsökken, ahogy egy másik család befogadott üdvöskéje kelti fel egy álneves pletykalap szerző figyelmét. Lady Whistledown a kis szórólapjaival uralja az egész társadalmi réteget, amit mond, az úgy van, befolyásolja a döntéseket. Így esik meg Dapne-val is ez a kínos eset - hiszen a kellemes udvarlók nem az ő ajtaját döngetik. Mit tehet ilyenkor egy hölgy? Itt jön képbe a friss örökös, Simon Bassett, aki nem akar feleséget keríteni magának, de idegesíti a sok mámáz, aki eléje tolja lánya felpolcolt melleit. Daphne és Simon megállapodást köt, amelyben mindketten jól járnak: Daphne értéke egyre növekszik, amiért egy duke oldalán libeg, Simonról pedig leszállnak a mámák. 

Először egy kis magyarázat erre a mámázra. A Netflixen elérhető a sorozat szinkronosan is, de én mindenképpen eredeti nyelven ajánlanám elfogyasztani, annyira jó a színészek kiejtése. A mámá(z)k nyilván a lányos anyukák. Semmi extra, csak imádom, ahogy kiejtik.

A sorozat egyik legfeltűnőbb és történelmi hitelességét megkérdőjelezendő szegmense a fekete színészek. OMG! Micsoda világban élünk. Na mindegy, ezen én túl is léptem, ahogy megláttam Regé-Jean Page-et, úgyhogy részemről eddig tartott meg nem történt felháborodásom. 
A sorozatot nem történelmi dokumentumként kell kezelni egyrészt, másrészt pedig a világvége nem most jött el, mert csak megsúgnám, hogy az 1994-es Sok hűhó semmiért című komédiában is Denzel Washington játszott. De akinek már ezzel baja van, és nem tud ezen túllépni, annak nem fog tetszeni a sorozat.
A történet előrehaladtával én amúgy is alternatív történelmi fikcióként kezeltem a sorozatot, de azért egy-két elejtett megjegyzést kapunk arra, hogy s miért alakult így a fekete emberek sorsa. Lényegében bemutatja, milyen lehetett volna a világunk. Nekem tetszik.

Tetszett, hogy nem vette magát túl komolyan olyan dolgokban, amik annyira nem is számítanak, de közben a karakterek hitelesnek hatottak, elhittem, hogy abban a korban a nők ennyire keveset tudtak a szexről, miközben éjfél után azért ment a dorbézolás. Voltak igazán megható jelenetek, érzelmi tetőpontok, tehát lehet drukkolni a szereplőknek, izgulni a fordulatos cselekmény miatt.

Az egész sorozat színes, habos-babos, a régi korok divatjának színpalettáját kiszélesítették, észrevehető a Bridgerton és a Featherington család ruházata közti színkülönbség. A képi világa nagyon jókedvű, passzol a történethez.

Ne számítson senki vérkomoly drámára, ez egy kellemes romantikus-erotikus történelmi szappanopera, ami teljesen magába tudja szippantani a nézőt. A könyveket, legalábbis az első részt, természetesen én is elolvasom majd, kedvet kaptam hozzá!

Sorozatajánló - A légikísérő

Az idei egyik ki nem mondott fogadalmam az volt, hogy legyen több bejegyzés a sorozatokról, így a jövőben számíthattok majd ilyen jellegű posztokra. Eléggé belelendültem a darálásba ismét, sokat kell pótolnom, mert az utóbbi időben le voltam maradva a kiszemelt sorozatokkal. Olykor furcsa, hogy már nem a megszokott 22 részes, ősztől-tavaszig sugárzott évadokat követem, hanem a Netflixnek, HBO-nak és egyéb szolgáltatónak köszönhetően megreformálódott mindez, és ezáltal a 8-10 részes szezonokat jóval könnyebb ledarálni.

Az év első sorozata egy dramedy jellegű krimi volt, amelynek főszereplője az Agymenőkből ismert Penny, avagy Kaley Cuoco. A történet szerint az enyhén alkoholista és egyéjszakás kalandokat kedvelő, légikísérőként dolgozó Cassie egy átmulatott este után egy elvágott torkú férfit talál maga mellett az ágyban. Mivel idegenben van, úgy dönt, inkább elrejti annak nyomait, hogy valaha is itt járt, és folytatja az életét. Azonban nem csak az FBI kezd el rá gyanakodni, hanem saját lelkiismerete és gyerekkora sem hagyja nyugodni.

Úgy érzem, ez a sorozat vagy betalál valakinél vagy nem. A stílusát tekintve egész egyedi, hiszen Cassie a halott férfivel hallucinál, folytat vele párbeszédeket, kvázi vele próbálja megoldani a gyilkosságot. Nyilván jóval nagyobb dologba csöppent bele, mint amire elsőre gondolnánk, azonban a lényeg mégsem ez, hanem Cassie utazása.

Megismerjük a gyerekkorát, hogy miként vált azzá az emberré, akit megismerünk. Miért iszik ennyit, miért viselkedik így. Az tetszett ebben, hogy nem valami megható tragédiát kaptunk, hanem egy elég gyomorforgató szülői viselkedést, és hogy mindezekről kvázi Cassie se tudott, így vele együtt ér minket is pofonként a felismerés. Nincs mese, függő, aki tagadja, hogy az lenne, de azért boldogult eddig az életben. Azonban ez a gyilkosság, ez a macska-egér játék, amelybe belekeveredett, valamennyire kezdi felnyitni a szemét.

Dramedynek sorolják be, és ez valóban jó szó rá, mivel nem jövünk le az életről - pedig könnyen átcsaphatott volna mély letargiába a történet -, és bővelkedik fekete humorban a sorozat. Mégis vannak benne olykor megható pillanatok, de ezek annak köszönhetőek, hogy a készítők és a színészek elérik, hogy drukkoljunk a főszereplőnknek és a sok-sok mellékkarakternek. Tetszett, hogy mindenki hús-vér figura volt, tényleg mindenki helyzetét meg lehetett érteni - gondolok itt Cassie és Annie barátságára.

Ha valami kellemes, akciódús, krimiszerű kikapcsolódásra vágysz, akkor ezt nagyon ajánlom!

Érdekesség, hogy a sorozat egy könyv alapján készült Chris Bohjalian tollából. Goodreadsen 3,5-ös az értékelése az 5-ből, és ahogy néztem, sima thriller, krimi besorolást kapott, így nem biztos, hogy a sorozat és a könyv stílusa hasonló. Azért ha egyszer megjelenne magyarul, adok neki egy esélyt!

Év végi összegzés - 2020 - sorozatok

Bár a blog alap tematikájába nem tartoznak bele a filmek és sorozatok, azért tavaly mégis posztoltam ajánlókat, és idén szeretnék többet. Most pedig ebben a posztban összegyűjteném a tavalyi év legjobbjait. Azonban, végignézve, milyen filmeket láttam idén, csak a sorozatokról írnék, mivel nem láttam annyi jó filmet, hogy az kitegyen egy hosszabb listát.

