2020. június 23., kedd

Kedvenc nyári hallmarkos filmjeim

Az őszi, karácsonyi és a tavaszi ajánlók itt olvashatóak. Bár még a furcsa időjárás miatt nem kapott el a nyár hangulata, azért ráhangolódásként érdemes ilyen filmeket is beütemezni a hétvégékre.

6. A Taste of Summer
Bemutatás éve: 2019
Főszereplők: Roselyn Sanchez és Eric Winter
Miről szól?: Gabby Bright Shore-be költözik, hogy megnyissa a saját éttermét, azonban az egykori baseball játékossal, Calebbel is versenyeznie kell, hiszen övé a város legjobb kajáldája.

5. Love on Safari
Bemutatás éve: 2018
Főszereplők: Lacey Chabert és Jon Cor
Miről szól?: Kira, aki grafikusként dolgozik, megörököl egy vadasparkot Dél-Afrikában, ahol találkozik az ott dolgozó Tommal, és megismeri a helyi kultúrát is.

4. Pearl in Paradise
Bemutatás éve: 2018
Főszereplők: Jill Wagner és Kristoffer Polaha
Miről szól?: A kalandvágyó Alex és a kevésbé kalandvágyó író, Colin együtt útnak indul Fijin, hogy megtaláljanak egy rejtélyes és elrejtett gyöngyöt.

3. Season for Love
Bemutatás éve: 2018
Főszereplők: Autumn Reeser és Marc Blucas
Miről szól?: Tyler a válása után visszatér kislányával a kisvárosba, ahol felnőtt, hogy segítsen édesanyja éttermében. Benevez egy barbecue versenyre is, ahol összefut gimis szerelmével, aki - természetesen - maga is híres séf lett az évek alatt.

2. Summer Villa
Magyar cím: Szerelem a villában
Bemutatás éve: 2016
Főszereplők: Hilarie Burton és Victor Webster
Miről szól?: Egy sztár séf, aki épp egy rossz kritikán próbálja magát túltenni, és egy író, aki nem tudja elkezdeni a következő könyvét véletlenül találkoznak egy francia villában.

1. The Beach House
Magyar cím: Az a varázslatos vidéki élet (ezt azóta se tudtam megemészteni...)
Bemutatás éve: 2018
Főszereplők: Minka Kelly, Chad Michael Murray és Andie MacDowell
Könyv, amely alapján készült: Mary Alice Monroe: The Beach House (Ház a parton)
Miről szól?: Egy pusztító erejű vihar során, Caretta „Cara” Rutledge családjának tengerparti háza megrongálódik. Cara, aki nehéz múltját már megpróbálta maga mögött hagyni, visszatér, hogy megjavítsa a házat, eközben kénytelen újra szembesülni a múlt történéseivel. A vihar során Cara és édesanyja több száz tengeri teknőst mentenek meg a biztos haláltól, miközben leckét kapnak az élet nagy igazságaiból.

2020. június 22., hétfő

Öt könyvről röviden #2



Stanisław Lem: Solaris
Filozofikus sci-fi, ami összeköti a gyászt, a feldolgozást, sőt a horror műfaji elemeit a hard sci-fivel, egy teljesen más intelligenciával való kommunikálással. Sok mindent lehetne írni ezekről, de a nálam hozzáértőbbek már megtették. Lem többi könyvét is el fogom olvasni, még ha a fogalmazás elég egyszerű is.

Edgar Allan Poe: A fekete macska
Most már tudom, mi fán terem Poe, de ennyi bőven elég volt. Novellái olyanok, mint Lovecrafté, vagy azok olyanok, mint Poe-é, a lényeg, hogy hasonlóak, de míg Lovecraftéban volt némi baljóslatúság, addig Poe novellái unalmasabbak voltak, a kötet címét adó novellát leszámítva egyik sem rémlik.

Richelle Mead: Dermesztő ölelés
A Vámpírakadémia második része sokkal jobban tetszett most, vagy szimplán elfelejtettem, mennyire jó volt. Izgalmas, tele új információkkal, megismerjük Adriant, Rose anyukáját, és az érzelmi tetőpontnál még néhány könnycseppet is el lehet morzsolni. Hihetetlen, hogy egy különböző vámpírfajokat felsorakoztató regény mennyire emberi. A harmadik részt azóta is halogatom, mert tudom, mi történik benne...

Lauren Beukes: Zoo City
Azt hittem, kedvenc regény lesz, mert annyira laza, friss és egyedi, de a háromnegyedénél valami elcsúszott. Szerintem nem használta ki elég jól ezt az állatos dolgot az írónő, a vége pedig nagyon szürreálisra sikeredett, a krimi szál kesze-kusza volt számomra. Azért örülök, hogy elolvastam.

