2020. december 28., hétfő

Várólista csökkentés 2021


Idén is indulok a Lobo által kreált és szinte hagyománnyá vált éves kihíváson, melynek célja, hogy a régóta várakozó könyveid számát csökkentsd. A szabályok egyszerűek: 12 (+12 - alternatív) könyvet kell elolvasni 2021-ben, amelyek legalább egy éve várakoznak a polcodon, vagyis nem lehet 2020-as megjelenésű.

Tavaly sikerült teljesítenem (életemben először), így ismét hatalmas lelkesedéssel vágtam bele egy újabb lista összeállításába. Az insta (avilda27) oldalamra már fel is tettem a választott 12+12 könyvet. Akad olyan, ami már tavaly is szerepelt, pl. a Susan Wiggs könyv, az Ártatlanságra ítélve vagy a Mézesmadzag. Most szeretném kifejezetten ezekkel indítani az évet. Próbáltam úgy megválogatni a köteteket, hogy legyen köztük egészen rövid (Agatha Christie) és jó vastag is (Fényességek).

Remélem, jövőre is sikerülni fog, ha pedig kedvet kaptatok hozzá, mindenképpen próbálkozzatok meg vele!




2020. december 27., vasárnap

C.J. Carmichael: A Bramble House Christmas


Erre a könyvre már tavaly óta nagyon vágytam, hiszen a belőle készült hallmarkos film annyira tetszett, hogy meg is könnyeztem a végét (igen, vannak jó hallmarkos filmek :D). Így a regényt meg is rendeltem még októberben, hogy biztosan ideérjen karácsonyig. Szerencsére ezzel nem is volt gond, azonban minél jobban el kellett rejtenem, nehogy idő előtt belekezdjek. A borítója szerintem csodaszép, és az elő- és hátlapja is érdekes textúrával bír.

A kötet maga igen rövid, mindössze 213 oldal az egész regény, azonban ez semmit nem von le az értékéből. Azt azonban érdemes tudni, hogy ez egy sorozat hatodik része. Ez sem jelenti azt, hogy el kéne olvasnunk az előzményeket, mivel mindegyik rész különálló. Pozitívumként is elkönyvelhető, mivel kb. az összes mellékszereplő az előző kötetek szereplői, így kidolgozott karaktereket kapunk.

A történet lényege, hogy Willa kisfiával a Bramble House B&B-ben (magyar megfelelője talán a panzió) tölti a karácsonyt és az azt megelőző időszakot. Azonban arról nem tudnak, hogy egy férfi követi őket, méghozzá annak az idős, nemrég elhunyt embernek a fia, akit Willa ápolt, és akitől elég nagy összeget örökölt. Finn azt akarja kideríteni, hogy a nő vajon becsapta-e az apját.

A sztori nyilván kiszámítható, azonban rengeteg meglepetés lappang a sorok között, ami - mint említettem - legfőképpen annak köszönhető, hogy a Bramble család háttere fogja össze az egész sorozatot.
A regény rejtélye nem csak az, hogy Willa és a rákból kigyógyult kisfia rejteget-e valamit, és hogy Finn mikor fedi fel magát, hanem egy gyűrű is, amely a Bramble családhoz köthető. Ennek kapcsán pedig igazán beindulnak az események.
Tehát a történet valóban többet rejt, mint azt várnánk, igazán megható - egyszer-kétszer meg is könnyeztem egy-egy jelenetet -, tanulságos és kedves.

Ráadásul a karácsonyi hangulathoz is igazán illik, hiszen egy hegyes vidéken játszódik, ahol karaktereink szánkóznak, korcsolyáznak, kirándulnak, hóembert építenek és egy csokoládézóban forró csokit isznak. A panzió tulajdonosa folyton (ízlés szerint) csúnyábbnál csúnyább pulcsikban jár-kel, akad egy mindenkit megsértő öregasszony (amolyan Grincs), de még a Mikulás is a Bramble House-ban száll meg, hogy tökéletesítse a sütireceptjét.

Úgyhogy ez egy igazán olvasmányos és kedves történet volt, ami a rövidsége ellenére rengeteg mindent adott. A karakterek igen logikusak és értelmesek voltak, nem volt felesleges dráma - vagy ha igen, az sem tartott sokáig. Így egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy olvassak még az írónőtől. Remélem, egyszer magyarul is adnak ki tőle valamit, de ha próbálkoznátok angol olvasással, akkor ez egy jó kezdés lehet, mivel nem túl nehéz a nyelvezete.

Ezzel a könyvvel teljesítettem is az adventi listámat :)

2020. december 26., szombat

Matt Haig: A Boy Called Christmas


Egészen addig nem hallottam se a könyvről, se az íróról, amíg valamikor ősszel bele nem botlottam a Pergamenre hányt szavak csatornába. Evelin ott említette először az Én és az emberek című könyvet, majd ezt a gyerekeknek szóló karácsonyit is. Mivel ebben az évben eléggé szezonális olvasó (és néző) lettem, ezért rögtön fel is került a listámra, mint adventi olvasmány. Ugye az első ilyen még tavaly egy Agatha Christie novelláskötet volt, idén pedig már emeltem a tétet: három karácsonyi könyvet olvastam el. Az első a Tolkien gyerekeinek írt Karácsony após gyűjteménye volt, a második pedig ez az illusztrált, csillogó könyvecske, amely egy elég sanyarú sorsú kisfiúról szól valahol az 1700-as években Finnországban.

A történet valóban szomorkásan indul, hiszen Nikolas a favágó apjával él együtt, egyetlen játéka egy zöldségből faragott baba, és állandóan gombalevest esznek. De szeretik egymást és a kisfiú a karácsonyt se az ajándékok miatt várja. Mindezt zavarja meg a vadász, aki egy munka (és sok pénz) reményével magával viszi Nikolas apját. A kisfiú ezek után a zsémbes és utálatos Carlotta nénivel marad. A sztori ezek után indul be.

A regény első fele nagyon tetszett, élveztem olvasni a kis Nikolasról, a jószívűségéről, a kalandjairól. Azonban amikor elérünk manófalvára, ott olyan érdekes dolgok történtek, hogy sokszor csak húztam a számat. Tudom, mesekönyv, és nincs rálátásom, mennyire ijed meg egy gyerkőc pl. a fejlerobbantós jeleneten, de azért én ezt sokalltam. Mindenesetre örültem, hogy a cselekmény haladt tovább, kaptunk még szép, megható jeleneteket, majd tanulságot.