10. His Dark Materials - Az Úr sötét anyagai

Tavasszal néztem végig ezt a sorozatot, amiről semmit se tudtam. Azonban már az első rész alatt beleszerettem a világba, a szereplőkbe és a daemonokba. Élmény volt nézni ezt a sorozatot, kalandos volt mindegyik epizód. Meg is rendeltem mind a három részt (mivel trilógiáról van szó) díszdobozos kiadásban. Sajnos a könyv nem érte nálam el ugyanazt a hatást, de ezt csak annak tudom be, hogy a készítők szóról szóra a regényt vették alapul, kb. semmit nem hagytak ki, mindent úgy meséltek el, ahogy az a könyvben is történt.

9. Dead to Me - Halott vagy

Szeretem a dramedyt. Erre ez a sorozat döbbentett rá. Számomra a két főszereplő a legjobb, de a történet se semmi. Úgy tapasztaltam, ez vagy bejön az embereknek vagy nagyon nem - szerintem mindenképp adjatok neki egy esélyt.

8. What We Do in the Shadows - Hétköznapi vámpírok

Laszlo, Nandor és Nadia kalandjai egy áldokumentum zsánerben? Imádom! Gyorsan lehet vele haladni, az akcentusok zseniálisak, és mindig megnevettetnek a szereplők.

7. The Queen's Gambit - A vezércsel

Ugye ez most kvázi az év meglepetése, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy év végi meglepetése a netflixnek. Nagyon jó sorozat a sakkról, az addikcióról és a magányról, valóban. Számomra azért nem annyira zseniális, nem volt rám olyan nagy hatással, de a sorozat tényleg nagyon profi, könnyen le lehetett darálni.

6. Catch-22 - A 22-es csapdája

Szintén egy sorozat, amelynek a könyvváltozatát egyből megvettem. Sokat hallottam róla előtte is, és örülök, hogy megismerhettem ezt a történetet. Alig várom, hogy a regényt is elolvashassam.

5. You - Te

Ez is egy megosztó sorozat, van, akinek egyáltalán nem jön be ez a fajta fekete humor, azonban én imádtam. Főleg az első évadot, de a második is tetszett. Ez is könyv alapján készült, még gondolkodom, hogy azt elolvassam-e.

4. The English Game - A foci mindenkié 

Számomra ez volt a legjobb tavaly, ami a sportot illeti. Sajnálom, hogy aránylag kevesen ismerik, pedig ez is netflixes. Igaz, ez a 19. században játszódik, tele úriemberekkel, szegényebb úriemberekkel és hölgyekkel - na meg focival és annak formázásával. A társadalom formálta-e a foci szabályait, vagy a szabályokat igazították a társadalomhoz?

3. Watchmen - Az őrzők

Nálam ez volt az év meglepetése, mivel az első rész nem annyira tetszett még. De aztán emlékeztettem magam, hogy a készítő másik sorozatával is így voltam (The Leftovers), ami aztán szintén kedvenc lett. A Watchmen szerintem nagyon jól ráépített az eddig történetre (képregény és a film), a téglás monológ pedig a kedvencem lett.

2. Dark - Sötétség

Azt hiszem, ezt nem nagyon kell bemutatni, hiszen rengetegen hallottatok erről a német sorozatról, amely több idősíkon játszódik és az időutazásra épül. Csak egy kérdést hoznék, ami szerintem nagyon találó: Emlékeztek, amikor azt hittük, ez a sorozat arról szól majd, hogyan hozzák vissza Mikkelt?

1. Ozark

Nem volt kérdés, hogy ez szerepel az első helyen. Fogalmam se volt, miről szól, amikor rákattintottam az indításra netflixen, de mivel olykor-olykor belefutottam a történetet éltető kritikákba, muszáj volt belekezdenem. Mennyire nem bántam meg! A sorozat évadról évadra feszültebb, a kezdetleges felállás teljesen megváltozik, és képes egy olyan abszurd ötletet a kemény valósággá alakítani, amelyet eddig csak a Black Mirrorban láttam. Ebben remekel ez a sorozat, hogy mindent teljesen reálisnak vélünk, teljesen logikus, hogy igen, ide értünk el és most ebből ez következik, pedig mondjuk még az első évad elején biztos, hogy ezt a szereplőink nem hagyták volna. Megdolgoztatja az agyat, az biztos. A harmadik évad pedig olyan csattanóval ért véget, hogy tűkön ülve várom a következőt!

Öt sorozat karácsony környékére

Sose néztem még kifejezetten karácsonykor játszódó sorozatot, azonban a tavalyi évben három netflixes alkotásra is rátaláltam, idén pedig egyre. Ezek közül három európai, egy amerikai és van egy plusz, amit mindenki ismer.

Home for Christmas - Új barát karácsonyra - Hjem til Jul

Ezt a norvég sorozatot szerettem a legjobban! Egy harmincas szingli nőről szól, akinek kiadja a család, hogy hozzon már karácsonyra haza egy hapsit. Ezek alapján talán sablonosnak és vicceskének tűnik, de ennél sokkal több. Johanne szárnypróbálgatásairól szól leginkább, arról, hogyan esik szerelembe, hogyan talál önbizalmat, hogyan feszegeti a határait. 
Nagyon tetszett, hogy végre a szingliség mellett kiálló alkotást láttam, ahol a happy end nem a párkapcsolat szinonimája.
Vannak bene felnőtt jelenetek, de ezek is inkább viccesek. Összességében pedig azt lehet elmondani, hogy egy bájos, szívhez szóló sorozat ez, amelynek a tegnapi napon indult a második évada!

Three Days of Christmas - Días de Navidad

Ez egy spanyol sorozat, amelynek már az első mondata magával ragadott: Egyszer egy nő azt mondta, csak egyszer látjuk a világot. Gyermekkorunkban. A többi csak emlék.
Nem tudom, hogy ez idézet-e, valóban mondta-e egy nő, de számomra ez olyan szintű életbölcsességgel ért fel, mint amilyeneket A kis hercegben is olvas az ember. Nagyon sokat gondolkodtam azóta is ezen, hogy talán minden tragédiánk, csalódásunk valóban ez: hogy gyerekkorunkban a világ másnak tűnt, felnőtt életünkben pedig minden varázslat eltűnik.
Szóval ez az érzés járt át, miközben néztem ezt a három epizódot. Sajnos azért nem tetszett annyira, mint vártam, de a helyszín (a ház!!) kárpótol mindenért.
Nem egy kedves, bájos karácsonyi történetet ismerünk meg, ami 24-25-26-án játszódik, hanem egy-egy karácsonyi napon kb. 30 év eltérésekkel.
Megismerjük a három testvért tizenéves korukban, ahogyan befogadnak egy lányt, aki menekül az apjával valami elől. Az első rész szerintem kifejezetten idegőrlő, a vacsora-jelenetet lélegzetvisszafojtva lehet csak nézni. A másik két rész már mindezeket az eseményeket dolgozza fel, titkokkal, intrikákkal, stb.

