2020. december 28., hétfő

Várólista csökkentés 2021


Idén is indulok a Lobo által kreált és szinte hagyománnyá vált éves kihíváson, melynek célja, hogy a régóta várakozó könyveid számát csökkentsd. A szabályok egyszerűek: 12 (+12 - alternatív) könyvet kell elolvasni 2021-ben, amelyek legalább egy éve várakoznak a polcodon, vagyis nem lehet 2020-as megjelenésű.

Tavaly sikerült teljesítenem (életemben először), így ismét hatalmas lelkesedéssel vágtam bele egy újabb lista összeállításába. Az insta (avilda27) oldalamra már fel is tettem a választott 12+12 könyvet. Akad olyan, ami már tavaly is szerepelt, pl. a Susan Wiggs könyv, az Ártatlanságra ítélve vagy a Mézesmadzag. Most szeretném kifejezetten ezekkel indítani az évet. Próbáltam úgy megválogatni a köteteket, hogy legyen köztük egészen rövid (Agatha Christie) és jó vastag is (Fényességek).

Remélem, jövőre is sikerülni fog, ha pedig kedvet kaptatok hozzá, mindenképpen próbálkozzatok meg vele!




2020. december 27., vasárnap

C.J. Carmichael: A Bramble House Christmas


Erre a könyvre már tavaly óta nagyon vágytam, hiszen a belőle készült hallmarkos film annyira tetszett, hogy meg is könnyeztem a végét (igen, vannak jó hallmarkos filmek :D). Így a regényt meg is rendeltem még októberben, hogy biztosan ideérjen karácsonyig. Szerencsére ezzel nem is volt gond, azonban minél jobban el kellett rejtenem, nehogy idő előtt belekezdjek. A borítója szerintem csodaszép, és az elő- és hátlapja is érdekes textúrával bír.

A kötet maga igen rövid, mindössze 213 oldal az egész regény, azonban ez semmit nem von le az értékéből. Azt azonban érdemes tudni, hogy ez egy sorozat hatodik része. Ez sem jelenti azt, hogy el kéne olvasnunk az előzményeket, mivel mindegyik rész különálló. Pozitívumként is elkönyvelhető, mivel kb. az összes mellékszereplő az előző kötetek szereplői, így kidolgozott karaktereket kapunk.

A történet lényege, hogy Willa kisfiával a Bramble House B&B-ben (magyar megfelelője talán a panzió) tölti a karácsonyt és az azt megelőző időszakot. Azonban arról nem tudnak, hogy egy férfi követi őket, méghozzá annak az idős, nemrég elhunyt embernek a fia, akit Willa ápolt, és akitől elég nagy összeget örökölt. Finn azt akarja kideríteni, hogy a nő vajon becsapta-e az apját.

A sztori nyilván kiszámítható, azonban rengeteg meglepetés lappang a sorok között, ami - mint említettem - legfőképpen annak köszönhető, hogy a Bramble család háttere fogja össze az egész sorozatot.
A regény rejtélye nem csak az, hogy Willa és a rákból kigyógyult kisfia rejteget-e valamit, és hogy Finn mikor fedi fel magát, hanem egy gyűrű is, amely a Bramble családhoz köthető. Ennek kapcsán pedig igazán beindulnak az események.
Tehát a történet valóban többet rejt, mint azt várnánk, igazán megható - egyszer-kétszer meg is könnyeztem egy-egy jelenetet -, tanulságos és kedves.

Ráadásul a karácsonyi hangulathoz is igazán illik, hiszen egy hegyes vidéken játszódik, ahol karaktereink szánkóznak, korcsolyáznak, kirándulnak, hóembert építenek és egy csokoládézóban forró csokit isznak. A panzió tulajdonosa folyton (ízlés szerint) csúnyábbnál csúnyább pulcsikban jár-kel, akad egy mindenkit megsértő öregasszony (amolyan Grincs), de még a Mikulás is a Bramble House-ban száll meg, hogy tökéletesítse a sütireceptjét.

