Zokniját lavórban mosó férfi

A poszt címe egy idézet Atwood A vak bérgyilkos című könyvéből. Nem véletlen, mivel már régóta terveztem egy tematikus bejegyzést arról az írónőről, akinek minden eddig elolvasott könyve tetszett. Kicsit most félek is, hogy elkiabáltam magam, de ne így legyen!

Margaret Atwood nevével csupán két éve ismerkedtem meg, amikor a leghíresebb regényéből, A szolgálólány meséjéből sorozat készült. Hozzáteszem, még akkor is kevertem azt a könyvet ezzel. Mindenesetre egyik sem érdekelt, pedig mindenki a sorozatról beszélt, láttam én is a piros ruhába bújtatott nőket, hallottam, hogy mennyire durva, stb. Aztán megnéztem az első évadot, és bár jónak tartottam, rettenetesen untam. A könyv ezek után sem került közelebb hozzám, viszont egy fél évre rá megnéztem az Alias Grace-t, ami szerintem egy sokkal jobb sorozat. Érdekesség, hogy forgatókönyvírója az a Sarah Polley, aki anno a Váratlan utazásban szerepelt. Itt minden el van találva a színészektől kezdve a színeken, helyszíneken  át a zenéig, díszletekig. Nem is csoda, hogy pár napra rá megvettem a könyvet és a szabim alatt el is kezdtem. Aztán pár hónap múlva beadtam a derekam, és elolvastam a szolgálólányt (egy nap alatt majdnem a felét), aztán a bérgyilkost, legutóbb pedig a guvátkás könyve vágott a padlóhoz. A mostani posztban egyben értékelném ezt a négy könyvét, az alapján sorba rendezve, hogy melyik mennyire tetszett.