Abbi Waxman: Új örömök kertje

Még áprilisban olvastam ezt a könyvet, amikor minden virágzott, és anyukám kórházba kerülése miatt megijedtem, így szükségem volt valami kedvesre. Magával a könyvvel már évek óta szemeztem; egyszer az egyik könyvesboltban lapozgattam, bár őszintén azt hittem, ez amolyan regénybe csomagolt önsegítő kötet, mint azok a rózsaszín-kék rövidkék, a hosszú címekkel, amiket nővérem olvas. Azonban kiderült, hogy ez egy "sima" regény a gyászról és a kertészkedésről.

Könyvadatok:
Zsáner: Chick lit (momlit?)
Megjelent: 2017
Kiadó: Európa
Oldalszám: 432
Molyos értékelés: 87%

Fülszöveg:
Lilian ​Girvan harminchét éves. Három évvel ezelőtt a szeme láttára halt meg a férje autóbalesetben, s ő azóta sem tud magához térni. Az őrült depresszió mélyéről valahogy felevickélt, de továbblépni képtelen… Öngyilkos gondolatai már csak elvétve vannak, ellátja két kislányát, és végzi a munkáját: illusztrátor egy könyvkiadónál. Ha a húga nem segítene lelkesen és rendszeresen, talán még erre sem lenne képes. A kiadó beíratja egy kertészeti tanfolyamra, hogy kellő tudással és lelkesedéssel illusztráljon egy sorozat zöldségtermesztési tanácsadó kiskönyvet. A tanfolyamon aztán véletlenszerűen összeverődött férfiak és nők társaságába csöppen és lassan-lassan képes lesz kibújni a csigaházból.
A napsütés és a növények gyógyító hatása, meg a húga őrült ötletei szinte észrevétlenül vezetik vissza Lilit az élő (és nem csak vegetáló) emberek közé. Lehet, hogy még a szerelem is megterem egy kiskertben?

Bevallom, enyhén csalódást éreztem a könyv elején, mert valahogy nem az történt, nem úgy történt, amit/ahogyan azt vártam. Tudni kell rólam, hogy fülszöveget csak félig vagy gyorsan átfutva olvasok el; ebben az esetben ha el is olvastam, nem rémlett, hogy a gyászról és annak feldolgozásáról szól majd a regény. Rövid szemforgatással nyugtáztam ezt, mert mostanság több olyan regénybe futottam bele, amelyben nagyjából ugyanez történt vagy ami nem igazán ad kapaszkodót, hogy azonosuljak a szereplőkkel . Itt meg aztán végképp nehéz volt az elején, hisz sem anyuka nem vagyok, férjem sincs, valamint (szerencsére - kopp-kopp-kopp) hozzám közelállót sem veszítettem el az elmúlt években.

Az sem segített, hogy a könyv külalakja és belseje is a steril szót juttatta először eszembe. A borító semmilyen, szerintem egyáltalán nem illik a történet hangulatához, a cím is furcsa, a lapok szürkék. Pedig az oldalakról üvöltött Los Angeles vakító nyara, a forgalom zaja, a kisgyerekek kacaja vagy éppen siránkozása, mégis nehezen barátkoztunk össze. Nem volt szimpatikus Lilian húga, Rachel sem, aki harmincx évesen még az egyéjszakás kalandozásoknál és az iszogatós, hányós bulizásnál tart, de jó, van ilyen.

Aztán valamiért fordult a kocka, és ahogy elmélyültünk a több hetes palántázásban és virágültetésben, úgy kerültek hozzám közelebb a karakterek. Nagyon ötletes és a történethez is némi mélységet ad a fejezetek előtti gyorstalpaló a palántákról. Magam is ültettem volna bazsalikomot a paradicsompalántámhoz, ha kaptam volna.
Tetszett, ahogyan Lilian magára talál, sőt még Rachel is.

Az írónő

Aztán megint fura lett, mert az írónő behozta a szerelemi szálat, ami nagyon nem illett ide. Eleve a pasi csak egy díszelemként szolgált, egy "következő lépésnek", de nem volt személyisége. Azon is felvontam a szemöldököm, hogy a gyászoló anyuka képes arra, hogy miközben a gyerekek kint játszanak a kertben, ő a konyhában smacizzon a pasival. Úgy voltam vele, ha erre nem reagálnak a későbbiekben normálisan a szereplők, akkor nem leszünk jóban. Szerencsére elég értelmesen oldották meg a helyzetet, de még mindig azt mondom, hogy a húg szerelmi szála aranyosabb és hitelesebb volt, mint a főszereplőé.

Talán negatívnak tűnik így a véleményem a könyvről, de igazság szerint jól szórakoztam rajta és valami újat mutatott be; eddig nem olvastam olyan regényt, ami ennyit foglalkozott volna a palántákkal. Szerintem azonban a fordítás is felelős lehet ezért a steril hangulatért, így az írónő egy másik könyvét (The Bookish Life of Nina Hill) angolul szeretném majd beszerezni.