A kötet vége felé elég gyorsan ugráltunk az időben, de végülis ez nem volt gond, csak valahogy hiányérzet maradt bennem, nem ilyen regényfelépítésre számítottam.

Az illusztrációk nagyon tetszettek, bár szerintem teljesen felesleges volt az izgalmas jeleneteket tájképekkel megszakítani, amik semmit nem adtak hozzá a történethez. Sokkal inkább érdekelt volna manófalva, a rénszarvasok istállója, a vadász csapata, stb. Néha úgy éreztem, nem a lényeget ragadták meg.

Mindenesetre kellemes olvasmány volt, nem bántam meg, hogy beszereztem, és biztosan elolvasom a folytatásokat is. Ja igen, és hogy miért angolul olvastam? Azért, mert idehaza nem kapni, molyon is egy ember árulja, de 8000 forintért biztosan nem fogom megvenni. Bookdepón pedig ez a kis kötet 2500 Ft volt (kb.). Csillog az elő- és a hátlapja is, az instagram oldalamon találtok róla képet (avilda27). Mivel mese, a nyelvezete is elég egyszerű, szerintem kezdő angolosok is megpróbálkozhatnak vele!

2020. december 19., szombat

Öt sorozat karácsony környékére

Sose néztem még kifejezetten karácsonykor játszódó sorozatot, azonban a tavalyi évben három netflixes alkotásra is rátaláltam, idén pedig egyre. Ezek közül három európai, egy amerikai és van egy plusz, amit mindenki ismer.



Home for Christmas - Új barát karácsonyra - Hjem til Jul

Ezt a norvég sorozatot szerettem a legjobban! Egy harmincas szingli nőről szól, akinek kiadja a család, hogy hozzon már karácsonyra haza egy hapsit. Ezek alapján talán sablonosnak és vicceskének tűnik, de ennél sokkal több. Johanne szárnypróbálgatásairól szól leginkább, arról, hogyan esik szerelembe, hogyan talál önbizalmat, hogyan feszegeti a határait. 
Nagyon tetszett, hogy végre a szingliség mellett kiálló alkotást láttam, ahol a happy end nem a párkapcsolat szinonimája.
Vannak bene felnőtt jelenetek, de ezek is inkább viccesek. Összességében pedig azt lehet elmondani, hogy egy bájos, szívhez szóló sorozat ez, amelynek a tegnapi napon indult a második évada!


Three Days of Christmas - Días de Navidad

Ez egy spanyol sorozat, amelynek már az első mondata magával ragadott: Egyszer egy nő azt mondta, csak egyszer látjuk a világot. Gyermekkorunkban. A többi csak emlék.
Nem tudom, hogy ez idézet-e, valóban mondta-e egy nő, de számomra ez olyan szintű életbölcsességgel ért fel, mint amilyeneket A kis hercegben is olvas az ember. Nagyon sokat gondolkodtam azóta is ezen, hogy talán minden tragédiánk, csalódásunk valóban ez: hogy gyerekkorunkban a világ másnak tűnt, felnőtt életünkben pedig minden varázslat eltűnik.
Szóval ez az érzés járt át, miközben néztem ezt a három epizódot. Sajnos azért nem tetszett annyira, mint vártam, de a helyszín (a ház!!) kárpótol mindenért.
Nem egy kedves, bájos karácsonyi történetet ismerünk meg, ami 24-25-26-án játszódik, hanem egy-egy karácsonyi napon kb. 30 év eltérésekkel.
Megismerjük a három testvért tizenéves korukban, ahogyan befogadnak egy lányt, aki menekül az apjával valami elől. Az első rész szerintem kifejezetten idegőrlő, a vacsora-jelenetet lélegzetvisszafojtva lehet csak nézni. A másik két rész már mindezeket az eseményeket dolgozza fel, titkokkal, intrikákkal, stb.


Holiday Secrets - A titkok ideje -  Zeit Der Geheimnisse

Ez is egy háromrészes sorozat, amely szintén nem annyira bájos. Ez is inkább a titkokról, a múltról, a különböző generációkról szól. A ház itt is valami elképesztő.
Az elején sok mindent nem értünk, hiszen a főszereplőnk hazalátogat, és ő sincs tisztában mindennel. Ki kicsoda? Mi baja a nagymamának? Hol van az anyja? Azonban ahogy lassan elindulunk a múltba (a 80-as évekbe), sok mindenre fény derül. Jópofa visszatérő "eleme" a sorozatnak az üknagymama, aki folyton egy bőrönddel akar elszökni.


Dash&Lily

Erről a sorozatról már sokat hallottam az elmúlt hetekben. Mindenki a cuki és bájos szóval illette, azonban sokáig nem vonzott, mert egy ideje kerülöm az ifjúsági könyveket/filmeket. Aztán elkezdtem olyan infókat beszerezni, hogy van benne valami piros füzet és ezen keresztül üzennek egymásnak szereplőink. Így már egyből érdekelt, és a héten meg is néztem mind a 8 részt. Ez nem nagy teljesítmény amúgy, tekintve, hogy egy rész 20 perces.
Nos, lehet hogy csak én voltam életem egy kiszámíthatatlan és minden karácsonyi hangulatot szétromboló időszakában, de ez tényleg irtó cuki volt! Aranyos, kedves, bájos, reménykeltő, életigenlő, tiszta, egyszerűen ritka édes. Nem számítottam volna valami ilyenre 2020-ban, de ez nagyon betalált.
Tetszett, hogy a színészek tényleg kinéztek a koruknak megfelelően, és hogy a család is fontos szerepet játszott.
A sorozat egyébként könyvből készült, úgyhogy jövőre biztosan elolvasom!


Jóbarátok - karácsonyi epizódok

Nos, igen. Egyszer már csináltam egy ilyet egy gimis barátnőmmel, hogy karácsonykor megnéztük az összes karácsonyi epizódot, és most is felelevenítettem ezt a hagyományt - bár most kizáróan angolul.
Összesen 9 ilyen epizód van (a képen hiányzik az első évados rész), mivel az utolsó évadban nem készült karácsonyi epizód. Azonban még ezekkel is el lehet lenni, a nagy fanoknak pedig a sztori megértésében sem lehet semmi akadály. Segítségül pedig itt egy kép, amely felsorolja, mely epizódokat kell megnézni :)

Nos, ez lett volna az én ajánlom, remélem, tetszett. Ti ismertek még karácsonyi sorozatokat?

