A következő címkéjű bejegyzések mutatása: netflix. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: netflix. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. február 16., kedd

Sorozatajánló - Virgin River


Egy évvel ezelőtt, az első évad megnézés után nem tudtam volna őszintén ajánlani a sorozatot. Pedig a legeslegelején nagyon bizakodó voltam: hegyvidéki kisváros, új nővérke, zsémbes háziorvos, Hart of Dixie-hez hasonlították. Aztán elkezdtem, és tetszett, de az első évad előrehaladtával a lelkesedésem inkább alábbhagyott. Túl sok lett a dráma, nevetségesnek éreztem sok történetszálat, a két főszereplőről azt hittem, apa-lánya, de ami a fő problémám volt: a kisvárosból semmit nem érzékeltem. Virgin River így, Virgin River úgy, de csak a háziorvosnál, Jack bárjában, Mel otthonában meg max. egy-két másik helyszínen jártunk. Nem azt éreztem, hogy ez egy kisváros, hanem díszletek sokasága. A Hart of Dixie hasonlatot pedig a mai napig nem tudom mire vélni. Teljesen más hangulatra a két sorozat. Annyi valóban hasonló, hogy egy nagyvárosi, egészségügyben jártas nő költözik a kisvárosba, és a háziorvost ugyanaz a színész játssza.

Ezek után valamiért mégis felfigyeltem a második évadra, bár úgy voltam vele: a covid miatt tuti még kevesebb helyszínt kapunk. Ehhez képest igazán megleptek, ugyanis egy jóval összeszedettebb, most már tényleg kisvárosi sorozatot láthattam.

A történet alapfelállása egyébként az, hogy Mel a nagyvárosból Virgin Riverbe költözik - már az első jelenettől egyértelmű, hogy menekül valami elől, ha nem is a szó szoros értelemben. Az idős háziorvos nem fogadja túl kedvesen, a házikó sem olyan, mint amilyennek a polgármester lefestette - így nem csoda, ha Mel inkább visszamenne. Azonban megismeri Jacket, valamint lassan bekapcsolódik a közösség életébe is.

A sorozattól nem kell sokat várni. Aranyos, kedves, egyszerűbb szappanoperára számítsatok, ami viszont nem veszi magát olyan poénosra, mint a sokat emlegetett Hart of Dixie (idehaza Szívek doktora). Inkább komoly próbál lenni, ami bizonyos részeknél nem igazán jön össze: a Virgin Rivertől nem messze lévő drogtanya szerintem kész röhej, de a családon belüli bántalmazás következménye elég jól el lett találva. Az a rész kifejezetten tetszett a második évadban, kár, hogy nem lett nagyobb szerepe.
Amiben igazán jól működik a történet, az a kapcsolatok bemutatása. A második évadban már egy tényleg bonyolult szerelmi háromszöget kaptunk, ahol az indok, hogy szerelmeseink miért nem lehetnek együtt, tényleg életszerű. Valóban van egy külső csavar, ami elválasztja őket, de közben ott vannak az érzések és az erkölcsök, az, hogy mindenki próbálja a szituációhoz képest a legjobban kezelni ezt a lehetetlen helyzetet, ami szerintem jóval életszerűbb, mint hinnénk.

A második évadnál kifejezetten tetszett, hogy vagy eljutott a kritikám a készítők felé (haha) vagy nagyobb büdzsével rendelkeztek, mindenesetre a covid nem érződött. Még több, főleg külső helyszínt kaptunk, ráadásul fesztivállal, igazi közösséggel. 

Úgy érzem, mindegyik korosztály megtalálhatja a maga történetszálát, hiszen egyrészt ott vannak főszereplőink, akik 30-40 év közt mozognak, de van 70+-os szerelmi háromszög vagy tinidráma is.
Jópofa sorozat ez, ne hagyjátok ki.

Fontos tudni azt is, hogy egy könyvsorozat az alapja. Robyn Carr jegyzi, az első rész címe Virgin River. Idehaza is megjelent. Ez is tipikusan az a rengeteg részt megért könyvsorozat, amelyben mindegyik kötet másról szól: a másodikban pl. Atya és Paige áll középpontban, a harmadikban pedig eddig ismeretlen szereplők.
Nem tudom, tetszene-e, mert pl. Sherryl Woods Chesapeake könyveitől is kiborultam, miközben a sorozat tetszett, de Debbie Macomber Cédrusligete és Susan Wiggs Tóparti történetei bejönnek. Mindenképpen adok majd neki egy esélyt, de inkább angolul.

