Könyvek télre

Meglepő módon az év első "igazi" posztja egy évszakos könyvajánló. Olyan könyvekre szeretném felhívni a figyelmeteket, amelyek télen játszódnak, így ha hiányoljátok a havat vagy a mínusz 10 fokokat, a hóemberépítést vagy a szánkózást, akkor ezek jó választások lehetnek.

Robert Harris: Szellemíró

Hét éve olvastam ezt a nagyszerű thrillerrel kevert politikai krimit. Akkoriban hatalmas The Good Wife rajongó voltam, így ezért is érdekelhetett ennyire ez a regény (jöhetett minden, ami amerikai jog vagy politika). Azért írom feltételes módban, mert egyébként nem tudom belőni, mikor és pontosan miért kezdett el érdekelni ez a regény. Tudjátok, van olyan, hogy semmit nem tudsz az íróról, a történetről, de egyszerűen hívogat a könyv, kell!
Mivel hét év sok idő, januárban tervezem ennek az újraolvasását. Azért akartam kifejezetten téli időszakra tartogatni, mert ha jól emlékszem, a borús, kékes-szürkés, nyirkos időben játszódik, ráadásul egy kietlen vidéken (Martha's Vineyard), így a magánnyal - na és persze a rengeteg megválaszolatlan kérdéssel és gyanús eseményekkel - is lehet benne azonosulni.
Szerintem ez egy remek könyv, sajnálom, hogy az író nem kap nagyobb figyelmet idehaza.

Philip Pullman: Northern Lights (Északi fény)

Az ifjúsági trilógia első kötetét még a nyár közepén olvastam, és nem is értem, miért, hiszen Lyra az Északi-sark felé indul, hideg van, találkozik az egyik legjobb fej jegesmedvével, stb. Igazi téli olvasmány. Kalandos, érdekes, igazán meglepő fordulatokkal.

Sarah Addison Allen: Édes élet

A narancs borítója miatt mindig azt hiszem, őszi vagy nyári regény, de aztán emlékeztetem magamat, hogy főszereplőnk hóembert épít benne. Ezt is legalább hét éve olvastam már, és sajnos nem is annyira emlékszem rá, ezért is tervezem ennek az újraolvasását. Allen kötetei szerintem mind bájosak és életigenlőek, ez igazi chick lit románc, némi (amerikai) déli kultúrával, édességekkel, úgyhogy a kisváros rajongóknak mindenképp ajánlom!

Stephen King: A ragyogás

Jöjjön egy horror is, ami számomra nem nyújtott maradandó élményt, de bízom benne, hogy csak azért, mert húszévesen még nem értettem teljesen, vagy csak valamiért nem fogott meg. Egyszer majd újraolvasom. Mindenesetre ez is télen játszódik egy üres hotelben, ahol Jack maga a megtestesült rémálom. Aki borzongásra vágyna, annak tökéletes lesz!

Edith Wharton: Ethan Frome, avagy a szerelem csapdája

A végére pedig jöjjön egy ajánlás az egyik kedvenc írónőmtől. Az Ethan Frome az egyik legrövidebb regénye, de annál ütősebb. Igazi téli darab, hiszen visszaemlékezünk a férfi fiatalabb korára, amikor bár megtalálta a szerelmet, nem lehetett boldog. A hó, a hideg remek kerete a lélektani történetnek, érdemes elolvasni!

Ti mit ajánlatok télre? :)

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata

Nagyjából tíz évvel el vagyok maradva, hiszen idehaza 2011-ben adták ki az utolsó - Végső áldozat - részt. Pedig még én is belekezdtem a sorozatba valamikor 2008-09 környékén, amikor mindenki Alkonyat lázban égett. Magam is kerestem a további vámpíros köteteket, és az Agave kiadásában megjelent kék borítós könyv nagyon megtetszett. Emlékszem még arra, mikor és hogyan vettem át (éppen egy ECDL vizsga előtt voltam), hogy milyen érzés kerített hatalmába. Ez ráadásul megcsapott a tavaszi újraolvasás során is. Nehezen tudom megfogalmazni, de olyan volt egy pár pillanatra, mintha ismét 17-18 éves lennék, épp csak kezdek könyvmollyá válni és totális újdonságként hatnak a vámpírok: morák, strigák, dampyrok - aztaaa! Ráadásul Rose egy tökös karakter, egy bentlakásos akadémián járunk, kötelékek, mágia, harcok, pletykák, stb. 

A Vámpírakadémia egy kiemelkedő ifjúsági fantasy sorozat - sokkal többet ad, mint az ember elsőre gondolná. Én már más - nosztalgikus, szeretetteljes - szemmel tekintek pl. a borítókra, de újraolvasás alkalmával valaki megemlítette, hogy hát, izé, ez elég retro, meg hogy néz már ki? Talán a régmúltban mintha lett is volna itt-ott felháborodás a hatodik rész (?) borítója miatt - úgyhogy tudom, hogy ezek valóban nem a legjobb borítók. Nem így néznek ki a szereplők, nem is érzem úgy, hogy kapcsolódna a sztorihoz bármelyik csajszi, de ahogy elnéztem, a külföldi borítók is ilyenek. A lényeg, hogy a borítók egy remek történetet rejtenek.

Az újraolvasásom csak az ötödik részig tartott, mivel a hatodikat sose olvastam. Pedig az elsőt imádtam, a második is tetszett, a harmadik is, a negyediket valamiért unalmasabbnak tartottam, azonban pl. az ötödikre már nem is emlékeztem. Persze azért a történet előrehaladtával jöttek vissza az emlékek folyamatosan, de mégis az újdonság erejével hatottak jelenetek. A hatodik réznél nem azért álltam meg egyébként, mert nem tetszett, hanem mert kb. 50 oldal után azt se tudtam, hol vagyunk, kivel vagyunk - évek teltek el a két rész között, így inkább félreraktam.

Érdemes volt megfigyelnem magamon, hogy felnőtt fejjel mennyire átértékeltem az egyes részeket. Az első három rész még iskolásabb, tinis - A halál csókja végén fordul át valami másba. A negyedik kötet - amely már kilép az akadémia óvó falai közül - szerintem a legjobb. Pedig valamiért úgy rémlett, ez egy átvezető kötet, aminek az eleje unalmas. Dehogy lenne az! Richelle Mead szerintem sehol sem unalmas. Gördülékenyen ír, alig lehet abbahagyni az olvasást! A Véreskü pedig olyan komoly dolgokkal foglalkozik, ami most sokkal jobban lecsapódott.

Az ötödik és hatodik részt egyben kezelem, mert egymás után olvastam, annyira izgalmas volt. Míg az első négy részre inkább a lassú kezdés a jellemző, addig ezek egyből beindulnak. De tényleg. A 70. oldalnál döbbentem rá, hogy már mennyi minden is történt. Az egész cselekmény mozgalmas, izgalmas.

A Vámpírakadémia azért is lehetett ilyen sikeres (molyon az első rész rendelkezik a legalacsonyabb százalékkal, ami így is 89), mert az akkoriban menő Alkonyattól totál eltér az egész. Ez nem egy szerelmi románc története - itt megjelenik a politika, a bűnüldözés, a mentális problémák, a slut-shaming, az önfeláldozás, a munka alázata, stb. Én úgy éreztem akkor is és most is, hogy mindent megkaptam, amit egy ifjúsági, belevaló vámpíros történettől megkaphattam. Saját, jól felépített világ, szerethető, hús-vér karakterek, értelmes beszélgetések, jól felépített, egybefüggő cselekmény és óriási függővégek.

Próbálkoztak egy filmmel is 2014-ben, de az valahogy nagyon más irányba vitte az egész hangulatát, ami szerintem kifejezetten nem tett jót a sorozatnak. Ez talán abból is látszik, hogy egyrészt nem készült több film, és az Agave se adja ki újra a könyveket. Ebből régebben voltak viták, de ha jól tudom, azért állt le a kiadó a spin-off sorozat megjelentetésével is, mert nagyon sok volt a kalózkodók száma. Azóta pedig nem érzékelik, hogy lenne kereslet akár a spin-off folytatására, akár a sorozat újra kiadására. Rákérdeztem, hogyan érzékelnék. A válasz az volt, hogy akkor, ha a kereskedők jeleznék nekik, hogy kifejezetten keresik az írónő könyveit. Ergo, ha egy Libriben/Alexandrában/Bookline-ban/Lírában jártok, kérdezzetek rá, kapható-e a sorozat. Ha sokan sokszor rákérdeznek, az eljuthat a kiadóhoz és ki tudja...

