Íme öt sorozat, amit imádtam:
A történet az eredeti képregényt veszi alapul, bár őszintén szólva azt nem ismerem, így nem tudom, maga a történet vagy annak atmoszférája mennyire hasonlít rá. Mindenesetre sokáig ódzkodtam ettől a sorozattól, mivel a 90-es években játszott vidám, nagyon-lányos Sabrinát sose néztem, és mivel összefüggésbe hozták a Riverdale-lel, amit a harmadik évaddal kaszáltam.
Viszont ez a sorozat, főleg az eleje teljesen elvarázsolt. Igazi boszorkányos (sátánista, fekete macskás) hangulata, a ház, a két néni (Zelda és Hilda) levett a lábamról és bár a második-harmadik évaddal elment egy fura, szappanoperás tinidrámába a sorozat, azért még mindig szeretem, és szerintem ősszel, Halloween napján tökéletes kikapcsolódás lehet.
A sorozat a 70-es években játszódik és annak az igaz történetét (legalábbis az alapján) meséli el, hogy miképp alakult ki az FBI-nál a profilozás. Hogyan jutottak el oda, hogy feltették a kérdést: miért? Miért követ el valaki ilyen gyilkosságot? Nem dokumentumsorozatról van szó, folyamatosan ismerjük meg a különböző eseteket és a karaktereket, akik az ügyekkel foglalkoznak. Igaz, olykor lehoz az életről, amikor rájössz, hogy kedvelhetsz egy pszichopatát, azonban mindenképpen érdemes megnézni.
Ezt a sorozatot nehéz zsánerbe tenni. Kriminek nincs benne elég nyomozás, thrillernek nem elég ijesztő, vígjátéknak túl drámai, drámának olykor túl fura. Adott egy feleség és anya (Christina Applegate), akinek férje cserbenhagyásos gázolásban meghal. Elmegy egy gyászcsoportba, hátha segítségére lehet, amikor összetalálkozik egy nővel, aki kedves, de egy kicsit fura. Ennél többet nem is szeretnék róla mondani. Nem azt kapja szerintem az ember, amire eleinte számítana, de pont a keveredő stílusjegyek miatt egy baromi izgalmas és olykor megható sorozatot nézhetünk.
Gondolom, nem is kell bemutatnom, hiszen (talán?) ez a Netflix legismertebb sorozata, és valóban marha jó! Az első évad szerintem még ijesztő is, sajnálom, hogy a második és harmadik szezon inkább a humort helyezte előtérbe. Nagyon érdekes volt a legutóbbi évad is, de úgy érzem, nem nagyon haladtunk a történet szempontjából. Mindenesetre kikapcsolódásra tökéletes, Steve pedig überkirály!
Emlékeztek az Időről időre című filmre? Vagy akár a mostani Boldog halálnapodra? Úgy látszik, reneszánszát éli ez a téma, hiszen itt is arról van szó, hogy a főszereplő újraéli a születésnapját minden egyes alkalommal, amikor meghal. És valamiért, mindig meghal. Azonban itt nem is annyira a személyiségfejlődésről van szó, sokkal inkább valami misztikus dologról, ami összeköti a szálakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése