2020. november 21., szombat

5 könyv a női sorsról


Szeretem azokat a könyveket, amelyek a női sorsot veszik górcső alá, vagyis amelyek foglalkoznak például a társadalmi nyomással, a szexuális tárgyként való kezeléssel, a családi szerepekkel vagy a női összefogással. Szeretem a merészebb írókat, akik a romantikán túlmenően olyan karakterekkel dolgoznak, akik nem feltétlenül szimpatikusak teljes mértékben, akiről nem tudjuk eldönteni, hogy mit is gondoljunk róla elsőre.

Eléggé meglepődtem azon, amikor végignéztem az olvasmányaimat, hogy alig találok olyan regényt, amely valóban a nőkkel foglalkozik. Mármint a romantikán túlmenően. Úgyhogy több ilyet kell olvasnom.

A választott öt könyv közül van olyan, ami klasszikus, szépirodalom, szórakoztató családregény vagy éppen fantasy. Azonban szerintem mindegyiknek fontos üzenete van - még akkor is, ha elsőre nem ezt gondolnánk.

5. Sarah Addison Allen: The Peach Keeper/A barackfa titka

Kezdjük egy kicsit lightosabbal. Először angolul olvastam ezt a kis regényt, aztán magyarul is. Már nyolc éve is az tetszett meg benne, hogy bár a két főszereplő nő teljesen másmilyen, és középiskolában sem voltak jóban, azért segítenek a másiknak, ha kell. Konkrétan arra a jelenetre gondolok, amikor  egyikőjüket - ha jól emlékszem, Paxtont - körbeveszi egy csapat férfi, akik beszólogatnak neki, és hát kikövetkeztethető, hogy mit akarnak. Az arrafelé hajtó Willa pedig ezt meglátja, és rögtön a segítségére siet. Szerintem ez egy nagyon erős jelenet az egyébként aranyos könyvben, hiszen bár a nők legendásan tudják utálni egymást, tartom azt, hogy ugyanígy kisegítenénk a másikat a bajban. A női összefogás rettentő fontos, és ez a regény fő mondanivalója is.

4. Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat

Ez egy ifjúsági fantasy, amit most olvasok újra. Kicsit csalás, mert az utolsó, hatodik kötetet még nem olvastam. Azonban a regényben megjelenő Rose karaktere volt az egyik, aki inspirált, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Rose az első részekben még azzal küzd, hogy folyamatosan pletykálnak róla, felcímkézik mindenféle csúnya szavakkal, és eleve meg kell állnia a helyét a férfiak világában. Bár ír az egyenlőségről Mead, azért arra is kitér, hogy Rose élete mennyire el van rendezve. Nem azért, mert nő, hanem a fajtájából (dampyr - testőr) adódóan. Nincs választási lehetősége, és Rose ezt kérdőjelezi meg.
Ráadásul a felbukkanó szerelmi szál se tipikus. Nem akarom lelőni a poént, de az írónő eléggé végigrágja a témát, és teszi mindezt hozzáértően. Szerintem Richelle Mead az egyik legjobb ifjúsági regényíró, de hogy ezt alátámasszam, kéne tőle más sorozatot is olvasnom. Mindenesetre őt nagyon javaslom.


3. Mary Alice Monroe: The Beach House/Ház a parton

Ezt is angolul olvastam először, és aztán rá egy évre jelent meg magyarul. Itt egyrészt Cara karakterét emelném ki, aki negyvenévesen jön rá, hogy a karrierje talán nem is érte meg. Újra kell gondolnia, mit kell kezdenie az életével, és közben arra is ráeszmél, hogy ha gyereket akar, akkor iparkodnia kell. Ráadásul az anyjával való érdekes viszonyát is rendeznie kellene.
Cara egy erős nő, aki elveszett, a későbbi részekben pedig láthatjuk, hogyan küzd meg más dolgokkal is. Szerintem ez a karakter az olyan embereknek kedvez, akik maguk is későn szeretnének gyereket, vagy egyszerűen az élet nem úgy alakult, ahogy azt eltervezték. Az ő köré szőtt üzenet talán az, hogy sosem késő belefogni valami újba, és hogy igenis vállalni kell a következményeit a későn született döntéseiknek. Számomra frissítő volt az ő karaktere.
Aztán ott van Cara édesanyja, Miss Lovie, aki hetvenévesen mondja el, milyen volt a házassága, mit szeretett igazán az életben, mit jelent számára Turtle Ladynek lenni. Miss Lovie lényegében az amerikai dél kívülről szépséges otthonaiba enged betekintést. A férjétől elszenvedett - leginkább verbális - erőszakra tér ki az írónő az ő karakterén át, és az áldozathibáztatásra is, valamint arra, hogy Cara, aki ezt látva nőtt fel, mit gondol az anyjáról. Nagyon jó ez a regény, mindenkinek ajánlom!