2020. december 14., hétfő

Év végi (pánik) könyves tag


Ez az év senki kedvence nem lesz, gondolom. Ráadásul munkahelyi átszervezések miatt a karácsonyi hangulatom is megcsappant, mivel ki tudja, mi hogy lesz jövőre :/ Pont ez hiányzott még. Ennek fényében szerettem volna egy, a fennmaradó időre vonatkozó taget hozni, ami kicsit pánikolós is, hogy illeszkedjen a hangulatomhoz. 

Van olyan könyved, amit idén kezdtél el és még be akarod fejezni?

Ilyen jelenleg a Harry Potter és a Félvér Herceg, amit legkésőbb péntekig szeretnék befejezni.

Augusztusban elkezdtem Susanne Clarke könyvét is, az irtó vastag (és kis betűs) A Hollókirályt, azonban ezt csak valami csoda folytán fogom tudni befejezni december 31-ig, tekintve hogy eddig mindössze 60 oldalt olvastam.

Milyen új megjelenést vársz?

Kifejezetten nem várok semmit, de az őszi megjelenések közül érdekel a Washington Black és Az iskola Topekában.

Milyen könyveket akarsz elolvasni még az év vége előtt?

Kettő karácsonyi könyvet, kifejezetten az ünnepi időszakra tartogatom ezeket: A Boy Called Christmas és A Bramble House Christmas. Szerintem lesz időm egy harmadikra (talán negyedikre is), de nem tudom, mihez lesz kedvem.

Van-e olyan könyv, ami még talán esélyes lehet az év könyve címre?

Á, nem hiszem :) Azok nálam már betaláltak. De aztán ki tudja.

Elkezdtél már 2021-re tervezni?

Igen, egy kicsit. Mindenképpen szeretném csökkenteni a várólistámat, illetve ismét részt veszek a Havi egy újraolvasás kihíváson, mert az idén is nagyon bejött. Továbbá a saját kihívásaimat is szeretném teljesíteni, vagyis olvasni minden hónapban 1-1 boszorkányos könyvet, valamint elolvasni legalább 3 Georges Simenon regényt, mivel őt nagyon szeretem. Szeretnék több klasszikust olvasni (Henry James, Edith Wharton és Shirley Jackson angolul), visszatérni Margaret Atwoodhoz és Mary Alice Monroe-hoz és azt is elterveztem, hogy jövőre inkább előrendelnék könyveket, mivel tudom, hogy azok nagyon számítanak a kiadónak.

Ha van kedvetek, töltsétek ki ti is ezt a taget :)

2020. december 2., szerda

J.R.R. Tolkien: Karácsonyi levelek


Bár A Gyűrűk Urát tavaly imádtam, mégsem vonzott ez a mikulásos könyve az írónak. Nem tudom, miért. Összegyűjtött levelei, amiket a gyerekeinek írt, oké, és? A könyvecske elolvasása után viszont már nem is értem, miért nem érdekelt. Szerintem én valahogy másképp képzeltem el ezt a történetet, azt hittem, különálló regényt kapunk, furcsa kultúrát, stb. De hogy milyen is volt? Bájos.

A kötet valóban egy gyűjtemény, amelyben az író húsz éven át írt levelei láthatóak - olyan levelek, amelyeket a négy gyermekének írt a Mikulás, vagyis Karácsony apó nevében. A beszkennelt borítékok és rajzok mellett nyomtatott formában is elolvashatjuk a tartalmakat. Próbáltam kisilabizálni egyébként apóka remegő kézírását, ímmel-ámmal sikerült valamennyire, de még angol nyelven is kellene a nyomtatott szöveg. Ezek a levelek pedig először rövidek, amolyan sablonosak, de aztán idővel egész történet kerekedik Karácsony apó köré. Megismerjük a székhelyét, az Északi-sarkot és Jegesmedvét, aki mindig esik-kel. Apó és JM (ugye tudjátok, kire gondolok?) hús-vér kis karakterekké alakultak az évek előrehaladtával, mivel olyan apró személyiségjegyekkel ruházta fel őket Tolkien, hogy az ember tényleg a szívébe zárja őket. Apó és Jegesmedve sokszor kap össze valamin, Jegesmedve elszúr ezt-azt, de azért összetartanak. Olvashatunk még a koboldok támadásáról vagy a manók és hóbarátok megvendégeléséről.

Különösen tetszettek az illusztrációk, amelyek ezt a kötetet színesítik. Főleg a színhasználat és a részletes kidolgozás fogott meg. Tolkien nagyon figyel az apróságokra, ez a megírt levelekből is átjön. A betűk díszítettek, kacifántosak, színesek. Jegesmedvének teljesen más a kézírása, és még saját nyelvet is kreált neki.

A kötetet azonban átjárja egy kis keserűség is, aminek oka egyrészt a II. világháború, hiszen 1920 és 1942 (ha jól rémlik) közt "játszódnak" az események. Karácsony Apó nem egy levelében elnézést kér, hogy ilyen-olyan ajándék nem érkezett, és hogy micsoda felfordulás van a világban, de a gyerekek örüljenek ennek is, hiszen sokan nem is tudnak a családjukkal lenni.
A másik, ami ezt az érzést okozta, hogy Tolkien, azaz Apó sok levelét úgy fejezi be, hogy a legidősebb fia után érdeklődik, megjegyzéseket tesz, hogy tudja, a zokniját már nem teszi ki, de azért gondol rá. Nem ismerem apa-fia történetét, de úgy jött le, mintha Tolkien olykor elkeseredetten próbált volna kapcsolatot teremteni a fiával. Remélhetőleg azonban a való életben nem ilyesmiről volt szó.