Gillian Flynn: Sötét helyek
Ennek nem örülök, hogy elolvastam, rémes volt! Pedig egész jól indult a kapcsolatunk a Holtodiglannal, de aztán már az Éles tárgyakon is inkább a szememet forgattam. Ez meg olyan feleslegesen mocskos és undorító jelenetekkel dukál, hogy azt rossz volt olvasni. Soha többet Gillian Flynnt.

2020. június 18., csütörtök

Könyvek nyárra

Ha már volt őszi könyvajánló, akkor lesz nyári is. Olyan köteteket válogattam össze, amelyek teljes egésze vagy egy meghatározó része nyáron játszódik, átadja a kánikula érzését, esetleg megjelenik benne a tenger, a strand, fagylaltot esznek, pitét sütnek, gyümölcsöt szednek - tehát minden, ami nyár.
Zsáner szerint én ilyenkor jobban bírom a romantikus történeteket, a tinglitangli regénykéket, sokkal elnézőbb vagyok egy-egy Debbie Macomber könyvvel, mint télen (true story). De jöhet akár izzadó inges nyomozó is, aki épp egy gyilkosságot old meg vagy egy sivatagban játszódó sci-fi.

 

Bár Gillian Flynn Éles tárgyak thrillere nekem nem annyira tetszett, de Camille folyamatosan izzad, melege van, közben iszik is, a tinik meg unják a nyári szünetet (vagy csak pár hét van már a suliból, nem rémlik pontosan), egyszerűen mindent átjár az émelyítő meleg.
Ugyanennyire nem szívleltem a Szólíts a nevedent, de tény, hogy egy az egyben átadja azt a fajta nyár-érzést, amikor egész nap semmit sem kell csinálnod, csak várnod az őszt. Tízkor még alszol, esetleg kora reggel lemész futni a partra, aztán délutánig vársz, amíg már nem éget annyira a nap, hogy egy szál fürdőruhában és törülközőben kimehess a medencéhez. Oh, milyen nehéz élete is volt szegény Eliónak.



Sarah Addison Allen több regénye is nyáron játszódik, a The Girl Who Chased the Moon (ami magyarul valamiért nagyon nem akar megjelenni) biztosan, emlékeim szerint A csodálatos Waverley-kertben is jó idő van, a Lost Lake főszereplője pedig egy kemping (és egy aligátor), úgyhogy egy szavunk nem lehet.
Hasonló kategória még ami a varázslatosságot illeti Alice Hoffman Átkozott boszorkák regénye, amelyben az orgona még nyáron is ontja magából a bódító illatot, amelyek előtt emberek sírják el magukat, de A tizenharmadik boszorkányban is a nyári szünet felé közeledünk és szederindák közt futkosunk, a The Ice Queenben pedig a piros ruha játszik fontos szerepet a nyári forróságban.



Kicsit gyászos hangulattal indul a Los Angelesben játszódó Új örömök kertje, de a szereplők többször emlékeztetnek arra, hogy palántázás közben viseljük fejfedőt és kenjük magukat, mert nagyon tűz a nap.
Edith Wharton A szerelem nyarában egy szomorkás, de annál tanulságosabb történetet mutat be, és ahogy a címében is ott rejlik: nyáron. Hiszen melyik évszak mutathatná be jobban a fellángolást, a szenvedélyt?
Sarina Bowen Keserédes szexjelenetekkel tarkított regénye is nyáron kezdődik - igaz, aztán elhúzódik őszre, de addig is megismerjük egy farm életét, és megtudjuk, hogy Vermontban napnyugta után sokkal jobban lehűl a levegő, mint másutt.



Utoljára pedig egy rövidke regényt ajánlok, ami nem más mint Maigret és a víg kompánia, amely bemutatja azt az életet, amikor a városi emberek csapatostul vonulnak le egy tavi nyaralóhoz, ahol ihatnak, táncolhatnak, evezhetnek és embereket ölhetnek. Krimi, úgyhogy ezen ne akadjunk fenn. Maigret már olykor annyit iszik a kánikulában vagy az éppen esős Párizsban, hogy olykor aggódtam érte, de egyben csodáltam is elszántságát az ügy iránt.

Ti milyen könyveket szerettek olvasni a nyáron? Melyik az a könyv, amit kifejezetten nyáron jó olvasni?

2020. június 17., szerda

Edith Wharton: A szerelem nyara

Edith Wharton könyveit szinte biztos, hogy soha nem vettem volna a kezembe, ha nincs a könyvklubunk melóban és kolléganőm/barátnőm kölcsön nem adja, mondván, hogy ez nekem tetszeni fog. Ez még 2019 januárjában volt, és Az ártatlanság korát nyomta a kezembe. Ahhoz képest, hogy milyen részletesek voltak a leírások, nagyon hamar belerázódtam és igazán megtetszett.

A szerelem nyarára egy antikváriumban bukkantam rá, és hiába akartam tartogatni a nyári hónapokra, hogy stílusosan olvassak, már áprilisban a végére értem. Igazán rövid kötet, alig kétszáz oldal, nagyobb betűmérettel is ráadásul, mint Az ártatlanság kora, de annál gyomorbavágóbb.

Könyvadatok:
Zsáner: Nőtörténet, klasszikus
Megjelent: 1917
Kiadó: Lazi
Oldalszám: 196
Molyos értékelés: 78%

Fülszöveg:
North ​Dormer, a XX. század eleji amerikai kisváros álmosan éli unalmas mindennapjait. Generációk, évek, évszakok váltják egymást teljes egyhangúságban és változatlanságban: köztiszteletben álló hölgyek terelgetik szépreményű leánykáikat, polgárok és parasztok végzik hagyományos teendőiket. Különcködésnek semmi helye itt, s a kevés kilengő ifjú hölgy és úr történetét is mélyen maga alá temeti a kisváros pora. Ebben a közegben keresi saját útját a szépséges, fiatal Charity, akit a település nagybecsű polgára, Mr. Royall ügyvéd nevelt föl. North Dormert a lány és az ambiciózus ifjú építész, Lucien Harney riasztja föl évszázados révületéből. Charity és Lucien között egy pillanat alatt szerelem szövődik. (...)
A fülszöveget lecsíptem, mert szerintem marha spoileres, és más történetet várna az ember - legalábbis én így voltam vele. A történet meglepően olvasmányos, dinamikus és feminista. Nem is értem, Wharton neve miért merült feledésbe, vagy miért nem hallani róla, miért nem hozzák példának. Hiszen már száz évvel ezelőtt mikről írt!

Molyon ott a romantikus jelző a könyv adatlapján, goodreadsen is, de se a stílusirányzatot, se a cselekményt tekintve nem érzem annak. Ez egy dráma, egy női sors alakulása, szó sincs itt szerelemről, csupán naivitásról, csalódásról és tanulságról.

Charity a mostohaapjával él mostohaanyja halála után is, a helyi könyvtárban dolgozik és nem elég, hogy el kell tűrnie mostohája erőszakoskodását, miszerint legyen már a felesége, de még megérkezik Lucian is, akinek a feltett kérdését sem lehet elhinni. Ilyen tekintetben kicsit az Amy és Isabelle című könyvre emlékeztetett a könyv Elizabeth Strout tollából, hiszen itt is végignézzük, ahogy egy naiv lány beleesik egy pasiba, aki kihasználja. Hiába próbálja ezt romantikusabban leírni Wharton, hogy hátha mi is bedőlünk, nem tesszük, hanem pontosan látjuk, mi a hátsó szándék, hogy a tettek mögött milyen érdekeltség áll. Wharton szerintem már itt bemutatja azt, ami a mai napig érvényben van: ha egy pasi, nem akar veled mutatkozni, hanem csak titokban, mert az olyan merész és kalandos, akkor az nem azért van, mert téged óv és mert ez így romantikus, hanem mert piszok messze áll attól, hogy felvállaljon, valószínűleg pont azért, amire minden józan gondolkodású ember gondol. Azonban a szerelemtől nem vagyunk józanok, Charity se lát a rózsaszín ködtől.

Nem veszi észre, hogy mivé teszi ez a férfi, hogy pletykálnak róla, jobb híján ribancnak nevezik, és hogy ő maga hogy érzi magát. Szerintem Wharton könyve egy remek tanmese, ezt adnám a lányok kezébe, nem a Kisasszonyokat (bocsi).
Remek jelenet egyébként az a rész, amikor Charity elveszíti a kalapját, amelyre oly sokat gyűjtött, hogy aztán megkapja a rosszalló pillantásokat a zihálása miatt. Ez szerintem kifejezi Charity ártatlanságának elvesztését fejezi ki, azt, hogy ha nem vagy felvállalva a férfi által, akkor mi vagy mindenki más szemében. Persze ma már modern időket élünk, de még a mai társadalmunkban is fontos a státuszmegjelölés, hogy tudja a többi ember, mi számunkra a másik. Ezért hordunk még gyűrűt eljegyzéskor, könyörgöm.
Tényleg értetlenül állok azelőtt, miért nem ismerik többen ezt a regény, miért nem kötelező darab meg hasonlók.

A részletekbe már nem nagyon mennék bele, de nagyon elgondolkodtató még Charity és Mr. Royall kapcsolata is. Hogy elfogadott lett volna régen, hogy a mostohalányát vegye el az ember? Gyomorforgató, de aztán nézz oda, ott van Woody Allen, és mégis... Szóval ahogy megismerjük Mr. Royallt és ahogy alakul Charity dolga, úgy tűnik a két rossz közül a kevésbé rossz megoldásnak Mr. Royall javaslata. Szegény Charity... Szegény nők, akik bedőltek egyetlen férfinak és az egész életüknek annyi. Egyszerűen felháborít ez, hogy miken nem múlott anyáink, nagyanyáink, dédnagyanyáink élete. Abba is belegondoltam, hogy vajon én milyen családból származom, lehetett-e az én felmenőm Charity?

Mindenkinek ajánlom ezt a remek olvasmányt, meg úgy egyébként Wharton munkásságát, szerintem kihagyhatatlan olvasmányok.

2020. június 11., csütörtök

Sorozatajánló II. - Sweet Magnolias

A Netflixen futó sorozat már a címével, majd az előzetesével felhívta magára a figyelmemet. Bár még nem tudtam, szeretni fogom-e. Kisváros, három női főszereplő, románc és dráma. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és még az sem tántorított el, hogy a könyvsorozat, amely alapján készült, Sherryl Woods tollából származik. Hogy miért mondom ezt? Nos, Sherryl Woods egy másik könyvsorozatából is készült széria, az eddig négy évados Chesapeake Shores. Ezt a Hallmark gyártja, azonban Netflixen is nézhető magyar felirattal. Bár giccses, persze, és mindenki tökéletes, olykor azért meglep az egész jó drámába hajló jeleneteivel (Eleve a történet alapja is drámai: sok évvel a kezdés előtt az édesanya elhagyta a férjét és öt gyermekét, a jelenben pedig a felnőtt testvérek oszlanak két csoportra, illetve az anya is szeretne beilleszkedni a családba. Ennélfogva olykor kapunk szívszorító jeleneteket, pl. amikor Bree (a középső lánytestvér) és Connor (a fiútestvére) a könyvesbolt kanapéján ülve idézik fel könnyek közt, hogy gyerekkorukból a sok veszekedésre emlékeznek, és arra, hogyan bújtak el ilyenkor a bokrok közt.) Nem csoda hát, ha nagy elánnal vetettem magam bele a könyvek elolvasásába, amelyekről tudtam, hogy mások, mégis optimista voltam. Nos, maradjunk annyiban, hogy nem tetszettek, szerintem kimerítik a bűnrossz, szexista, béna, sablonos fogalmakat. Itt olvashatjátok az erről szóló posztomat.

Tehát ezért tartottam tőle, hogyan nyúlnak egy egyébként ennyire béna kivitelezésű anyaghoz. Azonban az alapötlet tök jó (ahogy a Chesapeake Shoresnál is), és a készítők össze is vontak dolgokat; ahelyett, hogy minden évad más szereplőről szólna, ahogyan minden könyv másról szól, inkább mind a három nő főszereplő lett. A könyveket nem olvastam, nem is akarom ezek után, de már a fülszövegből egyértelmű ugyanaz a sablon stílus és narráció, amely a másik sorozatra is jellemző volt, látom magam előtt az unalmas, statikus jeleneteket, hiába ígér drámát és miegyéb. Sajnálom egyébként, hogy egy tetszetős sorozat esetében a könyvek nem jönnek be, de ezt el kell fogadni.

Térjünk is rá akkor a filmsorozatra, ami tíz epizódból áll és tökéletes erre a nyár előtti időszakra.


A Sweet Magnolias Serenityben (Firefly rajongók!), egy cuki kisvárosban játszódik, ahol mindenki vet egy pillantást a másikra, sugdolózik, pletykál, így semmi sem titok, legalábbis ha reggel történt valami izgi, estére biztosan mindenki megtudja. Főszereplőink Maddie, aki épp egy csúnya válás közepén tart és magára marad három gyermekével, Dana Sue, aki egy éttermet üzemeltet és egyedül neveli lányát, valamint Heather, aki nagyon vágyik családra, de egyelőre a karrierjével kell beérnie. Ő az, aki megveszi Francis néni régi házát, hogy abból - két barátnője segítségével - egy wellness központot varázsoljon.

Azt hinnénk, meg is lett a fő mozgatórugó, azonban az építkezés/bővítés/renoválás inkább egy keretet ad az egész történetnek, ami nem engedteti feledni, hogy van jövő, remény, haladunk valamerre, azonban ahogyan a régi csövekkel, úgy a helyi lakosokkal, ex-férjekkel/barátokkal, kirúgott munkavállalókkal is meg kell küzdeni, vagyis az élet nem fenékig tejfel.

Külön öröm, hogy nem mutatják be nagyon giccsesnek a kisvárost. Dana Sue tini lánya insta oldalán épp a város sötétebb, koszosabb részét mutatja be fotóin keresztül anyja nem túl nagy örömére.
Életszagú a történet, a különböző cselekményszálak, amelyek külön-külön mozognak, hiszen mindegyik főszereplőnek megvan a maga baja. Azonban mindezek összeérnek, találkoznak, a barátnők heti egyszer összegyűlnek, a gyerekek kapcsán is megvan a sok közös nevező.

Egyelőre csak négy epizódot láttam a tízből - mivel nagyon tetszik, próbálok lassan haladni -, de ha ilyen marad vagy jobb, akkor akár kedvenc is lehet (szerintem sokkal jobb, mint a télen látott Virgin River, ami minden volt, csak nem kisvárosi). Ajánlom nektek is, ha ilyesmit kerestek, magyar felirat elérhető hozzá.

