Lucy Strange: A világítótorony legendája

Lucy Strange nevét folyton feldobta a moly.hu - valaki olvasta a könyvét, idézett belőle, értékelte. Ez a regénye keltette fel a legjobban az érdeklődésemet a világítótornyok iránt érzett szenvedélyem miatt. Ráadásul szeretem a háborús történeteket is. Azonban az ifjúsági címke sokáig halogatásra adott okot, hiszen évek óta elvétve olvasok csak ilyet. A világítótorony legendájának főszereplője viszont nem egy tizenhat éves tini, aki szerelembe esik a német vámpírral, így egy kicsit megnyugodtam. Hirtelen felindulásból vettem meg valamikor a tavalyi év vége felé, és nagyon örülök, hogy így tettem.

A történet a II. világháború elején kezdődik, 1939-ben, és megismerhetjük az angol kisváros világítótornyának lakóit, őrzőit. Pet tizenkét éves forma kislány, akinek az apukája felügyeli a világítótornyot, jegyzi le a fontosabb adatokat, és ezt tanítja is Petnek. A kislánynak van egy nővére is, illetve fontos szerepét játszik Mutti is, az anyukájuk.

Eléggé meglepődtem, ahogyan haladtam előre, hogy mennyire komoly történettel állunk szemben, és mennyire átadja az írónő a háború okozta bizonytalanságot és bizalmatlanságot. Egyrészt sosem tudni, meddig tart még, mi fog történni, mi a következő lépés, ki állhat az ellenfél oldalán, ki lehet kém, másrészről pont ez a félelem szüli azt, hogy az emberek elkezdenek ujjal mutogatni egymásra.

A könyvet tíz éves kortól ajánlja a kiadó, moly.hu-n ez a szám már tizenhárom. Szerintem is érdemesebb akkor elolvasni, amikor a gyerekek már tanultak a világháborúról, hogy tisztában legyenek mindezzel és hogy talán lelkileg se viselje meg őket annyira. Az viszont biztos, hogy felnőtteknek mindenképp ajánlom, mert nagyon jó olvasmány, szóval ez senki kedvét ne vegye el, hogy ifjúsági besorolást kapott.

Nagyon tetszett, hogy a háborúval járó szörnyű dolgokat az írónő egy legendával próbálta mesésebbé tenni. Ez a legenda párhuzamos a történésekkel, amelyre Pet is rájön, és így talán könnyebb feldolgoznia az eseményeket.

A regényben megjelenik Dunkirk és a Dinamó-hadművelet. Olykor a Vágy és vezeklés egy jóval szelídebb verziójára hajazott számomra a kötet, máskor viszont a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság jelent meg lelki szemeim előtt. Ez a könyv hangulatában valahol a kettő között volt számomra.

Érdemes megemlíteni az egész történetet átjáró mélabús, mégis reménykeltő hangulatot, és a helyszínt, amely nem csak a sziklás rész, amely a tenger fölé magasodik, hanem az angol vidék. Bár legtöbbször esik vagy fullasztó meleg van, nagyon élveztem ott lenni Pettel és a családjával.

Miután letettem a kötetet, az jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy a magyar szemszögből nem sok háborús könyvet ismerek, főleg olyat nem, amely gyerekeknek szól. Pedig ez segíthetne, hogy bizonyos mértékig megértsék, mi zajlott akkor le, el tudnák képzelni, empatikusabbak lennének és nem csak egy tankönyvből kiragadott adathalmaz lenne számukra. Sajnos már többet tudok a franciák és angolok szemszögéről, mint a sajátunkról, így gyorsan utána is néztem, milyen könyvek vannak ebben a témában idehaza. Akadnak azért, úgyhogy mindenképpen nagyobb figyelmet fogok ezekre szentelni.

Richelle Mead Vámpírakadémia sorozata

Nagyjából tíz évvel el vagyok maradva, hiszen idehaza 2011-ben adták ki az utolsó - Végső áldozat - részt. Pedig még én is belekezdtem a sorozatba valamikor 2008-09 környékén, amikor mindenki Alkonyat lázban égett. Magam is kerestem a további vámpíros köteteket, és az Agave kiadásában megjelent kék borítós könyv nagyon megtetszett. Emlékszem még arra, mikor és hogyan vettem át (éppen egy ECDL vizsga előtt voltam), hogy milyen érzés kerített hatalmába. Ez ráadásul megcsapott a tavaszi újraolvasás során is. Nehezen tudom megfogalmazni, de olyan volt egy pár pillanatra, mintha ismét 17-18 éves lennék, épp csak kezdek könyvmollyá válni és totális újdonságként hatnak a vámpírok: morák, strigák, dampyrok - aztaaa! Ráadásul Rose egy tökös karakter, egy bentlakásos akadémián járunk, kötelékek, mágia, harcok, pletykák, stb. 