Különösen kedves, ahogy kislányának plüssmackói iránt érdeklődik Apó. A legkisebb gyerekének írt levelek már túl bájosak, nem bírtam nem mosolyogni. Nem tudom, milyen lehet/lehetett azzal a "súllyal" élni, hogy Tolkien az ember édesapja, de azért biztos a gyerekek vállára nehezedett ez a tudat. Mindenesetre így felnőni, hogy édesapjuk egy ennyire kreatív és mesés világot tárt eléjük, csodálatos lehetett.

Örülök, hogy ha csak egy kis időre is, de részese lehettem ennek a világnak. Mikulásra, Karácsonyra mindenképpen ajánlom mindenféle korosztálynak.

2020. december 1., kedd

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata


Nagyjából tíz évvel el vagyok maradva, hiszen idehaza 2011-ben adták ki az utolsó - Végső áldozat - részt. Pedig még én is belekezdtem a sorozatba valamikor 2008-09 környékén, amikor mindenki Alkonyat lázban égett. Magam is kerestem a további vámpíros köteteket, és az Agave kiadásában megjelent kék borítós könyv nagyon megtetszett. Emlékszem még arra, mikor és hogyan vettem át (éppen egy ECDL vizsga előtt voltam), hogy milyen érzés kerített hatalmába. Ez ráadásul megcsapott a tavaszi újraolvasás során is. Nehezen tudom megfogalmazni, de olyan volt egy pár pillanatra, mintha ismét 17-18 éves lennék, épp csak kezdek könyvmollyá válni és totális újdonságként hatnak a vámpírok: morák, strigák, dampyrok - aztaaa! Ráadásul Rose egy tökös karakter, egy bentlakásos akadémián járunk, kötelékek, mágia, harcok, pletykák, stb. 

A Vámpírakadémia egy kiemelkedő ifjúsági fantasy sorozat - sokkal többet ad, mint az ember elsőre gondolná. Én már más - nosztalgikus, szeretetteljes - szemmel tekintek pl. a borítókra, de újraolvasás alkalmával valaki megemlítette, hogy hát, izé, ez elég retro, meg hogy néz már ki? Talán a régmúltban mintha lett is volna itt-ott felháborodás a hatodik rész (?) borítója miatt - úgyhogy tudom, hogy ezek valóban nem a legjobb borítók. Nem így néznek ki a szereplők, nem is érzem úgy, hogy kapcsolódna a sztorihoz bármelyik csajszi, de ahogy elnéztem, a külföldi borítók is ilyenek. A lényeg, hogy a borítók egy remek történetet rejtenek.

Az újraolvasásom csak az ötödik részig tartott, mivel a hatodikat sose olvastam. Pedig az elsőt imádtam, a második is tetszett, a harmadik is, a negyediket valamiért unalmasabbnak tartottam, azonban pl. az ötödikre már nem is emlékeztem. Persze azért a történet előrehaladtával jöttek vissza az emlékek folyamatosan, de mégis az újdonság erejével hatottak jelenetek. A hatodik réznél nem azért álltam meg egyébként, mert nem tetszett, hanem mert kb. 50 oldal után azt se tudtam, hol vagyunk, kivel vagyunk - évek teltek el a két rész között, így inkább félreraktam.

Érdemes volt megfigyelnem magamon, hogy felnőtt fejjel mennyire átértékeltem az egyes részeket. Az első három rész még iskolásabb, tinis - A halál csókja végén fordul át valami másba. A negyedik kötet - amely már kilép az akadémia óvó falai közül - szerintem a legjobb. Pedig valamiért úgy rémlett, ez egy átvezető kötet, aminek az eleje unalmas. Dehogy lenne az! Richelle Mead szerintem sehol sem unalmas. Gördülékenyen ír, alig lehet abbahagyni az olvasást! A Véreskü pedig olyan komoly dolgokkal foglalkozik, ami most sokkal jobban lecsapódott.

Az ötödik és hatodik részt egyben kezelem, mert egymás után olvastam, annyira izgalmas volt. Míg az első négy részre inkább a lassú kezdés a jellemző, addig ezek egyből beindulnak. De tényleg. A 70. oldalnál döbbentem rá, hogy már mennyi minden is történt. Az egész cselekmény mozgalmas, izgalmas.

A Vámpírakadémia azért is lehetett ilyen sikeres (molyon az első rész rendelkezik a legalacsonyabb százalékkal, ami így is 89), mert az akkoriban menő Alkonyattól totál eltér az egész. Ez nem egy szerelmi románc története - itt megjelenik a politika, a bűnüldözés, a mentális problémák, a slut-shaming, az önfeláldozás, a munka alázata, stb. Én úgy éreztem akkor is és most is, hogy mindent megkaptam, amit egy ifjúsági, belevaló vámpíros történettől megkaphattam. Saját, jól felépített világ, szerethető, hús-vér karakterek, értelmes beszélgetések, jól felépített, egybefüggő cselekmény és óriási függővégek.

Próbálkoztak egy filmmel is 2014-ben, de az valahogy nagyon más irányba vitte az egész hangulatát, ami szerintem kifejezetten nem tett jót a sorozatnak. Ez talán abból is látszik, hogy egyrészt nem készült több film, és az Agave se adja ki újra a könyveket. Ebből régebben voltak viták, de ha jól tudom, azért állt le a kiadó a spin-off sorozat megjelentetésével is, mert nagyon sok volt a kalózkodók száma. Azóta pedig nem érzékelik, hogy lenne kereslet akár a spin-off folytatására, akár a sorozat újra kiadására. Rákérdeztem, hogyan érzékelnék. A válasz az volt, hogy akkor, ha a kereskedők jeleznék nekik, hogy kifejezetten keresik az írónő könyveit. Ergo, ha egy Libriben/Alexandrában/Bookline-ban/Lírában jártok, kérdezzetek rá, kapható-e a sorozat. Ha sokan sokszor rákérdeznek, az eljuthat a kiadóhoz és ki tudja...

Mindenesetre én akkora Vámpírakadémia lázban égek, mióta befejeztem az utolsó oldalakat, hogy egyből felvettem kívánságlistámra az írónő spin-off sorozatát, a a Bloodlinest, amelyben egy, a negyedik részben megismert karakter történetét viszi tovább.

Tudom, hogy már alig-alig kaphatóak a részek, de nagyon ajánlom mindenkinek ennek a sorozatnak a megismerését, mert szenzációs!