Holiday Secrets - A titkok ideje -  Zeit Der Geheimnisse

Ez is egy háromrészes sorozat, amely szintén nem annyira bájos. Ez is inkább a titkokról, a múltról, a különböző generációkról szól. A ház itt is valami elképesztő.
Az elején sok mindent nem értünk, hiszen a főszereplőnk hazalátogat, és ő sincs tisztában mindennel. Ki kicsoda? Mi baja a nagymamának? Hol van az anyja? Azonban ahogy lassan elindulunk a múltba (a 80-as évekbe), sok mindenre fény derül. Jópofa visszatérő "eleme" a sorozatnak az üknagymama, aki folyton egy bőrönddel akar elszökni.

Dash&Lily

Erről a sorozatról már sokat hallottam az elmúlt hetekben. Mindenki a cuki és bájos szóval illette, azonban sokáig nem vonzott, mert egy ideje kerülöm az ifjúsági könyveket/filmeket. Aztán elkezdtem olyan infókat beszerezni, hogy van benne valami piros füzet és ezen keresztül üzennek egymásnak szereplőink. Így már egyből érdekelt, és a héten meg is néztem mind a 8 részt. Ez nem nagy teljesítmény amúgy, tekintve, hogy egy rész 20 perces.
Nos, lehet hogy csak én voltam életem egy kiszámíthatatlan és minden karácsonyi hangulatot szétromboló időszakában, de ez tényleg irtó cuki volt! Aranyos, kedves, bájos, reménykeltő, életigenlő, tiszta, egyszerűen ritka édes. Nem számítottam volna valami ilyenre 2020-ban, de ez nagyon betalált.
Tetszett, hogy a színészek tényleg kinéztek a koruknak megfelelően, és hogy a család is fontos szerepet játszott.
A sorozat egyébként könyvből készült, úgyhogy jövőre biztosan elolvasom!

Jóbarátok - karácsonyi epizódok

Nos, igen. Egyszer már csináltam egy ilyet egy gimis barátnőmmel, hogy karácsonykor megnéztük az összes karácsonyi epizódot, és most is felelevenítettem ezt a hagyományt - bár most kizáróan angolul.
Összesen 9 ilyen epizód van (a képen hiányzik az első évados rész), mivel az utolsó évadban nem készült karácsonyi epizód. Azonban még ezekkel is el lehet lenni, a nagy fanoknak pedig a sztori megértésében sem lehet semmi akadály. Segítségül pedig itt egy kép, amely felsorolja, mely epizódokat kell megnézni :)

Nos, ez lett volna az én ajánlom, remélem, tetszett. Ti ismertek még karácsonyi sorozatokat?

Öt sorozat Halloweenre

Ha már volt szó a filmekről, akkor legyen a sorozatokról is, mivel több olyan kedvencem is van, ami szerintem ebben az időszakban a legélvezetesebb. Vagy azért mert ijesztőbb vagy mert természetfeletti lények (vámpírok, boszorkányok) jelennek meg benne.

1. Locke and Key

Idén év elején daráltam le a Netflixen és nagyon tetszett ez a képregényből készült sorozat. Régi, elhagyatott, családi örökségben maradt rejtélyes ház, kútban ragadt hölgy, testvérek, gyász, izgalom - ez jellemzi az első évadot.

Apjuk halála után három testvér anyjukkal a család ősi birtokára költözik, ahol mágikus kulcsokat találnak, amelyek különleges képességeket és titkokat nyitnak meg.

2. What We Do in the Shadows

Egyik kedvencemmé vált ez az áldoku, vámpíros sorozat. Szerintem nagyon vicces, imádom László, Nándor és Nadia kalandjait.

Új-Zéland után ezúttal három Staten Island-i vámpír mindennapjait követhetjük nyomon egy dokumentum filmes stáb segítségével. 

3. The Haunting of Hill House/The Haunting of Bly Manor

Bár nem tartott a lelkesedésem az utolsó részekig, a Hill House szelleme azért ijesztő és hangulatos családi dráma/horror volt. A Bly Manor a "második évad", vagyis a készítők ugyanazok, de más a történet, a helyszín, a szereplők. Akadnak visszatérő színészek, de ez antológia. Ezt még nem láttam, de érdekel, azért vettem fel a listára.

Nem minden halott hagyja el végleg e világot. Gótikus románc A Hill-ház szelleme alkotójától, amiben egy au pair dermesztő titkok mélyére ás.

4. Good Witch

Ez kicsit kilóg a sorból, mert hallmarkos cuki sorozatról van szó, ahol a főszereplőnek megérzései vannak, és így segít, terelget másokat. Azonban van 3-4 különálló halloweeni különkiadása, ezeket érdemes megnézni.

Új lakó költözik Cassie szomszédságába, Dr. Sam Radford és fia, Nick. Nehezen veszik fel Middleton ritmusát ezért Cassie és Grace egy kis varázslattal segít nekik. Ismerős arcok is visszatérnek: Brandon és Lori, Derek a rendőrfőnök és a polgármester Martha, akik mind tanácsért és útmutatásért fordulnak Cassiehez, amelyek néha titokzatos módon érkeznek. Cassie barátja Stephanie, a Bistro kávézó tulajdonosa, Ryan a város ingatlanügynöke és Grace legjobb barátja Anthony mind segítenek majd a Nightingale családnak átvészelni a nehéz időket, és figyelemmel követik, ahogy új barátságok alakulnak ki. Cassie és Grace varázslata megérinti Middleton városka minden lakójának életét. 

5. Witches of East End

Régi kedvencem, szerintem az egyik legjobb boszorkányos sorozat volt, kár, hogy két évadnál többet nem élt meg. Az első pár epizód felépítése emlékeztetett a Bűbájos boszorkákra (ami egyáltalán nem baj), de azért az alapfelállás más. Nagyobb hangsúly van később a romantikán, de szerintem boszi imádóknak kötelező - főleg ilyenkor.

Egy édesanya és két felnőtt lánya csendes, eseménytelen családi életet élnek egy tengerparti városkában, East Enden. Amikor az egyik lányt eljegyzi egy dúsgazdag férfi, hirtelen olyan események sora veszi kezdetét, hogy az anyának be kell ismernie, ők valamennyien nagy hatalmú és örök életű boszorkányok.

Debbie Macomber: 204 Rosweood Lane (Cedar Cove 2.)

Nyáron olvastam az első részt, ami sokkal jobban tetszett, mint vártam. Furcsa fangirl módba is kerültem, egyből megrendeltem a második részt, amelyben számos szereplő megjelenik az előző kötetből, és kapunk egy új családot is.