A Vámpírakadémia egy kiemelkedő ifjúsági fantasy sorozat - sokkal többet ad, mint az ember elsőre gondolná. Én már más - nosztalgikus, szeretetteljes - szemmel tekintek pl. a borítókra, de újraolvasás alkalmával valaki megemlítette, hogy hát, izé, ez elég retro, meg hogy néz már ki? Talán a régmúltban mintha lett is volna itt-ott felháborodás a hatodik rész (?) borítója miatt - úgyhogy tudom, hogy ezek valóban nem a legjobb borítók. Nem így néznek ki a szereplők, nem is érzem úgy, hogy kapcsolódna a sztorihoz bármelyik csajszi, de ahogy elnéztem, a külföldi borítók is ilyenek. A lényeg, hogy a borítók egy remek történetet rejtenek.

Az újraolvasásom csak az ötödik részig tartott, mivel a hatodikat sose olvastam. Pedig az elsőt imádtam, a második is tetszett, a harmadik is, a negyediket valamiért unalmasabbnak tartottam, azonban pl. az ötödikre már nem is emlékeztem. Persze azért a történet előrehaladtával jöttek vissza az emlékek folyamatosan, de mégis az újdonság erejével hatottak jelenetek. A hatodik réznél nem azért álltam meg egyébként, mert nem tetszett, hanem mert kb. 50 oldal után azt se tudtam, hol vagyunk, kivel vagyunk - évek teltek el a két rész között, így inkább félreraktam.

Érdemes volt megfigyelnem magamon, hogy felnőtt fejjel mennyire átértékeltem az egyes részeket. Az első három rész még iskolásabb, tinis - A halál csókja végén fordul át valami másba. A negyedik kötet - amely már kilép az akadémia óvó falai közül - szerintem a legjobb. Pedig valamiért úgy rémlett, ez egy átvezető kötet, aminek az eleje unalmas. Dehogy lenne az! Richelle Mead szerintem sehol sem unalmas. Gördülékenyen ír, alig lehet abbahagyni az olvasást! A Véreskü pedig olyan komoly dolgokkal foglalkozik, ami most sokkal jobban lecsapódott.

Az ötödik és hatodik részt egyben kezelem, mert egymás után olvastam, annyira izgalmas volt. Míg az első négy részre inkább a lassú kezdés a jellemző, addig ezek egyből beindulnak. De tényleg. A 70. oldalnál döbbentem rá, hogy már mennyi minden is történt. Az egész cselekmény mozgalmas, izgalmas.

A Vámpírakadémia azért is lehetett ilyen sikeres (molyon az első rész rendelkezik a legalacsonyabb százalékkal, ami így is 89), mert az akkoriban menő Alkonyattól totál eltér az egész. Ez nem egy szerelmi románc története - itt megjelenik a politika, a bűnüldözés, a mentális problémák, a slut-shaming, az önfeláldozás, a munka alázata, stb. Én úgy éreztem akkor is és most is, hogy mindent megkaptam, amit egy ifjúsági, belevaló vámpíros történettől megkaphattam. Saját, jól felépített világ, szerethető, hús-vér karakterek, értelmes beszélgetések, jól felépített, egybefüggő cselekmény és óriási függővégek.

Próbálkoztak egy filmmel is 2014-ben, de az valahogy nagyon más irányba vitte az egész hangulatát, ami szerintem kifejezetten nem tett jót a sorozatnak. Ez talán abból is látszik, hogy egyrészt nem készült több film, és az Agave se adja ki újra a könyveket. Ebből régebben voltak viták, de ha jól tudom, azért állt le a kiadó a spin-off sorozat megjelentetésével is, mert nagyon sok volt a kalózkodók száma. Azóta pedig nem érzékelik, hogy lenne kereslet akár a spin-off folytatására, akár a sorozat újra kiadására. Rákérdeztem, hogyan érzékelnék. A válasz az volt, hogy akkor, ha a kereskedők jeleznék nekik, hogy kifejezetten keresik az írónő könyveit. Ergo, ha egy Libriben/Alexandrában/Bookline-ban/Lírában jártok, kérdezzetek rá, kapható-e a sorozat. Ha sokan sokszor rákérdeznek, az eljuthat a kiadóhoz és ki tudja...

Mindenesetre én akkora Vámpírakadémia lázban égek, mióta befejeztem az utolsó oldalakat, hogy egyből felvettem kívánságlistámra az írónő spin-off sorozatát, a a Bloodlinest, amelyben egy, a negyedik részben megismert karakter történetét viszi tovább.