Úgyhogy ez egy igazán olvasmányos és kedves történet volt, ami a rövidsége ellenére rengeteg mindent adott. A karakterek igen logikusak és értelmesek voltak, nem volt felesleges dráma - vagy ha igen, az sem tartott sokáig. Így egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy olvassak még az írónőtől. Remélem, egyszer magyarul is adnak ki tőle valamit, de ha próbálkoznátok angol olvasással, akkor ez egy jó kezdés lehet, mivel nem túl nehéz a nyelvezete.

Ezzel a könyvvel teljesítettem is az adventi listámat :)

2020. december 26., szombat

Matt Haig: A Boy Called Christmas


Egészen addig nem hallottam se a könyvről, se az íróról, amíg valamikor ősszel bele nem botlottam a Pergamenre hányt szavak csatornába. Evelin ott említette először az Én és az emberek című könyvet, majd ezt a gyerekeknek szóló karácsonyit is. Mivel ebben az évben eléggé szezonális olvasó (és néző) lettem, ezért rögtön fel is került a listámra, mint adventi olvasmány. Ugye az első ilyen még tavaly egy Agatha Christie novelláskötet volt, idén pedig már emeltem a tétet: három karácsonyi könyvet olvastam el. Az első a Tolkien gyerekeinek írt Karácsony após gyűjteménye volt, a második pedig ez az illusztrált, csillogó könyvecske, amely egy elég sanyarú sorsú kisfiúról szól valahol az 1700-as években Finnországban.

A történet valóban szomorkásan indul, hiszen Nikolas a favágó apjával él együtt, egyetlen játéka egy zöldségből faragott baba, és állandóan gombalevest esznek. De szeretik egymást és a kisfiú a karácsonyt se az ajándékok miatt várja. Mindezt zavarja meg a vadász, aki egy munka (és sok pénz) reményével magával viszi Nikolas apját. A kisfiú ezek után a zsémbes és utálatos Carlotta nénivel marad. A sztori ezek után indul be.

A regény első fele nagyon tetszett, élveztem olvasni a kis Nikolasról, a jószívűségéről, a kalandjairól. Azonban amikor elérünk manófalvára, ott olyan érdekes dolgok történtek, hogy sokszor csak húztam a számat. Tudom, mesekönyv, és nincs rálátásom, mennyire ijed meg egy gyerkőc pl. a fejlerobbantós jeleneten, de azért én ezt sokalltam. Mindenesetre örültem, hogy a cselekmény haladt tovább, kaptunk még szép, megható jeleneteket, majd tanulságot.

A kötet vége felé elég gyorsan ugráltunk az időben, de végülis ez nem volt gond, csak valahogy hiányérzet maradt bennem, nem ilyen regényfelépítésre számítottam.

Az illusztrációk nagyon tetszettek, bár szerintem teljesen felesleges volt az izgalmas jeleneteket tájképekkel megszakítani, amik semmit nem adtak hozzá a történethez. Sokkal inkább érdekelt volna manófalva, a rénszarvasok istállója, a vadász csapata, stb. Néha úgy éreztem, nem a lényeget ragadták meg.

Mindenesetre kellemes olvasmány volt, nem bántam meg, hogy beszereztem, és biztosan elolvasom a folytatásokat is. Ja igen, és hogy miért angolul olvastam? Azért, mert idehaza nem kapni, molyon is egy ember árulja, de 8000 forintért biztosan nem fogom megvenni. Bookdepón pedig ez a kis kötet 2500 Ft volt (kb.). Csillog az elő- és a hátlapja is, az instagram oldalamon találtok róla képet (avilda27). Mivel mese, a nyelvezete is elég egyszerű, szerintem kezdő angolosok is megpróbálkozhatnak vele!

2020. december 19., szombat

Öt sorozat karácsony környékére

Sose néztem még kifejezetten karácsonykor játszódó sorozatot, azonban a tavalyi évben három netflixes alkotásra is rátaláltam, idén pedig egyre. Ezek közül három európai, egy amerikai és van egy plusz, amit mindenki ismer.