Ti nézitek ezt a sorozatot? Elolvasnátok a könyveket?

2021. január 26., kedd

Sorozatajánló - Bridgerton


A sorozat, ami már lassan egy hónapja folyik minden csapból. Legalábbis azt tapasztalom, hogy sokan látták, számos könyvmoly pedig az adaptáció nevében merült el benne ennyire. De hát miért lenne ez baj? A Bridgerton jó.

Az előzetesből csak másodperceket kaptam el minden alkalommal, amikor felmentem a Netflixre, de valamiért nagyon nem érdekelt, pedig abból a pár képkockából érezni lehetett, hogy ez nem az a megszokott kosztümös dráma lesz. A kedvenc oldalaimon/blogjaimon megjelenő elmarasztaló vagy éppen egekig emelő kritika miatt kezdtem bele magam is, na meg azért, mert egy nyolcrészes könyvsorozat az alapja.

A történet az 1800-as évek elején játszódik, és a címadó Bridgerton család első lányos szezonját kísérhetjük végig, vagyis azt a folyamatot, amikor a feleségnek szánt leányt bemutatják mindenféle táncos eseményeken keresztül, hogy párt találhasson magának. Ebben az időben a férj megszerzése valóban anyagi szempontokból volt fontos, valamint a minél magasabb státusz sem jött rosszul a családnak. Itt ismerjük meg Daphne-t, akinek "értéke" egyből lecsökken, ahogy egy másik család befogadott üdvöskéje kelti fel egy álneves pletykalap szerző figyelmét. Lady Whistledown a kis szórólapjaival uralja az egész társadalmi réteget, amit mond, az úgy van, befolyásolja a döntéseket. Így esik meg Dapne-val is ez a kínos eset - hiszen a kellemes udvarlók nem az ő ajtaját döngetik. Mit tehet ilyenkor egy hölgy? Itt jön képbe a friss örökös, Simon Bassett, aki nem akar feleséget keríteni magának, de idegesíti a sok mámáz, aki eléje tolja lánya felpolcolt melleit. Daphne és Simon megállapodást köt, amelyben mindketten jól járnak: Daphne értéke egyre növekszik, amiért egy duke oldalán libeg, Simonról pedig leszállnak a mámák. 

Először egy kis magyarázat erre a mámázra. A Netflixen elérhető a sorozat szinkronosan is, de én mindenképpen eredeti nyelven ajánlanám elfogyasztani, annyira jó a színészek kiejtése. A mámá(z)k nyilván a lányos anyukák. Semmi extra, csak imádom, ahogy kiejtik.

A sorozat egyik legfeltűnőbb és történelmi hitelességét megkérdőjelezendő szegmense a fekete színészek. OMG! Micsoda világban élünk. Na mindegy, ezen én túl is léptem, ahogy megláttam Regé-Jean Page-et, úgyhogy részemről eddig tartott meg nem történt felháborodásom. 
A sorozatot nem történelmi dokumentumként kell kezelni egyrészt, másrészt pedig a világvége nem most jött el, mert csak megsúgnám, hogy az 1994-es Sok hűhó semmiért című komédiában is Denzel Washington játszott. De akinek már ezzel baja van, és nem tud ezen túllépni, annak nem fog tetszeni a sorozat.
A történet előrehaladtával én amúgy is alternatív történelmi fikcióként kezeltem a sorozatot, de azért egy-két elejtett megjegyzést kapunk arra, hogy s miért alakult így a fekete emberek sorsa. Lényegében bemutatja, milyen lehetett volna a világunk. Nekem tetszik.

Tetszett, hogy nem vette magát túl komolyan olyan dolgokban, amik annyira nem is számítanak, de közben a karakterek hitelesnek hatottak, elhittem, hogy abban a korban a nők ennyire keveset tudtak a szexről, miközben éjfél után azért ment a dorbézolás. Voltak igazán megható jelenetek, érzelmi tetőpontok, tehát lehet drukkolni a szereplőknek, izgulni a fordulatos cselekmény miatt.

Az egész sorozat színes, habos-babos, a régi korok divatjának színpalettáját kiszélesítették, észrevehető a Bridgerton és a Featherington család ruházata közti színkülönbség. A képi világa nagyon jókedvű, passzol a történethez.

