Zsáner: Történelmi, romantikus, levélregény
Megjelent: 2018 (eredetileg: 2008)
Kiadó: Park Kiadó
Oldalszám: 372
Molyos értékelés: 92%
Fülszöveg:
1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.
Sohasem olvastam levélregényt, nehezen tudtam elképzelni, hogy adhatja át ugyanolyan élvezetesen egy történet esszenciáját, ahogyan egy "rendes" regény. Most már látom, mekkora hülyeség volt ez az elgondolás. De ne szaladjunk így előre. Mindig hallottam erről a könyvről, sose értettem a címét, még csak végig sem olvastam, nem tetszett a borító, ezért a fülszövegig se jutottam el. Azt hittem, ez valami olyasmi könyv lehet, mint az a Meryl Streepes könyvklubos regény (ami szintén nem érdekelt). Sőt még akkor sem vettem a kezembe, amikor a Nincs időm olvasni kihívás keretén belül az egyik hónapban a levélregény volt a téma. Aztán jött a Netflixes film (ami nem érdekelt), és annyira megtetszett az új borító, hogy legalább a kívánságlistámra felírtam. Szerintem egyébként sokáig nem olvastam volna el, ha egy kolléganőm a saját könyvklubunk keretén belül kölcsön nem adja. Ugyanis a július-augusztusi téma az volt, hogy adjunk kölcsön a másiknak egy olyan kötetet, ami neked nem tetszett, de a választottadnak valószínűleg tetszeni fog. Kolléganőm azzal adta oda, hogy: nekem unalmas volt, de tudom, hogy te szereted a romantikus könyveket (mintha ő nem E. L. Jamest olvasna :D). Aztán A Gyűrűk Ura után belekezdtem, és három nap alatt kivégeztem. Visszagondolva egyáltalán nem tűnt hosszú könyvnek (szellős is amúgy), pedig azért van 372 oldal.
