Zeneszámok, amelyekről könyvek jutnak eszembe I.

A blogon általában nem nagyon írok a zenéről, pedig az életem fontos része. Az elmúlt évek alatt észrevettem, hogy miközben egy-egy dalt hallgatok, arról eszembe jut egy regény cselekménye, jelenete vagy szereplője. Veletek volt már ilyen, hogy egy dal egy könyvre emlékeztetett? Ha igen, írjátok meg, kíváncsi lennék.

Ahogy teltek a hónapok, összeírtam, melyik dalról melyik regény ugrik be, ezeket szedtem most össze.

• Sarah Addison Allen: The Girl Who Chased the Moon - Everly: The Girl in the Moon

Az írónő varázslatos világához szerintem kiválóan illik a One Tree Hillből megismert Bethany Joy Lenz babonázó hangja. A dalszöveg is egy mesevilágot tár elénk:

The girl in the moon

Is alone with the stars

And the spaceships

Így kezdődik, ami szerintem tökéletesen passzol az anyja halála után az óriás, visszahúzódó nagyapjához kerülő Emily lelkivilágához.

Nothing grows

Everything is moving

But only goes in circles

And no one to talk to

Is reason enough to be blue

• Arthur C. Clarke: 2001 Űrodisszeia - The Hollies: The Air that I Breath

Bár a könyv sci-fi, amelyben a naprendszeren keresztül utazunk a főhősünkkel, a dal pedig a szerelemről szól, szerintem aki olvasta a regényt, emlékszik arra a jelenetre, amikor a levegő igazán fontossá válik.
A regény (és a film) a 70-es évek környékén jelent meg, ahogyan a The Hollies dala is. Szerintem nagyon passzol a kettő egymáshoz, ha eszembe jut az a jelenet, ez a refrén szólal meg a fejemben:

Sometimes, all I need is the air that I breathe

And to love you

All I need is the air that I breathe

Yes, to love you

All I need is the air that I breathe

• Elizabeth Strout: Amy és Isabelle - Marina and the Diamonds: Teen Idle

A könyvben egy tizenhat éves lányt ismerünk meg, akit elcsábít a nála jóval idősebb helyettesítő tanára. Szerintem Marina dala, annak hangulata nagyon jó összhangban van ezekkel a jelenetekkel, Amy ideig-óráig tartó lázadó lelkivilágával.

I wanna be a virgin pure

A twenty-first century whore

I want back my virginity

So I can feel infinity

Öt kedvenc Glee dalom

Az év végi összegzésemnél jól kihagytam a Glee-t, nem is értem, ez hogy sikerült. Pedig augusztusban kezdtem az újranézését, és valamikor decemberben végeztem vele. Visszajöttek tinikorom kedvenc dalai, karakterei, jelenetei, és közben eszembe juttatta, hogy magam is kívülállónak éreztem magam a gimiben, és mennyit segített ez a sorozat, hogy átvészeljek nehezebb időszakokat.

Aki nem tudná, a Glee egy 2009-ben indult sorozat, amely az első tizenhárom része alapján olyan sikeres volt, hogy egyből még két évadot rendeltek be. Végül hat évadot élt meg, hullámvölgyesen, időugrással, tragédiával - amely azóta is kísérte a sorozatot -, de remek dalokkal. Egy csapat kívülálló gimisről szól, akik a jószívű tanár által kreált kórusban találják meg önmagukat. A csapat aztán bővül, olykor elköszönünk szereplőktől, de a legtöbbször azért visszatérnek.

A Glee olykor produkált saját dalokat, de inkább a feldolgozásairól híresült el, arról, hogyan építik bele a történetbe, tematikába az adott zeneszámokat. Nagyon sokat köszönhetek a sorozatnak, ugyanannyira formálta a zenei ízlésemet, mint a One Tree Hill. 

Nehéz volt öt kedvencet kiemelni a több száz dal közül, azonban számomra ezek azok, amelyeket időről időre újrahallgatok:

My Man - Lea Michele

A színésznőről tudni lehetett, hogy a Broadwayről jött, így nem csoda, hogy karakterével is jól tudott azonosulni, aki híres színésznő akart lenni, példaképe Barbra Streisand volt. A Funny Girlt azóta se láttam, de ezt a dalt hetente egyszer meg szoktam hallgatni, annyira fájdalmasan gyönyörű. Minderre az is rátesz egy lapáttal, hogy Michele karaktere Rachel a történet szerint még mindig szerelmes Finnbe - a két színész az életben is együtt volt, azonban Cory Monteith később bekövetkezett tragikus halála csak még szívszorítóbbá teszi ezt a jelenetet.

Paradise by the Dashboard Light - harmadik évados csapat

Sosem ismertem ezt a dalt annak előtte, de az egyik legvidámabb nótám azóta is. Ha jókedvre vágyom, mindig meghallgatom. A csapat ezzel indul a harmadik évadban az országos versenyen. Nagyon tetszik az egész előadás koreográfiája és hangulata, érdemes végignézni.

Homeward Bound/Home - negyedik évados reunion a régi szereplőkkel

A negyedik évadban a főszereplőink java része főiskolára ment, és megismertünk új arcokat. Azonban hamar visszatérnek kedvenceink és ezt az igazán lírai, nosztalgiás egyveleget adják elő, miközben találkoznak egymással az előadóteremben. A sorozatban gyakoriak a mash-upok, azaz összemosnak két különböző, valamennyire mégis hasonló dalt. Ezek az esetek többségében jól működnek: ennél a zeneszámnál nekem fel sem tűnt, hogy ez nem egy egész.

Cool Kids - a hatodik évados szereplők

A hatodik évad már egy teljesen új etap, új gyerekek énekelnek a kórusban, és csapaépítő tréningként éneklik el ezt a dalt, hogy levetkőzzék egymás iránt érzett előítéleteiket. Ez is egy olyan dal, amit sose hallottam előtte, de nagyon tetszik a hangulata, finomsága - na meg a mondanivalója.

The Scientist - párok

Sosem értettem, miért utálják olyan sokan a Coldplayt, szerintem nagyon jó dalaik vannak. Ez a feldolgozás különösen tetszik. Lea Michele hangja nagyot üt - ahogy szerintem mindig -, de a jelenet kidolgozása is nagyon jó, ahhoz képest, mennyire egyszerű.

Ti ismeritek a Glee-t? Nektek melyek a kedvenc dalaitok?