Ne számítson senki vérkomoly drámára, ez egy kellemes romantikus-erotikus történelmi szappanopera, ami teljesen magába tudja szippantani a nézőt. A könyveket, legalábbis az első részt, természetesen én is elolvasom majd, kedvet kaptam hozzá!

2020. november 30., hétfő

Kedvenc karácsonyi netflixes filmjeim

Már tavaly is feltűnt, mennyi karácsonyi filmmel szolgál a Netflix, és idén sem állnak meg. Hétről hétre jönnek a hírek az újabb alkotásokról - sok ezek közül folytatás. Lássuk, melyek voltak nálam a tavalyi kedvencek.




Karácsony a vadonban (Holiday in the Wild)

Kezdjük a legtávolabbról, hiszen itt nincs hó, se kisváros, se nagy család, stb, ami a legtöbb karácsonyi filmre jellemző. Főszereplőnk Afrikába utazik, és a kényelmes pihenést feladja, amikor egy bébi elefánt megmentésében vesz részt.

Nagyon tetszett ebben a filmben, hogy az állatvédelemre koncentrált, de közben a főszereplőnk érzései is fókuszba kerültek. Nem jöttem annyira nagyon karácsonyi hangulatba a megnézése után, de nem is bántam meg, hogy megnéztem.

Behavazva (Let it Snow)

Ez egy kellemes meglepetés volt tavaly, mert csak egy sima tinifilmre számítottam. A cselekmény azonban több szálon fut, és egy napon játszódik - nyilván karácsonykor. Kapunk tinisztárt, aki csak elbújni szeretne, két barátnőt, akik összekapnak, egy reménytelennek tűnő szerelmet.

Emlékszem, az tetszett a leginkább ebben a filmben, hogy a szereplőink nagy kabátokat hordanak, vastag sálakkal és csizmákkal :D Ez most így furcsának tűnhet, de a sok hallmarkos filmben, amit nézek, rendre szövetkabátokban, sál nélkül sétálgatnak szereplőink a mínuszokban. Itt legalább elhittem, hogy tél van.

A film vége szerintem kedves, megható, és az egyik kedvenc dalom is felcsendül benne. Ráadásul egy könyv szolgálja az alapot, ami könyvmolyként mindig jó hír.

Klaus

Ezt a filmet idén is meg szeretném nézni, ezúttal szinkronosan. Ez egy kevert animációs/rajzfilmes (?) történet, amelyben elég távolról indulva, de a Mikulás "keletkezését" és tradíciójának kialakulását követhetjük nyomon.

Történetünk egy kastélyból indul, ahol a a semmirevaló főszereplőnket elküldik a legmesszibb faluba, ahol nincs postás - és leckeként neki kell kezdenie valamit a helyzettel. Nos, nem szeretnék semmit se lelőni, de higgyétek el, hogy innen olyan szépen érünk el a karácsonyig, hogy az valami csodás! Háromszor könnyeztem meg a filmet, nagyon megható, bájos, kedves, ajánlom!!

Karácsonyi cserebere (The Princess Switch)

A koldus és a királyfi újramesélésében egy cukrász lány cserél életet egy hercegnővel. Engem meglepett Vanessa Hudgens tehetsége - pedig már láttam a Grease Live!-ban -, nagyon jól hozza a két, teljesen eltérő figurát. Nyilván kiszámítható az egész, de kedves ez is. Idén jött ki a második része, szerintem ez is vicces lett.

Az adventi naptár (The Holiday Calendar)

Ez a legromantikusabb az öt közül, hiszen itt tényleg arra megy ki a játék, hogy főszereplőink összejöjjenek. Abby egy nagyon furcsa, ház alakú adventi naptárat örököl, amely december elsejétől kezdve mindennap kinyílik és meglepi őt valamivel: egy kis tárggyal, ami megjósolja a jövőt. Szerintem ez egy nagyon kis ötletes alapötlet volt, tetszett a megvalósítás is, megnéznék ebből egy második részt - átkerülhetne a naptár máshoz is :)