A szeptember Cédrusligeten érdekesen kezdődik: Grace bár megemésztette magában férje eltűnését, ez az esemény még mindig gátolja a továbblépésben; Olivia Jack-kel folytat se veled, se nélküled kapcsolatot, miközben mindenkit támogat maga körül; Justine immár friss házasként próbálgatja a szárnyait; Maryellen pedig fókuszba kerül. Megismerkedünk egy új családdal is, ahol egy házaspár elhidegülését követhetjük nyomon.

Nagyon kellemes limonádét tudhattam le (a harmadik rész már a polcomon is csücsül, de várok még vele), és annyira örülök, hogy tetszik, szeretem, és sok része van. Leginkább a narráció stílusa jön be. A regény körülbelül egy évet ölel fel, és rengeteg szereplővel dolgozik. Talán nincs is konkrét főszereplője a sorozatnak (hiába állt elől a hallmarkos posztereken az Oliviát megformáló Andie Macdowell), hiszen mindenki nagyjából ugyanannyi fejezetet kapott, azonban ha ki kéne emelni valakit, akkor az Grace lenne. Az ő története "megoldódott", az első részben eltűnt férje titkára fény derül. Helyette egy másik rejtély lepett meg - elég furcsa volt, hiszen egy limonádéba nem várnék olyasmit, ami a kötet felénél történik. Tehát ismét mondhatjuk, hogy izgalmasabbra sikerült ez a krimi-szerű szál.

Nagyon tetszett még Maryellen szála, öröm volt látni, hogy nem azt kaptuk a történet végére, amit elcsépeltnek neveznék. Gondolom, a harmadik részben nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az ő szálára. Justine sem idegesített most, Charlotte-ot kicsit hiányoltam, de legalább Jack fia is a színre lépett és kicsit jobban megismertük.

Komolyan mondom, mintha ismerném ezeket a karaktereket.

Visszatérve azonban a narrációra. Tehát itt ez a sok szereplő, akiket az írónő remekül mozgat egy kisvárosban, ahova magam is ellátogatnék. Dinamikus marad a cselekmény köszönhetően annak, hogy nem egy feszes szálon vezeti a történetet, hanem egyszer egy Halloween bulira készülődünk Maryellennel, majd eltelik pár hét és már Grace-nél vagyunk, aki Hálaadásra készül, majd egy újabb ugrással megtudjuk, mi is történt a bulin. Olyan a narráció, mint maga az élet, a másokkal való kapcsolat. Nem vagyunk ott mindig és mindenhol, hanem úgy mozgat minket az írónő, mintha magunk is ottlakók lennénk, barátok, családtagok, szereplők, akik innen-onnan szedik össze a morzsákat. Ez azért is jó, mert nem untat a felesleges jelenetekkel, nem érzi kötelezőnek, hogy mindent meg kéne mutatnia. Nekem ez marhára bejön és örülök, hogy rátaláltam erre a sorozatra. 

Mindenféle korú embert megismerhetünk (Olivia és Grace ötvenesek, Maryellen harmincöt, Justine huszonnyolc), de ha nem is korban éreznénk magunkat közel hozzájuk, akkor is biztos találunk egy olyan karaktert, akinek problémájával azonosulni tudunk. Hiszen megjelenik a feldolgozás, a gyereknevelés, az elhidegülés, a szülő-gyerek kommunikációs problémák vagy a betegségek. Még mindig ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki egy kedves limonádéba szeretne belekezdeni.

Mit nézzünk ősszel? - avagy ezeket a filmeket, sorozatokat várom

Mostanság több érdekes előzetes is szembejött velem, így összeszedtem azokat az ősszel induló sorozatokat, filmeket, amik érdekelnek.

Netflix

Away (szeptember 4.) - Ez az űrhajós-családi sorozat csak Josh Charles miatt érdekel, akit a The Good Wife óta nem láttam semmiben. Meglátjuk, milyen lesz.
Ratched (szeptember 18.) - a Száll a kakukk fészkére című könyvben szereplő Ratched nővér előzménytörténete. Sarah Paulsont nagyon csípem, és bár eleinte nem értettem, minek kell egy American Horror Story stílusú reboot-szerűség (Hollywood, miért nincs saját ötleted??), de azért várom és kap egy esélyt!

Love, Guaranteed (szeptember 3.) - A férfi beperli a társkeresőt, mivel hiába randizott, nem lett szerelmes. Tingli-tangli, hallmark szerű romantikus filmnek tűnik, tuti nézős.
I'm Thinking of Ending Things (szeptember 4.) - Az előzetes alapján egy nagyon fura filmnek tűnik egy lányról, aki szakítana a barátjával, de az idő furcsán mozog. Szeretem az ilyen elvont történeteket, úgyhogy jöhet.
The Devil All the Time (szeptember 16.) - Állítólag ez egy lélekölő történet lesz olyan szereplőgárdával, amit álmomban se tudtam volna kitalálni. Kicsit félek tőle, de azért belekezdek majd.
The Lost Husband (?) - Elvileg ez már tavasszal bekerült a kínálatba, de szerintem csak az Egyesült Államokban, mert a hazai platformon nem találtam. Remélem, elérhető lesz hamarosan nálunk is, mert jó kis esti romantikázásnak tűnik az örök ifjú Josh Duhamellel. Tud erről valaki valamit?
Enola Holmes (szeptember 23.) - Nem mondanám magamat hatalmas Holmes rajongónak (hol van már 2010?), és furcsán meresztettem a szemem, amikor ennek az előzetesét néztem, de azért kap egy esélyt a színészek miatt.
Rebecca (október 21.) - Bár a könyvért nem voltam oda, a gótikus hangulata tetszett. Úgy rémlik, jóval nagyobb korkülönbség volt a házaspár között, mint amit kinéznék a színészekből, de nem igazán zavar, túlságosan szeretem Lily Jamest, hogy ezt kihagyjam.

HBO Go

His Dark Materials (2. évad - november?) - Nagyon várom, mert az első évad annyira tetszett, hogy egyből meg is vettem a könyveket. Ha lesz időm, akkor szerintem novemberig el is olvasom a második részt. Pontos időpont még nincs ehhez, de remélem, nem csúszik.

Amazon

Utopia (szeptember 25.) - Érkezik az angol sorozat amerikai verziója. Az eredetit nagyon szerettem, azonban ez biztos nem lesz olyan képregény szagúan színes és erőszakos - ez már az előzetesből is lejött. Azonban egy esélyt kap Jessica Rothe miatt.

FX

Fargo (4. évad - szeptember 27.) - Abban a hitben voltam, hogy a közepes minőségű 3. évad után a 4. évadnak neki se álltak, erre szeptemberben várható. Nagyon várom! Remélem, olyan jó lesz, mint az 1-2. évad.

