TOP 5 Szerda #5 - Ezért szeretném elolvasni Hilarie Burton könyvét

Szerintem sokan ismeritek Hilarie Burtont, aki anno a One Tree Hill (Tuti gimi) című (az elején) tinisorozatban alakította a művészlelkű Peyton Sawyert. Bevallom, a sorozatból való kiszállás után, ami valamikor 2009-ben történt, nem is nagyon követtem tovább a munkásságát. Meglepetésként ért a hír, hogy a Grace klinikából és az Odaátból ismert Jeffrey Dean Morgan színésztől vár gyermeket. Aztán feltűnt a White Collarben is visszatérő szereplőként, és egészen az instagramra való regisztrációmig fogalmam sem volt, mi lehet vele.

Az elmúlt fél-egy évben nézegettem tudatosabban a posztjait, főleg azután, hogy jött a hír: ír egy memoárt. Azonban ez nem olyasmi, amelyben kulisszatitkokat tudunk meg kedvenc sorozatunkról, hanem arról szól, férjével miképp hagyták ott Hollywoodot és vettek egy farmot, amelyet azóta is üzemeltetnek, rendben tartanak, és hogy egyébként, milyen így az élet.

Mivel már régóta akartam írni Hilarie Burtonről és a könyvéről, a TOP 5 szerda pedig remek lehetőséget nyújt ennek bemutatására, így fogadjátok szeretettel ezt a kis összefoglalást, vagyis: Miért érdekel Hilarie Burton Morgan The Rural Diaries című memoárja.

1. Mert Hilarie a karantén idején nem azt mutatta be, hogyan unatkozik, hanem varróleckéket tartott
Miután márciusban beütött a krach és nem csak nálunk, de az Egyesült Államokban is sok mindent lezártak, érdekes volt követni a színészek/celebek megosztásait instán. Sokan csak arról posztoltak, mennyire unatkoznak, vagy valami vicceset, ki hogy bírja (a nagy villájában), azonban Hilarie Burton posztjai inkább arról szóltak, hogyan szerzett be maszkoknak való textilanyagot, és ezeket hogyan kell megvarrni. Még egy olyan tartalmat is posztolt, hogy ha nincs gépünk, akkor cérnával és tűvel miképp tudunk alkotni. Számomra mindezek egy végtelenül szimpatikus, talpraesett, kedves és földhöz ragadt embert mutatnak be. Ezáltal hitelessé is vált, elhiszem neki, hogy tényleg ért dolgokhoz és nem veti meg a kétkezi munkát.

2. Lifetime filmek
A színésznő egy időben játszott pár hallmarkos filmben, azonban ezektől egy idő után elfordult, mivel nem osztották a nézetét és nem akartak eleget tenni azon követelésének, hogy meleg karakterek/párok is megjelenjenek a képernyőn. Ezért ment át a Lifetime-hoz, ahol aztán több egykori One Tree Hilles kollégájával készített karácsonyi filmeket.
A legutóbbi filmben egy tanárnőt játszik, aki a művészeti órákat próbálja megmenteni. Ezzel kapcsolatban láttam vele egy nagyon jó interjút, amelyben arról beszélt, hogy természetesnek kellene lennie, hogy segítsük a közösségünket, hogy visszamenjünk az iskolánkba felmérni a problémákat, és megkérdezni: most már felnőtt vagyok, hogyan tudok segíteni?
Ebben tényleg van igazság, hiszen ha valaki akár asztalos lesz, akár pályázatíró, akár szintén tanár, már nagy segítségére lehet a régi iskolájának.

3. Alice Hoffman rajongás
Ahogyan én is, Hilarie Burton is nagy rajongója az írónőnek, ráadásul Hoffman is kedveli a színésznőt. Már eleve gyanús volt, hogy folyamatosan egymás képeit lájkolják, azonban némi utánajárás után egyértelmű is lett a dolog, hogy miért.
Burton egy nemrégiben adott podcastjében (a Spotifyon megtalálható) elmesélte, hogy mindig is imádta Hoffman könyveit, szerinte a The Rules of Magic jobb is, mint a Practical Magic (az első az utóbbi előzményregénye). Ráadásul szerinte Hoffman olyan nőkről ír, akik olyanok, mint ő: van bennük egy kis boszorkányság. Amikor a férje Massachusettben forgatott február-márciusban, Hilarie megkérte, szervezzen meg egy találkozó az írónővel. Meg is beszélték a találkát egy pénteki napra, azonban pont előtte hirdették ki a veszélyhelyzetet, így a kávézás elmaradt, azonban Burton és Hoffman azóta is tartják egymással kapcsolatot.
Mit ne mondjak, a fangirl énem beindult, hiszen köztudottan nagy Hoffman rajongó vagyok, Hilarie Burton pedig tényleg napról-napra szimpatikusabbá válik.

4. A borító
Szerintem annyira bohém, szép és színes ez a kézműves borító, hogy sok olvasót vonzani fog. Burton nem olyan rég megosztott arról egy bejegyzést, hogyan készült el a borító - kezdve a háttérrel egészen a színésznőt körülölelő virágokig. Mivel szeretem a grafikát, nagyon érdekesnek találom az ilyen "Hogyan készült?" posztokat.