2020. június 8., hétfő

Andrew Klavan: Vadászat Amandára

Sajnálom, hogy ez a remek író idehaza ilyen kevés reklámot kapott és hogy csak két könyve jelent meg. A Ne szólj száj talán a leghíresebb, hiszen az alapján készült egy tök jó film is Michael Douglas és a megboldogult Brittany Murphy főszereplésével. Emlékeim szerint a könyv lebilincselően izgalmas és fordulatos volt, az első komolyabb krimi/thriller könyv volt, amit olvastam.

Az író másik könyvére utána évekig vadásztam (haha) és, hála a Bookline emlékezőtehetségének, egy furcsaságnak lehettem tanúja. Ugyanis a szerint, már legalább tíz évvel ezelőtt megrendeltem a könyvet, sőt át is vettem. Gondolhatjátok, mekkorákat pislogtam, hiszen azért egy könyvmoly (ráadásul akkoriban kezdő voltam, tehát eléggé számon is tudtam tartani, mit olvasok) tudja, mit olvasott el és mit nem. Azóta se tudtam feloldani ezt az anomáliát. Lehet, hogy valakinek vettem volna ajándékba? De miért vettem volna, ha engem érdekelt? Vagy ha meg is rendeltem, át biztos nem vettem, az egyszerűen rémlene - legalább a könyv formája, súlya, illata. Mindegy is, ez már sose fog megoldódni.

A regényre végül a tavalyi Könyvhéten találtam rá a Gabo standjánál potom pénzért. Egyből le is csaptam rá, azonban csak idén került sor az elolvasására. Bevallom, eleinte tartottam tőle, hisz az emlékek fakulnak és változnak is, így fogalmam se volt, mire számíthatok az írótól, valamint mivel a fülszöveget se olvastam el, tényleg nem tudtam, mi vár rám.

Könyvadatok:
Zsáner: krimi
Megjelent: 2006 (eredetileg: 2000)
Kiadó: Gabo
Oldalszám: 334

Fülszöveg:
„A ​történet egy nyári napon kezdődik, a pokolban. Egész pontosan július 13-án. A pokol pedig egy massachusettsi városka, Hunnicut…
Négy hónappal később. November, ismét péntek. Manhattan, New York. Egy Lonnie Blake nevű fiatal szaxofonos játszott a Ninth Avenue-n.”
Ezen az estén találkozik Lonnie egy titokzatos nővel, Carollal, és lép be egy számára új világba, ahol semmi sem az, aminek látszik.
Tizennyolc hónap telt el azóta, hogy Lonnie feleségét meggyilkolták, és élete zuhanórepülésbe kezdett. De megismerkedik Carollal, a nővel, aki menekül, mert egy szörnyű titkot rejteget. Az egyetlen együtt töltött éjszakájuk után Lonnie rádöbben, hogy megtalálta az érzést, amit már örökre elveszettnek hitt. De Carol eltűnik, Lonnie pedig szinte rögeszmésen a keresésére indul, és azt veszi észre, hogy egy idő után már ő az, akit üldöznek. Eszeveszett ámokfutását hazugság és hidegvérű gyilkosságok kísérik. Lonnie nem érti, miért kell az életéért futnia, egészen addig, míg fel nem fedi Carol titkát, mely nem más, mint egy nagyon is figyelemreméltó kislány, Amanda.

Az egész regény egy Lostot idéző borzalmas jelenettel kezdődik: hirtelen megremegnek az ablaküvegek, fülsüketítő zaj veszi kezdetét, az utcára kirohanva pedig azt látják az emberek, hogy egy - valószínűleg - repülőgép darabjai hevernek szerteszét, holttestek zuhannak az égből, minden füstöl és lángol, üvöltés hallatszik, valaki egy ház romjainál sír. Egy nő pedig rohan a gyermekéért.

Innen ugrunk pár hónapot, amikor Lonnie, a szaxofonos megismeri Carolt, aki, hát, prosti. Ilyen és csúnyább szavakkal is tele az egész regény, hozza a kilencvenes évek végére, kétezres évek elejére jellemző puritán szóhasználatát, gondolkodtam is, mindez ma hogyan állná meg a helyét. Ezeken túllépve amúgy nagyon könnyű megszokni a stílusát, mert bár a megdöbbentő nyitójelenet után egy elég olcsó szexjelenetekkel tarkított karakterbemutatást kapunk, Lonnie-val együtt marha gyorsan zúzunk bele az éjszakába. Úgy ám.

Lonnie-t keresik, mert látták a nővel, Lonnie meg követi a nőt, mert hirtelen szerelmes lesz, meg aztán már érdekli is, mi ez az egész, ha már nyakig belesüllyedt az egészbe. Közben pár korrupt kopó akarja őt megleckéztetni, de van itt olasz maffiavezér, gyógyszergyártó cég, és meglepő módon egy nagyon jófej nagypapa korú professzor is. Ez a szál különösen tetszett, mert itt a regény kicsit megpihen, és nagyon jól megragadja az ősz hangulatát, a békés kisvárost - hogy aztán gyomorszorító jeleneteket kapjunk.