Home for Christmas - Új barát karácsonyra - Hjem til Jul

Ezt a norvég sorozatot szerettem a legjobban! Egy harmincas szingli nőről szól, akinek kiadja a család, hogy hozzon már karácsonyra haza egy hapsit. Ezek alapján talán sablonosnak és vicceskének tűnik, de ennél sokkal több. Johanne szárnypróbálgatásairól szól leginkább, arról, hogyan esik szerelembe, hogyan talál önbizalmat, hogyan feszegeti a határait. 
Nagyon tetszett, hogy végre a szingliség mellett kiálló alkotást láttam, ahol a happy end nem a párkapcsolat szinonimája.
Vannak bene felnőtt jelenetek, de ezek is inkább viccesek. Összességében pedig azt lehet elmondani, hogy egy bájos, szívhez szóló sorozat ez, amelynek a tegnapi napon indult a második évada!


Three Days of Christmas - Días de Navidad

Ez egy spanyol sorozat, amelynek már az első mondata magával ragadott: Egyszer egy nő azt mondta, csak egyszer látjuk a világot. Gyermekkorunkban. A többi csak emlék.
Nem tudom, hogy ez idézet-e, valóban mondta-e egy nő, de számomra ez olyan szintű életbölcsességgel ért fel, mint amilyeneket A kis hercegben is olvas az ember. Nagyon sokat gondolkodtam azóta is ezen, hogy talán minden tragédiánk, csalódásunk valóban ez: hogy gyerekkorunkban a világ másnak tűnt, felnőtt életünkben pedig minden varázslat eltűnik.
Szóval ez az érzés járt át, miközben néztem ezt a három epizódot. Sajnos azért nem tetszett annyira, mint vártam, de a helyszín (a ház!!) kárpótol mindenért.
Nem egy kedves, bájos karácsonyi történetet ismerünk meg, ami 24-25-26-án játszódik, hanem egy-egy karácsonyi napon kb. 30 év eltérésekkel.
Megismerjük a három testvért tizenéves korukban, ahogyan befogadnak egy lányt, aki menekül az apjával valami elől. Az első rész szerintem kifejezetten idegőrlő, a vacsora-jelenetet lélegzetvisszafojtva lehet csak nézni. A másik két rész már mindezeket az eseményeket dolgozza fel, titkokkal, intrikákkal, stb.


Holiday Secrets - A titkok ideje -  Zeit Der Geheimnisse

Ez is egy háromrészes sorozat, amely szintén nem annyira bájos. Ez is inkább a titkokról, a múltról, a különböző generációkról szól. A ház itt is valami elképesztő.
Az elején sok mindent nem értünk, hiszen a főszereplőnk hazalátogat, és ő sincs tisztában mindennel. Ki kicsoda? Mi baja a nagymamának? Hol van az anyja? Azonban ahogy lassan elindulunk a múltba (a 80-as évekbe), sok mindenre fény derül. Jópofa visszatérő "eleme" a sorozatnak az üknagymama, aki folyton egy bőrönddel akar elszökni.


Dash&Lily

Erről a sorozatról már sokat hallottam az elmúlt hetekben. Mindenki a cuki és bájos szóval illette, azonban sokáig nem vonzott, mert egy ideje kerülöm az ifjúsági könyveket/filmeket. Aztán elkezdtem olyan infókat beszerezni, hogy van benne valami piros füzet és ezen keresztül üzennek egymásnak szereplőink. Így már egyből érdekelt, és a héten meg is néztem mind a 8 részt. Ez nem nagy teljesítmény amúgy, tekintve, hogy egy rész 20 perces.
Nos, lehet hogy csak én voltam életem egy kiszámíthatatlan és minden karácsonyi hangulatot szétromboló időszakában, de ez tényleg irtó cuki volt! Aranyos, kedves, bájos, reménykeltő, életigenlő, tiszta, egyszerűen ritka édes. Nem számítottam volna valami ilyenre 2020-ban, de ez nagyon betalált.
Tetszett, hogy a színészek tényleg kinéztek a koruknak megfelelően, és hogy a család is fontos szerepet játszott.
A sorozat egyébként könyvből készült, úgyhogy jövőre biztosan elolvasom!