2020. november 30., hétfő

Kedvenc karácsonyi netflixes filmjeim

Már tavaly is feltűnt, mennyi karácsonyi filmmel szolgál a Netflix, és idén sem állnak meg. Hétről hétre jönnek a hírek az újabb alkotásokról - sok ezek közül folytatás. Lássuk, melyek voltak nálam a tavalyi kedvencek.




Karácsony a vadonban (Holiday in the Wild)

Kezdjük a legtávolabbról, hiszen itt nincs hó, se kisváros, se nagy család, stb, ami a legtöbb karácsonyi filmre jellemző. Főszereplőnk Afrikába utazik, és a kényelmes pihenést feladja, amikor egy bébi elefánt megmentésében vesz részt.

Nagyon tetszett ebben a filmben, hogy az állatvédelemre koncentrált, de közben a főszereplőnk érzései is fókuszba kerültek. Nem jöttem annyira nagyon karácsonyi hangulatba a megnézése után, de nem is bántam meg, hogy megnéztem.

Behavazva (Let it Snow)

Ez egy kellemes meglepetés volt tavaly, mert csak egy sima tinifilmre számítottam. A cselekmény azonban több szálon fut, és egy napon játszódik - nyilván karácsonykor. Kapunk tinisztárt, aki csak elbújni szeretne, két barátnőt, akik összekapnak, egy reménytelennek tűnő szerelmet.

Emlékszem, az tetszett a leginkább ebben a filmben, hogy a szereplőink nagy kabátokat hordanak, vastag sálakkal és csizmákkal :D Ez most így furcsának tűnhet, de a sok hallmarkos filmben, amit nézek, rendre szövetkabátokban, sál nélkül sétálgatnak szereplőink a mínuszokban. Itt legalább elhittem, hogy tél van.

A film vége szerintem kedves, megható, és az egyik kedvenc dalom is felcsendül benne. Ráadásul egy könyv szolgálja az alapot, ami könyvmolyként mindig jó hír.

Klaus

Ezt a filmet idén is meg szeretném nézni, ezúttal szinkronosan. Ez egy kevert animációs/rajzfilmes (?) történet, amelyben elég távolról indulva, de a Mikulás "keletkezését" és tradíciójának kialakulását követhetjük nyomon.

Történetünk egy kastélyból indul, ahol a a semmirevaló főszereplőnket elküldik a legmesszibb faluba, ahol nincs postás - és leckeként neki kell kezdenie valamit a helyzettel. Nos, nem szeretnék semmit se lelőni, de higgyétek el, hogy innen olyan szépen érünk el a karácsonyig, hogy az valami csodás! Háromszor könnyeztem meg a filmet, nagyon megható, bájos, kedves, ajánlom!!

Karácsonyi cserebere (The Princess Switch)

A koldus és a királyfi újramesélésében egy cukrász lány cserél életet egy hercegnővel. Engem meglepett Vanessa Hudgens tehetsége - pedig már láttam a Grease Live!-ban -, nagyon jól hozza a két, teljesen eltérő figurát. Nyilván kiszámítható az egész, de kedves ez is. Idén jött ki a második része, szerintem ez is vicces lett.

Az adventi naptár (The Holiday Calendar)

Ez a legromantikusabb az öt közül, hiszen itt tényleg arra megy ki a játék, hogy főszereplőink összejöjjenek. Abby egy nagyon furcsa, ház alakú adventi naptárat örököl, amely december elsejétől kezdve mindennap kinyílik és meglepi őt valamivel: egy kis tárggyal, ami megjósolja a jövőt. Szerintem ez egy nagyon kis ötletes alapötlet volt, tetszett a megvalósítás is, megnéznék ebből egy második részt - átkerülhetne a naptár máshoz is :)

2020. november 29., vasárnap

Karácsonyra tervezem

Alig vártam már az első adventet, bár nem is értem, miért, hiszen ez a mostani karácsony elég szomorkás lesz. Azonban az nem tántorít el attól, hogy karácsonyi tematikájú könyveket olvassak.

Tavaly jutott először eszembe, hogy az ünnep közeledtével vehetnék egy karácsonyi regényt, azonban csak Agatha Christie A karácsonyi puding novelláskötetéig jutottam, amiben nem is az összes történet játszódott karácsonykor. Idén emeltem a tétet, és három kis könyvet szemeltem ki az adventi időszakra. Lássuk, melyek ezek.


J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek

Ezt a kötetet még nővéremnek vettem valamelyik évben, és kíváncsi lettem rá, annyian dicsérik. December 5-6-án tervezem elolvasni, amikor a Mikulás jön. Mivel hétvégére esik, ráadásul hétfőn is szabadnapos leszek, így szerintem tökéletes olvasmány lesz.

Matt Haig: A Boy Called Christmas

Erre a könyvre Evelin miatt figyeltem fel, aki egy másik Haig könyvről mondott nagyon jókat. Ahogy megláttam, hogy ő írta ezt az ünnepi mesét, eldöntöttem, hogy kell egy ilyen is idén. Mivel magyarul nem kapható már, ezért angolul rendeltem meg - bár még nem ért ide. Remélem, december középig megkapom, mert nagyjából akkor tervezem olvasni.

C. J. Carmichael: A Bramble House Christmas

Az ebből készült hallmarkos filmet még tavaly láttam és nagyon tetszett! Egyből lecsaptam a könyvre is, szerencsére ezt már novemberben megrendeltem. Nagyon picike kötet (élőben pedig sokkal szebb a borítója), de szerintem karácsonykor, az otthon töltött öt napra tökéletes lesz!

Ti terveztek kifejezetten karácsonyi olvasmányokat?

2020. november 21., szombat

5 könyv a női sorsról


Szeretem azokat a könyveket, amelyek a női sorsot veszik górcső alá, vagyis amelyek foglalkoznak például a társadalmi nyomással, a szexuális tárgyként való kezeléssel, a családi szerepekkel vagy a női összefogással. Szeretem a merészebb írókat, akik a romantikán túlmenően olyan karakterekkel dolgoznak, akik nem feltétlenül szimpatikusak teljes mértékben, akiről nem tudjuk eldönteni, hogy mit is gondoljunk róla elsőre.

Eléggé meglepődtem azon, amikor végignéztem az olvasmányaimat, hogy alig találok olyan regényt, amely valóban a nőkkel foglalkozik. Mármint a romantikán túlmenően. Úgyhogy több ilyet kell olvasnom.