Tudom, hogy már alig-alig kaphatóak a részek, de nagyon ajánlom mindenkinek ennek a sorozatnak a megismerését, mert szenzációs!

Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny

Erre a cuki ifjúsági horrorra idén csaptam le, de szerintem a borítója már régebben is feltűnt. Általánosságban nagyon elvétve olvasok a Könyvmolyképzőtől, ráadásul a különböző színű pöttyök is összezavarnak. Párat tudok - arany, vörös -, sejtem, mire számíthatok, azonban a Bíbor pöttyössel úgy voltam, hogy az inkább gyerekeknek szól. Ez valóban így van, a könyv hátulján fel is tüntetik, hogy 12 éves kortól ajánlják. Általában az ilyen eltántorít, tekintve hogy közelebb vagyok a 30-hoz és kisgyerek sincs, aki miatt "előolvasnám" vagy akivel együtt olvasnám. Azonban ez a kis könyv ezzel az ínycsiklandóan borzongató borítójával teljesen levett a lábamról. Igazából azt se tudtam, miről szól, egyből kellett. Valamiért azt hittem, Szerafina egy szellemkislány, ezt is terveztem az e havi "szellemes" tematikánk miatt - azonban valamit nagyon elnéztem, mert bár van egy hatalmas udvarház és egy köpenyes férfi, aki gyerekeket tüntet el, szellem egy se.

Tetszett a történetben, hogy 1899-ben játszódik Észak-Karolina hegyvidékes részén. Mint az író köszönetnyilvánításából kiderült, a Biltmore-birtok (az események helyszíne) valóban létezik és hatalmas. Nem csoda, hogy megihlette Beattyt. Szerafina egy kicsit furcsa 12 éves kislány, aki az apukájával él az alagsorban és esténként patkányokra vadászik, mivel ő a Fő Patkányfogó. Sosem láthatják meg, nem mehet ki a szomszédos erdőbe - nincsenek barátai, se mamája. Szerafina egy nagyon talpraesett, ám elég magányos kislány, az író pedig szerintem egész jó példát mutat vele. Fejlődéstörténetként is tekinthető ez a kis regény.

Egyik éjjel Szerafina meghall egy furcsa hangot - mint kiderül, egy férfi üldöz egy kislányt. Főszereplőnk ennek lesz tanúja és ez indítja el a cselekményt.

Kép forrása

Direkt októberre, Halloween környékére terveztem be ezt a kis meseregényt, mivel horrorosnak tűnt. Valóban az, hiszen ott a hatalmas udvarház, a félelmetes erdő és annak a teremtényei, na meg maga a Fekete Köpenyes Férfi, aki eltünteti a gyerekeket. Ráadásul akad a regényben pár erőszakos jelenet is. Például már az első fejezetben Szerafina patkányokat hajigál. Ezek kicsit megleptek, gyerekkönyv esetében kicsit soknak éreztem. El is tudom képzelni, hogy egyeseket ez tántorít el az olvasástól, vagy akár a történet közepe tájékán megjelenő puma. Ott is pislogtam egy párat.

Meghökkentő a regény vége is, szerintem ez is sokaknál vízválasztó lehet. Bevallom, nem teljesen azt kaptam, amire vártam, hiszen bár volt némi nyomozás és kaland, mégsem mozdultunk ki nagyon, de nem is jártuk be annyira a kastélyt, a gonosszal való csata is gyengécske volt. Mindezek ellenére biztosan elolvasom a folytatásokat is, mert nagyon aranyos, borzongató és kedves üzenete van.

Philip Pullman: Northern Lights

Márciusban néztem végig a His Dark Materials (idehaza: Az Úr sötét anyagai) című BBC sorozatot. Eleinte fogalmam se volt, miről szól, furcsa volt a plakát, a magyar cím, de Ruth Wilson miatt belekezdtem (őt nagyon szeretem a The Affair című sorozatból). Hamar le is daráltam, nagyon bejött, hogy részenként más helyszínen vagyunk, annyi kalandot foglal magába a történet. Áprilisban nagy izgalmakkal rendeltem meg a trilógiát, ráadásul díszdobozban, azonban az első részbe csak most, hónapokkal később kezdtem bele. Elég sokáig is tartott kiolvasnom, ami egyrészt betudható annak, hogy a sorozat ismeretében sokszor unalmas volt a könyv, másrészt pedig az angol szöveg nehézsége miatt. Fantasyt még nem olvastam angolul, és a zsánerszavak olykor megakasztottak.