Jóbarátok - karácsonyi epizódok

Nos, igen. Egyszer már csináltam egy ilyet egy gimis barátnőmmel, hogy karácsonykor megnéztük az összes karácsonyi epizódot, és most is felelevenítettem ezt a hagyományt - bár most kizáróan angolul.
Összesen 9 ilyen epizód van (a képen hiányzik az első évados rész), mivel az utolsó évadban nem készült karácsonyi epizód. Azonban még ezekkel is el lehet lenni, a nagy fanoknak pedig a sztori megértésében sem lehet semmi akadály. Segítségül pedig itt egy kép, amely felsorolja, mely epizódokat kell megnézni :)

Nos, ez lett volna az én ajánlom, remélem, tetszett. Ti ismertek még karácsonyi sorozatokat?

2020. december 14., hétfő

Év végi (pánik) könyves tag


Ez az év senki kedvence nem lesz, gondolom. Ráadásul munkahelyi átszervezések miatt a karácsonyi hangulatom is megcsappant, mivel ki tudja, mi hogy lesz jövőre :/ Pont ez hiányzott még. Ennek fényében szerettem volna egy, a fennmaradó időre vonatkozó taget hozni, ami kicsit pánikolós is, hogy illeszkedjen a hangulatomhoz. 

Van olyan könyved, amit idén kezdtél el és még be akarod fejezni?

Ilyen jelenleg a Harry Potter és a Félvér Herceg, amit legkésőbb péntekig szeretnék befejezni.

Augusztusban elkezdtem Susanne Clarke könyvét is, az irtó vastag (és kis betűs) A Hollókirályt, azonban ezt csak valami csoda folytán fogom tudni befejezni december 31-ig, tekintve hogy eddig mindössze 60 oldalt olvastam.

Milyen új megjelenést vársz?

Kifejezetten nem várok semmit, de az őszi megjelenések közül érdekel a Washington Black és Az iskola Topekában.

Milyen könyveket akarsz elolvasni még az év vége előtt?

Kettő karácsonyi könyvet, kifejezetten az ünnepi időszakra tartogatom ezeket: A Boy Called Christmas és A Bramble House Christmas. Szerintem lesz időm egy harmadikra (talán negyedikre is), de nem tudom, mihez lesz kedvem.

Van-e olyan könyv, ami még talán esélyes lehet az év könyve címre?

Á, nem hiszem :) Azok nálam már betaláltak. De aztán ki tudja.

Elkezdtél már 2021-re tervezni?

Igen, egy kicsit. Mindenképpen szeretném csökkenteni a várólistámat, illetve ismét részt veszek a Havi egy újraolvasás kihíváson, mert az idén is nagyon bejött. Továbbá a saját kihívásaimat is szeretném teljesíteni, vagyis olvasni minden hónapban 1-1 boszorkányos könyvet, valamint elolvasni legalább 3 Georges Simenon regényt, mivel őt nagyon szeretem. Szeretnék több klasszikust olvasni (Henry James, Edith Wharton és Shirley Jackson angolul), visszatérni Margaret Atwoodhoz és Mary Alice Monroe-hoz és azt is elterveztem, hogy jövőre inkább előrendelnék könyveket, mivel tudom, hogy azok nagyon számítanak a kiadónak.

Ha van kedvetek, töltsétek ki ti is ezt a taget :)

2020. december 2., szerda

J.R.R. Tolkien: Karácsonyi levelek


Bár A Gyűrűk Urát tavaly imádtam, mégsem vonzott ez a mikulásos könyve az írónak. Nem tudom, miért. Összegyűjtött levelei, amiket a gyerekeinek írt, oké, és? A könyvecske elolvasása után viszont már nem is értem, miért nem érdekelt. Szerintem én valahogy másképp képzeltem el ezt a történetet, azt hittem, különálló regényt kapunk, furcsa kultúrát, stb. De hogy milyen is volt? Bájos.

A kötet valóban egy gyűjtemény, amelyben az író húsz éven át írt levelei láthatóak - olyan levelek, amelyeket a négy gyermekének írt a Mikulás, vagyis Karácsony apó nevében. A beszkennelt borítékok és rajzok mellett nyomtatott formában is elolvashatjuk a tartalmakat. Próbáltam kisilabizálni egyébként apóka remegő kézírását, ímmel-ámmal sikerült valamennyire, de még angol nyelven is kellene a nyomtatott szöveg. Ezek a levelek pedig először rövidek, amolyan sablonosak, de aztán idővel egész történet kerekedik Karácsony apó köré. Megismerjük a székhelyét, az Északi-sarkot és Jegesmedvét, aki mindig esik-kel. Apó és JM (ugye tudjátok, kire gondolok?) hús-vér kis karakterekké alakultak az évek előrehaladtával, mivel olyan apró személyiségjegyekkel ruházta fel őket Tolkien, hogy az ember tényleg a szívébe zárja őket. Apó és Jegesmedve sokszor kap össze valamin, Jegesmedve elszúr ezt-azt, de azért összetartanak. Olvashatunk még a koboldok támadásáról vagy a manók és hóbarátok megvendégeléséről.

