2020. április 16., csütörtök

Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Fogalmam sincs már, hogyan találtam rá erre a könyvre. Voltak időszakaim, amikor molyoktól kértem segítséget, hogy ha ilyen meg olyan hangulatom van, ha erre meg arra vágyom, akkor mit tudnak ajánlani - és valaki ezt javasolta. Aztán egy bloggerinától meg is vettem még tavaly, Karácsony előtt, és bevallom, meglepett, hogy egyrészt milyen nagy (mint egy album), és mégis milyen kevéske, alig 30 oldal az egész. Azonban amilyen rövidek a történetek, olyan nagy hatással voltak rám.

Könyvadatok:
Zsáner: Mese
Megjelent: 2018
Kiadó: Magánkiadás
Oldalszám: 30
Molyos értékelés: 96%

A mesés, felnőtteknek íródott történet elkalauzol bennünket a Mályva utcába, ahol megismerkedhetünk Fátia kisasszonnyal, a pletykás szomszédokkal, aztán a Balaton környékére, ahol három lánytestvér a főszereplő.

Az első rész nagyon tetszett. Hiába rövid az egész, mégis el tudtam képzelni a macskaköves utcát, mosolyogtam az édes szerelmi szálon, és az illusztrációk segítségével csak még jobban magam elé tudtam képzelni ezt a mesebeli környéket. Előhozta számomra azt a régen elfeledett érzést, amelyet még gyerekként ismertem, és amely elevenen hozzátartozott a mindennapjaimhoz. Amikor a kertben lévő tuják és bokrok a plüss állatok otthonkája volt, amikor szeles időben elhitted, hogy mindezt a fák levelei okozzák, amikor a legjobb barátnőddel terveket szőttetek, amikor egyszerűen mindent varázslat járt át, és nem hagytátok, hogy a felnőttélet monotonsága bármilyen módon is bepiszkítsa a délutánt.
Emiatt nagyon hálás vagyok a könyvnek, mert teljesen kiment a fejemből, hogy a világot másképp is fel lehet fogni, hogy nem vagyok köteles követni a megszokott hétköznapokat, és ez reményt adott.

A könyv második fele már kicsit homályosabb, a tetőn sétáló lányon kívül kevés dolog maradt meg, de az az egy kis jelenet nagyon ütött! Biztos vagyok benne, hogy időről-időre előveszem majd ezt a szép kötetet és elolvasom ismét. Abban is reménykedem, hogy az írónő meglep minket egyszer egy teljes regénnyel, amelyet ugyanígy átjár a varázslat.

Érdekességek:
  • a könyvet az 1880–1910-es évekből származó portrék ihlették, amelyeket az írónő talált egy Múzeum körúti antikváriumban.
  • Berecz Krisztina, az illusztrátor hivatalos honlapja: https://krisztinaberecz.wixsite.com/graphic

2 megjegyzés:

  1. De jó, úgy elfogott az én gyerekkorom varázsa is, ahogy olvastam a soraidat! A bokrok mélye tényleg mindig ház volt, és a fantáziánk be is rendezte teljesen! Órákat tudtunk játszani a semmivel, a természetben, de jó is volt. :)
    Nekem is nagyon tetszett a Macskakő, bár én csak kölcsönben olvastam. Remélem lesz majd még, akár hasonló, akár hosszabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Aranyos, amit írtál, de szép is volt a gyerekkor! Én is remélem, hogy olvashatunk még tőle ilyesmit :)

      Törlés