Könyvadatok:
Sorozat: His Dark Materials I.
Megjelent részek: 3
Zsáner: fantasy, ifjúsági, kalandregény, steampunk
Kiadó: Scholastic
Oldalszám: 436
Goodreads értékelés: 3,98/5

Fülszöveg:
There are worlds beyond our own – the Compass will show the way…

The first novel in Philip Pullman's epic His Dark Materials trilogy is now the stunning motion picture The Golden Compass made by New Line Cinema and Scholastic Media.

When Lyra is given the strange and secret alethiometer, she begins an extraordinary journey that will take her to the frozen land of the Arctic, where witch-clans reign and ice-bears fight. The destiny that awaits her will have immeasurable consequences far beyond her own world…

Tehát, mint említettem, a sorozatért oda meg vissza voltam. Eleinte a kisállatok vettek le a lábamról, a miénkhez hasonló, mégis más, steampunk jellegű világ, aztán a sok-sok kaland - hisz rengeteg helyszínen járunk -, aztán a vége ríkatott meg, a csattanókról ne is beszéljünk. Nem csoda, hogy átkapcsoltam fangirl üzemmódba (nem is tudom, mikor volt ilyen legutoljára), és áprilisban egyből megrendeltem a könyvet. Ráadásul a teljes trilógiát egyszerre, díszdobozos kiadásban, hadd szóljon!

Nagyon vártam az elolvasását, de közben tartottam is tőle. Sajnos, a gyanúm be is igazolódott, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna.

Egyrészt nehezebben rágtam át magam a történet az angol nyelv miatt. Eddig angolul csak romantikus könyveket olvastam, így a zsánerszavak sokasága, a kicsit összetettebb nyelvtan olykor kifogott rajtam, de azért tudtam tartani a lépést. Néhány jelenetet nehéz volt elképzelnem, ezért is kellett a szótár.

Talán ez járulhatott hozzá ahhoz, hogy a regény egyharmadát eléggé untam. Örökre megmarad bennem, amikor főiskolás koromban angolul is nekikezdtem a Dear Johnnak, és akkor is untam a könyvet, pedig magyarul imádom. Akkor mondta egy lány, hogy ez a szókincs miatt lehet - nem elég nagy a szókincsem. Igaza volt, és most is hasonló lehetett a helyzet. Azonban annak is köze lehetett ehhez, hogy a sorozatot már ismertem, sőt friss élmény volt. Így a csattanók nem csattantak, az új helyszíneken nem hüledeztem, inkább hiányoltam dolgokat.

Úgy érzem, a karakterek rovására ment a kaland, pedig összetettek, de mégsem lettek eléggé kifejtve. Persze ez egy ifjúsági, gyerekeknek szóló könyv (bár azért ezzel vitatkoznék), de miért ne lehetne ez elvárható? Lyra olykor nem hatott hús-vér kislánynak, csak egy bábunak, aki azt teszi, amit mondanak neki, nagyon bátor és ezzel új veszélyekbe sodorja magát. Meglepődtem, hogy egyes jeleneteknél mennyire nem domináns narrációs eszköz az érzelmek leírása, és emiatt hiányérzetem támadt.

Mindezt leszámítva maga a történet tetszik, érdekes ez a világ és kíváncsi vagyok, mi lesz még. A második részt (ami vagy 100 oldallal rövidebb) is hamarosan elolvasom.

Öt könyvről röviden #2

Stanisław Lem: Solaris
Filozofikus sci-fi, ami összeköti a gyászt, a feldolgozást, sőt a horror műfaji elemeit a hard sci-fivel, egy teljesen más intelligenciával való kommunikálással. Sok mindent lehetne írni ezekről, de a nálam hozzáértőbbek már megtették. Lem többi könyvét is el fogom olvasni, még ha a fogalmazás elég egyszerű is.

Edgar Allan Poe: A fekete macska
Most már tudom, mi fán terem Poe, de ennyi bőven elég volt. Novellái olyanok, mint Lovecrafté, vagy azok olyanok, mint Poe-é, a lényeg, hogy hasonlóak, de míg Lovecraftéban volt némi baljóslatúság, addig Poe novellái unalmasabbak voltak, a kötet címét adó novellát leszámítva egyik sem rémlik.

Richelle Mead: Dermesztő ölelés
A Vámpírakadémia második része sokkal jobban tetszett most, vagy szimplán elfelejtettem, mennyire jó volt. Izgalmas, tele új információkkal, megismerjük Adriant, Rose anyukáját, és az érzelmi tetőpontnál még néhány könnycseppet is el lehet morzsolni. Hihetetlen, hogy egy különböző vámpírfajokat felsorakoztató regény mennyire emberi. A harmadik részt azóta is halogatom, mert tudom, mi történik benne...

Lauren Beukes: Zoo City
Azt hittem, kedvenc regény lesz, mert annyira laza, friss és egyedi, de a háromnegyedénél valami elcsúszott. Szerintem nem használta ki elég jól ezt az állatos dolgot az írónő, a vége pedig nagyon szürreálisra sikeredett, a krimi szál kesze-kusza volt számomra. Azért örülök, hogy elolvastam.

Gillian Flynn: Sötét helyek
Ennek nem örülök, hogy elolvastam, rémes volt! Pedig egész jól indult a kapcsolatunk a Holtodiglannal, de aztán már az Éles tárgyakon is inkább a szememet forgattam. Ez meg olyan feleslegesen mocskos és undorító jelenetekkel dukál, hogy azt rossz volt olvasni. Soha többet Gillian Flynnt.

Richelle Mead: Vámpírakadémia - újraolvasás

Már régóta terveztem újraolvasni a sorozatot, mivel tíz éve, hogy elkezdtem, és a hatodik (befejező) kötetet azóta se fejeztem be. Nem is értem, miért álltam le vele, pedig tetszett, a harmadik rész különösen izgalmas volt, de az ötödik résznél mintha csillapodott volna a lelkesedésem. Az se tett jót, hogy olykor évek teltek el két rész között (a második részt csak két évvel az első után olvastam), így olykor a cselekményt is homály fedte. Arra viszont emlékeztem, mennyire ötletesnek és egyedinek tartottam, hogy minden ismerősöm odavolt Dmitrijért.
A Havi egy újraolvasás kihívás kapóra is jött, na meg az, hogy a sorozat összes része a polcomon csücsül. Nézzük, hogy tetszett tíz év után, egyáltalán nem tiniként.

Könyvadatok:
Sorozat: Vámpírakadémia 1.
Megjelent részek: 6
Zsáner: Fantasy, ifjúsági
Kiadó: Agave
Oldalszám: 236 oldal
Molyos értékelés: 89%

Fülszöveg:
Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője; Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. A kapukon belül sem veszélytelen azonban az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.

Már nem is kapni ezt a könyvet. Durva.

Arra pontosan nem emlékszem, miért tűnt fel ez a könyv vagy ki ajánlotta, de arra igen, mennyire izgatott voltam, amikor gimis koromban átvehettem. Pont egy vizsga előtt voltam, és úgy gondoltam, ez lesz a jutalmam - kár, hogy a vizsga nem sikerült (annak persze igen, akinek súgtam). Nagyon jó volt már csak az emlékek miatt is újra kézbe venni és jól megszagolgatni a könyvet, mert eszembe jutottak a gimi utolsó évei, a pletykák, ármányok, klikkek, az ügyeletes szépfiú, akibe bele voltam esve, a tesiórák és a legjobb barátnők - nagyjából, mint a sorozat felvezető kötetében.

Tényleg egy igazi, mondhatnám vérbeli, középiskolai sztorit kapunk, ahol a fentebb felsoroltak dobogós helyen szerepelnek, jól körülírja, milyenek is ezek az évek. Természetesen - fantasy lévén - itt nem sima emberek járnak az akadémiára, hanem különbözőféle vámpírok. Már ez is nagyon tetszett annak idején. Ugye az Alkonyatból elegem volt, és kerestem valami pörgősebb ifjúságit, és ebben mindent megtaláltam, amit akartam - izgalmas harcok, politikai játszmák, barátság, komolyabb problémák bemutatása, a szerelmi szál lassú kibontakozása.

Az első rész elbűvölő esszenciája szerintem az, hogy bár felszínesnek hat az elején, talán még Rose is sok egy kicsit, és érződik, hogy ifjúsági, de ahogy haladunk előre, úgy válik egyre komolyabbá. Már itt, az első részben megjelennek olyan dolgok, mint a szexuális bántalmazás, a slut-shaming vagy a depresszió. Tetszett, hogy Mead ezeket mind átvitte a fantasy vonalba, mégis egyértelműen felismerhetőek a társadalmunkban is fellelhető problémák. Pl. van egy jelenet, amelyben egy buliban vámpírfiúk isznak egy etetőből, aki már teljesen elhagyta magát, és fel akarják vinni a szobájukba... Ez a jelenet és ennek folytatása is jól mutatja Mead összeszedett narrációját, hogy van mondanivalója, és tudja is, hogy juttassa el ezeket a fiatalabb közönség számára.

Forrás

Örülök, hogy újra berántott a történet, alig várom, hogy a második részt is újraolvassam. Bár az elején izgultam egy kicsit, mert gyakran megesik, hogy csak az idő szépítette meg az emlékeket, de jelen esetben csak még jobban tetszett.

Érdekesség:

• A sorozatnak van egy spin-offja ez a Bloddlines címet viseli. Idehaza ennek csak az első része jelent meg, egyébként ez is hatrészes.
• A könyvből 2014-ben film is készült, de sem a kritika, sem a rajongók nem voltak jó véleménnyel róla.
• Az írónő bár lezárta a Vámpírakadémia és a Bloodlines sorozatot, és más projekteken dolgozik, egyszer szívesen visszatérne a sorozat világába.

Netflixes sorozatajánló I.

Kellett egy kis noszogatás és idő, hogy beadjam a derekam, és előfizessek a Netflixre. Azonban nem bántam meg, már közel egy éve használom, és imádom! Kényelmes, rengeteg rajta a jó sorozat és film. Azonban szerintem azoknak tetszik a legjobban, akiknek nem okoz problémát, ha feliratosan kell nézniük valamit, vagy ha a felirat maga is angol, ugyanis szinkronos alig akad, magyar felirat sincs mindenhez. De hagyjuk is ezeket a negatívumokat, hiszen amíg a Jóbarátokat darálom (egy év alatt már harmadjára kezdem újra), addig nincs gond.

Íme öt sorozat, amit imádtam:

Chilling Adventures of Sabrina
A történet az eredeti képregényt veszi alapul, bár őszintén szólva azt nem ismerem, így nem tudom, maga a történet vagy annak atmoszférája mennyire hasonlít rá. Mindenesetre sokáig ódzkodtam ettől a sorozattól, mivel a 90-es években játszott vidám, nagyon-lányos Sabrinát sose néztem, és mivel összefüggésbe hozták a Riverdale-lel, amit a harmadik évaddal kaszáltam.
Viszont ez a sorozat, főleg az eleje teljesen elvarázsolt. Igazi boszorkányos (sátánista, fekete macskás) hangulata, a ház, a két néni (Zelda és Hilda) levett a lábamról és bár a második-harmadik évaddal elment egy fura, szappanoperás tinidrámába a sorozat, azért még mindig szeretem, és szerintem ősszel, Halloween napján tökéletes kikapcsolódás lehet.

Mindhunter
A sorozat a 70-es években játszódik és annak az igaz történetét (legalábbis az alapján) meséli el, hogy miképp alakult ki az FBI-nál a profilozás. Hogyan jutottak el oda, hogy feltették a kérdést: miért? Miért követ el valaki ilyen gyilkosságot? Nem dokumentumsorozatról van szó, folyamatosan ismerjük meg a különböző eseteket és a karaktereket, akik az ügyekkel foglalkoznak. Igaz, olykor lehoz az életről, amikor rájössz, hogy kedvelhetsz egy pszichopatát, azonban mindenképpen érdemes megnézni.

Dead to Me
Ezt a sorozatot nehéz zsánerbe tenni. Kriminek nincs benne elég nyomozás, thrillernek nem elég ijesztő, vígjátéknak túl drámai, drámának olykor túl fura. Adott egy feleség és anya (Christina Applegate), akinek férje cserbenhagyásos gázolásban meghal. Elmegy egy gyászcsoportba, hátha segítségére lehet, amikor összetalálkozik egy nővel, aki kedves, de egy kicsit fura. Ennél többet nem is szeretnék róla mondani. Nem azt kapja szerintem az ember, amire eleinte számítana, de pont a keveredő stílusjegyek miatt egy baromi izgalmas és olykor megható sorozatot nézhetünk.

Stranger Things
Gondolom, nem is kell bemutatnom, hiszen (talán?) ez a Netflix legismertebb sorozata, és valóban marha jó! Az első évad szerintem még ijesztő is, sajnálom, hogy a második és harmadik szezon inkább a humort helyezte előtérbe. Nagyon érdekes volt a legutóbbi évad is, de úgy érzem, nem nagyon haladtunk a történet szempontjából. Mindenesetre kikapcsolódásra tökéletes, Steve pedig überkirály!

Russian Doll
Emlékeztek az Időről időre című filmre? Vagy akár a mostani Boldog halálnapodra? Úgy látszik, reneszánszát éli ez a téma, hiszen itt is arról van szó, hogy a főszereplő újraéli a születésnapját minden egyes alkalommal, amikor meghal. És valamiért, mindig meghal. Azonban itt nem is annyira a személyiségfejlődésről van szó, sokkal inkább valami misztikus dologról, ami összeköti a szálakat.

Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Könyvadatok:
Zsáner: Ifjúsági, fantasy
Megjelent: 2014 (Eredetileg: 2011)
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 446
Molyos értékelés: 89%

Fülszöveg:
A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.

Mielőtt a könyvről írnék, visszakanyarodnék 9 évvel korábbra, amikor is megismerkedtem az írónő talán leghíresebb regényével, a Shiverrel. Ugye ez az Alkonyat velejárója volt, ha gonoszak szeretnénk lenni, hiszen ifjúsági fantasy, ahol a fiú másik lény, a lány meg lány. Magam is azt hittem, valami gagyi sztorit kapok, és 2011 környékén már kezdett elmúlni az Alkonyat rám mért ütésének nyoma, így kritikusabban álltam a könyvekhez. Az év elején olvastam, és elsőre talán nem is érdekelt annyira, de ősszel ismét nekifutottam, mert valami vonzott hozzá. Jól is tettem, hiszen másodjára teljesen beleszerettem. A szavakba, a szereplőkbe, a hangulatába, a fordításba. Később elolvastam a folytatásokat is, amik szerintem nem olyan jók, de azok is hangulatosak. Még angol nyelven is elolvastam 3 évre rá az első részt, és meg kellett állapítanom, hogy a fordítás ez alkalommal igenis jobban sikerült. És bár az ifjúsági regényektől kezdtem elbúcsúzni, azért Maggie-t még szemmel tartottam, figyeltem az újabb megjelenéseit. A Hollófiúk-sorozata volt a következő, amelybe hitemet vetettem, mivel az előtte megjelent Tündérdallamos könyve szerintem valami borzalom volt. Azonban a Hollófiúkat - bár olykor mágikus, szellemes, kalandos és hangulatos volt - inkább csalódásként könyvelem el, pedig az első két részt újraolvastam, de minél jobban beleástam magam, annál kuszább lett a történet.

És itt kanyarodunk vissza a jelenhez. A Skorpió Vágta egy olyan könyv volt, ami valamiért nagyon kívül esett Maggie könyveitől. Talán azért, mert egykötetes, vagy a borítója miatt, nem tudom. Még akkor vettem meg, amikor valami akció volt, és legalább 1-2 évet biztosan ült a polcomon. Most már nem értem, miért tartottam tőle.

Kezdjük talán a fordítóval, ugyanis engem a Shiver után nagyon megtört a fordítóváltás (sokáig erre fogtam, hogy nem tetszett a Hollófiúk). Gazdag Tímea szerintem valami gyönyörű munkát végzett a szöveggel, és mivel a skorpiót már egy új, harmadik ember fordította, szerintem akaratlanul is ott volt bennem a dac. Azonban Vallató Péter remek munkát végzett! Ha lesz több magyar Stiefvater könyv, remélem, ő fordítja majd azokat.

Amikor először olvastam a fülszöveget, elkönyveltem magamban, hogy már megint egy tipikus könyvmolyképzős halandzsa, amit be kéne tiltani. Alig mond valamit, amit mond, az is sablonra hajt és művi a stílusa (a hírleveleikről meg egyéb reklámszövegeikről ne is beszéljünk, de lehet, hogy csak nekem megy fel a vérnyomásom tőlük), így nem csoda, hogy amikor kinyitottam a könyvet, teljesen meglepődtem, miről is fogok olvasni.

A történet ugyanis egy szigeten, Thisbyn játszódik egy kitalált szigeten, ahol maguk az emberek is a világtól távol élnek. Vannak boltok, pékség, hentesüzlet, de jellemzőbb az egymástól távol ülő házak, istállók. A tengeren túli embereket szárazföldieknek hívják, a férfiak még keménykalapot viselnek és a rádiónál modernebb eszköz nem igen jelenik meg. Október van, fúj a szél, háborog a tenger. Itt él két főszereplőnk, Sean és Puck alias Kate. Sean amolyan lovászfiúként dolgozik Malvernnél, egy gazdag ipsénél, mióta a szülei meghaltak, és az öreg befogadta a fiút 10 éves korában. Puck szülei is meghaltak, ő az öccsével, a bátyjával és Galambbal, a póni lovukkal tengődik, eszik a babot, mert más alig van, maximum almás rétes. Hamar kiderül, hogy Sean a helyi legenda a maga csendes, megalázkodó és szófukar módján, hiszen sorra nyeri a vágtákat, Puck viszont az anyagi helyzete miatt kénytelen beállni, mint egyedüli és első nő.