Különösen tetszettek az illusztrációk, amelyek ezt a kötetet színesítik. Főleg a színhasználat és a részletes kidolgozás fogott meg. Tolkien nagyon figyel az apróságokra, ez a megírt levelekből is átjön. A betűk díszítettek, kacifántosak, színesek. Jegesmedvének teljesen más a kézírása, és még saját nyelvet is kreált neki.

A kötetet azonban átjárja egy kis keserűség is, aminek oka egyrészt a II. világháború, hiszen 1920 és 1942 (ha jól rémlik) közt "játszódnak" az események. Karácsony Apó nem egy levelében elnézést kér, hogy ilyen-olyan ajándék nem érkezett, és hogy micsoda felfordulás van a világban, de a gyerekek örüljenek ennek is, hiszen sokan nem is tudnak a családjukkal lenni.
A másik, ami ezt az érzést okozta, hogy Tolkien, azaz Apó sok levelét úgy fejezi be, hogy a legidősebb fia után érdeklődik, megjegyzéseket tesz, hogy tudja, a zokniját már nem teszi ki, de azért gondol rá. Nem ismerem apa-fia történetét, de úgy jött le, mintha Tolkien olykor elkeseredetten próbált volna kapcsolatot teremteni a fiával. Remélhetőleg azonban a való életben nem ilyesmiről volt szó.

Különösen kedves, ahogy kislányának plüssmackói iránt érdeklődik Apó. A legkisebb gyerekének írt levelek már túl bájosak, nem bírtam nem mosolyogni. Nem tudom, milyen lehet/lehetett azzal a "súllyal" élni, hogy Tolkien az ember édesapja, de azért biztos a gyerekek vállára nehezedett ez a tudat. Mindenesetre így felnőni, hogy édesapjuk egy ennyire kreatív és mesés világot tárt eléjük, csodálatos lehetett.

Örülök, hogy ha csak egy kis időre is, de részese lehettem ennek a világnak. Mikulásra, Karácsonyra mindenképpen ajánlom mindenféle korosztálynak.

2020. december 1., kedd

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata


Nagyjából tíz évvel el vagyok maradva, hiszen idehaza 2011-ben adták ki az utolsó - Végső áldozat - részt. Pedig még én is belekezdtem a sorozatba valamikor 2008-09 környékén, amikor mindenki Alkonyat lázban égett. Magam is kerestem a további vámpíros köteteket, és az Agave kiadásában megjelent kék borítós könyv nagyon megtetszett. Emlékszem még arra, mikor és hogyan vettem át (éppen egy ECDL vizsga előtt voltam), hogy milyen érzés kerített hatalmába. Ez ráadásul megcsapott a tavaszi újraolvasás során is. Nehezen tudom megfogalmazni, de olyan volt egy pár pillanatra, mintha ismét 17-18 éves lennék, épp csak kezdek könyvmollyá válni és totális újdonságként hatnak a vámpírok: morák, strigák, dampyrok - aztaaa! Ráadásul Rose egy tökös karakter, egy bentlakásos akadémián járunk, kötelékek, mágia, harcok, pletykák, stb. 

A Vámpírakadémia egy kiemelkedő ifjúsági fantasy sorozat - sokkal többet ad, mint az ember elsőre gondolná. Én már más - nosztalgikus, szeretetteljes - szemmel tekintek pl. a borítókra, de újraolvasás alkalmával valaki megemlítette, hogy hát, izé, ez elég retro, meg hogy néz már ki? Talán a régmúltban mintha lett is volna itt-ott felháborodás a hatodik rész (?) borítója miatt - úgyhogy tudom, hogy ezek valóban nem a legjobb borítók. Nem így néznek ki a szereplők, nem is érzem úgy, hogy kapcsolódna a sztorihoz bármelyik csajszi, de ahogy elnéztem, a külföldi borítók is ilyenek. A lényeg, hogy a borítók egy remek történetet rejtenek.