5. Mert nekem is hasonló az álmom
Jó, ez így kicsit túlzás, mert egyrészt én nem Hollywoodot hagyom ott és nem is egy farmot szeretnék, de jó lenne egy nyugodtabb élet, kitörni a mókuskerékből és mondjuk üzemeltetni egy Zimmer Ferit, virágokat, palántákat ültetni, stb. Ezért is érdekel ez a könyv, hiszen egy kedvcsináló videóban Hilarie kitér arra, hogy sok kudarccal kellett megküzdeniük, mire elérték azt, amijük van, de szeretném megismerni ezeket a tanulságos történeteket.

Remélem, meghoztam a kedvetek a könyvhöz. Én egyelőre megvárom az olcsóbb puha fedeles verziót (remélem, lesz ilyen), vagy valami nagy akciót. Mindenesetre biztos, hogy elolvasom majd a könyvet!

Zabpelyhes süti receptek

Régen volt már sütéssel kapcsolatos poszt, ennek oka az, hogy alig sütöttem/gyúrtam/tettem a hűtőbe sütés nélküli tortát. Pedig meg is fogadtam magamban, hogy idén minden hétvégén készülök valamivel. Olykor elfelejtem, de a sütés igazán boldoggá tesz, tetszik az alkotás folyamata, rátalálni új receptekre, megenni a végeredményt meg annál jobb.
Mivel mostanság próbálok egészségesebben enni és többet mozogni, olyan recepteket kerestem, amely pl. akár zabpehelyből is elkészíthető. Találtam is kettőt, ki is próbáltam, és ezeket osztanám meg veletek.

1. Csokis-zabpelyhes keksz

Ez az egyik kedvenc receptemmé vált, mert hiába van tele zabpehellyel, ropogós a keksz, nem túl édes, mégis finom, a csoki (vagy akár aszalt gyümölcs) pedig feldobja.

Hozzávalók:

• 12,5 dkg puha vaj
• 12,5 dkg cukor
• 1 db tojás
• 1 csomag vaníliás cukor (ezt nem tettem bele, mert nem volt)
• 1 tk vanília-aroma (ezt sem)
• 12,5 dkg zabpehely
• 15 dkg liszt
• 1/2 tk sütőpor
• 15 dkg étcsokoládé

1. A csokit apró darabokra vágjuk.

2. A vajat, a vaníliás cukrot és a cukrot habosra keverjük, ehhez adjuk a tojást, majd az aromát.

3. A lisztet összekeverjük a sütőporral.

4. Összeöntjük a csokit, a habot és a lisztet, majd összegyúrjuk, hogy jól formázható masszát kapjunk. 

5. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodjuk az apró golyókra formázott darabokat. Én ezeket kanállal egy kicsit lenyomkodtam, mert nem bíztam benne, hogy rendesen lelapul. Mivel kifelejtettem a csokit, ráadásul nem is vágtam elég apróra, így a közepébe szúrtam egyet-egyet.

6. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük alul-felül sütéssel.

Eredeti recept.

2. Zabos-mandulás golyó

Ez is nagyon finom, és bár nem keményedik meg annyira, mit mondjuk egy kókuszgolyó, de a lekvártól nagyon finom lesz. Az eredeti recept viszont szerintem nagyon sok zabpelyhet ír bele, ezért legközelebb vagy kevesebbet teszek vagy ledarálom előtte.

Hozzávalók:

• 20 dkg zabpehely (szerintem ezt lehet felezni vagy ledarálni)
• 10 dkg porcukor
• 10 dkg margarin
• 3 evőkanál meggylekvár vagy bármi más piros lekvár
• 1 evőkanál málnalekvár (mivel csak egyféle lekvárom volt otthon, így én 4 kanál baracklekvárt tettem bele)
• 1 evőkanál kakaó
• 4 dkg darált mandula (személy szerint én ezt is keveselltem, így máskor többet teszek)
• víz (vizet egyáltalán nem használtam, szerintem a lekvár folyóssága miatt nem is kell)
• esetleg pár csepp vanília-esszencia
• Valamint:
• 5 dkg mandulapehely kissé összetörve

1. A hozzávalókat összegyúrjuk, majd 1-2 órát pihentetjük.

2. Apró golyókat formázunk belőle, amelyet a mandulapehelyben megforgatunk

Eredeti recept

Retroposzt #1: Ford Madox Ford: Vannak, akik nem

Ebben az új rovatban olyan régi bejegyzéseket osztok meg veletek, amelyek még az előző blogomon jelentek meg. Az első ilyen egy - mondjuk úgy - hiánybejegyzés, hiszen Az utolsó angol úriember második és harmadik részéről már írtam.
Az első részt még hat éve olvastam, íme az akkori véleményem róla.

Talán páran tudjátok rólam, hogy amikor 2012 őszén megnéztem a BBC 5 részes mini sorozatát, a Parade’s Endet, azon nyomban elkezdtem azért harcolni, hogy a könyveket, amelyek alapján készült, itthon is kiadják. Meglepő volt elsőre, hogy egy ilyen klasszikust, amelyet minden idők egyik legjobb regényének tartanak, még nem fordították le itthon. Mindenesetre elkezdődött a kopogtatás: írtam róla itt a blogon, a Molyon eseményt is készítettem, valamint számos blogger is posztolt erről a projektről. Aztán nyáron jött a hír, miszerint a Lazi már javában fordítja a tetralógia első részét, amelyet aztán ki is adtak tavaly év végén. Bevallom, kicsit féltem ettől a könyvtől, mivel A jó katonát végig sem bírtam olvasni, de bíztam benne, hogy ezt imádni fogom. Így is lett.

