Sarah Addison Allen: A lány, aki a holdat kergette

Bár nagyon tetszik angolul is (The Girl Who Chased the Moon), és nem jelent meg magyarul a regény, mégis szeretek rá így hivatkozni, mert annyira kedvesnek tartom ezt a címet. Sarah Addison Allen egy szívemnek nagyon kedves író (pedig nem minden regénye tetszett), ezt a könyvét még hat évvel ezelőtt olvastam először, amikor ajándékba kaptam egy bloggertársamtól. A Havi egy újraolvasás keretében vettem elő újra, és bevallom, már vágytam is rá, mint egy falat kenyérre, mivel annyi rossz történt mostanság. Nagyon jó volt elmerülni újra Mullaby városkájában, együtt kergetni Emilyvel a különös fényeket és sütni Juliával a tortákat. Ebben a regényben megvan minden, amit keresek: kisváros, hús-vér karakterek, múlt, amely a jelenben utoléri szereplőinket, édességek, és persze a rengeteg varázslat, amely úgy járja át a hétköznapokat, mint az eget átszelő madárraj.

Könyvadatok:
Zsáner: Mágikus realizmus, romantikus
Megjelent: 2011 (eredetileg: 2010)
Kiadó: Hodden & Stoughton
Oldalszám: 262
Goodreads értékelés: 3,97/5 (Molyos: 92%)

Fülszöveg helyett leírom, mi a regény alapfelállása. Emily kénytelen az "óriás" nagyapjához költözni Mullaby városába édesanyja halála után. A városka csupa furcsaság számára: a szobájában lévő tapéta úgy változik, ahogy a hangulata, különös fények jelennek meg éjszakánként az erdőben, a szomszéd Julia pedig nyitott ablakoknál süti a finomabbnál finomabb tortákat. Ráadásul az édesanyjáról - aki arra nevelte, hogy környezettudatosan éljen és legyen kedves, fogadja el az embereket - furcsa pletykák keringenek. Vajon tényleg igaz, hogy tönkretette egy fiatal fiú életét?
Julia, aki édesapja halála után költözött vissza, parancsba adta magának, hogy ahogy fellendíti a megörökölt éttermet, hazautazik, hogy sohase lássa a városkát, de leginkább fiatalkori szerelmét, Sawyert, akinek különleges képessége, hogy látja az illatokat.

Nos, ezekből indul ki ez a rövidke, de annál érzelmesebb regény. Érdekes, hogy hat év elteltével is tartom azt, hogy ez Sarah Addison Allen legjobb könyve. (És igen, mindegyik könyvét olvastam.)
Ebben tényleg megvan minden, ami kell, passzol minden kis jelenet egymáshoz, mint a puzzle darabok. Nem minden szép és jó, Julia titka első olvasáskor majdnem megríkatott, Emily tragédiája pedig édesanyja fiatalkori tettei, amiért őt szeretnék, hogy vezekeljen. Egészen kemény témákat dob be Allen, mégsem megy át lélekölőbe, végig megtartja a varázslatosságot, az optimizmust. Az olyan kis nüanszok pedig, hogy a tizenhét éves fiú nyári öltönyben és csokornyakkendőben jár-kel, vagy hogy az óriás nagyapa mindig megnézi a szárítót, csak még több érzést visznek az egészbe.
Nagyon szeretem ezt a könyvet, nincs meg benne az a szappanoperás balzsam, ami Allen többi könyvében, egyszerűen jól működik minden. Nyáron játszódik, így kapunk egy kis strandolást, hőgutát, fesztivált.
Sajnálom, hogy a Könyvmolyképző kiadó (amelyik ugye eddig is kiadta az eddigi Allen könyveket) ezt valamiért nagyon hanyagolja, pedig csodálatos könyv, jó lenne, ha minél több emberhez eljutna (és normális címet és borítót kapna). Mindenesetre ha angolul olvasnátok, és szeretitek a varázslatot és a kellemesen megírt drámákat, akkor ezt nagyon ajánlom, mert olyan napokon, amikor minden összejön és az idegösszeomlás szélén állsz, igazán nagy segítség tud lenni!

Érdekességek a könyvről (ez egy újdonság, egyelőre tesztelés alatt :))

• A regény eredeti címe Festival of the Naked Lady volt (Meztelen Hölgy Fesztivál)
• Allen szerette volna, ha Mullaby egy barbacue városka lesz, mivel Észak-Karolina híre a barbacue-ról és a szószról
• Mullaby városát Lexington ihlette (itt van a barbacue fesztivál :))
• Allen az egész kéziratban barbaque-ként írta le ezt a szót, így szegény szerkesztőjének mindenhol ki kellett javítania :)
• Ezen a linken megtalálhatóak receptek a könyvből (egyszer meg szeretném ezeket csinálni)
• Ezek egyébként eredeti déli édességek
• Különböző borítótervek készültek a regényhez, ezeket itt nézhetitek meg
• Itt bejárható Mullaby városkája :)