A választott öt könyv közül van olyan, ami klasszikus, szépirodalom, szórakoztató családregény vagy éppen fantasy. Azonban szerintem mindegyiknek fontos üzenete van - még akkor is, ha elsőre nem ezt gondolnánk.

5. Sarah Addison Allen: The Peach Keeper/A barackfa titka

Kezdjük egy kicsit lightosabbal. Először angolul olvastam ezt a kis regényt, aztán magyarul is. Már nyolc éve is az tetszett meg benne, hogy bár a két főszereplő nő teljesen másmilyen, és középiskolában sem voltak jóban, azért segítenek a másiknak, ha kell. Konkrétan arra a jelenetre gondolok, amikor  egyikőjüket - ha jól emlékszem, Paxtont - körbeveszi egy csapat férfi, akik beszólogatnak neki, és hát kikövetkeztethető, hogy mit akarnak. Az arrafelé hajtó Willa pedig ezt meglátja, és rögtön a segítségére siet. Szerintem ez egy nagyon erős jelenet az egyébként aranyos könyvben, hiszen bár a nők legendásan tudják utálni egymást, tartom azt, hogy ugyanígy kisegítenénk a másikat a bajban. A női összefogás rettentő fontos, és ez a regény fő mondanivalója is.

4. Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat

Ez egy ifjúsági fantasy, amit most olvasok újra. Kicsit csalás, mert az utolsó, hatodik kötetet még nem olvastam. Azonban a regényben megjelenő Rose karaktere volt az egyik, aki inspirált, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Rose az első részekben még azzal küzd, hogy folyamatosan pletykálnak róla, felcímkézik mindenféle csúnya szavakkal, és eleve meg kell állnia a helyét a férfiak világában. Bár ír az egyenlőségről Mead, azért arra is kitér, hogy Rose élete mennyire el van rendezve. Nem azért, mert nő, hanem a fajtájából (dampyr - testőr) adódóan. Nincs választási lehetősége, és Rose ezt kérdőjelezi meg.
Ráadásul a felbukkanó szerelmi szál se tipikus. Nem akarom lelőni a poént, de az írónő eléggé végigrágja a témát, és teszi mindezt hozzáértően. Szerintem Richelle Mead az egyik legjobb ifjúsági regényíró, de hogy ezt alátámasszam, kéne tőle más sorozatot is olvasnom. Mindenesetre őt nagyon javaslom.


3. Mary Alice Monroe: The Beach House/Ház a parton

Ezt is angolul olvastam először, és aztán rá egy évre jelent meg magyarul. Itt egyrészt Cara karakterét emelném ki, aki negyvenévesen jön rá, hogy a karrierje talán nem is érte meg. Újra kell gondolnia, mit kell kezdenie az életével, és közben arra is ráeszmél, hogy ha gyereket akar, akkor iparkodnia kell. Ráadásul az anyjával való érdekes viszonyát is rendeznie kellene.
Cara egy erős nő, aki elveszett, a későbbi részekben pedig láthatjuk, hogyan küzd meg más dolgokkal is. Szerintem ez a karakter az olyan embereknek kedvez, akik maguk is későn szeretnének gyereket, vagy egyszerűen az élet nem úgy alakult, ahogy azt eltervezték. Az ő köré szőtt üzenet talán az, hogy sosem késő belefogni valami újba, és hogy igenis vállalni kell a következményeit a későn született döntéseiknek. Számomra frissítő volt az ő karaktere.
Aztán ott van Cara édesanyja, Miss Lovie, aki hetvenévesen mondja el, milyen volt a házassága, mit szeretett igazán az életben, mit jelent számára Turtle Ladynek lenni. Miss Lovie lényegében az amerikai dél kívülről szépséges otthonaiba enged betekintést. A férjétől elszenvedett - leginkább verbális - erőszakra tér ki az írónő az ő karakterén át, és az áldozathibáztatásra is, valamint arra, hogy Cara, aki ezt látva nőtt fel, mit gondol az anyjáról. Nagyon jó ez a regény, mindenkinek ajánlom!

2. Margaret Atwood: Alias Grace

Tudom, sokan A szolgálólány meséjét hoznák, hiszen az aztán tényleg a női testtel, a nővel, mint értékkel és egy nyomorúságos világ bemutatásával foglalkozik, azonban az Alias Grace volt az első könyvem az írónőtől, és azóta is ez a kedvencem tőle.
Atwood eleve a női sorsokról ír, A szolgálalólány meséjében a test kihasználásáról, az Alias Grace-ben egy nőről, aki lehet manipulatív csaló vagy sokat szenvedett áldozat is, A vak bérgyilkosban a testvéri kapcsolatról, a Guvat és Gazellában pedig a pedofília jelenik meg. Az újabb regényeit nem olvastam, de nagyon érdekelnek, mert tudom, tőle mit fogok kapni.
Az Alias Grace-ben egy olyan karaktert ismerhetünk meg, akiről tényleg nem tudjuk eldönteni, szeressük-e vagy sem. Atwood végigveszi a lány életét fiatal korától kezdve, amikor Kanadába hajózott a szüleivel, egészen addig, amíg egy orvossal (korabeli pszichológussal) beszélget az általa elkövetett gyilkosságról - amire nem emlékszik.
Ebben a közel 800 oldalas kötetben megjelenik a nők elleni erőszak - legyen az olyan, ami a saját apjától jön, a verbális, a fizikai, a nemi -, a nők egymással szembeni erőszaka, amely csendes és alattvaló és mindig a férfit helyezi előtérbe, de azért némi reménysugárként olvashatunk a női barátságról és összetartásról is.
Igaz, Atwood egyenesen utálja a férfiakat ebben a regényében, de sajnos vannak is ilyen férfiak, amilyenekről ír. Elég gonosz könyv ilyen szempontból, de mindenképpen megéri elolvasni. Valamint a sorozatot is megnézni Sarah Gadon főszereplésével.

