Sorozat: Harry Potter 5.
Megjelent részek: 7
Zsáner: Fantasy, ifjúsági
Megjelent: 2003 (eredetileg: 2003)
Kiadó: Animus
Oldalszám: 752
Molyos értékelés: 93%
Fülszöveg:
Harry Potter nem hitte volna, hogy egyszer ő fogja megvédeni basáskodó unokatestvérét, Dudley-t. Ám amikor fényes nappal dementorok támadnak kettőjükre, ez történik. De számos más vészjósló esemény is mutatja, hogy a varázsvilág békéjét sötét erők fenyegetik.
Harry nincs egyedül az ellenük vívott küzdelemben: a Főnix Rendje egy titkos főhadiszálláson szervezi a Sötét Nagyúr elleni harcot, ami minden fronton zajlik. Harry például kénytelen különórákat venni Piton professzortól, hogy ki tudja védeni Voldemort erőszakos behatolásait a tudatába.
Ez volt a tavalyi év utolsó könyve. Direkt karácsony idejére tartogattam, és a majdnem 800 oldala miatt csaknem átcsúszott az idei évre, de aztán átlendültem az első 200 oldalon és szuper gyorsan kiolvastam. Érdekes élmény volt, hiszen kb. 7 éve olvastam ezt a kötete, és nekem az volt az első olvasás, mivel sajnos az én gyerekkoromhoz nem tartozott a Harry Potter. Meglepetten olvastam vissza a régi értékelésemet, hiszen az eddig is rémlett, hogy ennél a kötetnél csömörlöttem meg, hogy aztán a felénél félbehagyva hónapokra félretegyem, mégis meglepődtem, hogy mennyire idegesített Harry vagy hogy unalmasnak tartottam a történetet. Ezért jó az újraolvasás.
Másodjára nagyon tetszett, izgalmas volt, fordulatos, ijesztő, kalandos és szomorú. Az első 200-300 oldal, amíg Harry a Roxfortba nem ér, talán kicsit nehezebben csúszott, de az is fontos rész volt, hiszen sok mindent megtudtunk a Főnix Rendjéről, illetve a háttérben zajló dolgokról.
Ebben a kötetben jelenik meg Umbridge is, aki kitűnő példája a lassan csúcsra törő diktatórikus rendszert létrehozó émelygően álkedves, rózsaszín imádó szociopatának. Nem csoda, hogy Stephen King azt nyilatkozta, hogy ő az egyik legijesztőbb karakter, akivel valaha találkozott.
Sok újat mondani nem tudok, hiszen a Harry Potterről van szó, de nagyon örülök, hogy másfél évvel ezelőtt elkezdtem az újraolvasását, mert felnőtt fejjel még jobban tetszik ez a világ.
Szerintem Harry Pottert újraolvasni mindig szuper élmény! Érdekes, nálam is az ötödik rész a legkevésbé kedvelt, holott azért egész sok izgalmas esemény történik benne. Leginkább a Főnix Rendjével kapcsolatos leírások tetszettek mindig is, illetve Luna Lovegood erőteljes szereplése sem elhanyagolható!
VálaszTörlésLuna Lovegood, szegény, el is felejtettem említeni, pedig milyen jó karakter :)
TörlésTényleg mindig tök jó újraolvasni a HP-t! :) Annak idején sok szó esett arról, hogy ez a kötet túlírt, meg hogy Harry mennyire frusztrált benne, stb. Dehát kamasz... meg annyi minden zajlik körülötte. Ha nem lenne az, nem is lehetne hiteles. ;) És valóban közben annyi érdekes dologra derül fény, annyi új dolgot hoz be ebben a kötetben is Rowling. Én is nagyon szeretem a kis féltéglát! :D Tavaly újráztam. :)
VálaszTörlésIgen, ugyanígy voltam én is, hogy Harry szörnyű :D de most nem tűnt annak.
TörlésNekem a gyerekkorom részét képezte a HP (pedig eleinte nagyon ellenkeztem, hogy elolvassam...) Már 3x kiolvastam, és minél idősebben, annál jobban tetszett. A komplexsége nyűgöz le leginkább, mennyire ki van találva minden karakter, még a legjelentéktelenebbek is, meg úgy az egész világuk az utolsó morzsáig. :)
VálaszTörlés