Miről szól? A háború előtt és a háború után. Christopher Tietjens egy zseni, legalábbis a legtöbben így tartják. Sylvia, a felesége, folyamatosan megcsalja. Valentine, a fiatal szüfrazsett lány pedig megmozgat valamit Tietjensben. Elvek, pletykák, románc, bürokrácia. Betekintés Angliába, néma megfigyelése az angol jellemeknek. Valahogy ez jellemzi Ford Madox Ford regényét.

Vélemény: Az a hihetetlen, hogy a regényben alig telik el pár nap. Az első részben talán kettő-három, míg a másodikban csupán egy. Mégis éveket szelünk át.

Élmény volt olvasni ezt a könyvet, és könnyű is, mivel roppant gördülékeny a szöveg, észre sem vehető, mennyit haladtunk. Ráadásul milyen okos, intelligens témákat vet fel az író! Annyi mindenről alkot véleményt, legalábbis a karaktereket felhasználva, annyi mindenbe látunk bele az ő segítségével, hogy nem is értem, miért nem fordították le hamarább ezt a történetet. Nagyon okos, rettentően az!

Ez nem egy romantikus regény. Szerintem ez már az ötrészes mini sorozatból is kiderül, de aki romantikát vár, az inkább Jane Austenhoz forduljon. Ez egy könyv az angolokról és a háborúról. Igaz, az első részben még nem igen nyerünk betekintést oda, de a későbbiekben – gondolom – nagy hangsúlyt fog kapni.

 

Mégis van benne romantika. Ez a férfi, aki a háború után megváltoztatta a nevét, olyan gyönyörű szituációkba helyezi Tietjenst és Valentine-t, hogy az megolvasztja a női szíveket. Már a találkozásuk is bájos, sőt, vicces. Mit ne mondjak, a lányt már itt megkedveltem, hiszen ha én is ebben a korban éltem volna, biztosan magam is beálltam volna szüfrazsettnek. Aztán az a jelenet a ködben! Milyen szép, mégsem az a megszokott románc.

Nagyon távolságtartóak, ahogyan mindenki a kötetben, ahogyan az író a karaktereivel. Rengeteg belső monológot, mesélést kapunk róluk, mégsem érezzük őket olyan közel. De ez nem azt jelenti, hogy ne lennének remek figurák. Talán Tietjens az, akit nehezebb megérteni, de az ő karaktere is csodálatos. Egy zseni és egy háború, majd a végeredmény. Ford nagyon szolidan mutatja be, hogy mit művelt vele az a pár év.

Aztán említsük meg a narrációt is. Nagyon furcsa; ezt tudnám mondani, mivel nem igen vagyok hozzászokva az ilyenfajta meséléshez. Furcsa attól, hogy csak pár nap telik el, mégis éveket mutat be. Rengeteg a visszaemlékezés, ami inkább a második részben játszik fontos szerepet, hiszen számunka jó pár év üres folt, és nem igazán értjük, hogy egyes karakterek miért reagálnak úgy, ahogy, de a visszatekintések segítségével megértjük őket.

Nem hiszem egyébként, hogy ez a fajta elbeszélésmód zavaró lenne, csupán bele kell rázódni.

Azok a dolgok pedig, amikről olvashatunk! Egyrészt nagyon okosak, a második részben döbbenetesek, de másrészt, amikor Valentine érzéseiről ír – gyönyörűek. Ez az író olyan jól megértette a női lélek rejtelmeit, hogy az hihetetlen.

Hadd osszak meg veletek két kiírt idézetet – mind a kettő a háborúról szól:

„Nem voltunk felkészülve sem a győzelemre, sem a vereségre. Sem baráthoz, sem ellenséghez nem értünk fel. Még önmagunkhoz sem!”

„A gyerekeink csak az előnyeit látják majd mindannak, amit ezzel az egész hajcihővel elérünk. És még inkább a következővel. Hogy miként alakultak így a dolgok, azt már nem fogják megtudni. Az iskolában majd megtanítják nekik, hogy vadászkürtök hangja hívta az ifjakat, és az ő apjuk is hallotta... de ez már egy másik szégyenletes történet...”

Nem akarom kijelenteni, hogy ez a férfi megjósolta a második világháborút, de a könyvben legalább két, ha nem több utalás van rá, hogy lesz még egy – és ne felejtsük el, hogy ez a mű az 1920-as években jelent meg!

 

Ezt a könyvet azért is érdemes elolvasni, mert megérteti velünk az angol emberek viselkedését. Azt a látszólagos ridegséget, a sznobságot, a hazug mosolyokat, azt, hogy a pletykák miképp terjedtek, és hogy kívülről mennyire másnak hatott egy házaspár élete.

Nagyon tetszett ez a könyv, remélem, a második rész is mihamarabb megjelenik!

A könyvet köszönöm a Lazi kiadónak!

Tartalom: 5/5

Borító: 5/5

Richelle Mead: Vámpírakadémia - újraolvasás

Már régóta terveztem újraolvasni a sorozatot, mivel tíz éve, hogy elkezdtem, és a hatodik (befejező) kötetet azóta se fejeztem be. Nem is értem, miért álltam le vele, pedig tetszett, a harmadik rész különösen izgalmas volt, de az ötödik résznél mintha csillapodott volna a lelkesedésem. Az se tett jót, hogy olykor évek teltek el két rész között (a második részt csak két évvel az első után olvastam), így olykor a cselekményt is homály fedte. Arra viszont emlékeztem, mennyire ötletesnek és egyedinek tartottam, hogy minden ismerősöm odavolt Dmitrijért.
A Havi egy újraolvasás kihívás kapóra is jött, na meg az, hogy a sorozat összes része a polcomon csücsül. Nézzük, hogy tetszett tíz év után, egyáltalán nem tiniként.

Könyvadatok:
Sorozat: Vámpírakadémia 1.
Megjelent részek: 6
Zsáner: Fantasy, ifjúsági
Kiadó: Agave
Oldalszám: 236 oldal
Molyos értékelés: 89%

Fülszöveg:
Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője; Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. A kapukon belül sem veszélytelen azonban az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.

Már nem is kapni ezt a könyvet. Durva.

Arra pontosan nem emlékszem, miért tűnt fel ez a könyv vagy ki ajánlotta, de arra igen, mennyire izgatott voltam, amikor gimis koromban átvehettem. Pont egy vizsga előtt voltam, és úgy gondoltam, ez lesz a jutalmam - kár, hogy a vizsga nem sikerült (annak persze igen, akinek súgtam). Nagyon jó volt már csak az emlékek miatt is újra kézbe venni és jól megszagolgatni a könyvet, mert eszembe jutottak a gimi utolsó évei, a pletykák, ármányok, klikkek, az ügyeletes szépfiú, akibe bele voltam esve, a tesiórák és a legjobb barátnők - nagyjából, mint a sorozat felvezető kötetében.

Tényleg egy igazi, mondhatnám vérbeli, középiskolai sztorit kapunk, ahol a fentebb felsoroltak dobogós helyen szerepelnek, jól körülírja, milyenek is ezek az évek. Természetesen - fantasy lévén - itt nem sima emberek járnak az akadémiára, hanem különbözőféle vámpírok. Már ez is nagyon tetszett annak idején. Ugye az Alkonyatból elegem volt, és kerestem valami pörgősebb ifjúságit, és ebben mindent megtaláltam, amit akartam - izgalmas harcok, politikai játszmák, barátság, komolyabb problémák bemutatása, a szerelmi szál lassú kibontakozása.

Az első rész elbűvölő esszenciája szerintem az, hogy bár felszínesnek hat az elején, talán még Rose is sok egy kicsit, és érződik, hogy ifjúsági, de ahogy haladunk előre, úgy válik egyre komolyabbá. Már itt, az első részben megjelennek olyan dolgok, mint a szexuális bántalmazás, a slut-shaming vagy a depresszió. Tetszett, hogy Mead ezeket mind átvitte a fantasy vonalba, mégis egyértelműen felismerhetőek a társadalmunkban is fellelhető problémák. Pl. van egy jelenet, amelyben egy buliban vámpírfiúk isznak egy etetőből, aki már teljesen elhagyta magát, és fel akarják vinni a szobájukba... Ez a jelenet és ennek folytatása is jól mutatja Mead összeszedett narrációját, hogy van mondanivalója, és tudja is, hogy juttassa el ezeket a fiatalabb közönség számára.

Forrás

Örülök, hogy újra berántott a történet, alig várom, hogy a második részt is újraolvassam. Bár az elején izgultam egy kicsit, mert gyakran megesik, hogy csak az idő szépítette meg az emlékeket, de jelen esetben csak még jobban tetszett.

Érdekesség:

• A sorozatnak van egy spin-offja ez a Bloddlines címet viseli. Idehaza ennek csak az első része jelent meg, egyébként ez is hatrészes.
• A könyvből 2014-ben film is készült, de sem a kritika, sem a rajongók nem voltak jó véleménnyel róla.
• Az írónő bár lezárta a Vámpírakadémia és a Bloodlines sorozatot, és más projekteken dolgozik, egyszer szívesen visszatérne a sorozat világába.

TOP 5 Szerda #4

A mostani bejegyzésben nem könyvekről, sorozatokról vagy éppen sütikről írok, hanem a kedvenc öt szobanövényemről.
Mikor még a szüleimmel éltem, semmi nem maradt meg nálam, így nem is érdekeltek a növények. Azonban az elköltözésem után pár hónappal kaptam egy orchideát, ami remekül érezte magát. Ezek után még többet beszereztem, majd másfajta növényeket is, aztán a teraszt, kertet is beültettem. Hihetetlen, hogy mindez nagyjából 3 éve történt, mégis úgy érzem, mintha egész életemben növényekkel suttogó lettem volna - a családban így hívnak, mivel a legtöbb halálán lévő növényt sikerül felélesztenem.
Nagyon szeretem a színes virágokat vagy a levelükkel díszítőket. Türelemre, odafigyelésre és törődésre tanít szerintem a virágtartás, ezért mindenkinek ajánlom.
Lássuk, melyek a kedvenceim:

5. Szobai futóka

Bár talán igénytelennek és egyszerűnek tartják, én imádom. Ha az ember megtalálja számára a jó helyet (ami tapasztalatom szerint az ablakpárkány), akkor nő, mint a gomba. Heti egyszer meg kell locsolni, mást nem igazán igényel. Levelei szép nagyok, szára erős, ahogy nő, úgy lesz vastagabb, hosszabb.
Jelenleg épp szaporítom, mert szeretnék más szobába is ilyet. Ez kicsit hosszadalmasabb, mivel egy váza vízbe tettem, és sok hét kellett, hogy bármiféle kis gyökérzet megjelenjen, de ne adjátok fel! Szerintem nagyon klassz növény, fel lehet csavarni pálcára, vagy akár egy boltíves tartóra is.

