Ebban a posztban a két elolvasott könyvéről írok, amiket teljesen a szívembe zártam (igen, tudom, ez nagyon giccsesen hangzik, de amikor a második kötettel végeztem, tényleg a szívemhez szorítottam).
Sorozat: The Beach House 1.
Megjelent részek: 5
Zsáner: Családregény, romantikus
Megjelent: 2016 (eredetileg: 2002)
Kiadó: MIRA
Oldalszám: 480
Goodreads értékelés: 4,2/5
Fülszöveg (magyar kiadás alapján):
Amikor Cara elveszíti a chicagói állását, és szakít a barátjával, úgy érzi, az élete romokban hever. Épp jókor érkezik tehát az édesanyja telefonhívása, aki arra kéri, látogassa meg őt a mesés dél-karolinai tengerparton álló nyaralójában, és töltse vele a nyarat. Habár az anyjához fűződő viszonya korántsem felhőtlen, Cara visszatér a gyermekkora helyszínére. Ekkor még nem sejti, hogy ez a lépés gyökeres életmódváltást hoz számára. Nemsokára ugyanis magával ragadja a festői táj szépsége, a természet közelségétől a szíve kinyílik az új élményekre, és olyan érzésekre figyel fel a lelkében, amiket korábban sohasem engedett meg magának. A nyaraló felújítása közben esélyt kap arra, hogy kibéküljön az édesanyjával – de vajon sikerül-e megtalálnia önmagát és a régóta vágyott boldogságot?
Volt egy korszakom (nevezzük tinikornak), amikor teljesen lenéztem az inkább nőknek szóló regényeket, a Hallmarkos filmekről nem is beszélve. Azonban pár éve elkezdtem ezeket a szezonális (őszi, nyári, karácsonyi, stb.) filmeket meg-megnézegetni, és egy-kettő igazán tetszett. Azóta havonta/pár havonta mindig megnézek egyet-egyet, mert olykor jólesik az egyszerűsége, romantikája. Nem csoda, hogy tavaly tavasszal nagyon vártam a The Beach House című filmet, amiben Andie MacDowell, Minka Kelly és Chad Michael Murray játszott. Meg is néztem, tetszett, néhol talán borúsabb hangvételű is volt, mint az megszokott a Hallmarkos filmektől, és egyből kellett a könyv.
Viszont a regény nem jelent meg magyarul. Mary Alice Monroe-tól addig csak egy sorozatot adtak ki idehaza (viszont azt teljes egészében), a Nyári emlékeket. Így egyből felnéztem kedvenc külföldi könyves oldalamra, a bookdepositoryra (https://www.bookdepository.com/), hogy megrendeljem, azonban ott nem volt kapható... Sőt még a mai napig is csak valami borító nélküli, drága kiadást hirdetnek. Ellátogattam hát egy másik kedvenc, amerikai, használtkönyves oldalra (https://www.betterworldbooks.com/), ahonnan viszont sikerült a meglévő egy darab példányt megszereznem. Valamikor nyár elején rendeltem meg, és sajnos csak szeptemberben hozta a postás. Nem tudom, hol akadhatott el ennyire, de a lényeg, hogy meglett. Nos, ilyen kalandos út után biztos voltam benne, hogy tetszeni fog a könyv. Nem is tévedtem nagyot.
A regény elsősorban családregény, a szerelmi szál másodlagos, sőt inkább harmadlagos, chick litnek pedig egyáltalán nem mondanám (nem is értem, miért szerepel ott a címkék közt molyon). Adott egy gyönyörű helyszín, Dél-Karolina egyik szigete az Isle of Palms, és egy óceánparti ház, ahol Miss Lovie, azaz Olivia Rutledge él a férje halála után. Negyvenéves lányát, Carettát hívja le magához, hogy együtt töltsék a nyarat. Cara érezhetően neheztel valamiért az anyjára, de mivel se munkája, se pasija, leutazik.
 |
| A filmbeli Cara és Miss Lovie |
A regény fő szála az anya és lánya kapcsolat bemutatása. Az elején nehezen haladtam, mivel a majdnem 500 oldal első fele unalmasnak hatott, pedig nem az, egyszerűen lassan építkezik az írónő. Bemutat nekünk mindent: a szigetet, a teknősök mentésével foglalkozó Turtle Teamet, Miss Lovie vendégét és Cara régi szerelmét. Biztosan, de haladunk.
Azután, hogy átestem egy holtponton és izgalmasabbá is vált a történet, teljesen berántott. Ha belegondolok, ügyesen csinálta az írónő, hisz elaltatta a gyanúmat, azonban arra rájöttem, hogy nem a romantika a lényeg, és derült égből villámcsapásként ért, hogy az utolsó 100-150 oldalt lélegzetvisszafojtva olvastam.
Tényleg sokkal több ez a regény, mint amilyennek elsőre hisszük. Esetemben a film hatására elkönyveltem magamban, hogy egy egyszerű, kedves, tingli-tangli, amolyan Debbie Macomber-féle történetettel ismerkedem meg. Nem akarom leszólni persze az ő könyveit se, mert azokat is szeretem, de ez jóval mélyebb, hitelesebb és összetettebb volt. Megjelenik a családon belüli erőszak témája, árnyaltabbak az ezzel kapcsolatos érzések, nem beszélve arról az utolsó 100 oldalról, amikor együtt esünk kétségbe a szereplőinkkel. Ami pedig a legfontosabb, hogy Monroe milyen komolyan veszi a caretta caretta, loggerhead, avagy az álcserepesteknősök védelmét. Ez a regény tanító jellegű, hiszen a szereplők által megismerjük, mi annak a folyamata, ha találnak teknősnyomokat a parton, amikor rátalálnak a tojásokra, hogyan kell azokat védeni, mik okozhatnak problémát (az emberek, nyilván, és a mesterséges fény). Nicholas Sparks Az utolsó dal című könyvéből ismerősek voltak ezek a részek, de amíg Sparks valószínűleg csak ímmel-ámmal láthatott ilyeneket, addig Monroe-ról elhiszem, hogy a hétköznapokban is ezzel foglalkozik (és utánanéztem, valóban van pl. egy alapítványa, az instagram oldalán pedig folyamatosan megosztja, ha egy kis teknős visszakerül az óceánba vagy ha tojásokra bukkannak, stb.). Ezért írtam, hogy teljesen hiteles a regény, átjárja az észszerűség, az intelligencia, de mégis a maga szórakoztató irodalom zsánerében marad, nem akar szépirodalmi vizekre evezni.
