Robert Harris: Szellemíró - újraolvasás

A regény alapján készült filmet nagyjából tíz éve láttam, aztán pedig elolvastam a könyvet is. Nem igazán tudom, mi késztetett erre, mivel a krimi, thriller akkoriban messzebb állt tőlem, főleg a politikai krimi. Szerintem a The Good Wife című sorozat csigázhatott fel, tekintve hogy az is jogi/politikai vonalat képviselt. Furcsa egyébként, hogy az ember olykor mennyire elfelejti, mi vezette az adott könyvhöz. Mindenesetre jót tett az újraolvasás, mert bár hangulatában megfogott a film, a könyv csattanója pedig élesen élt bennem, mégis kellett ez a nyolc évnyi tapasztalat, hogy teljesen megértsem, mi történik a regényben.

A történet névtelen főhőse egy szellemíró, vagyis sztárok, sportolók, énekesek memoárjait megíró személy, akinek kiléte a háttérbe szorul, fizetségen kívül mást nem kap. Ügynöke felkéri, hogy a nem túl népszerű volt brit miniszterelnök memoárját írja meg, mivel az előző szellemíró meghalt. Főhősünk ezek után utazik Amerikába, a kietlen Martha's Vineyard szigetére, mivel a meglévő kéziratot egy hónap alatt kellene rendbe tennie, Adam Lang pedig ott barikádozta el magát a brit nép haragja elől. A lassan induló cselekmény később egy izgalmas, igazán olvasmányos thrillerré fejlődik.

Direkt választottam ezt az újraolvasást egy téli hónapra, mivel a történet is január végével kezdődik. Londonból hamar elkerülünk Martha's Vineyardra, ami nyaranta egy igazi célpont a turistáknak, azonban télen kihalt. A magányosság érzését nem csak a kietlen vidék erősíti meg, hanem az elzártság is, amibe névtelen szereplőnk kerül. Eleinte a szálláshelyén is egyedül van, a nagy villa pedig, ahol a volt miniszterelnök "pihen", szintén steril, őrök őrzik, nem léphet be akárki. Mindezt a sivárságot megfejeli a januári időjárás: Ruth - a volt first lady - folyton kapucniban mászkál a parton egy őrrel a sarkában, főhősünk biciklire ülve ázik el teljesen a jeges esőben, tüntetők álldogálnak a hidegben. Aztán ott vannak az egyre gyanúsabb dolgok: a kéziratot hét lakat alatt őrzik, a határidő egyre rövidül, Adam Lang sztorija évszámokban nem áll össze. Harris nagyon ügyesen épít a hangulatra, az egész vidék, időjárás a főszereplőnk lelki állapotát hivatott közvetíteni. Emiatt is tetszik nagyon ez a regény, mert a sztori talán nem akkora pláne, mint amilyennek eddig tartottam, de egyrészt az utolsó oldalak nagyot csattannak, másrészt a hangulat visz mindent. 

Maga a krimi része is érdekes, főleg ha belegondolunk, hogy valóban hasonló dolgok történhetnek a politikában. Bár Harris nem pedzegeti az erkölcsi kérdéseket, mi, mint olvasónk belegondolhatunk mindannak a jelentőségébe, amit szellemírónk felfedez. 

Ha egy olvasmányos, izgalmas, feszültséggel teli politikai krimire, thrillerre vágytok, amely ráadásul télen játszódik, akkor ezt a könyvet nagyon ajánlom!

Öt könyvről röviden #2

Stanisław Lem: Solaris
Filozofikus sci-fi, ami összeköti a gyászt, a feldolgozást, sőt a horror műfaji elemeit a hard sci-fivel, egy teljesen más intelligenciával való kommunikálással. Sok mindent lehetne írni ezekről, de a nálam hozzáértőbbek már megtették. Lem többi könyvét is el fogom olvasni, még ha a fogalmazás elég egyszerű is.

Edgar Allan Poe: A fekete macska
Most már tudom, mi fán terem Poe, de ennyi bőven elég volt. Novellái olyanok, mint Lovecrafté, vagy azok olyanok, mint Poe-é, a lényeg, hogy hasonlóak, de míg Lovecraftéban volt némi baljóslatúság, addig Poe novellái unalmasabbak voltak, a kötet címét adó novellát leszámítva egyik sem rémlik.

Richelle Mead: Dermesztő ölelés
A Vámpírakadémia második része sokkal jobban tetszett most, vagy szimplán elfelejtettem, mennyire jó volt. Izgalmas, tele új információkkal, megismerjük Adriant, Rose anyukáját, és az érzelmi tetőpontnál még néhány könnycseppet is el lehet morzsolni. Hihetetlen, hogy egy különböző vámpírfajokat felsorakoztató regény mennyire emberi. A harmadik részt azóta is halogatom, mert tudom, mi történik benne...

Lauren Beukes: Zoo City
Azt hittem, kedvenc regény lesz, mert annyira laza, friss és egyedi, de a háromnegyedénél valami elcsúszott. Szerintem nem használta ki elég jól ezt az állatos dolgot az írónő, a vége pedig nagyon szürreálisra sikeredett, a krimi szál kesze-kusza volt számomra. Azért örülök, hogy elolvastam.

Gillian Flynn: Sötét helyek
Ennek nem örülök, hogy elolvastam, rémes volt! Pedig egész jól indult a kapcsolatunk a Holtodiglannal, de aztán már az Éles tárgyakon is inkább a szememet forgattam. Ez meg olyan feleslegesen mocskos és undorító jelenetekkel dukál, hogy azt rossz volt olvasni. Soha többet Gillian Flynnt.

Netflixes sorozatajánló II.

Az első részt itt találhatjátok. Mivel ötnél több netflixes sorozatot láttam és imádok, ezért muszáj voltam egy újabb bejegyzést szentelni ennek a témának. Lássuk is, mely sorozatokat ajánlok.

Dolly Parton's Heartstrings

Meglepően odavoltam ezért az antológia-szerű sorozatért, pedig Dolly Partontól régebben a hideg is kirázott, és bár szeretem a hallmarkos sorozatokat/filmeket, ez annál is gagyibbnak tűnt elsőre. Pedig mennyire hogy nem!
Először is, a 74 éves country énekesnő végtelenül szimpatikus lett. Minden epizód elején mesél az adott dalról, amelyet feldolgoztak, egy-egy epizódban fel is bukkan. Azonban a szimpátiám akkor lett teljes, amikor videókat néztem róla, illetve az életéről. Nagyon érdekes dolgokat tudtam meg, pl. hogy kiskorában látott egy nőt, aki "looked like trash", és ő is trashnek akart kinézni. A gyerekkorából és édesanyjáról arra emlékszik leginkább, hogy anya mindig terhes volt... Lényegében ő nevelte a kisebb testvéreit, párat be is fogadott, miután beindult a karrierje. Ráadásul a férjével 1966 óta együtt vannak! Nem semmi.
Visszatérve a sorozatra. Minden egyes epizódban más-más szereplővel ismerkedünk meg, más a kor, amelyben játszódik, és bár mindegyik a romantikus stílusjegyeket viseli, a fő téma általában a család, a barátság, a bátorság, a nők önállósága. Ezért is lepett meg - bár sejthető volt a még mindig (74 évesen!) aktív üzletasszonyról -, hogy mennyire feminista és nyitott gondolkodású egy-egy történet.
Kiemelném két kedvenc epizódomat. Az egyik a Cracker Jack, a másik a Jolene. Nem egy epizód végén pityeregtem, volt ahol konkrétan sírtam. Igaz, ezek direkt így is vannak felépítve, de tényleg összetett, kellemesen tanulságos sztori mind. Remélem, lesz második évad!

You

Evezzünk egy kicsit creepier vizekre. A sorozat vagy betalál vagy nem. Legalábbis ezt tapasztaltam, miután mindenkinek a környezetemben ajánlgattam. Hiszen ez nem az a romantikus, amit megszokhattunk, mivel a pasi egy stalker, vagyis szerelme a fejében alakul ki, aztán meglesi a lányt, manipulálja a hozzá vezető lépéseket, majd úgy viselkedik, hogy abba a lány biztosan beleszeressen. A fekete humora lehet megosztó, illetve maga az alapötlet is. Számomra azonban egy rendkívül hangulatos thriller volt, imádtam az első évad helyszínét, a könyvesboltot, majd az utolsó részek lélekölő jellemzőjét.
A második évadban már új helyszínen járunk, de főszereplőnk nem hazudtolja meg magát. Hamarosan érkezik a harmadik évad is!

Locke&Key

Idehaza is népszerű a képregény sorozat, amely alapján készült a horror, fiatalabb szereplőkkel bíró filmsorozat. Azért nem írom direkt, hogy ifjúsági, mert szerintem azért annál drámaibb és ijesztőbb, és sok helyen írták, hogy ne ifjúságiként utalgassanak rá.
A történet egy megözvegyült anyáról és három gyerekéről szól, akik visszaköltöznek a családi örökség részeként szolgáló nagyon furcsa, impozáns házba, ahol különböző kulcsokra bukkannak. Ezek a kulcsok különleges képességekkel bírnak...
Az egész történet hangulata nagyon megfogott, tetszett, hogy a felnőtteket is bevonták, a gyerekek egész okos döntéseket hoztak, és hogy van súlya a tetteiknek. A képregényeket is mindenképpen el fogom olvasni.

The Witcher

Bár nem tartom annyira jónak, mint amennyire hájpolták, de azért jó időtöltés volt. Hiányzott már egy szörnyvadászós fantasy sorozat, ami egy középkori helyen játszódik a maga királyaival, hercegnőivel, ahol lovagolnak sokat, isszák a sört a helyi kocsmában, stb.
A narrációs csavar szerintem mondjuk teljesen felesleges volt, Kökörcsin dalát se fogom életem végéig dúdolni, de öröm volt látni Henry Cavillt remekelni a szerepben. Érdemes megnézni pár színfalak mögötti videót is a kardozós jelenetekről.
A könyvet épp tegnap rendeltem meg, kíváncsi vagyok rá.

Dark

A kedvenc és szerintem legjobb netflixes sorozat. Meg amúgy az elmúlt idők legjobb időutazós/thriller/dráma/családi sorozata. Igen, német. Igen, ajánlom az eredeti nyelvet. Valóban, nem a legszebb, de nehogymá' angol szinkronnal nézzétek. Véletlenül úgy kezdtem a második évadot és úgy éreztem, magam is rossz helyre kerültem.
A történet kezdetén egy újabb fiú tűnik el rejtélyes módon, és ez indítja el a... Hm, nézzétek meg! Eleinte talán furcsa lesz, sok a szereplő, de a casting remek, így azért megjegyezhetőek az események sorozata.
Idén jön a harmadik (úgy tudom, befejező) évad, nagyon remélem, hogy nem rontják el.

Gillian Flynn: Éles tárgyak

Könyvadatok:
Zsáner: Krimi, thriller
Megjelent: 2016 (Eredetileg: 2006)
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 286
Molyos értékelés: 85%

Fülszöveg:
A fiatal chicagói újságíróra, Camille Preakerre nyugtalanító megpróbáltatás vár néhány hónapos pszichiátriai kezelését követően: főszerkesztője visszaküldi fojtogató szülővárosába, hogy az ott történt gyerekgyilkosságokról tudósítson.
Camille évek óta alig beszélt neurotikus, hipochonder anyjával, tizenhárom éves, gyönyörű féltestvérét, a poros kisváros lakóit valamiképp a markában tartó Ammát pedig utoljára óvodásként látta. A viktoriánus stílusú, kísérteties családi házban Camille-t megrohanják boldogtalan gyerekkorának emlékei, és akaratlanul is azonosulni kezd a meggyilkolt kislányokkal. Miközben egyre mélyebbre rántják sötét múltjának démonai, és felszakadnak soha be nem gyógyult sebei, versenyfutásba kezd az idővel, hogy kiderítse, ki lehet a tettes. Ha Camille túl akarja élni életveszélyes visszatérését, nem tehet mást, mint hogy egyszer és mindenkorra összerakja múltja kirakós játékának darabjait.

Az írónővel való első találkozásom (Holtodiglan) a könyvből készült filmnek volt köszönhető, és az Éles tárgyak kölcsönkérése mögött is a sorozat megfoghatatlan és nyomasztó hangulata lappangott. Bár már a Holtodiglan esetében is elkönyveltem magamban, hogy Gillian Flynn izgalmas thrillert ír, ponyvánál nem több. Az Éles tárgyak esetében ez az érzés csak erősödött. Már a filmsorozatnál is éreztem, hogy nagyon szép a fotózás, rendezés, a színészek erősek, de a történet túl beteg. És ez nem az a fajta "betegség" volt, amit undorodva nézek és bekúszik a bőröm alá, hanem az a nevetséges fajta.

Elhiszem, hogy Wind Gap ennyire mocskos, hogy vannak ilyen tinik, ilyen gyilkosságok és ilyen anyák, de ez így egyszerre csak sok szemforgatásra adott okot. És ne vonjon senki kétségbe, amikor azt mondom, olyan izgalmas volt a regény, hogy két nap alatt kiolvastam, mert valóban izgalmas. De ehhez sokat adott egyrészt a pattogó narráció, a dinamikus vezetés és a tény, hogy sose pihentünk meg, ami kifejezetten hiányzott. Nem vagyok pszichológus, laikusként pedig örültem volna némi magyarázatnak, hogy ez akkor most miért és hogyan lehetséges, meg most komolyan?! Másrészt jót tett, hogy a sorozatot láttam előbb, így több mindent el tudtam képzelni, szerintem a kettő ilyen módon kifejezetten kiegészíti egymást.

Jó volt olvasni, és hiába tudtam, mi lesz a vége, a hatalmas nagy csattanó, mégis izgultam rajta. Azonban amellett nem tudok elmenni, hogy ilyen nincs, hagyjuk már. Pedig tényleg lehet, miért ne lehetne, de ahogy Flynn megírta, az nekem túl sok volt, és nem tudtam komolyan venni, jó pár lépés távolságot tudtam emiatt tartani a szereplők, a történések és köztem. Mert sokszor gondoltam olyanokra, hogy ilyen emberek nincsenek. Nincs ilyen férj és ilyen anya, ilyen gyerekkel, meg halott húggal, meg nem normális tinilánnyal, hagyjuk már. Pedig miért ne lehetne? De vagy ez a stílus, vagy ez a narráció, nem tudom, nekem most nagyon nem feküdt annak tekintetében, hogy elhiggyem mindezt az írónőnek.

Ponyvának jó volt, a sorozatot is érdemes megnézni, de szerintem egy kellemes borzongatásnál nem több a regény.