Hallmark

Kötelező őszi filmek:

Love at Daisy Hills (szeptember 19.) 

Love at Look Lodge (szeptember 26.)
Country at Heart  (október 3.)
My Best Friend's Bouquet (október 10.)

Sweet Autumn  (október 17.)

Szerintem még várható valami halloweenes is - ahogy látom, folyamat bővül a lista és kétszer annyi őszi filmet kapunk, mint tavaly.

Ti miket vártok ősszel? Van innen valami, ami felkeltette az érdeklődéseteket?

Sorozatok nyárra

A tipikus szezonális poszt :) Ez alkalommal olyan sorozatokat ajánlok nektek, amelyek nyáron vagy inkább egy olyan éghajlati övben játszódnak, ahol sosincs fagyos, havas tél.

A nagyvárosi doktornő Bluebellbe keveredik, hogy tapasztalatot szerezzen családorvosként. Zoe sebész akar lenni, azonban mégis a pletykás kisvárosban ragad, ahol elsőre úgy tűnik, a nők megragadtak az '50-es években; a polgármester egy ex-futball játékos; a szomszéd egy nagyon szexi, de nagyon zajos csapos; a kiszemelt pedig már foglalt.
A Hart of Dixie az egyik kedvenc sorozatom, nagyon bohókás, mindenki kavar már mindenkivel, de nagyon is jól felépített egy-egy epizód, van önkritikája, és sokszor akadnak benne torokszorító jelenetek. Lehet drukkolni ennek a párosnak vagy annak a párosnak, nevetni rajta, összességében jól szórakozni. Engem teljesen megvett a kisvárosi hangulatával (a díszlet ugyanaz, mint a Gilmore Girlsnél volt), a kedvenc párosommal (Wade és Zoe), a folyamatos fesztiválokkal és a hangulatával. Nyárra tökéletes sorozat.

A Született feleséges készítőjének egy másik sorozata, amiben a főszereplők latin bejárónők. Mindegyik évadban van valamiféle bűncselekmény, amibe természetesen a szereplőink belekerülnek. Szerintem ez egy marha vicces, de közben nagyon izgalmas sorozat remek színésznőkkel. A nyári hangulat ugye a Beverly Hills-i környék miatt is erős, így ezért javaslom mostanság ledarálni.

Ez a sorozat nemrég indult a Netflixen, és nagyon bejött, főleg a kisvárosi hangulat és a szereplők közti barátság miatt. Igazi szappanopera: van itt megcsalás, ámítás, besúgás, drámázás, baleset, minden, ami kell. Mégis jól működik, kellően komoly, és az olyan apró nüanszokat is imádtam benne, mint amikor a kamera egy-két másodperccel később fókuszál a szereplőkre, hogy addig is láthassuk, hogy pletykálkodnak, néznek össze mögöttük a kisváros lakói. A sorozatról itt már írtam korábban.

Tinikorom kedvenc sorozata, és bár sose gondoltam rá kifejezetten nyári sorozatként, de mivel Észak-Karolinában játszódik, ahol sosincs hó vagy hideg, ezért szerintem tökéletes fogyasztás lehet. Jó, valóban nem a nyári szünet alatt történnek a szereplőkkel a drámák, de mindig süt a nap, akadnak tengerpartos jelenetek, és végső soron ez egy marha jó tinisorozat (legalábbis az 5. évadig, ahol ugrunk az időben).

A történet Laguna Beachen játszódik, ahol egy egyedül maradt anya egy gyászcsoportban találkozik egy kedves, de elég fura nővel. Zsánere a tragikomédia, emiatt pedig elég egyedi hangvételt kap a narráció. Olykor szürreális egy-egy jelenet, de sose megy át paródiába, végig hiteles, köszönhetően a remek színészi alakításoknak. Erről is ejtettem már pár szót itt.

Sorozatajánló II. - Sweet Magnolias

A Netflixen futó sorozat már a címével, majd az előzetesével felhívta magára a figyelmemet. Bár még nem tudtam, szeretni fogom-e. Kisváros, három női főszereplő, románc és dráma. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és még az sem tántorított el, hogy a könyvsorozat, amely alapján készült, Sherryl Woods tollából származik. Hogy miért mondom ezt? Nos, Sherryl Woods egy másik könyvsorozatából is készült széria, az eddig négy évados Chesapeake Shores. Ezt a Hallmark gyártja, azonban Netflixen is nézhető magyar felirattal. Bár giccses, persze, és mindenki tökéletes, olykor azért meglep az egész jó drámába hajló jeleneteivel (Eleve a történet alapja is drámai: sok évvel a kezdés előtt az édesanya elhagyta a férjét és öt gyermekét, a jelenben pedig a felnőtt testvérek oszlanak két csoportra, illetve az anya is szeretne beilleszkedni a családba. Ennélfogva olykor kapunk szívszorító jeleneteket, pl. amikor Bree (a középső lánytestvér) és Connor (a fiútestvére) a könyvesbolt kanapéján ülve idézik fel könnyek közt, hogy gyerekkorukból a sok veszekedésre emlékeznek, és arra, hogyan bújtak el ilyenkor a bokrok közt.) Nem csoda hát, ha nagy elánnal vetettem magam bele a könyvek elolvasásába, amelyekről tudtam, hogy mások, mégis optimista voltam. Nos, maradjunk annyiban, hogy nem tetszettek, szerintem kimerítik a bűnrossz, szexista, béna, sablonos fogalmakat. Itt olvashatjátok az erről szóló posztomat.

Tehát ezért tartottam tőle, hogyan nyúlnak egy egyébként ennyire béna kivitelezésű anyaghoz. Azonban az alapötlet tök jó (ahogy a Chesapeake Shoresnál is), és a készítők össze is vontak dolgokat; ahelyett, hogy minden évad más szereplőről szólna, ahogyan minden könyv másról szól, inkább mind a három nő főszereplő lett. A könyveket nem olvastam, nem is akarom ezek után, de már a fülszövegből egyértelmű ugyanaz a sablon stílus és narráció, amely a másik sorozatra is jellemző volt, látom magam előtt az unalmas, statikus jeleneteket, hiába ígér drámát és miegyéb. Sajnálom egyébként, hogy egy tetszetős sorozat esetében a könyvek nem jönnek be, de ezt el kell fogadni.

Térjünk is rá akkor a filmsorozatra, ami tíz epizódból áll és tökéletes erre a nyár előtti időszakra.

A Sweet Magnolias Serenityben (Firefly rajongók!), egy cuki kisvárosban játszódik, ahol mindenki vet egy pillantást a másikra, sugdolózik, pletykál, így semmi sem titok, legalábbis ha reggel történt valami izgi, estére biztosan mindenki megtudja. Főszereplőink Maddie, aki épp egy csúnya válás közepén tart és magára marad három gyermekével, Dana Sue, aki egy éttermet üzemeltet és egyedül neveli lányát, valamint Heather, aki nagyon vágyik családra, de egyelőre a karrierjével kell beérnie. Ő az, aki megveszi Francis néni régi házát, hogy abból - két barátnője segítségével - egy wellness központot varázsoljon.