1. Edith Wharton: A vigasság háza

Számomra ez az etalon könyv, ha női sorsról van szó. A szerelem nyara is nagyon fontos kötete, azonban A vigasság házában jóval több minden történik, több időt is ölel fel és annyira sokrétű a történet, hogy azt órákig lehetne fejtegetni. Hosszasabban már írtam a regényről itt, nem is szeretném ismételni magamat, de ha össze akarnám foglalni, akkor azért ez a non plus ultra számomra, mert egyrészt egy olyan karakter a főszereplő, aki hús-vér ember, és a saját közege lenézi, amiért nem az elvárásoknak megfelelően él, és végignézhetjük, mit tesz vele a társadalom csak azért, mert nem állt be a sorba - persze, megvannak a maga hibái is, de teljes szabadság sosincs.

Ti olvastátok ezeket a könyveket? Mi a véleményetek? Nektek melyik a kedvenc könyvetek a női sorsról?

Képek: pinterest.com

2020. november 15., vasárnap

Ismerd meg a romantikus olvasót! tag

Ezt a taget még Abstractelfnél láttam a múlt hónapban és nagyon megtetszett. Azonban nem annyira zsánerem a sci-fi, mint szeretném (idén csak öt ilyen könyvet olvastam), ezért inkább romantikus verzióban tölteném ki. Mostanság elég sok romantikust olvasok, de abból sem az erotikusat (tavasszal mondjuk adtam esélyt egynek és nem volt rossz - leszámítva az irreális szexjeleneteket), hanem inkább a családregénnyel keveredőket. Nézzük is ezt a taget!

1. Mi a romantikus eredettörténeted?

Ha a "sima" romantikus történeteket nézzük, akkor Nicholas Sparks A leghosszabb út című vékonyka kötete indított el ezen az ösvényen. Egy időben rengeteget olvastam tőle, imádtam a letisztult stílusát, az egyszerűségét, a tragédiáit. A könyvre pedig úgy találtam rá, hogy láttam a belőle filmet. Ekkor 16 éves voltam, és bármennyire is le akartam tagadni, imádtam Sparks romantikus történeteit.

Ugyanabban az évben viszont berobbant az Alkonyat, ezáltal pedig a fantasy világában játszódó romantikus történeteket is megszerettem. Emlékszem, mekkora újdonságnak számított ez akkoriban: egy vámpír/vérfarkas/tündér stb. is lehet szerelmes, aztaaa!

2. Ha főszereplő lehetnél egy romantikus regényben, ki lenne az író és milyen toposzt (trope) szeretnél mindenképp a történetedbe?

Nos, mostanság nagyon tetszik Debbie Macomber Cedar Cove (Cédrusliget) sorozata, és simán élnék ott, bár tuti, hogy lenne valamilyen problémám, de a végén csak megtalálna a happy end. Azonban ha valami komolyabbra vágyom, akkor inkább Mary Alice Monroe-t mondanám, a toposzom pedig valami olyasmi lehetne, hogy vezetek egy B&B-t és mellette Turtle Ladyként szelem a partot hajnalok hajnalán, majd belebotlanék életem szerelmébe - nyilvánvalóan. 

Régi szerelmet nem élesztenék fel újra (mint elcsépelt kezdés), mert az ex nem hiába ex (sosem értem az ilyen alapsztorit, általában kerülöm is), ahogyan két csávót se szeretnék, akik harcolnának értem. Anyámékhoz se szívesen költöznék vissza :D

3. Mondj egy idén olvasott romantikus könyvet, amit szeretnél, ha többen olvasnának.

Edith Wharton könyvei. Nem kifejezetten romantikusak, vagyis a szerelmi történetek árnyoldalát mutatja be, de szerintem A vigasság háza az egyik legszebb és legtragikusabb történet volt, amelyet valaha olvastam.

De ott van még Ford Madox Ford Az utolsó angol úriember tetralógiája, amelynek a harmadik részét olvastam idén, és annyira boldog voltam a végén, hogy pityeregtem is rajta. 

Jó lenne, ha ezt a két írót többen olvasnák.

4. Mi a kedvenc műfajod a romantikuson belül? Melyik alkategóriából nem olvastál annyit? 

Bevallom, nem tudom pontosan, mik az alfajai. Az erotikust nem nagyon szeretem, mert pl. a Keserédes is elég jó volt, de a szexjelenetek szerintem szörnyűek, és ez még nem is az a fajta valószínűleg, amin nagyon kiakadnék. Nem szeretem, mikor fokozzák az írók a helyszínt, a pózt, a vulgaritást és a védekezésre nem gondolást, a dominanciáról ne is beszéljünk. Általában pedig a legszebb erotikus leírások a nem is erotikus könyvekben akadnak.

A kedvencem egyébként az a műfaj, ami lehet, hogy nem is létezik. A kisvárosról szóló Cédrusliget féle könyvecskék, amik több szálon futnak és számtalan problémát felsorakoztatnak a szereplők mögött, és a szerelmi szálak egy-egy fázisát látjuk: amikor még nem jöttek össze, amikor akadályokba ütköznek, amikor már házasok, amikor éppen válnak, amikor elmúlt ötven éves az ember, amikor tragédia van mögötte, egyedülálló anya, stb. Kisvárosi romantikus, talán?

A másik a családregénybe bújtatott romantika, ahol nem feltétlenül az a lényeg, hogy a két szereplő mikor jön össze, hanem hogy a főszereplő megoldja-e a dolgokat a családjával. Ilyen pl. Mary Alice Monroe The Beach House sorozata.

Van még egy, ez pedig a mágikus realizmus, vagyis azok a varázslatos kisvárosi/nagyvárosi regények, amilyeneket példának okáért Sarah Addison Allen vagy éppen Linda Frances Lee ír.

5. Ki az a romantikus író, akinek minden könyvét megveszed?

Mostanság Mary Alice Monroe, Debbie Macomber és lassan visszatérek Nicholas Sparkshoz is. Azonban idén új felfedezettem lett Abbi Waxman, illetve Edith Wharton.

6. Hol találsz általában romantikus ajánlásokat? (Moly, Goodreads, YouTube, Podcastek, Instagram...) 

Nehéz kérdés, mert molyon inkább az a fajta jön velem szemben, ami nem érdekel (erotikus, ifjúsági vagy new adult), úgyhogy nehéz megkeresni azt, amit kifejezetten magaménak éreznék. Hallgatok a barátnőim ajánlására is (Edith Whartonra is így találtam rá), de igazából elég egy-két szó, amivel meg lehet fogni, bár olykor magam se tudom, pontosan mik ezek.

