Körülbelül 2017 őszén ismerkedtem meg a tévésorozattal, ami bár nagyon gejl volt, mégis bájosnak hatott, így elolvastam az első részt. Aztán a másodikat, aztán a harmadikat... félig-meddig. Már a második rész vége felé is (Levendula kisasszony és társai) éreztem, hogy nagyon sok ez a giccs, mégis próbáltam tartani magam, hogy de igenis, ez nekem tetszik, kell valami cuki. A harmadik résznél viszont rájöttem, hogy ahogy az eddigiek, ez se szól semmiről (persze tudom, szól az életről, de na..). A fejezetek is inkább apró novelláknak illenek be, de kifeszített cselekményszálat egyáltalán nem éreztem. Amit pedig a macskával műveltek, végleg arra sarkallt, hogy becsukjam a könyvet. (Tudom, régen ez mindennapos volt, sőt, néhol ma is az, de ilyen cuki sztoriba ez nekem nagyon furcsa volt).
Ezt még egy Könyvmolyképzős rendelésemhez kaptam, és fogtam a fejem, amiért ismét bedőltem az ajándék könyves akciónak, ugyanis mint az előző meglepetés kötet (valami Vámpírnaplók könyv), úgy ez sem ragadott magával. Pedig próbálkoztam vele. Tényleg. De ezek az áltörténelmi regények kihoznak a sodromból. Tudom, ez inkább erotikus-romantikus, de szerintem annak se volt hiteles (vagyis számorma inkább nevetségesnek hatott, de ezt arra fogom, hogy kinőttem a zsánerből).
Nagyon vártam ezt a regényt, mert egyrészt tavasszal rákattantam a sci-fire, másrészt, mert a testvérpáros egy másik könyve (A hétfő szombaton kezdődik) ha nem is nagyon, de furcsán tetszett. Ennáé viszont már az első 30 oldal után tudtam, hogy egyáltalán nem tartozom a célközönség közé. Nehezen követtem az eseményeket, alig volt leírás. De legalább apukám kölcsönkérte, és neki tetszik.
Jól ráfaragtam erre, mert a Könyvfesztiválon három könyvét is megvettem egyszerre... Hogy mit gondoltam? Az Éjfélbe beleolvastam, azon nevettem, de ez... Elolvastam száz oldalt, de semmi nem történik benne annak ellenére, hogy mindenki mindenkivel verekszik vagy összeszólalkozik. Pedig mindenki imádja, tudom, de nekem ez a stílus inkább visszataszító, de nem tudnám megmagyarázni, miért. Ilyesmi volt Vavyan Fable is, és azt sem bírtam. Azért Goldenlane másik könyveivel megpróbálkozom, hátha.
Annyira adta magát, hogy ez nekem tetszeni fog, de nagyon untam. Idegesített a sok időbeni ugrálás is, és ahogy egy barátnőm szokta mondani: nem. érdekeltek. a. szereplők. Sajnálom, pedig olasz, barátnők, akadtak is részek, amik tetszettek, de a stílus nem jött be.
Ti idén hagytatok félbe könyvet?
Ó, nahát, a Briliánst is félbehagytad? Sajnálom. :( Engem eléggé sodort magával, és alig várom, hogy folytassam.
VálaszTörlésHagytam félbe, igen, az Ahol a folyami rákok énekelnek-et és a Nyarak könyvét. De belefogtam a Normális emberekbe és a Karolina és a krakkói babakészítőbe is, de ezeket még csak be se jelöltem olvasásra, olyan gyorsan kiábrándultam belőlük az elején.
Ja, az első mondatra: nem inkább pesszimista dolog, hogy több rész lehet még ebből? :D
Igen, sajnos, pedig tényleg azt hittem, hogy a Briliáns tetszeni fog, úgyis adta kölcsön egy munkatársnőm, de sajna nem igazán csúszott :(
TörlésAhol a folyami rákok énekelnek? :D Nahát, az említett munkatársnőm pont azt olvassa :D A Nyarak könyvét én is félbehagytam, pedig az is annyira adta magát, hogy tetszeni fog :(
De, az, csak ironikusan jegyeztem meg az optimistát :D
Sajnálom! Dehát van ilyen. :)
TörlésA Nyarak könyvénél nem értem a rajongó értékeléseket. :D Olyan szörnyen nehézkes volt... a folyami rákoknál is ezt éreztem. :/
Jaaa, értem, oké. :D