Mindenesetre én akkora Vámpírakadémia lázban égek, mióta befejeztem az utolsó oldalakat, hogy egyből felvettem kívánságlistámra az írónő spin-off sorozatát, a a Bloodlinest, amelyben egy, a negyedik részben megismert karakter történetét viszi tovább.

Tudom, hogy már alig-alig kaphatóak a részek, de nagyon ajánlom mindenkinek ennek a sorozatnak a megismerését, mert szenzációs!

Könyvek nyárra

Ha már volt őszi könyvajánló, akkor lesz nyári is. Olyan köteteket válogattam össze, amelyek teljes egésze vagy egy meghatározó része nyáron játszódik, átadja a kánikula érzését, esetleg megjelenik benne a tenger, a strand, fagylaltot esznek, pitét sütnek, gyümölcsöt szednek - tehát minden, ami nyár.
Zsáner szerint én ilyenkor jobban bírom a romantikus történeteket, a tinglitangli regénykéket, sokkal elnézőbb vagyok egy-egy Debbie Macomber könyvvel, mint télen (true story). De jöhet akár izzadó inges nyomozó is, aki épp egy gyilkosságot old meg vagy egy sivatagban játszódó sci-fi.

 

Bár Gillian Flynn Éles tárgyak thrillere nekem nem annyira tetszett, de Camille folyamatosan izzad, melege van, közben iszik is, a tinik meg unják a nyári szünetet (vagy csak pár hét van már a suliból, nem rémlik pontosan), egyszerűen mindent átjár az émelyítő meleg.
Ugyanennyire nem szívleltem a Szólíts a nevedent, de tény, hogy egy az egyben átadja azt a fajta nyár-érzést, amikor egész nap semmit sem kell csinálnod, csak várnod az őszt. Tízkor még alszol, esetleg kora reggel lemész futni a partra, aztán délutánig vársz, amíg már nem éget annyira a nap, hogy egy szál fürdőruhában és törülközőben kimehess a medencéhez. Oh, milyen nehéz élete is volt szegény Eliónak.

Sarah Addison Allen több regénye is nyáron játszódik, a The Girl Who Chased the Moon (ami magyarul valamiért nagyon nem akar megjelenni) biztosan, emlékeim szerint A csodálatos Waverley-kertben is jó idő van, a Lost Lake főszereplője pedig egy kemping (és egy aligátor), úgyhogy egy szavunk nem lehet.
Hasonló kategória még ami a varázslatosságot illeti Alice Hoffman Átkozott boszorkák regénye, amelyben az orgona még nyáron is ontja magából a bódító illatot, amelyek előtt emberek sírják el magukat, de A tizenharmadik boszorkányban is a nyári szünet felé közeledünk és szederindák közt futkosunk, a The Ice Queenben pedig a piros ruha játszik fontos szerepet a nyári forróságban.

Kicsit gyászos hangulattal indul a Los Angelesben játszódó Új örömök kertje, de a szereplők többször emlékeztetnek arra, hogy palántázás közben viseljük fejfedőt és kenjük magukat, mert nagyon tűz a nap.
Edith Wharton A szerelem nyarában egy szomorkás, de annál tanulságosabb történetet mutat be, és ahogy a címében is ott rejlik: nyáron. Hiszen melyik évszak mutathatná be jobban a fellángolást, a szenvedélyt?
Sarina Bowen Keserédes szexjelenetekkel tarkított regénye is nyáron kezdődik - igaz, aztán elhúzódik őszre, de addig is megismerjük egy farm életét, és megtudjuk, hogy Vermontban napnyugta után sokkal jobban lehűl a levegő, mint másutt.