2020. június 11., csütörtök

Sorozatajánló II. - Sweet Magnolias

A Netflixen futó sorozat már a címével, majd az előzetesével felhívta magára a figyelmemet. Bár még nem tudtam, szeretni fogom-e. Kisváros, három női főszereplő, románc és dráma. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és még az sem tántorított el, hogy a könyvsorozat, amely alapján készült, Sherryl Woods tollából származik. Hogy miért mondom ezt? Nos, Sherryl Woods egy másik könyvsorozatából is készült széria, az eddig négy évados Chesapeake Shores. Ezt a Hallmark gyártja, azonban Netflixen is nézhető magyar felirattal. Bár giccses, persze, és mindenki tökéletes, olykor azért meglep az egész jó drámába hajló jeleneteivel (Eleve a történet alapja is drámai: sok évvel a kezdés előtt az édesanya elhagyta a férjét és öt gyermekét, a jelenben pedig a felnőtt testvérek oszlanak két csoportra, illetve az anya is szeretne beilleszkedni a családba. Ennélfogva olykor kapunk szívszorító jeleneteket, pl. amikor Bree (a középső lánytestvér) és Connor (a fiútestvére) a könyvesbolt kanapéján ülve idézik fel könnyek közt, hogy gyerekkorukból a sok veszekedésre emlékeznek, és arra, hogyan bújtak el ilyenkor a bokrok közt.) Nem csoda hát, ha nagy elánnal vetettem magam bele a könyvek elolvasásába, amelyekről tudtam, hogy mások, mégis optimista voltam. Nos, maradjunk annyiban, hogy nem tetszettek, szerintem kimerítik a bűnrossz, szexista, béna, sablonos fogalmakat. Itt olvashatjátok az erről szóló posztomat.

Tehát ezért tartottam tőle, hogyan nyúlnak egy egyébként ennyire béna kivitelezésű anyaghoz. Azonban az alapötlet tök jó (ahogy a Chesapeake Shoresnál is), és a készítők össze is vontak dolgokat; ahelyett, hogy minden évad más szereplőről szólna, ahogyan minden könyv másról szól, inkább mind a három nő főszereplő lett. A könyveket nem olvastam, nem is akarom ezek után, de már a fülszövegből egyértelmű ugyanaz a sablon stílus és narráció, amely a másik sorozatra is jellemző volt, látom magam előtt az unalmas, statikus jeleneteket, hiába ígér drámát és miegyéb. Sajnálom egyébként, hogy egy tetszetős sorozat esetében a könyvek nem jönnek be, de ezt el kell fogadni.

Térjünk is rá akkor a filmsorozatra, ami tíz epizódból áll és tökéletes erre a nyár előtti időszakra.


A Sweet Magnolias Serenityben (Firefly rajongók!), egy cuki kisvárosban játszódik, ahol mindenki vet egy pillantást a másikra, sugdolózik, pletykál, így semmi sem titok, legalábbis ha reggel történt valami izgi, estére biztosan mindenki megtudja. Főszereplőink Maddie, aki épp egy csúnya válás közepén tart és magára marad három gyermekével, Dana Sue, aki egy éttermet üzemeltet és egyedül neveli lányát, valamint Heather, aki nagyon vágyik családra, de egyelőre a karrierjével kell beérnie. Ő az, aki megveszi Francis néni régi házát, hogy abból - két barátnője segítségével - egy wellness központot varázsoljon.

Azt hinnénk, meg is lett a fő mozgatórugó, azonban az építkezés/bővítés/renoválás inkább egy keretet ad az egész történetnek, ami nem engedteti feledni, hogy van jövő, remény, haladunk valamerre, azonban ahogyan a régi csövekkel, úgy a helyi lakosokkal, ex-férjekkel/barátokkal, kirúgott munkavállalókkal is meg kell küzdeni, vagyis az élet nem fenékig tejfel.

Külön öröm, hogy nem mutatják be nagyon giccsesnek a kisvárost. Dana Sue tini lánya insta oldalán épp a város sötétebb, koszosabb részét mutatja be fotóin keresztül anyja nem túl nagy örömére.
Életszagú a történet, a különböző cselekményszálak, amelyek külön-külön mozognak, hiszen mindegyik főszereplőnek megvan a maga baja. Azonban mindezek összeérnek, találkoznak, a barátnők heti egyszer összegyűlnek, a gyerekek kapcsán is megvan a sok közös nevező.

Egyelőre csak négy epizódot láttam a tízből - mivel nagyon tetszik, próbálok lassan haladni -, de ha ilyen marad vagy jobb, akkor akár kedvenc is lehet (szerintem sokkal jobb, mint a télen látott Virgin River, ami minden volt, csak nem kisvárosi). Ajánlom nektek is, ha ilyesmit kerestek, magyar felirat elérhető hozzá.