Azt hinnénk, meg is lett a fő mozgatórugó, azonban az építkezés/bővítés/renoválás inkább egy keretet ad az egész történetnek, ami nem engedteti feledni, hogy van jövő, remény, haladunk valamerre, azonban ahogyan a régi csövekkel, úgy a helyi lakosokkal, ex-férjekkel/barátokkal, kirúgott munkavállalókkal is meg kell küzdeni, vagyis az élet nem fenékig tejfel.

Külön öröm, hogy nem mutatják be nagyon giccsesnek a kisvárost. Dana Sue tini lánya insta oldalán épp a város sötétebb, koszosabb részét mutatja be fotóin keresztül anyja nem túl nagy örömére.
Életszagú a történet, a különböző cselekményszálak, amelyek külön-külön mozognak, hiszen mindegyik főszereplőnek megvan a maga baja. Azonban mindezek összeérnek, találkoznak, a barátnők heti egyszer összegyűlnek, a gyerekek kapcsán is megvan a sok közös nevező.

Egyelőre csak négy epizódot láttam a tízből - mivel nagyon tetszik, próbálok lassan haladni -, de ha ilyen marad vagy jobb, akkor akár kedvenc is lehet (szerintem sokkal jobb, mint a télen látott Virgin River, ami minden volt, csak nem kisvárosi). Ajánlom nektek is, ha ilyesmit kerestek, magyar felirat elérhető hozzá.

Netflixes sorozatajánló II.

Az első részt itt találhatjátok. Mivel ötnél több netflixes sorozatot láttam és imádok, ezért muszáj voltam egy újabb bejegyzést szentelni ennek a témának. Lássuk is, mely sorozatokat ajánlok.

Dolly Parton's Heartstrings

Meglepően odavoltam ezért az antológia-szerű sorozatért, pedig Dolly Partontól régebben a hideg is kirázott, és bár szeretem a hallmarkos sorozatokat/filmeket, ez annál is gagyibbnak tűnt elsőre. Pedig mennyire hogy nem!
Először is, a 74 éves country énekesnő végtelenül szimpatikus lett. Minden epizód elején mesél az adott dalról, amelyet feldolgoztak, egy-egy epizódban fel is bukkan. Azonban a szimpátiám akkor lett teljes, amikor videókat néztem róla, illetve az életéről. Nagyon érdekes dolgokat tudtam meg, pl. hogy kiskorában látott egy nőt, aki "looked like trash", és ő is trashnek akart kinézni. A gyerekkorából és édesanyjáról arra emlékszik leginkább, hogy anya mindig terhes volt... Lényegében ő nevelte a kisebb testvéreit, párat be is fogadott, miután beindult a karrierje. Ráadásul a férjével 1966 óta együtt vannak! Nem semmi.
Visszatérve a sorozatra. Minden egyes epizódban más-más szereplővel ismerkedünk meg, más a kor, amelyben játszódik, és bár mindegyik a romantikus stílusjegyeket viseli, a fő téma általában a család, a barátság, a bátorság, a nők önállósága. Ezért is lepett meg - bár sejthető volt a még mindig (74 évesen!) aktív üzletasszonyról -, hogy mennyire feminista és nyitott gondolkodású egy-egy történet.
Kiemelném két kedvenc epizódomat. Az egyik a Cracker Jack, a másik a Jolene. Nem egy epizód végén pityeregtem, volt ahol konkrétan sírtam. Igaz, ezek direkt így is vannak felépítve, de tényleg összetett, kellemesen tanulságos sztori mind. Remélem, lesz második évad!

You

Evezzünk egy kicsit creepier vizekre. A sorozat vagy betalál vagy nem. Legalábbis ezt tapasztaltam, miután mindenkinek a környezetemben ajánlgattam. Hiszen ez nem az a romantikus, amit megszokhattunk, mivel a pasi egy stalker, vagyis szerelme a fejében alakul ki, aztán meglesi a lányt, manipulálja a hozzá vezető lépéseket, majd úgy viselkedik, hogy abba a lány biztosan beleszeressen. A fekete humora lehet megosztó, illetve maga az alapötlet is. Számomra azonban egy rendkívül hangulatos thriller volt, imádtam az első évad helyszínét, a könyvesboltot, majd az utolsó részek lélekölő jellemzőjét.
A második évadban már új helyszínen járunk, de főszereplőnk nem hazudtolja meg magát. Hamarosan érkezik a harmadik évad is!

Locke&Key

Idehaza is népszerű a képregény sorozat, amely alapján készült a horror, fiatalabb szereplőkkel bíró filmsorozat. Azért nem írom direkt, hogy ifjúsági, mert szerintem azért annál drámaibb és ijesztőbb, és sok helyen írták, hogy ne ifjúságiként utalgassanak rá.
A történet egy megözvegyült anyáról és három gyerekéről szól, akik visszaköltöznek a családi örökség részeként szolgáló nagyon furcsa, impozáns házba, ahol különböző kulcsokra bukkannak. Ezek a kulcsok különleges képességekkel bírnak...
Az egész történet hangulata nagyon megfogott, tetszett, hogy a felnőtteket is bevonták, a gyerekek egész okos döntéseket hoztak, és hogy van súlya a tetteiknek. A képregényeket is mindenképpen el fogom olvasni.

The Witcher

Bár nem tartom annyira jónak, mint amennyire hájpolták, de azért jó időtöltés volt. Hiányzott már egy szörnyvadászós fantasy sorozat, ami egy középkori helyen játszódik a maga királyaival, hercegnőivel, ahol lovagolnak sokat, isszák a sört a helyi kocsmában, stb.
A narrációs csavar szerintem mondjuk teljesen felesleges volt, Kökörcsin dalát se fogom életem végéig dúdolni, de öröm volt látni Henry Cavillt remekelni a szerepben. Érdemes megnézni pár színfalak mögötti videót is a kardozós jelenetekről.
A könyvet épp tegnap rendeltem meg, kíváncsi vagyok rá.

Dark

A kedvenc és szerintem legjobb netflixes sorozat. Meg amúgy az elmúlt idők legjobb időutazós/thriller/dráma/családi sorozata. Igen, német. Igen, ajánlom az eredeti nyelvet. Valóban, nem a legszebb, de nehogymá' angol szinkronnal nézzétek. Véletlenül úgy kezdtem a második évadot és úgy éreztem, magam is rossz helyre kerültem.
A történet kezdetén egy újabb fiú tűnik el rejtélyes módon, és ez indítja el a... Hm, nézzétek meg! Eleinte talán furcsa lesz, sok a szereplő, de a casting remek, így azért megjegyezhetőek az események sorozata.
Idén jön a harmadik (úgy tudom, befejező) évad, nagyon remélem, hogy nem rontják el.