Utoljára pedig egy rövidke regényt ajánlok, ami nem más mint Maigret és a víg kompánia, amely bemutatja azt az életet, amikor a városi emberek csapatostul vonulnak le egy tavi nyaralóhoz, ahol ihatnak, táncolhatnak, evezhetnek és embereket ölhetnek. Krimi, úgyhogy ezen ne akadjunk fenn. Maigret már olykor annyit iszik a kánikulában vagy az éppen esős Párizsban, hogy olykor aggódtam érte, de egyben csodáltam is elszántságát az ügy iránt.

Ti milyen könyveket szerettek olvasni a nyáron? Melyik az a könyv, amit kifejezetten nyáron jó olvasni?

Könyvek őszre

Mint az már kiderülhetett a másik, ősszel kapcsolatos posztomból, ez a kedvenc évszakom, és a hallmarkos filmek után azokat kedvelt vagy vágyott könyveket szedtem össze, amiket szeptember-október-november hónapban a legjobb olvasni.

Könyvajánló - Susan Wiggs: Aranyló nyár

Könyvadatok:
Szerző: Susan Wiggs
Cím: Aranyló nyár (Summer at Willow Lake)
Sorozat: Tóparti történetek 1. (Lakeshore Chronicles 1.)
Megjelent részek: 11
Zsáner: Romantikus
Megjelent: 2009 (eredetileg 2006)
Kiadó: Harlequin Magyarország
Oldalszám: 448
Molyos értékelés: 81%
Goodreads értékelés: 3.96/5

Fülszöveg:
Keserédes időutazás vára Bellamy család tagjaira, akik azért gyűlnek össze a lélegzetelállító szépségű üdülőtelepen, Camp Kiogán, hogy megünnepeljék a nagyszülők ötvenedik házassági évfordulóját.
Az unokák közül Olivia vállalja a nem kis feladatot, hogy lakhatóvá varázsolja az egykori ifjúsági tábort. Megbízást ad Avalon egyetlen építési vállalkozójának, Connor Davisnek, és a meghitt közelségtől újra fellángol köztük a kamaszkori vonzalom. A lány réges-régi fényképet pillant meg a helyi sütödében, amelytől az egész család élete alapvetően megváltozik. Amikor nyár végén bevonják a tábor zászlaját, mindenki őszintébb, boldogabb jövő ígéretével térhet haza…

Az írónőtől még 2017-ben olvastam az Asztal öt személyre című könyvét. Kifejezetten egy csöpögős romantikust kerestem a könyvtárban, és a Harlequin kiadó könyve jónak tűnt erre a célra. Nem is kellett csalódnom, sőt meg is lepett, mivel inkább volt az családregény, mint romantikus.

Ugyanabban az évben három másik könyvet is megvettem másodkézből az írónőtől. Sajnos később jöttem rá, hogy bár mind a három a Tóparti történetek sorozat része, nem sikerült a sorrendet tartanom. Az első, második és negyedik rész lett így meg, de annyi baj legyen. Szerencsére ezek a kötetek nem szorosan függnek össze. Az első rész bemutatja a fontosabb szereplőket, a viszonyokat, majd minden könyvben mással foglalkozik.

Azért ajánlom ezt a könyvet, mert könnyed, kedves, romantikus, kikapcsolódásra tökéletes. Ráadásul egy kempingben játszódik a java része, és még ha nem is annyira veszünk el a felújítási munkálatokban, az írónő nagyon megragadja a hely hangulatát. Ahogy olvastam, én is éreztem a hatalmas fenyőfák ágai közt áttörő napfény erejét, folyamatosan hallottam az erdei állatok morajlását, éreztem, ahogyan a bakancsom talpába beleakad a kavics, izzadtam a hőségtől; egyszerűen ott voltam, átéltem. Ráadásul pont másnap mentem egy kétnapos kirándulásra, így csak még összetettebb lett az élmény.

Nincs a történetben semmi pláne, nyilván nem egy szépirodalmi darab, de aki szereti a családregénybe ültetett romantikát, a nem túl mélyen, de hitelesen ábrázolt érzelmeket, a kemping hangulatot, a sok-sok-részes sorozatokat, az a regény elolvasása után azt érezheti, hogy egy új család tagja lett.