4. Zámia

Más néven legényvirág/legénypálma. Nagyon szép, zöld, fényes levelű növény. Ezt egy áruházban vettem, és az új hajtásai nagyon gyorsan nőnek, ez is nagyon szeret az ablakpárkányban lenni, ahol délelőtt éri napsütés. Nagyon könnyű szaporítani, elég a levelét földbe dugni. Hamarosan átültetem majd egy nagyobb cserépbe, bár azt írják, az se baj, ha kis cserépben van.

3. Hibiszkusz

Ha teáztok, ismerős lehet a neve. Ez a növény bokros is tud lenni, azonban a virágzása csupán egy napig tart. Azonban ha jól neveljük, hetente-kéthetente hozza folyamatosan a virágait. Érdemes tavasszal visszavágni, hogy bokrosodjon, illetve idővel nagyobb cserépbe ültetni. Nálam ez is az ablakpárkányban van, szereti a fényt.

2. Orchidea

Az orchidea egy nagyon szép, évente egyszer-kétszer hosszan virágzó növény, ami manapság mindenféle színben kapható. Nekem egy fehér, egy tarka lila, egy sárga és egy ki-tudja-milyen színű van. Az utolsóra azért hivatkozom így, mert leértékelve vettem pár száz forintért, és nem volt se szirma, se szára, csak levele.
Az orchideához türelem kell, hiszen olykor sokáig elhúzza a virágzást. De ha zöldek a gyökerei és sok a légzőgyökere, akkor nagy baj nem lehet. Szintén az ablakpárkányban tartom, sok napfényt kap és heti egyszer áztatom - ugyanis az orchideát nem locsolni kell, hanem beáztatni.
Szerintem nagyon hálás növény, azonban vigyázni kell az őt megtámadó tetvekkel. Az enyémek közül megtámadta és egyet tönkretett a tripsz. Ezek nagyon pici, hosszúkás kártevők, amelyek miatt elszáradnak a szirmok, levelek. Az egyik gyönyörű lilámat teljesen tönkretette, míg egy végre másodjára virágzónak a lehetőséget se adta meg, már hullottak le a bimbók... Sokan a gazdaboltot ajánlják, vagy átültetést. Őszintén megmondom, én már fel is adtam, azonban úgy néz ki, ezek harcos orchideák, ugyanis új szár és levél növekszik, nem adják fel. Tripsznek nyomát se látom. Remélem, újra láthatom majd a virágaikat.

1. Madártej

Az idén fedeztem fel ezt az afrikai virágot, amely felfele hozza narancs virágait, szereti a napot és heti egyszeri locsolást igényel. Hagymás növény, kettő-három szárat hoz, majd virágzás után elhervad. Azt tervezem, hogy a hagymákat átültetem egy nagy virágcserépbe, hogy jövőre bokrosabbnak tűnjön.
Szerintem gyönyörű növény, aránylag sokáig, egy-két hónapig virágzik, és érdemes megtartani, nehogy kidobjátok.

Sarina Bowen: Keserédes

Még márciusban, amikor témáztunk, kifejtettem, mennyire nem szívlelem a félmeztelen pasis borítókat, amelyek a nyilvánvalóan erotikus-romantikus zsánert hivatottak népszerűsíteni. Rögtön ezután szembejött velem egy blogbejegyzés, amelyben erről a könyvről írtak tök hangulatosan - Vermont, farm, mezőgazdaság, étterem, almák, borok, kaják. Arról nem esett szó, hogy a szexjelenetek pornográfak, hiteltelenek, olykor egyenesen röhejesek. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a mai feminista, #metoo mozgalomban azért volt mint fennakadni (és itt nem a pasi meredező férfiasságára gondolok).

Könyvadatok:
Sorozat: True North 1.
Megjelent részek: 7
Zsáner: Pornó Erotikus, romantikus
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 360
Molyos értékelés: 88%

Griffin Shipley cseppet sem számított arra, hogy egy vermonti földút szélén, egy árokban fog összefutni egykori egy (vagy a pontosság kedvéért két-)éjszakás kalandjával. Öt évvel ezelőtt azonban mintha egy másik élete lett volna…

Griff huszonhét évesen, nem igazán önszántából került a családi farm élére. Még hatalmas válla is nehezen bírja a terhet: neki kell támogatnia anyját, három testvérét és hangyás nagyapját is. Nincs ideje a lányszövetség egykori tagjára, aki fél áron akarja felvásárolni a termésüket.

Vermont sosem szerepelt Audrey Kidder utazási tervei között. Ahogy Griff Shipley sem. De muszáj kapnia egy második esélyt az őt foglalkoztató étteremlánctól. Na, jó, egy ötödik esélyt. És egyetlen beképzelt, szexi, szakállas farmer sem állhat az útjába.

Ellenfelei egymásnak. Egészen más dolgokat várnak az élettől. Nagy kár, hogy a kettejük közt levő érzéki feszültség olyan pikáns, mint Audrey szupertitkos barbecue szósz receptje, sőt…

Figyelem! A szöveg pikáns jeleneteket, ínyencségeket és egy gőzölgő, kültéri zuhanyt tartalmaz, valamint bebizonyítja, hogy a farmerek nem röstellik bepiszkolni magukat.

Őszintén bevallom, enyhén másra számítottam a fülszövegből. Azt hittem, a lány azzal a szándékkal igyekszik Vermontba, hogy éttermet nyisson, vagy ott dolgozzon egy étteremben, és emiatt lesz valamiféle rivalizálás közte meg a szakállas csávó közt.

