Köszönöm, inkább nem

Nagy megtiszteltetés, hogy az e havi témázásban én is részt vehetek, egyből el is kezdtem ötletelni, milyen példákat hozhatnék fel. Hogy mi a márciusi téma? Mit esznek rajta mások? – "mindenkinek bejön, de nekem nem” könyvek.

Forrás

Nem nagyon szeretem és értek egyet a mostani, "mindenki véleménye szent", "ne szólj bele, mit olvas a másik", "ne ítélkezzünk" prédikálós szövegekkel, mert ezeket úgysem tartja be senki. Nyilván mindenki azt olvas, amit akar, de ezzel is hányszor találkozom, hogy megkritizálják. Inkább olvass mást, csak ne ezt a szennyet. Ítélkezni pedig mindenki ítélkezik, ez alap dolog, magyaroknál meg pláne, a lényeg, hogy ne legyen tartós, próbáljunk megismerkedni a másikkal. Alapjáraton ezért is próbálok jobb emberré válni, vagyis sose szólok be senkinek, hogy mit olvas, nem nézek le senkit, ha olyat olvas, amit én életemben kezembe nem vennék, de olykor nem tudom elkerülni, hogy ne húzzam fel a szemöldököm tövig, forgassam a szemem, vagy egymásra nézzünk egyik barátnőmmel. De ez nem a lenézés kategória, inkább a meglepődésé, hogy miért ennyire népszerű az adott író. Bár ezért mondják, hogy ne ítélkezzünk előre, hiszen ki tudja, az adott embernek egyáltalán tetszik-e a könyv.

Így, hogy ilyen fényes képet festettem magamról, jöjjön először az a zsáner, aminek az imádatát egyszerűen nem értem.

Erotikus könyvek

Ne mondja nekem senki, hogy a nőknek írt erotikus könyvek nem a pornófilmek írott megfelelői. Bele lehet magyarázni, hogy na de ez irodalom, meg könyv, meg blabla, de a pornófilmekbe is a jól megírt forgatókönyvet és a világítást. Nyilván mindenkinek kell olykor ilyen nemű kikapcsolódás, de egy volt kolléganőm, aki a romantikus könyveket se bírja elviselni, egyszer halál komolyan azt mondta nekem: inkább nézzél pornót. Pedig ő nagy sznob.

Más persze az, amikor egy-egy szépirodalmi műben megjelenik egy szexjelenet, vagy azt járja körül (A Chesil-parton), de egy szórakoztatóan megírt, klisé (domináns/sérült pasi meghódítja a nagymellű/félszeg csajt és egyszerre élveznek el) karakterekkel és ijesztően fura szexjelenetekkel megspékelt történet azért nem ugyanaz. Persze, egészségére annak, aki ezt szereti, magam is olvastam anno ilyet. Emlékeztek az Angyalvérre és társaira? Na, a negyedik résznél hagytam abba a sorozatot, amikor a szét erőszakolt megmentett csaj a vámpírcsávóval úgy szexel, hogy mézet is locsolgatnak egymásra... öööö, oké.

Nem keresem ezeket a könyveket, már a borítóik is kiakasztanak, sőt elszomorít, hogy molyon ezek jönnek velem szemben állandóan. Főleg azért meglepő számomra, mert ebben a #metoo mozgalomban még mindig nem zavar senkit, hogy már csak a borító simán tárgyiasítja nem csak a nőket, de a férfiakat is, a címekről nem is beszélve.

Bár a könyvklub tagokkal beszéltük, hogy le kéne küzdenünk az előítéletünket, és elolvasni egy-egy ilyen besorolású könyvet, nem visz rá a lélek, hogy a nevem alatt ilyen megrendelés fusson.

Más zsánerekkel egyébként nincs problémám, jöjjenek csak. Most pedig elhoztam azokat a konkrét olvasmányokat, amiket végiglapoztam, vagy esetleg félbehagytam, de mindenesetre megpróbálkoztam velük, mert mindenki imádja, azonban nekem nagyon nem ment és egyáltalán nem értem a hype-ot.

Nicolas Barreau: A nő mosolya
Idén kezdtem bele, de 70 oldalig bírtam körülbelül. Őszintén értetlenül állok a sikere előtt, pedig emlékszem, évekkel ezelőtt mindenki erről beszélt. Egyszerűen végtelenül gagyinak, művinek és nevetségesnek éreztem. Francia író állandóan megnevezi az utcákat?, hagyjuk már. Francia író könyvének fordítása úgy ér el ide, hogy bizonyos szavakat franciául hagynak (szilvuplé), mert az milyen menő? De ezt miért? Meghagyta az író, hogy miket ne fordítsanak le?
Tudom, tudom, kiderült pár hónapja vagy éve, hogy az író nem is francia. Ezen akkorát röhögtem. Az eredeti író egy német nő. Persze most már előadhatom magam, de esküszöm, ha ezt nem tudtam volna, akkor is érezni, hogy itt valami nem kóser. Pasi ilyen nyálas izét írjon? Nicholas Sparkson nőttem fel, de még ő se írt ilyet. Egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy irtó gagyinak tartom, és fogalmam sincs, miért szeretik ezt annyira...

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Biztosra vettem, hogy tetszeni fog, hisz bloggertársaim közül is mindnek tetszett, ráadásul Olaszországban játszódik, ami az egyik kedvenc helyem (nyilván nem a koronavírus idején, hanem amúgy...). Azonban ebből is alig bírtam valamit. Végtelenül depresszív és mocskos, ugrál össze-vissza, nem bírtam követni, de nem is érdekelt. Nem értem a sikerét, egyáltalán nem. Múltkor még egy pasit is láttam a liftben, aki ezt szorongatta, akkor húztam fel tövig a szemöldökömet.

L.M.Montgomery: Anne sorozat
Két éve körülbelül műtét miatt itthon maradtam két hétre, és állandóan ez ment a tévében. Nyilván akkoriban szebbnek láttam a világot az újjászületés jegyében, és még az első rész is tetszett, de a másodiknál már éreztem, hogy baj van. Végtelenül giccses, negédes, szivárványosat hányós. A harmadik résznél, amikor megölik a macskát amolyan játékosan és úrinősen, elegánsan és huncutkodva, teljesen kiakadtam. Menjetek a fenébe, kedves Anne és társai! Sajnos ez annyira tönkrevágta az egész élményt, hogy soha többé nem kérek belőle.

John Williams: Stoner
Egy időben ez is népszerű volt a molyon, gondolom, még most is az, egyik kolléganőm is becses szavakkal illette, amikor kölcsönadta. 30 oldalt bírtam belőle és nem is szeretnék vele újra megpróbálkozni. Annyira sterilnek, semmilyennek éreztem, hogy értetlenül állok a sikere előtt.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak
Ezt végigolvastam, és magam is 4,5 csillagra értékeltem molyon, de azért ennyire nem jó szerintem... Pedig mindenki imádja, nagyon. Visszagondolva azonban egy megszerkesztett giccsvonalat jár végig, beletéve mindent, ami sikerhez vezethet. És az író többi könyve is ilyen. Kösz, nem.

J.K.Rowling: Harry Potter és más
Ez most fura lesz, mert szeretem magam is a Harry Pottert, az újraolvasásból még hátravan három rész, azonban azért annyira jónak nem tartom. Mondjuk nekem egyáltalán nem tartozott a gyerekkorom szerves részéhez, de második újraolvasásra is úgy vagyok vele, hogy ahogy becsukom a könyvet, nagyjából el is felejtem, mi volt benne... Pedig tényleg szeretem, esküszöm! Amikor olvasom, tök jó, de aztán huss.
A többi könyvének sikerét pedig nem értem... Az a nyomozós pasis nagyon fura volt, szerintem baromi unalmas egy történet.

Daphne Du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Erre több szót nem is szeretnék fecsérelni, mert szerintem egy szörnyen idegesítő könyv. Itt írtam róla.

Végül pedig jöjjenek azok az írók, akiknek nem értem a sikerét.


Jodi Picoult
Mi Picoult alapanyaga? Szenzációhajhász téma, ami éppen aktuális. Ennyi. Nagyon nem bírom, kifejezetten visszataszítónak tartom, mesterkéltnek, egy olyan írónak, akit nem tudok komolyan tisztelni a munkássága miatt.
Gillian Flynn
Ő érdekes eset, mert alapjáraton tetszett az eddigi két könyve (Holtodiglan, Éles tárgyak), de amíg én mindezeket komolyan nem vehető, addig jó, amíg olvasom ponyvának tartom, mások szörnyen komolyan veszik és éles vitákba lehet keveredni a véleménykülönbségek miatt. Engem szórakoztatnak a könyvei, szerintem az írónő célja is ez, de a hype-ot nem értem.
Gabriel García Márquez
Szégyen, szégyen, hogy a mágikus realizmus szülőatyjának írásai fizikai fájdalmat okoznak, de sajnos ez a nagy igazság. Próbálkoztam a Száz év magánnyal, meg azzal a démonos szerelmes történetével, de csak azt értem el, hogy megorrolt rám előbb is említett volt sznob kolléganőm. De hát most erről nem tehetek, hogy nem jön be, nem?
Kate Morton
Ő is furcsa, mert a Felszáll a ködöt szerettem, de a most olvasott tóparti házas könyv hiába kötött le, a vége nevetségessé tette, és ez se több egy éppen olvasás alatt kellemesnek minősülő ponyvánál. És a ponyva nem negatív értelmű szó, sokan annak veszik, pedig nem az. Szórakoztat, olcsón, nem túl minőségin, de jó.

Ezek lennének a témához fűződő gondolataim. Számotokra milyen, sokak által hájpolt könyvek nem jönnek be?

Írtak a témában ők is, csekkoljátok :)

Dóri
Anett
Heloise
Sister
Mandi
PuPilla 

Írtak még :)
Kritta