Klavan regényeiben senki sincs biztonságban. Fogalmad sincs, hogy az épp megismert szereplő meddig marad még velünk, de még abban sem lehetünk biztosak, hogy főszereplőnk túléli-e az utolsó oldalakat. Az egész pörög, körmöt rágva lehet izgulni, olyan, mintha egy film peregne le a szemünk előtt. Azzal pedig, hogy mindenféle ijesztő, egytagú szociopata bérgyilkosokkal meg maffiavezérekkel van tele a könyv, mégsem válik nevetségessé, egyszerűen jól áll neki ez a stílus.

2020. június 7., vasárnap

Abbi Waxman: Új örömök kertje

Még áprilisban olvastam ezt a könyvet, amikor minden virágzott, és anyukám kórházba kerülése miatt megijedtem, így szükségem volt valami kedvesre. Magával a könyvvel már évek óta szemeztem; egyszer az egyik könyvesboltban lapozgattam, bár őszintén azt hittem, ez amolyan regénybe csomagolt önsegítő kötet, mint azok a rózsaszín-kék rövidkék, a hosszú címekkel, amiket nővérem olvas. Azonban kiderült, hogy ez egy "sima" regény a gyászról és a kertészkedésről.

Könyvadatok:
Zsáner: Chick lit (momlit?)
Megjelent: 2017
Kiadó: Európa
Oldalszám: 432
Molyos értékelés: 87%

Fülszöveg:
Lilian ​Girvan harminchét éves. Három évvel ezelőtt a szeme láttára halt meg a férje autóbalesetben, s ő azóta sem tud magához térni. Az őrült depresszió mélyéről valahogy felevickélt, de továbblépni képtelen… Öngyilkos gondolatai már csak elvétve vannak, ellátja két kislányát, és végzi a munkáját: illusztrátor egy könyvkiadónál. Ha a húga nem segítene lelkesen és rendszeresen, talán még erre sem lenne képes. A kiadó beíratja egy kertészeti tanfolyamra, hogy kellő tudással és lelkesedéssel illusztráljon egy sorozat zöldségtermesztési tanácsadó kiskönyvet. A tanfolyamon aztán véletlenszerűen összeverődött férfiak és nők társaságába csöppen és lassan-lassan képes lesz kibújni a csigaházból.
A napsütés és a növények gyógyító hatása, meg a húga őrült ötletei szinte észrevétlenül vezetik vissza Lilit az élő (és nem csak vegetáló) emberek közé. Lehet, hogy még a szerelem is megterem egy kiskertben?


Bevallom, enyhén csalódást éreztem a könyv elején, mert valahogy nem az történt, nem úgy történt, amit/ahogyan azt vártam. Tudni kell rólam, hogy fülszöveget csak félig vagy gyorsan átfutva olvasok el; ebben az esetben ha el is olvastam, nem rémlett, hogy a gyászról és annak feldolgozásáról szól majd a regény. Rövid szemforgatással nyugtáztam ezt, mert mostanság több olyan regénybe futottam bele, amelyben nagyjából ugyanez történt vagy ami nem igazán ad kapaszkodót, hogy azonosuljak a szereplőkkel . Itt meg aztán végképp nehéz volt az elején, hisz sem anyuka nem vagyok, férjem sincs, valamint (szerencsére - kopp-kopp-kopp) hozzám közelállót sem veszítettem el az elmúlt években.

Az sem segített, hogy a könyv külalakja és belseje is a steril szót juttatta először eszembe. A borító semmilyen, szerintem egyáltalán nem illik a történet hangulatához, a cím is furcsa, a lapok szürkék. Pedig az oldalakról üvöltött Los Angeles vakító nyara, a forgalom zaja, a kisgyerekek kacaja vagy éppen siránkozása, mégis nehezen barátkoztunk össze. Nem volt szimpatikus Lilian húga, Rachel sem, aki harmincx évesen még az egyéjszakás kalandozásoknál és az iszogatós, hányós bulizásnál tart, de jó, van ilyen.

Aztán valamiért fordult a kocka, és ahogy elmélyültünk a több hetes palántázásban és virágültetésben, úgy kerültek hozzám közelebb a karakterek. Nagyon ötletes és a történethez is némi mélységet ad a fejezetek előtti gyorstalpaló a palántákról. Magam is ültettem volna bazsalikomot a paradicsompalántámhoz, ha kaptam volna.
Tetszett, ahogyan Lilian magára talál, sőt még Rachel is.

Az írónő
Aztán megint fura lett, mert az írónő behozta a szerelemi szálat, ami nagyon nem illett ide. Eleve a pasi csak egy díszelemként szolgált, egy "következő lépésnek", de nem volt személyisége. Azon is felvontam a szemöldököm, hogy a gyászoló anyuka képes arra, hogy miközben a gyerekek kint játszanak a kertben, ő a konyhában smacizzon a pasival. Úgy voltam vele, ha erre nem reagálnak a későbbiekben normálisan a szereplők, akkor nem leszünk jóban. Szerencsére elég értelmesen oldották meg a helyzetet, de még mindig azt mondom, hogy a húg szerelmi szála aranyosabb és hitelesebb volt, mint a főszereplőé.

Talán negatívnak tűnik így a véleményem a könyvről, de igazság szerint jól szórakoztam rajta és valami újat mutatott be; eddig nem olvastam olyan regényt, ami ennyit foglalkozott volna a palántákkal. Szerintem azonban a fordítás is felelős lehet ezért a steril hangulatért, így az írónő egy másik könyvét (The Bookish Life of Nina Hill) angolul szeretném majd beszerezni.

2020. június 5., péntek

Kívánságlistára kerültek #1 - Kisvárosi varázs

Biztos veletek is előfordult már, hogy rájöttetek, mennyire szerettek egy bizonyos zsánert, hangulatot vagy tematikát, és egy jó könyv még többhöz hozta meg a kedvetek vagy épp a hiánya tűnt fel, ezért szereznétek ebből még többet beszerezni. Nálam évente párszor előfordult ez, akadt már sci-fi, fantasy mániám, romantikus, családregényes rajongásom, most pedig az olyan regények hiányoznak, amelyek egy kisvárosban játszódnak, hús-vér karakterekkel és a cseppnyi mágiától se fosztja meg az író az olvasókat. Nyilván van már egy pár ilyen író már a tarsolyomban - Alice Hoffman, Joanne Harris, Sarah Addison Allen, Linda Francis Lee (bár nála nagyvárosban játszódnak az események) vagy akár a három éve felfedezett Leslye Walton -, de azért mindig keresek újakat. Olykor elég specifikusan, mint most is: legyen egy kisváros, ahol ismerik egymást a szereplők, legyen benne család és/vagy egy kis románc és mágia, varázslat.

Mivel idehaza nem nagyon találtam már újabb írókat, akik ezt a zsánert követnék, ezért általában inkább a Goodreadsen (goodreads.com) nézelődöm. Akár aszerint, hogy mit sorolnak be mágikus realizmusnak vagy kisvárosi regénynek (kéne egy ilyen külön zsáner), vagy rámegyek egy konkrét elolvasott könyv adatlapjára, és oldalt meg lehet nézni, miket javasol még a rendszer, ami hasonló témájú.
Olyat is csináltam, hogy a google-ban így kerestem: books like practical magic, writers like sarah addison allen, small town charm books stb. Azt gondoltam, így könnyebb dolgom lesz, de egy-egy cikk szerintem az adott filmet se látta az ajánlásai alapján.

Úgyhogy emiatt is szerettem volna egy ilyen rovatot, amelyben az általam kinézett és szimpatikus köteteket nektek is bemutatom, hátha megtetszik, de azt is szívesen várom, ha pár mondattal ajánlotok témába vágó köteteket.


Heather Webber: Midnight ​at the Blackbird Café
A borítója szerintem gyönyörű, és a leírása alapján van benne "small-town Southern charm", ami mindenképpen örömteli, illetve egy "mysterious blackbird pie", ami szerintem a varázslatossághoz kapcsolódik.


Karen Hawkins: The Book Charmer
Egy időben sok "könyves" című regény jelent meg, de ez kiemelkedett a fülszövege miatt, amely szerint a "picturesque Southern townban van two fiercely independent women, akik  magical friendshipje megváltoztatja az életüket.
Van benne Almafesztivál és romantika, mi kell még?


Jodi Taylor: Semmi lány
Jöjjön egy magyar is, aminek a borítója fogott meg, és bár a leírása alapján bohémnek lehet és farmon játszódik, nagyon kedvesnek tűnik.


Jael McHenry: The Kitchen Daughter
Hét éve tettem már a goodreadses listámra ezt a könyvet, mégse jutottam oda, hogy meg is vegyem. Pedig a borítója annyira jó, és a leírás alapján a főszereplő, a "26-year-old Ginny Selvaggio seeks comfort in cooking from family recipes", tehát ételekről is bőven van benne szó. "She knows how to turn milk into cheese and cream into butter, but she doesn’t know why her mother hid a letter in the bedroom chimney, or the identity of the woman in her father’s photographs." Ezek alapján úgy tűnik, van benne némi rejtély is, egy kis családi titok, és egy szellem nagymama, aki néha megjelenik a konyhában.


Susan Bishop Crispell: The Secret Ingredient of Wishes
Végezetül szintén egy pités borító (imádom ezeket meg az ilyen címeket is), amiben a 26 éves főszereplőnk szeretné eltitkolni, hogy valóra tudja váltani a kívánságokat. Egy észak-karolinai kisvárosban köt ki, ahol "Rachel also meets Catch’s neighbor, Ashe, a Southern gentleman with a complicated past".
Képességét eltitkolni vágyó lány szerelembe esik egy déli kisvárosban, hát kell ennél több?