A történet végeztével teljesen beleszerettem a helyszínbe, a szereplőkbe, a teknősökbe. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki a könnyedebbnél egy kicsit mélyebb és tanulságos történetre vágyik. A könyv egyébként azóta idén megjelent a Könyvhéten Ház a parton címmel.
Sorozat: The Beach House 2.
Megjelent részek: 5
Zsáner: Családregény, romantikus
Megjelent: 2007
Kiadó: MIRA
Oldalszám: 472
Goodreads értékelés: 4,2/5
Az első részre nézve spoileres lehet a fülszöveg is, és az értékelésem is, így csak óvatosan :)
Fülszöveg:
It's been five years since the original turtle lady, old Miss Lovie Rutledge, passed away, but her legacy lives on with some special women, especially Toy and her daughter, young Little Lovie.
Toy Sooner kept her graveside vow to her beloved mentor. She left behind an abusive, dysfunctional lifestyle to become a strong single mother and aquarist at the South Carolina Aquarium. But success has taken its toll, leaving Toy fearful of change and risks.
Caretta Rutledge, Florence Prescott and Emmaline Baker have all experienced loss. This summer, with each other's friendship and support, they will try to make their dreams a reality.
The turtle season begins the day Toy rescues a sick sea turtle on the beach. When Toy brings the loggerhead to the aquarium, she begins a turtle hospital with the help of her boss, Ethan. As the summer progresses and the sea turtles take their measured steps toward healing and freedom Toy, Cara, Flo and Emmi must find their own strength to face their fears and move courageously toward their futures.
A folytatás öt évvel az első rész után játszódik, amit csak pozitívumként tudok elkönyvelni, hiszen átugorjuk azokat az "unalmas" részeket, amelyektől tartanánk. Azért tettem az unalmast idézőjelbe, mert Mary Alice Monroe számomra már olyan íróvá vált, aki nem igazán tud érdektelenül írni. Itt már Toy a főszereplő, aki az óceánparti házban él és próbál boldogulni kislányával, miközben a szigeten lévő Akváriumban dolgozik.
Nem tudtam, mire számíthatok ebben a részben, tartottam tőle, mert az első rész alapján Toy egy nagyon éretlen tinimamának tűnt, és az is volt. Ez látszik abból, hogy mennyit fejlődött, amíg nem találkoztunk vele, és hogy ő maga is mennyire másként tekint vissza akkori önmagára. A jellemfejlődése azonban dicséretes. A regény egyébként egyből magával rántott, már az első fejezet felvázolja, mire számíthatunk és izgulhatunk ismét a teknősökért. Itt az Akvárium mellett már nagy szerepet kap a teknőskórház is, ami egyébként tényleg létezik, és Monroe aktív önkéntes volt ott egy időben. Említettem már, hogy ez a nő nagyon hiteles? Imádtam minden részét, ami a teknősökről szólt, azonban bármilyen nagy szerepet is kaptak, mégis inkább egyfajta metaforaként, keretként szolgáltak.
 |
| Forrás: NBC News |
A regényben egyébként megjelennek az első részből megismert szereplők is, mint Cara, Brett, Flo vagy éppen Emmi, aminek igazán örültem, mert az ő történetüket is szerettem (főleg Caraét). Érdemes még kitérni arra, hogy Monroe mennyire tudatos és jó narrátor, ráérez arra, hol ülhetne le a regény, és ezt feldobja annyival, hogy nézőpontot vált, más karaktert követünk és az ő szemén keresztül látjuk, hogyan zajlódik tovább a másik szereplő élete. Így átugorjuk az unalmasabb, sablonosabb részeket.
Ebben a részben is ismét nagy hangsúlyt kap az anyaság kérdése, az anya-lánya viszony, a gyermek után való vágyakozás, a válás, az öregedés elfogadása. És persze megint kapunk egy szerelmi szálat, de mint az első részben, ez itt is harmadlagos. Egy idő után, egyébként, mint tapasztalt Monroe olvasó (haha, fogjuk rá :)) láttam előre, hogyan épül fel ez a történet is: bevezetés, ami kicsit döcögősebb, szerelmi szál, apró bonyodalom, majd egy nagy vihar, végül lezárás. Azonban ez a felismerés nem akasztott meg, imádtam minden mondatát, az utolsó 200 oldalt szinte egyben olvastam el, annyira izgalmassá vált. Nagyon örültem, hogy nem csapott át a végén krimibe, mert megtehette volna az írónő, azonban ahogy az első résznél is írtam, tudja, milyen zsáner keretei között mozog, és egyszerűen tökéletesen használja ki a mozgásterét.
Remélem, a magyarul megjelent első rész után, ez is a boltokba kerül. Szívhez szóló, kedves olvasmány ez, ami nyárra tökéletes. Alig várom, hogy a folytatásokat is elolvassam (ezek amúgy nem igazán épülnek egymásra, önálló kötetként is megállják a helyüket).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése