A következő címkéjű bejegyzések mutatása: félbehagyott könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: félbehagyott könyvek. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. október 12., hétfő

Félbehagyott könyvek III.

Idén elég sok könyvet hagytam félbe, főleg mostanság. Olykor már az első oldalak után egyértelmű a kémia hiánya, máskor meg próbálkozom-próbálkozom, de hiába.

1. Frank Márton: A világ peremén

Még a karácsonyi ajándékozás során kaptam meg ezt a könyvet, és azt hittem, szeretni fogom, hiszen gyönyörű a borító és a fülszöveg is érdekes. Sajnos azonban már valahol a 30. oldal környékén világossá vált, hogy nem fogjuk szeretni egymást. A leírás, a narráció nagyon gyerekesnek hatott.

2. Addison Cole: Olvass és szeress!

Ennél 30 oldal se kellett... Felháborítóan rossznak tartottam öt oldal után. Kezdődik azzal, hogy egy férfi a tengerparti házában írja a regényét, de idegesíti egy ordító nő a viharos parton, aki a fuldokló kutyáját próbálja kimenteni. Nem kapunk semmi leírást, nem lehet elképzelni, hol is vagyunk, de még dinamikájában se: hirtelen kimegy a partra, bemegy a vízbe megmenteni a kutyás nőt, ennyi. A nő a férfival tart a házba a kutyával, és mi az első gondolata? Hogy micsoda ház, micsoda pasi. Mint kutyatulajdonos és kutyaimádó teljesen felháborodtam ezen. Rohadtul nem ezen fogok gondolkodni, miután a kutyámat megmentették, hanem azon, hogy ő jól van-e, nem nyelt-e vizet, stb. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy becsukjam a könyvet.

3. Kevin Hearne: Üldöztetve

Ennél a könyvnél is nagyjából 30 oldalt bírtam. Van egy druidánk, aki 1000 (+/-) éves, de rosszabb, mint egy tini... A verekedős jeleneteket pedig nem bírtam követni, nem is kötött le, és a hiteltelenségével már elvette a kedvem az olvasástól. Pedig komolyan nagyon sokat reméltem ettől a könyvtől!

4. Stephen King - Owen King: Csipkerózsikák

Ezt még elő is jegyeztem 2018-ban, annyira vártam. Nem is kifejezetten a történet miatt, hanem mert még mindig a 11.22.63 és a Tortúra hatása alatt voltam. Ezt a könyvet direkt a tavaszi otthon töltött időszakomra időzítettem, el is olvastam a felét, azonban rettenetesen untam. Egy nap, egy napot mesél el a könyv első fele. Ijesztő egyébként, de unalmas, hogy minden egyes szereplő (és van vagy 30) minden egyes mozzanatát leírja. Belelapoztam, miről szól a második fele - reméltem, talán ugrunk egy évet -, és ezt látom: másnap (vagy valami ilyesmi). Nem bírtam tovább, elolvastam wikipedián, mi történik - nem tetszett, becsuktam a könyvet.

5. Frank Herbert: Dűne

Erről is azt hittem, hogy hatalmas szerelem lesz, és nem bírom majd letenni. Már a borító és az egész könyv elvarázsolt, nagyon szép kiadás! Azonban hiába olvastam és olvastam, nem történt semmi. 130 oldalig bírtam, de sajnos elaludtam rajta és a rengeteg idegen szóhasználat, kifejezés sem segített. Oké, hogy hátul ott a jegyzet, de egy ekkora könyvnél nincs kedves folyamatosan lapozgatni. Ráadásul a fogalmazás is meglepően gagyi volt, pedig valamiért szépirodalmi szintre számítottam.

2020. szeptember 10., csütörtök

Félbehagyott könyvek II.

Közel egy éve volt az első ilyen poszt, azonban azóta még több könyvet félbehagytam, így jöjjön egy újabb csokor.

1. Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Tekintve, hogy az Űrodüsszeia egy olyan könyv volt, amely alapjaiban változtatta meg a sci-fihez fűződő érzelmeimet, marha boldog voltam, amikor ráleltem erre a regényre egy antikváriumban. Körülbelül a feléig el is olvastam a könyvet, és az alapötlet baromira tetszett - egy város egy búra alatt, elzárva mindentől, folyamatosan újraszülető emberek, azta! Azonban főszereplőnk elég hamar kijut innen, és amikor találkozunk egy óriás polippal, akkor már csak pislogni tudtam. Sajnos itt be is csuktam a könyvet.

2. Ken Follett: A Katedrális

Őszintén szólva ennek esélyt se nagyon adtam. Egy barátnőm adta kölcsön egy évvel ezelőtt, és szántam-bántam, hogy még csak ki se nyitottam. De hát hatalmas! Mivel leginkább ingázás közben olvasok, esélytelen volt, hogy ezt magammal hurcoljam. Ráadásul maga a kor is távol áll tőlem (XIII. század, ha jól emlékszem). Elkezdtem, de egyáltalán nem nekem való volt, így félre is tettem.

3. Nicolas Barreau: A nő mosolya

Ezt még nagy reményekkel vettem ki a könyvtárból, hisz annyi jót olvastam róla. Azonban egy-két fejezetnél nem jutottam tovább. Sajnos végig a bugyuta szó lebegett a szemem előtt - az írásmód, a történet, a párbeszédek egyszerűen bugyutának hatottak. Számomra az is egyértelmű volt, hogy ezt nem egy francia (párizsi) származású ember írta, mert az nem tenne bele ennyi sztereotip dolgot.

4. J.R.R. Tolkien: A hobbit

Ezt nagyon sajnálom, hiszen A Gyűrűk Urát imádtam. Azonban a kis hobbit kalandjait a felénél eluntam. Göncz Árpád fordítása is hiányzott. 

5. Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Erről nem is tudok túl sokat mondani. Egyszerűen nem érdekelt. Teljesen másra számítottam a leírás alapján. Lehet, ki kellett volna még tartanom, de inkább amondó vagyok, hogy maradok az író novelláinál. Azok nálam jobban működnek.

2019. szeptember 15., vasárnap

Félbehagyott könyvek I.

Optimistán egyessel jelöltem, hátha lesz még folytatása... Jóval kevesebb könyvet hagyok félbe, mint régen, de azért így is akadt idén eddig összesen 5 darab, ami vagy egyáltalán nem nekem való volt vagy már fizikai fájdalmat okozott. Mint mostanra rájöhettetek, nem azok táborát erősítem, akik akkor is végigolvasnak egy könyvet, ha nem tetszett nekik. Amint érzem azt a "jaj, ne már" érzést, amikor ténylegesen fizikai fájdalommal jár, hogy mondatról mondatra haladjak, akkor nem reménykedem tovább, becsukom, és inkább belekezdek egy másik könyve. Íme az az öt kötet, ami idén kifogott rajtam.