2. Margaret Atwood: Alias Grace

Tudom, sokan A szolgálólány meséjét hoznák, hiszen az aztán tényleg a női testtel, a nővel, mint értékkel és egy nyomorúságos világ bemutatásával foglalkozik, azonban az Alias Grace volt az első könyvem az írónőtől, és azóta is ez a kedvencem tőle.
Atwood eleve a női sorsokról ír, A szolgálalólány meséjében a test kihasználásáról, az Alias Grace-ben egy nőről, aki lehet manipulatív csaló vagy sokat szenvedett áldozat is, A vak bérgyilkosban a testvéri kapcsolatról, a Guvat és Gazellában pedig a pedofília jelenik meg. Az újabb regényeit nem olvastam, de nagyon érdekelnek, mert tudom, tőle mit fogok kapni.
Az Alias Grace-ben egy olyan karaktert ismerhetünk meg, akiről tényleg nem tudjuk eldönteni, szeressük-e vagy sem. Atwood végigveszi a lány életét fiatal korától kezdve, amikor Kanadába hajózott a szüleivel, egészen addig, amíg egy orvossal (korabeli pszichológussal) beszélget az általa elkövetett gyilkosságról - amire nem emlékszik.
Ebben a közel 800 oldalas kötetben megjelenik a nők elleni erőszak - legyen az olyan, ami a saját apjától jön, a verbális, a fizikai, a nemi -, a nők egymással szembeni erőszaka, amely csendes és alattvaló és mindig a férfit helyezi előtérbe, de azért némi reménysugárként olvashatunk a női barátságról és összetartásról is.
Igaz, Atwood egyenesen utálja a férfiakat ebben a regényében, de sajnos vannak is ilyen férfiak, amilyenekről ír. Elég gonosz könyv ilyen szempontból, de mindenképpen megéri elolvasni. Valamint a sorozatot is megnézni Sarah Gadon főszereplésével.

1. Edith Wharton: A vigasság háza

Számomra ez az etalon könyv, ha női sorsról van szó. A szerelem nyara is nagyon fontos kötete, azonban A vigasság házában jóval több minden történik, több időt is ölel fel és annyira sokrétű a történet, hogy azt órákig lehetne fejtegetni. Hosszasabban már írtam a regényről itt, nem is szeretném ismételni magamat, de ha össze akarnám foglalni, akkor azért ez a non plus ultra számomra, mert egyrészt egy olyan karakter a főszereplő, aki hús-vér ember, és a saját közege lenézi, amiért nem az elvárásoknak megfelelően él, és végignézhetjük, mit tesz vele a társadalom csak azért, mert nem állt be a sorba - persze, megvannak a maga hibái is, de teljes szabadság sosincs.

Ti olvastátok ezeket a könyveket? Mi a véleményetek? Nektek melyik a kedvenc könyvetek a női sorsról?

Képek: pinterest.com

2020. november 15., vasárnap

Ismerd meg a romantikus olvasót! tag

Ezt a taget még Abstractelfnél láttam a múlt hónapban és nagyon megtetszett. Azonban nem annyira zsánerem a sci-fi, mint szeretném (idén csak öt ilyen könyvet olvastam), ezért inkább romantikus verzióban tölteném ki. Mostanság elég sok romantikust olvasok, de abból sem az erotikusat (tavasszal mondjuk adtam esélyt egynek és nem volt rossz - leszámítva az irreális szexjeleneteket), hanem inkább a családregénnyel keveredőket. Nézzük is ezt a taget!

1. Mi a romantikus eredettörténeted?

Ha a "sima" romantikus történeteket nézzük, akkor Nicholas Sparks A leghosszabb út című vékonyka kötete indított el ezen az ösvényen. Egy időben rengeteget olvastam tőle, imádtam a letisztult stílusát, az egyszerűségét, a tragédiáit. A könyvre pedig úgy találtam rá, hogy láttam a belőle filmet. Ekkor 16 éves voltam, és bármennyire is le akartam tagadni, imádtam Sparks romantikus történeteit.

Ugyanabban az évben viszont berobbant az Alkonyat, ezáltal pedig a fantasy világában játszódó romantikus történeteket is megszerettem. Emlékszem, mekkora újdonságnak számított ez akkoriban: egy vámpír/vérfarkas/tündér stb. is lehet szerelmes, aztaaa!

2. Ha főszereplő lehetnél egy romantikus regényben, ki lenne az író és milyen toposzt (trope) szeretnél mindenképp a történetedbe?

Nos, mostanság nagyon tetszik Debbie Macomber Cedar Cove (Cédrusliget) sorozata, és simán élnék ott, bár tuti, hogy lenne valamilyen problémám, de a végén csak megtalálna a happy end. Azonban ha valami komolyabbra vágyom, akkor inkább Mary Alice Monroe-t mondanám, a toposzom pedig valami olyasmi lehetne, hogy vezetek egy B&B-t és mellette Turtle Ladyként szelem a partot hajnalok hajnalán, majd belebotlanék életem szerelmébe - nyilvánvalóan. 