Ami még szintén nem mond el a fülszöveg, még csak említést sem tesz róla, hogy itt bizony a lovak nem sima lovak. És itt jön be a fantasy szál. Vannak persze lovak, rendes, aranyos, szárazföldön született lovak, azonban október havában a tenger kiköpi magából a capall uiscéket. Ezek a tengeri lovak, amelyek vadak, húsevők, agresszívek, és aki be tudja fogni őket, és valamennyire megszelídíteni vagy az uralma alá vonni, majd nyerni vele a Skorpió Vágtán - az legenda lesz.

Eleinte furcsa volt megszoknom, elhinnem, komolyan vennem ezeket a lényeket, azonban az írónő annyira hétköznapi egyszerűséggel vonja be őket a dolgok menetébe, hogy hamar elfogadtam. Örültem, hogy ez nem egy olyan történet, amiben az történik, amire sablon alapján várnál. Itt nem az a lényeg, hogy megszelídítik a lovakat - a capall uisckék vadak, agresszívek, azért halálos a vágta, mert ha nem a nyakadat tépi le, akkor agyontapos. Nagyon kegyetlen és szomorú történeteket kapunk ezzel kapcsolatban.

A regény tehát ezt a világot mutatja be, a sziklákkal teli, tengeri lovak üvöltésétől hangos szigetet, amelyre a turisták a vágták nézni jönnek. Sean és Puck bevezet minket a sziget rejtelmeibe, megkapják a saját drámájukat, és amolyan koravének, mint Stiefvater karakterei úgy általában.

A történet végére teljesen beleszerettem a szigetbe, Galambba, még a capall uisckékbe is. Őszre tökéletes olvasmány lett volna, kár, hogy nem hallgattam a megérzéseimre.

Ajánlom mindenkinek, mert szerintem Stiefvater  egyik legjobb munkáját tarthatjuk a kezünkben. Megmutatkozik benne, hogyan viszonyul a természethez és az állatokhoz, de főleg a lovakhoz. Látjuk, milyen tisztelettel kell bánni velük, és hogy egy állat-ember kapcsolata mennyire varázslatos. Ha egyszer mégis lenne folytatása, vagy csak egy történet, amely ugyanebben a világban játszódik, mindenképp elolvasnám.

J.K.Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje

Könyvadatok:
Sorozat: Harry Potter 5.
Megjelent részek: 7
Zsáner: Fantasy, ifjúsági
Megjelent: 2003 (eredetileg: 2003)
Kiadó: Animus
Oldalszám: 752
Molyos értékelés: 93%

Fülszöveg:
Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.
Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.

Ez volt a tavalyi év utolsó könyve. Direkt karácsony idejére tartogattam, és a majdnem 800 oldala miatt csaknem átcsúszott az idei évre, de aztán átlendültem az első 200 oldalon és szuper gyorsan kiolvastam. Érdekes élmény volt, hiszen kb. 7 éve olvastam ezt a kötete, és nekem az volt az első olvasás, mivel sajnos az én gyerekkoromhoz nem tartozott a Harry Potter. Meglepetten olvastam vissza a régi értékelésemet, hiszen az eddig is rémlett, hogy ennél a kötetnél csömörlöttem meg, hogy aztán a felénél félbehagyva hónapokra félretegyem, mégis meglepődtem, hogy mennyire idegesített Harry vagy hogy unalmasnak tartottam a történetet. Ezért jó az újraolvasás.

Másodjára nagyon tetszett, izgalmas volt, fordulatos, ijesztő, kalandos és szomorú. Az első 200-300 oldal, amíg Harry a Roxfortba nem ér, talán kicsit nehezebben csúszott, de az is fontos rész volt, hiszen sok mindent megtudtunk a Főnix Rendjéről, illetve a háttérben zajló dolgokról.
Ebben a kötetben jelenik meg Umbridge is, aki kitűnő példája a lassan csúcsra törő diktatórikus rendszert létrehozó émelygően álkedves, rózsaszín imádó szociopatának. Nem csoda, hogy Stephen King azt nyilatkozta, hogy ő az egyik legijesztőbb karakter, akivel valaha találkozott.

Sok újat mondani nem tudok, hiszen a Harry Potterről van szó, de nagyon örülök, hogy másfél évvel ezelőtt elkezdtem az újraolvasását, mert felnőtt fejjel még jobban tetszik ez a világ.

Vivien Holloway: Mesterkulcs

Könyvadatok:
Szerző: Vivien Holloway
Cím: Mesterkulcs
Sorozat: Winie Langton történetek 1.
Megjelent részek: 6 + 1
Zsáner: Kalandregény, steampunk, ifújsági
Megjelent: 2014
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 78
Molyos értékelés: 91%


Fülszöveg:
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…