Az újraolvasásom csak az ötödik részig tartott, mivel a hatodikat sose olvastam. Pedig az elsőt imádtam, a második is tetszett, a harmadik is, a negyediket valamiért unalmasabbnak tartottam, azonban pl. az ötödikre már nem is emlékeztem. Persze azért a történet előrehaladtával jöttek vissza az emlékek folyamatosan, de mégis az újdonság erejével hatottak jelenetek. A hatodik réznél nem azért álltam meg egyébként, mert nem tetszett, hanem mert kb. 50 oldal után azt se tudtam, hol vagyunk, kivel vagyunk - évek teltek el a két rész között, így inkább félreraktam.

Érdemes volt megfigyelnem magamon, hogy felnőtt fejjel mennyire átértékeltem az egyes részeket. Az első három rész még iskolásabb, tinis - A halál csókja végén fordul át valami másba. A negyedik kötet - amely már kilép az akadémia óvó falai közül - szerintem a legjobb. Pedig valamiért úgy rémlett, ez egy átvezető kötet, aminek az eleje unalmas. Dehogy lenne az! Richelle Mead szerintem sehol sem unalmas. Gördülékenyen ír, alig lehet abbahagyni az olvasást! A Véreskü pedig olyan komoly dolgokkal foglalkozik, ami most sokkal jobban lecsapódott.

Az ötödik és hatodik részt egyben kezelem, mert egymás után olvastam, annyira izgalmas volt. Míg az első négy részre inkább a lassú kezdés a jellemző, addig ezek egyből beindulnak. De tényleg. A 70. oldalnál döbbentem rá, hogy már mennyi minden is történt. Az egész cselekmény mozgalmas, izgalmas.

A Vámpírakadémia azért is lehetett ilyen sikeres (molyon az első rész rendelkezik a legalacsonyabb százalékkal, ami így is 89), mert az akkoriban menő Alkonyattól totál eltér az egész. Ez nem egy szerelmi románc története - itt megjelenik a politika, a bűnüldözés, a mentális problémák, a slut-shaming, az önfeláldozás, a munka alázata, stb. Én úgy éreztem akkor is és most is, hogy mindent megkaptam, amit egy ifjúsági, belevaló vámpíros történettől megkaphattam. Saját, jól felépített világ, szerethető, hús-vér karakterek, értelmes beszélgetések, jól felépített, egybefüggő cselekmény és óriási függővégek.

Próbálkoztak egy filmmel is 2014-ben, de az valahogy nagyon más irányba vitte az egész hangulatát, ami szerintem kifejezetten nem tett jót a sorozatnak. Ez talán abból is látszik, hogy egyrészt nem készült több film, és az Agave se adja ki újra a könyveket. Ebből régebben voltak viták, de ha jól tudom, azért állt le a kiadó a spin-off sorozat megjelentetésével is, mert nagyon sok volt a kalózkodók száma. Azóta pedig nem érzékelik, hogy lenne kereslet akár a spin-off folytatására, akár a sorozat újra kiadására. Rákérdeztem, hogyan érzékelnék. A válasz az volt, hogy akkor, ha a kereskedők jeleznék nekik, hogy kifejezetten keresik az írónő könyveit. Ergo, ha egy Libriben/Alexandrában/Bookline-ban/Lírában jártok, kérdezzetek rá, kapható-e a sorozat. Ha sokan sokszor rákérdeznek, az eljuthat a kiadóhoz és ki tudja...

Mindenesetre én akkora Vámpírakadémia lázban égek, mióta befejeztem az utolsó oldalakat, hogy egyből felvettem kívánságlistámra az írónő spin-off sorozatát, a a Bloodlinest, amelyben egy, a negyedik részben megismert karakter történetét viszi tovább.

Tudom, hogy már alig-alig kaphatóak a részek, de nagyon ajánlom mindenkinek ennek a sorozatnak a megismerését, mert szenzációs!