Általában a Bookdepositoryról szerzem be az angol könyveimet, remélem, ezek közül elérhető lesz ott pár darab, mert nyáron szeretnék elveszni ezekben a történetekben. 

Nektek melyik kötet tetszett meg innen?

2020. június 1., hétfő

Májusi összegzés

Ez a hónap mintha még hamarabb telt volna el; elmúlt a virágzás, a fák zöld leveleket szültek, egyszer meleg van, aztán hideg, fúj a szél, esik az eső, de legalább a járvány mintha enyhülne, ahogyan a szabályozások is. Személy szerint nagyon unom már a maszkban járást, sok értelmét se látom, hogy a vonaton, metrón viseljem, de az irodában nem kell, miközben a kávézók, éttermek is újranyitottak, ahol senki nem hord maszkot. Nem tudom, más könyvmoly is szenvedett-e nyakfájástól a maszkban való olvasás miatt, de nekem kétszer is becsípődött. De legalább egyik családtagom se került kórházba, szüleim is jól vannak, az elmúlt három hónap már csak emlék, a kutyák is kibékültek, úgyhogy ennyi elég is a panaszkodásból. És a könyvtárak is elkezdtek újra kinyitni, igaz, ilyen-olyan megkötéssel, de már ez is valami.
Május hónapban ismét sikerült rekordmennyiségű könyvet elolvasnom, azonban filmet, sorozatot alig fogyasztottam.

Könyvek




Sarina Bowen: Keserédes - életem első romantikus-erotikus kötete.
Richelle Mead: Vámpírakadémia - újraolvasom az egész sorozatot.
Lauren Beukes: Zoo City - régóta várt rám ez a könyv, tetszett a menősége és a frissessége, de a végére elfáradt.
Richelle Mead: Dermesztő ölelés - jobban tetszett, mint első olvasáskor.
Edith Wharton: Ethan Frome, avagy egy szerelem csapdája - az írónőről kéne már egy posztot írnom, mert csak falom a regényeit; nagyon jó, olvassátok!
Gillian Flynn: Sötét helyek - számomra nevetséges volt az egész, nem értem a sikert.
Georges Simenon: Maigret és a víg kompánia - ismét egy nagyszerű Maigret-kötet, amelyben július van és forróság, sok a pia, a felügyelő pedig nem jut el nyaralni.

A Csipkerózsikák még mindig az asztalon csücsül, szerintem semmit nem haladtam vele, illetve most kezdtem bele egy kölcsönkönyvbe, a Szólíts a nevedenbe, ami eddig nagyon adja a nyári hangulatot.

Hallmarkos filmek




The Crossword Mysteries: A Puzzle to Die For - sose néztem még hallmarkos krimifilmet, de tetszett, csavaros volt.
Paris, Wine & Romance - jaj, ez lehetett volna akár aranyos is, de miért kell ilyeneket beletenni, hogy a francia pasi, sőt minden francia, töretlen nyelvtudással beszéli az angol nyelvet, semmilyen nyelvtani hibát nem vét, csupán cuki az akcentusa? Mindezt tetézte az, hogy a franciák - legalábbis az amerikaiak szerint - maguk közte is angolul beszélnek... Miért nem lehetett volna egy francia-amerikai színészt találni vagy - úristen! - feliratozni pár mondatot?
A Taste of Summer - vártam ezt a filmet, mert a főszereplő párost egyrészt ismerem más sorozatokból (Witches of East End és Devious Maids), másrészt a való életben is sok éve egy pár, így érdekelt, milyen lesz a kémia. Aranyos kis film volt, bár a nyári hangulatom nem jött meg tőle - inkább csak az étvágyam.

Sorozatok




Agymenők - nekiálltam ledarálni. Eddig mindig csak a tévében kaptam el, és háttérzajból kedvenc sorozattá vált. Jelenleg a 8. évad elején járok.
Dead to Me - elindult a tavalyi év egyik kedvence, egy nagyon jó nyári krimi/dráma/dark comedy sorozat második évada, de pár rész után nem kötött le annyira, úgyhogy majd később folytatom.

Hírek


  • Alice Hoffman írt még egy előzményregényt az Átkozott boszorkákhoz, ennek Magic Lessons a címe és várhatóan októberben jelenik meg.
  • Valamint az is kiderült, hogy dolgozik egy folytatáson is, ami a regényben megismert lányokról szólna (Antonia és Kylie), akik persze mára már felnőttek.
  • Ráadásul idén 25 éves a Practical Magic, azaz  Átkozott boszorkák, így a nyár folyamán valamikor újrázok.
  • Sarah Addison Allen is dolgozik egy új regényen, amelyet hamarosan befejez. Ennek nagyon örülök, hiszen 2016-ban olvastam tőle utoljára.