Ehhez képest kaptunk egy, már a legelején pofonra vágyó fruskát, aki egy csomó mindent elcseszett az étteremben, ahol dolgozik, elnézést se kér miatta, mégis azzal jön, hogy ő már készen áll saját éttermének megnyitására. Nem tetszik neki a főnöke által megszabott feladat (miszerint a vermonti termelőktől kellene jó alacsony áron felvásárolni a zöldséget/gyümölcsöt), mert hát ez milyen már, de azért ő tudna egy éttermet üzemeltetni. Hooogyne.

Nagyon bíztam benne, hogy kapunk majd valamiféle karakterfejlődést, és valamennyire kaptunk is, de azért ez szerintem édeskevés volt.

Ezen túllendülve - és mielőtt kitérnék a pikáns szexjelenetekre - már nem is volt olyan rossz a regény, sőt. Szépen foglalkozik a fenntarthatósággal, a mezőgazdasági helyzettel vagy a környezetvédelemmel. Még a család többi tagja is megvett kilóra - a nagypapa, aki mindennap betotyog enni, nem semmi -, tetszett a farm életének leírása, a korai kelés (végre más is, aki öt harminckor kel - tudom, fikciós személy, de akkor is), a gazdasági helyzet, az olykor stresszes, ám munkával teli nyugodt élet. Ha ez maradt volna egy rendesebb főhősnővel és kevesebb vagy szofisztikáltabb szexjelenettel, akkor egy teljesen jól működő romantikust kaptunk volna, amely akár még kedvenc is lehetett volna.

Azonban Audrey természete meg eleve az ő szála nem nagyon fogott meg. Nem éreztem az ínycsiklandó ízeket, nem értettem, ha olyan jó szakács, miért nem talált magának ehhez megfelelő állást, és miért hiszi azt, hogy kb. húszas évei elején majd megváltja a világot. Igen, nehéz volt amiatt is komolyan venni, mert idősebb vagyok a szereplőknél.

Ami viszont tényleg olykor szemforgatásra és röhögésre késztetett, azok a szexjelenetek voltak. És emiatt mondom azt, hogy ez pornó, ne szépítsük, ott van ilyen, hagyjuk már. Már eleve az első jelenet is mi... Aztán már talán kicsit enyhül a perverzitás, de igazából az zavart, hogy ez a fajta állatias, ki-bánja-ha-meglát viselkedés karakteridegennek hatott. Értem, hogy van szenvedély meg felajzottság, de azért ezt kinövi az ember és ha valaki ennyire fontosnak tartja magát (a farmot életben tartó vállalkozó és a fejben már étteremtulajdonos húsz év tapasztalattal), akkor ez a fajta viselkedés egyszerűen nevetséges. Mondanám, hogy mint a tinik, de remélem, ők nem így nyomják.

Mondjuk annak örültem, hogy legalább a védekezés hangsúlyt kapott, bár azt is hamar letudták, ok.

És hogy mire mondtam az elején a feminista meg #metoo dolgokat? Mindenkinek a saját maga fantáziája, mire gerjed, Ali Wong is megmondta, hogy jólesik az erős, magasabb beosztású főnöknőknek, ha jól megrakják őket otthon, de azért itt nem egészen ez volt a helyzet. Audrey inkább alárendelt szerepet töltött be, ez megnyilvánult a szexben is, amit olykor rossz volt olvasni. Mindenkinek a saját tapasztalata határozza meg a véleményét ezekről, de én csak arra tudtam gondolni, hogy mi van, ha ezt egy szűz tinilány olvassa, aki majd azt hiszi, ez a szex és mindez teljesen normális? Tetszik, hogy egyes anyukák kiakadnak a pornón, de azért lefekvés előtt ilyeneket olvasnak, szóval értitek... Jó, hogy rajta van a 18-as jelzés, de túl jó üzenete nem volt a könyvnek. Ha még illett volna a sztorihoz ez a sok szex, vagy legalább a karakterekhez, akkor még oké. Ezt sem értem amúgy, miért kell túlszárnyalni az írónak a saját szexjeleneteit. Nem elég az ágy meg a különböző pózok, legyen most a kőfalnak döntve, mert az olyan kényelmes a szabad ég alatt a pasi családjától húsz méterre. Fertőzésveszély a retkes padtól? Ugyan. Ah, még mindig mosolyognom kell, hogy elfojtsam a röhögésemet. 

Mindent összevetve nem volt rossz történet, de túl komolyan venni se lehetett. Mindenki tudja, minek íródott és ki a célközönség, nem is kell tőle többet várni. Én pedig már talán nem vagyok annyira előítéletes az ilyen könyvekkel szemben, de ennyi elég is volt, köszönöm szépen! Viszont egy almabort legközelebb venni fogok.

Netflixes sorozatajánló II.

Az első részt itt találhatjátok. Mivel ötnél több netflixes sorozatot láttam és imádok, ezért muszáj voltam egy újabb bejegyzést szentelni ennek a témának. Lássuk is, mely sorozatokat ajánlok.