Régi szerelmet nem élesztenék fel újra (mint elcsépelt kezdés), mert az ex nem hiába ex (sosem értem az ilyen alapsztorit, általában kerülöm is), ahogyan két csávót se szeretnék, akik harcolnának értem. Anyámékhoz se szívesen költöznék vissza :D

3. Mondj egy idén olvasott romantikus könyvet, amit szeretnél, ha többen olvasnának.

Edith Wharton könyvei. Nem kifejezetten romantikusak, vagyis a szerelmi történetek árnyoldalát mutatja be, de szerintem A vigasság háza az egyik legszebb és legtragikusabb történet volt, amelyet valaha olvastam.

De ott van még Ford Madox Ford Az utolsó angol úriember tetralógiája, amelynek a harmadik részét olvastam idén, és annyira boldog voltam a végén, hogy pityeregtem is rajta. 

Jó lenne, ha ezt a két írót többen olvasnák.

4. Mi a kedvenc műfajod a romantikuson belül? Melyik alkategóriából nem olvastál annyit? 

Bevallom, nem tudom pontosan, mik az alfajai. Az erotikust nem nagyon szeretem, mert pl. a Keserédes is elég jó volt, de a szexjelenetek szerintem szörnyűek, és ez még nem is az a fajta valószínűleg, amin nagyon kiakadnék. Nem szeretem, mikor fokozzák az írók a helyszínt, a pózt, a vulgaritást és a védekezésre nem gondolást, a dominanciáról ne is beszéljünk. Általában pedig a legszebb erotikus leírások a nem is erotikus könyvekben akadnak.

A kedvencem egyébként az a műfaj, ami lehet, hogy nem is létezik. A kisvárosról szóló Cédrusliget féle könyvecskék, amik több szálon futnak és számtalan problémát felsorakoztatnak a szereplők mögött, és a szerelmi szálak egy-egy fázisát látjuk: amikor még nem jöttek össze, amikor akadályokba ütköznek, amikor már házasok, amikor éppen válnak, amikor elmúlt ötven éves az ember, amikor tragédia van mögötte, egyedülálló anya, stb. Kisvárosi romantikus, talán?

A másik a családregénybe bújtatott romantika, ahol nem feltétlenül az a lényeg, hogy a két szereplő mikor jön össze, hanem hogy a főszereplő megoldja-e a dolgokat a családjával. Ilyen pl. Mary Alice Monroe The Beach House sorozata.

Van még egy, ez pedig a mágikus realizmus, vagyis azok a varázslatos kisvárosi/nagyvárosi regények, amilyeneket példának okáért Sarah Addison Allen vagy éppen Linda Frances Lee ír.

5. Ki az a romantikus író, akinek minden könyvét megveszed?

Mostanság Mary Alice Monroe, Debbie Macomber és lassan visszatérek Nicholas Sparkshoz is. Azonban idén új felfedezettem lett Abbi Waxman, illetve Edith Wharton.

6. Hol találsz általában romantikus ajánlásokat? (Moly, Goodreads, YouTube, Podcastek, Instagram...) 

Nehéz kérdés, mert molyon inkább az a fajta jön velem szemben, ami nem érdekel (erotikus, ifjúsági vagy new adult), úgyhogy nehéz megkeresni azt, amit kifejezetten magaménak éreznék. Hallgatok a barátnőim ajánlására is (Edith Whartonra is így találtam rá), de igazából elég egy-két szó, amivel meg lehet fogni, bár olykor magam se tudom, pontosan mik ezek.

7. Melyik romantikus megjelenést várod a legjobban?

Nem igazán vagyok képben, általában hónap elején csekkolom csak, mik várhatóak az adott hónapban, de Nicholas Sparks új könyvét vártam, illetve elolvasnám a Virgin Rivert is (reménykedve abban, hogy hasonlóan épül fel a Cédrusligethez).

8. Mondj egy olyan előítéletet a romantikus könyvekkel szemben, amit szeretnél, ha elfelejtenének az emberek!

Hogy nem valós, amit leír. Megértem, miért mondanak ilyeneket, hiszen valóban rengeteg olyan romantikus regény van, legyen az sima, történelmi, fantasy, amely egyszerűen hülyeségeket ír le, és nem csoda, hogy páran hogyan állnak a másikhoz egy párkapcsolatban. De igenis vannak nagyon életszerű helyzeteket leíró könyvek. Ezeket érdemes keresni!

9. Ha valaki, aki még sosem olvasott korábban romantikust, ajánlást kérne tőled, mi lenne az első 3 könyv, amit ajánlanál neki kezdésnek? 

Ha sima romantikust szeretne az illető, akkor Nicholas Sparks Kedvesemét ajánlanám.

Családregény esetében a The Beach House első részét vagy a Cédrusliget sorozatot.

Ha pedig valaki inkább a fantasy világában mozog, akkor a Vámpírakadémia történetet, mert nagyon fontos problémákat ír le benne az írónő.

2020. november 14., szombat