7. Melyik romantikus megjelenést várod a legjobban?

Nem igazán vagyok képben, általában hónap elején csekkolom csak, mik várhatóak az adott hónapban, de Nicholas Sparks új könyvét vártam, illetve elolvasnám a Virgin Rivert is (reménykedve abban, hogy hasonlóan épül fel a Cédrusligethez).

8. Mondj egy olyan előítéletet a romantikus könyvekkel szemben, amit szeretnél, ha elfelejtenének az emberek!

Hogy nem valós, amit leír. Megértem, miért mondanak ilyeneket, hiszen valóban rengeteg olyan romantikus regény van, legyen az sima, történelmi, fantasy, amely egyszerűen hülyeségeket ír le, és nem csoda, hogy páran hogyan állnak a másikhoz egy párkapcsolatban. De igenis vannak nagyon életszerű helyzeteket leíró könyvek. Ezeket érdemes keresni!

9. Ha valaki, aki még sosem olvasott korábban romantikust, ajánlást kérne tőled, mi lenne az első 3 könyv, amit ajánlanál neki kezdésnek? 

Ha sima romantikust szeretne az illető, akkor Nicholas Sparks Kedvesemét ajánlanám.

Családregény esetében a The Beach House első részét vagy a Cédrusliget sorozatot.

Ha pedig valaki inkább a fantasy világában mozog, akkor a Vámpírakadémia történetet, mert nagyon fontos problémákat ír le benne az írónő.

2020. november 14., szombat

12 boszorkányos/varázslatos könyv 2021-re

Az idei olvasmányaimat átnézve rádöbbentem, hogy alig olvasok már olyan könyveket, amelyben vagy boszorkányok szerepelnek, vagy amelyekben megtalálható az a fajta csipetnyi varázslat, amit annyira szeretek. Gondolok itt akár Sarah Addison Allen bájos, de kicsit elfeledett könyveire, a Harry Potter újraolvasás félbehagyására vagy akár a különlegesebb hangulatú mágikus realizmusra, mint amilyen A citromtorta különös szomorúsága volt.

Idén két darab boszorkány és szintén kettő mágikus realizmus címkével (moly.hu) ellátott kötetet olvastam, amiből kettő újraolvasás volt, a harmadikban alig voltak boszorkányok, a negyedik meg lehozott az életről. Ez nem túl jó arány. A tavalyi évemet is csak a Harry Potter újraolvasása dobta meg (ami abba is maradt karácsonykor), illetve az említett citromtortás könyv (de szerintem Az almamag íze is egyfajta mágikus realizmus). Nem csoda hát, hogy hiányérzetem van, hiszen alapjáraton kenyerem ez a zsáner.

Írtam már egy kívánságlistás posztot a bájosnak, varázslatosnak tűnő kisvárosi könyvekről, amelyek érdekelnek, azonban szeretnék sokkal több, kifejezetten boszorkányokat és a boszorkányságot előtérbe helyező könyvet olvasni. Emiatt és mert Dóri októberben annyi ilyenféle könyvet olvasott, úgy döntöttem, az elképzelésből legyen tett.

Ezért molyon elindítottam a 12 hónap - 12 boszorkányos/varázslatos könyv című kihívást, amelynek lényege, hogy 2021-ben minden hónapban olvassunk el egy-egy boszorkányos vagy mágikus realista könyvet. Ha van kedvetek, jelentkezzetek/vegyetek részt ti is. 

Amikkel pedig én készülök, azok a következők:

 

  1. Majgull Axellsson: Áprilisi boszorkány - jó ideje a polcomon csücsül, mert nagyon olcsón szereztem meg anno Könyvhéten vagy Könyvfesztiválon. Bár a címe boszorkányokra utal, leginkább az olyan vélemények tántorítottak el az olvasásától, hogy igazából egész másról szól. Meglátjuk, de ideje lenne már belekezdenem.
  2. John Updike: Az eastwicki boszorkányok - ezt az idei nyárra terveztem, de elmaradt.
  3. Ellen Herrick: The Sparrow Sisters - ezt pedig őszre, de sajnos ez is elmaradt.
  4. Heather Webber: Midnight at the Blackbird Café - még egy angol nyelvű könyv, amit nagyon várok!
  5. J.K.Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg - illene folytatnom az abbahagyott újraolvasást.
  6. J.K.Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi - ugyanez érvényes erre is, azzal kiegészítve, hogy be is kellene szereznem a hetedik részt, amit annak idején a könyvtárból vettem ki.
  7. Miklya Luzsányi Mónika: Az ecsedi boszorkány - a cím és a borító fogott meg.
  8. Kiss Judit Ágnes: Bűbájoskönyv - erről is sokat hallottam, talán nem is annyira regény, nem is annyira fikció, de annyira szép a borító, hogy már nagyon vágyom rá!
  9. Stacey Halls: Familiárisok - sokáig dacoltam a könyvvel, mert kijelentettem, hogy nem, engem ez nem érdekel, mert sose lesz jó abból, ha kortárs író történelmi regényét olvasom, de annyira szép a borítója és olyan jókat hallottam róla, hogy most már engem is érdekel.
  10. Jodi Taylor: Semmi lány - érdekes ez az író, mert először az időutazós, viccesebb sorozatáról hallottam, aztán erről a kis, szerintem minden PR-t nélkülöző könyvéről írtak kedvenc bloggereim. A leírás alapján aranyosnak tűnik.
  11. Cassandra Clare: Csontváros - nagyon régi elmaradásom. Anno az Alkonyat idején figyeltem fel erre, de tíz éve csak halogatom. Tudom, nem a boszorkányok a főszereplők, de elméletileg szerepelnek benne azok is.
  12. Helen Oyeyemi: White is for Witching - ez is egy régebbi gótikus, mágikus realista horror könyv, amiről még egy blogger írt (de már nem találom, hogy ki), és azóta érdekel.

Ez lenne az én listám. Remélem, mindegyiket el tudom olvasni, de az is lehet, hogy időközben cserélek, mert azért a régi kedvenceket is jó lenne újraolvasni. A lényeg az, hogy minden hónapban legyen valami varázslatos, hiszen egy ilyen év után szükségünk van rá szerintem.