Sorozatok tavaszra - avagy feel-good minden mennyiségben

Volt már egy hasonló bejegyzés, csak akkor őszre javasoltam sorozatokat.
A mostani posztban olyan szériákat hoztam, amelyek viccesek, felemelőek, lehet rajtuk mosolyogni, jó kedve lesz tőle az embernek.

The Good Place és The Kominksy Method

A két sorozatról írtam már egy posztot, így nem is húznám nagyon a szót. A The Good Place egy rettentően kedves sorozat, ahol főszereplőink azon dolgoznak, hogyan lehetnének jobb emberek, a The Kominsky Method pedig talán kicsit szomorkásabb, hiszen ott van benne témaként az elöregedés és gyász, de mégis megmosolyogtatja az embert.

No Tomorrow

A mindössze 13 részes sorozat az egyik kedvencem volt három évvel ezelőtt. A történet lényege, hogy a főszereplő lány megismerkedik egy sráccal, aki szentül hiszi: egy meteor tart a Föld felé, amely elpusztít mindenkit, ezért minden napot kihasznál. A lány - bár nem hisz neki -, de vele tart a bakancslista teljesítésében.
A remény, a jókedv, az életkedv jut eszembe erről a sorozatról. Mindegyik epizód végén kaptunk egy kis tanulságot, rengeteget lehetett rajta nevetni, hiszen a lány munkahelye is előtérbe került. Ha egy nehéz nap után szeretnétek, hogy valami jó is történjen, nézzetek meg egy epizódot. Engem egy nehezebb időszakon segített át, és azóta is ajánlom, akinek csak tudom.

Jane the Virgin

Szerintem ez akár kultsorozattá is válhat, mert annyira aranyos, kikacsintós, szarkasztikus. A történet szerint Jane, aki szüzességét őrzi a házasságig, véletlenül megtermékenyül. Így van, szappanoperás a sztori, ezt a narrátorunk is mindig az orrunk alá dörgöli ("After all, this is a telenovela"), de mindemellett okos, intelligens, beszólogatós, vagyis marha jó! Krimi szál is található benne, ahogyan remek alakítások (Gina Rodriguez Goldel Globe-ot kapott) és érzelmileg erős jelenetek (a harmadik évad közepéről ne is beszéljünk...). Most már végre Netflixen is fent van, úgyhogy lehet darálni.

Galavant

Jó ég, mennyire imádom ezt a sorozatot, még a mai napig dúdolom a dalait! Ez egy középkori musical, aminek az első két perce el is meséli, hogy Galavant szívszerelmét elrabolja Richard király, és Galavant útra kel, hogy megmentse. Azonban a sorozat nem arról szól, miképp menti meg a bajba jutott lányt, dehogyis! Madalena kijelenti, hogy neki tetszik a hírnév és a gazdagság, és inkább Richard királlyal marad. Ezek után követhetjük Galavant kalandjait, akit felkeres egy titokzatos hercegnő, miután országát elfoglalták.
A Galavant nem veszi magát túl komolyan, vicces, aranyos, kikacsintós, és sajnos csak két évadot élt meg. Hiába ilyen rövid, érezni az egészen, hogy a készítők és a színészek imádták forgatni, egy jó csapat jött össze jó időben, jó helyen.
Mindenképpen adjatok neki egy esélyt, nagyon élvezetes sorozat!

HBO GO sorozatajánló

Ha már volt netflixes ajánló, illendő a másik kedvencemről is írni. Az HBO GO-ra körülbelül tavaly augusztusban fizettem elő, és bár eleinte alig néztem ezen valamit, idővel berántottak a sorozatok. Itt sokkal több egyébként a szinkronos, magyar feliratos tartalom, de ahogy láttam, kevesebb is a felhozatal. De lássuk, mi az az öt sorozat, amit ajánlok:

 

Liar (Hazug)

A sorozat alapfelállása egyszerű: egy tanárnő és egy sebész elmennek randizni, majd másnap a nő felébredve azzal gyanúsítja meg a férfit, hogy megerőszakolta. A férfi azonban váltig állítja, hogy közös megegyezésen alapult az együttlét. Melyikük hazudik?

Ez az angol sorozat bár nagyon kevés epizódból áll - két évad volt, összesen tizenkét rész -, de a történet, a hangulat (hűvös, szeles angol kisváros a tenger közelében), illetve a kialakuló macska-egér játék teljesen le tudja kötni a nézőt. Ha valami ilyesmire vágytok, nagyon ajánlom!
Ráadásul a zenéje is mesteri, érdemes meghallgatni.

The Affair (A viszony)

Ez a sorozat nagyon sokat jelent számomra - főleg a hangulata és zenéje miatt -, és majdnem pityeregtem, amikor az utolsó jelenetet bámultam.

A történet nagyon érdekes: Alison, a pincérnő elcsábítja Noah-t, a sokgyerekes, évek óta házas írót, amikor azok nyaralnak Montauk szigetén. A történet nagyon érdekes: a gyermekét elveszítő, férjes asszonyt elcsábítja a fehér lovon érkezett Noah, aki boldogtalan a családjával.

A történetet elmesélik az egyik, majd a másik fél szemszögéből is, de nem a megszokott módon, hanem úgy, ahogy azt mindig is kellett volna. A sorozat elején egy rendőrségi kihallgatásba csöppenünk vele, ezért fontos a visszaemlékezés, hiszen szereplőink felelevenítik az évekkel ezelőtt történteket. De mi is az igazság, ha az emlékeink nem egyeznek a másikéval?

Egyrészt ez a fajta narrációs elgondolás fogott meg a sorozatban, másrészt pedig a hangulata, a kisváros, a nyár, a szabadság. Igaz, a sorozat első két évada inkább az egybefüggő, enyhén thrillerre emlékeztető sztori, a harmadik amolyan lejtmenet (de szerintem az is érdekes volt), a negyedik évad szenzációs, az ötödikkel pedig egy lezárás-félét kapunk egy érdekes csavarral. Nagyon egyedi történet, ahogyan a sorozat bevezető dala is, illetve fontos kiemelni még az utolsó epizódban hallott dalt, ami azóta a kedvencem lett.

 

His Dark Materials (Az Úr sötét anyagai)

Ez az a sorozat, amire vágytam, pedig nem is tudtam, mennyire szükségem van rá! Már egy pár hónapja eszembe ötlött, hogy kellene valami - A Gyűrűk Urához hasonló - fantasy kalandregény, akár ifjúsági, de tényleg legyen benne kaland, menjünk ide-oda, és legyek ott velük! Nos, ez ilyen volt. Szinte minden epizódban más-más helyszínen kötünk ki.