Dolly Parton's Heartstrings

Meglepően odavoltam ezért az antológia-szerű sorozatért, pedig Dolly Partontól régebben a hideg is kirázott, és bár szeretem a hallmarkos sorozatokat/filmeket, ez annál is gagyibbnak tűnt elsőre. Pedig mennyire hogy nem!
Először is, a 74 éves country énekesnő végtelenül szimpatikus lett. Minden epizód elején mesél az adott dalról, amelyet feldolgoztak, egy-egy epizódban fel is bukkan. Azonban a szimpátiám akkor lett teljes, amikor videókat néztem róla, illetve az életéről. Nagyon érdekes dolgokat tudtam meg, pl. hogy kiskorában látott egy nőt, aki "looked like trash", és ő is trashnek akart kinézni. A gyerekkorából és édesanyjáról arra emlékszik leginkább, hogy anya mindig terhes volt... Lényegében ő nevelte a kisebb testvéreit, párat be is fogadott, miután beindult a karrierje. Ráadásul a férjével 1966 óta együtt vannak! Nem semmi.
Visszatérve a sorozatra. Minden egyes epizódban más-más szereplővel ismerkedünk meg, más a kor, amelyben játszódik, és bár mindegyik a romantikus stílusjegyeket viseli, a fő téma általában a család, a barátság, a bátorság, a nők önállósága. Ezért is lepett meg - bár sejthető volt a még mindig (74 évesen!) aktív üzletasszonyról -, hogy mennyire feminista és nyitott gondolkodású egy-egy történet.
Kiemelném két kedvenc epizódomat. Az egyik a Cracker Jack, a másik a Jolene. Nem egy epizód végén pityeregtem, volt ahol konkrétan sírtam. Igaz, ezek direkt így is vannak felépítve, de tényleg összetett, kellemesen tanulságos sztori mind. Remélem, lesz második évad!

You

Evezzünk egy kicsit creepier vizekre. A sorozat vagy betalál vagy nem. Legalábbis ezt tapasztaltam, miután mindenkinek a környezetemben ajánlgattam. Hiszen ez nem az a romantikus, amit megszokhattunk, mivel a pasi egy stalker, vagyis szerelme a fejében alakul ki, aztán meglesi a lányt, manipulálja a hozzá vezető lépéseket, majd úgy viselkedik, hogy abba a lány biztosan beleszeressen. A fekete humora lehet megosztó, illetve maga az alapötlet is. Számomra azonban egy rendkívül hangulatos thriller volt, imádtam az első évad helyszínét, a könyvesboltot, majd az utolsó részek lélekölő jellemzőjét.
A második évadban már új helyszínen járunk, de főszereplőnk nem hazudtolja meg magát. Hamarosan érkezik a harmadik évad is!

Locke&Key

Idehaza is népszerű a képregény sorozat, amely alapján készült a horror, fiatalabb szereplőkkel bíró filmsorozat. Azért nem írom direkt, hogy ifjúsági, mert szerintem azért annál drámaibb és ijesztőbb, és sok helyen írták, hogy ne ifjúságiként utalgassanak rá.
A történet egy megözvegyült anyáról és három gyerekéről szól, akik visszaköltöznek a családi örökség részeként szolgáló nagyon furcsa, impozáns házba, ahol különböző kulcsokra bukkannak. Ezek a kulcsok különleges képességekkel bírnak...
Az egész történet hangulata nagyon megfogott, tetszett, hogy a felnőtteket is bevonták, a gyerekek egész okos döntéseket hoztak, és hogy van súlya a tetteiknek. A képregényeket is mindenképpen el fogom olvasni.

The Witcher

Bár nem tartom annyira jónak, mint amennyire hájpolták, de azért jó időtöltés volt. Hiányzott már egy szörnyvadászós fantasy sorozat, ami egy középkori helyen játszódik a maga királyaival, hercegnőivel, ahol lovagolnak sokat, isszák a sört a helyi kocsmában, stb.
A narrációs csavar szerintem mondjuk teljesen felesleges volt, Kökörcsin dalát se fogom életem végéig dúdolni, de öröm volt látni Henry Cavillt remekelni a szerepben. Érdemes megnézni pár színfalak mögötti videót is a kardozós jelenetekről.
A könyvet épp tegnap rendeltem meg, kíváncsi vagyok rá.

Dark

A kedvenc és szerintem legjobb netflixes sorozat. Meg amúgy az elmúlt idők legjobb időutazós/thriller/dráma/családi sorozata. Igen, német. Igen, ajánlom az eredeti nyelvet. Valóban, nem a legszebb, de nehogymá' angol szinkronnal nézzétek. Véletlenül úgy kezdtem a második évadot és úgy éreztem, magam is rossz helyre kerültem.
A történet kezdetén egy újabb fiú tűnik el rejtélyes módon, és ez indítja el a... Hm, nézzétek meg! Eleinte talán furcsa lesz, sok a szereplő, de a casting remek, így azért megjegyezhetőek az események sorozata.
Idén jön a harmadik (úgy tudom, befejező) évad, nagyon remélem, hogy nem rontják el.

TOP 5 Szerda #3

Ki nőtt fel a 90-es évek filmjein? Ki imádj még mindig ezeket? Remélem, nem csak én. Szerintem akkor készültek a legjobb családi filmek, imádtam az amerikai kisvárosokat, a fülbemászó filmzenék közben bicikliző gyerekeket, a bernáthegyiket, a ruhákat, vagyis mindent. Mivel öt olyan filmet, ami ebben az évtizedben készült, nem tudnék összeválogatni - vagyis pont hogy tudnék, de szerintem az lenne legalább ötven -, ezért évekre bontottam le. Kezdjük is az 1998-as évvel.

5. Pleasantville

Ki ne emlékezne a két tinire, akik bekerülnek egy fekete-fehér filmsorozatba, amelyet aztán fenekestül felforgatnak? Imádtam kiskoromban, a fantáziám az egekben volt ettől a filmtől. Igaz, már jó régen láttam, de a vizuális effektek már akkor is elvarázsoltak. Újra is fogom nézni hamarosan.

4. The Truman Show

Sokat adott nekem ez a film. Egyrészt egyszer erről tartottam előadást főiskolán, másrészt pedig emiatt is kezdtem Philip K. Dicktől olvasni (a Kizökkent idő "ihlette" a filmet). Nagyon elgondolkodtató film, szerintem elég szomorú is.

3. Deep Impact

Kedvenc meteoros, Földbe becsapódós, cunamis filmem. Kiskoromban valamiért nagyon érdekeltek ezek, és tátott szájjal néztem az akkori effekteket. Azért is szeretem ezt a filmet, mert komolyabb hangvételű, mint társai (Armageddon, khm), inkább az emberi sorsokon van a hangsúly, de azért nem egy izgalmas jelenetet kapunk.

2. The Parent Trap

Ismertebb nevén: Anyád-apád idejöjjön! Mondjuk engem ez a cím mindig nagypapámra emlékeztet, ahogy az ötforintost felvéve jól megköpködi, de hát ilyen ez a magyar filmipar.
Ez egy nagyon szerethető családi film, aminek nézése közben nem tudtam elhinni, hogy Lindsay Lohan nem iker.

1. Practical Magic

A hétvégén ment a tévében, a felét meg is néztem, ez hozta meg a kedvem a poszt megírásához. Szerintem nincs ehhez fogható atmoszférájában erős, enyhén boszorkányos film (de ha valaki ismer ilyet, ossza meg!). A ház, Sandra Bullock és Nicole Kidman hosszú haja, az éjféli koktél, a kert, a télikert, az intuíciók, Jimmy, a nővéri szeretet - minden, ami kell! Örülök, hogy nem csak a filmet, de a könyvet is ugyanennyire szeretem (bár azért elég más a kettő), de jó lenne egyszer rábukkanni egy hasonló boszorkányos könyvre - vagy akár filmre. Őszre (Halloweenre) tökéletes választás :)

Öt könyvről röviden #1

Akad elmaradásom, ami az elolvasott könyvekről szóló posztokat illeti. Valahogy nem mindig érzem úgy, hogy az adott könyvről hosszadalmasan tudnék írni, vagy egyszerűen nem mozgat meg bennem annyi gondolatot, hogy azt ki kellene adnom magamból. Emiatt szeretném elkezdeni ezt a rovatot, amelyben öt könyvről írok röviden.

 

George Orwell: Légszomj
A Havi egy újraolvasás kihívás keretében vettem meg (mivel annak idején könyvtári volt), és olvastam el újra. Nem kellett volna. Egész eddig az újraolvasás csak megerősítette bennem, hogy még mindig szeretem az adott regényt, felfedeztem benne több gondolatot, vagy az addigi tapasztalatszerzés segített egy-egy jelenet jobb megértésében. A Légszomjra is úgy emlékeztem, mint egy keserű, de a nosztalgia-faktor miatt kedves könyvre. Nem értem, ezt hogy gondolhattam. Amit olyan sok éven át kedves nosztalgiaként írtam le másoknak, az a regény legvégén jelenik meg. Ennyit az emlékezőtehetségemről... Nagyon rossz volt olvasni, alig bírtam már, a főszereplőt pedig csak megutáltam.

Ian McEwan: A Chesil-parton
Egy barátnőmtől kaptam kölcsön a könyvet, mivel emlegettem, hogy mennyire szeretem az írót. Ahhoz képest, hogy milyen rövid a könyv, olyan sok gondolatot ébresztett bennem. Azonban mivel a cselekmény fő mozgatórugója a szex, a társadalmi nyomás, a tapasztalat, az érzések ezzel kapcsolatban, ezért nem készült erről poszt. Inkább saját magamban hánytam-vetettem meg ezeket a dolgokat. Nagyon tanulságos és jó regény!

Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok
Az év első Maigret könyve volt, és nagyon szerettem. Simenon olvasásakor már hozzászoktam, hogy inkább hangulatot kapunk, mintsem izgalmat, azonban itt ez is megvolt. Ráadásul szerintem ez volt a legviccesebb regény, amit tőle olvastam. Nagyon ajánlom mindenkinek!

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Ez is egy újraolvasás volt még márciusban, de ez sem kellett volna. Bár ez szerintem tíz éve se tetszett annyira, pár jelenet maradt csak meg. Pedig szeretem az Édes Annát (már legalább háromszor olvastam) és a Pacsirtát, de Esti Kornél nem az én emberem. Végtelenül untam. A rövidebb történetek talán még könnyebben mentek, de a hosszabbak...

Nicholas Sparks: Első látásra
Ez a könyv az Igaz hittel folytatása, és nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy az író gondolt arra, mennyire agyrém, ami az első könyvben történt. Vagyis hogy konkrétan két nap alatt szeretnek egymásba a szereplők. A folytatás pont arról szól, hogy végre meg is ismerik egymást, és elég sok dolog problémásnak látszik.
Még egy antikváriumban találtam rá tavaly, és bevallom, jólesett egy kis Sparks - legutoljára 3 éve próbálkoztam vele, de félbehagytam (Üzenet a palackban). Ez a története a legjobbkor talált meg, nagyon tetszett, csak a könyv végi "csattanó" szerintem teljesen felesleges volt.