Maga a történet nagyon érdekes (tudom, sokszor használom ezt, de ha egyszer tényleg az!): egy hozzánk hasonló világban játszódik, azonban itt mintha megragadtak volna a 30-as években, zeppelinekkel utazgatnak stb, és az emberek mellett mindig egy állat sétálgat, amelyik a daemonja, vagyis egy hozzá tartozó entitás (?), amely az ember pubertás koráig képes változtatni az alakját (olykor görény, pillangó, kiskutya), majd aztán megállapodik. A főszereplőnk Lila, aki árvaként nőtt fel egy iskolában, legjobb barátja pedig Roger, a konyhás fiú. A kaland akkor kezdődik, amikor egyrészt gyerekeket rabolnak el, másrészt pedig megjelenik egy előkelő és gyönyörű nő, hogy magával vigye Lilát.

Mondanom se kell, hogy nagyon hamar végignéztem a sorozatot, az utolsó epizódon pedig konkrétan bőgtem. A könyveket egyből megrendeltem Angliából (éljen a bookdepo), mind a három részt (mivel trilógia), díszdobozban. Biztos vagyok benne, hogy a könyvek is elvarázsolnak (csak érjenek ide...).

Ha már eddig is volt zene, beteszem ide az intrót, ami szerintem csodaszép.

Catch-22 (A 22-es csapdája)

Mondhatni véletlenül találtam rá erre a sorozatra, mert bár láttam a híreket, hogy készül - ráadásul olyan nevekkel, mint George Clooney vagy Hugh Laurie -, és a One Tree Hillben is volt egy epizód, amikor a diákok ezt elemezték, mégsem éreztem a kényszert, hogy azonnal nekiessek. Azonban egy unalmasabb délutánon elindítottam, és egyből magával ragadott. Pont egy olyan történet a második világháborúról, amire szükségem volt. A főszereplőnk, aki bombázó, egyszerűen nem bír szabadulni, akármennyire is elsétálna az értelmetlen háborútól. De mindig többet kell teljesíteni, és hiába akar segíteni másokon, olykor a vesztüket okozza. Szatirikus, szarkasztikus, néha nevetnél, pedig tök komoly a helyzet, de ha belegondolsz, mi is ment, lejössz az életről.

A sorozat második fele pedig szerintem lélekölőbb is. És hogy mi is az a 22 és miért van csapdája? Nos, ez már az elején kiderül.

What We Do in the Shadows (Hétköznapi vámpírok)

Erre a sorozatra múlt héten találtam rá és egy nap alatt ledaráltam. Nem volt nehéz, hisz egy epizód 20 perc, és 10 van összesen. A stílusa áldoku, vagyis egy csapatnyi vámpír mindenéjszakáit követjük, és amit látunk, azon szétröhögjük magunkat. Én legalábbis így tettem. A mai napig idézgetek és fogok is - Greeeeegor - a sorozatból, és már csak a nevek miatt is imádom: Laszlo és Nandor :D
Ha valami jópofára vágytok, kezdjetek bele!

Netflixes sorozatajánló I.

Kellett egy kis noszogatás és idő, hogy beadjam a derekam, és előfizessek a Netflixre. Azonban nem bántam meg, már közel egy éve használom, és imádom! Kényelmes, rengeteg rajta a jó sorozat és film. Azonban szerintem azoknak tetszik a legjobban, akiknek nem okoz problémát, ha feliratosan kell nézniük valamit, vagy ha a felirat maga is angol, ugyanis szinkronos alig akad, magyar felirat sincs mindenhez. De hagyjuk is ezeket a negatívumokat, hiszen amíg a Jóbarátokat darálom (egy év alatt már harmadjára kezdem újra), addig nincs gond.

Íme öt sorozat, amit imádtam:

Chilling Adventures of Sabrina
A történet az eredeti képregényt veszi alapul, bár őszintén szólva azt nem ismerem, így nem tudom, maga a történet vagy annak atmoszférája mennyire hasonlít rá. Mindenesetre sokáig ódzkodtam ettől a sorozattól, mivel a 90-es években játszott vidám, nagyon-lányos Sabrinát sose néztem, és mivel összefüggésbe hozták a Riverdale-lel, amit a harmadik évaddal kaszáltam.
Viszont ez a sorozat, főleg az eleje teljesen elvarázsolt. Igazi boszorkányos (sátánista, fekete macskás) hangulata, a ház, a két néni (Zelda és Hilda) levett a lábamról és bár a második-harmadik évaddal elment egy fura, szappanoperás tinidrámába a sorozat, azért még mindig szeretem, és szerintem ősszel, Halloween napján tökéletes kikapcsolódás lehet.

Mindhunter
A sorozat a 70-es években játszódik és annak az igaz történetét (legalábbis az alapján) meséli el, hogy miképp alakult ki az FBI-nál a profilozás. Hogyan jutottak el oda, hogy feltették a kérdést: miért? Miért követ el valaki ilyen gyilkosságot? Nem dokumentumsorozatról van szó, folyamatosan ismerjük meg a különböző eseteket és a karaktereket, akik az ügyekkel foglalkoznak. Igaz, olykor lehoz az életről, amikor rájössz, hogy kedvelhetsz egy pszichopatát, azonban mindenképpen érdemes megnézni.

Dead to Me
Ezt a sorozatot nehéz zsánerbe tenni. Kriminek nincs benne elég nyomozás, thrillernek nem elég ijesztő, vígjátéknak túl drámai, drámának olykor túl fura. Adott egy feleség és anya (Christina Applegate), akinek férje cserbenhagyásos gázolásban meghal. Elmegy egy gyászcsoportba, hátha segítségére lehet, amikor összetalálkozik egy nővel, aki kedves, de egy kicsit fura. Ennél többet nem is szeretnék róla mondani. Nem azt kapja szerintem az ember, amire eleinte számítana, de pont a keveredő stílusjegyek miatt egy baromi izgalmas és olykor megható sorozatot nézhetünk.

Stranger Things
Gondolom, nem is kell bemutatnom, hiszen (talán?) ez a Netflix legismertebb sorozata, és valóban marha jó! Az első évad szerintem még ijesztő is, sajnálom, hogy a második és harmadik szezon inkább a humort helyezte előtérbe. Nagyon érdekes volt a legutóbbi évad is, de úgy érzem, nem nagyon haladtunk a történet szempontjából. Mindenesetre kikapcsolódásra tökéletes, Steve pedig überkirály!

Russian Doll
Emlékeztek az Időről időre című filmre? Vagy akár a mostani Boldog halálnapodra? Úgy látszik, reneszánszát éli ez a téma, hiszen itt is arról van szó, hogy a főszereplő újraéli a születésnapját minden egyes alkalommal, amikor meghal. És valamiért, mindig meghal. Azonban itt nem is annyira a személyiségfejlődésről van szó, sokkal inkább valami misztikus dologról, ami összeköti a szálakat.