2019. október 26., szombat

Témázás - Ezért imádom a velencei könyvtárat

Már évek óta látom kedvenc bloggereimnél ezt a tematikus posztot, amikor időközönként mindannyian körbejárnak egy-egy témát. A nevekre kattintva elolvashatjátok, amit a többiek írtak: PuPilla, Dóri, Marianna Czene, Nikkincs, Sister. A mostanihoz én is csatlakozom, mivel nagyon szeretem az itteni könyvtárunkat. Leírnám, hogy nálam hogyan kezdődött a kötődés, hogy milyen a velencei könyvtár és hogy mik a pro-kontra érvek.

A korai évek
Volt egy időszak 8-9 éves korom környékén, amikor elkezdtek érdekelni a könyvek, és még a régi helyen, ahol éltünk, beiratkoztam az iskolai könyvtárba. Sajnos ez nagyon szegényes volt, hatodikos koromban meg is szűnt, és onnantól kezdve szó szerint könyvespolcok között ültünk, több tanterem tele volt könyvekkel. Ezt annak idején egyáltalán nem tudtam értékelni, mivel a könyvek iránti érdeklődésemet kifullasztották a kötelező olvasmányok.

A velencei könyvtár
16 évesen költöztünk Kápolnásnyékre, azonban azt hiszem, akkoriban itt nem volt igazi nagy könyvtár, és mivel a velencei annyira gyönyörű (lásd lejjebb) és közelebb is esett a lakhelyemhez, beiratkoztam. (Azért az iskolai könyvtárból is kivettem ezt-azt, Joanne Harris könyveivel és Babits Mihály gólyakalifájával is itt ismerkedtem meg.) Számomra hatalmas megkönnyebbülés és élmény volt a beiratkozás, mivel azelőtt alig volt pénzünk könyvet venni. Emlékszem, akkoriban szerettem meg Nicholas Sparksot, és A leghosszabb út című könyvére úgy dobtuk össze anyukámmal az ötforintosokat. A könyvtári díjra is egyébként. Szóval számomra nagyon megérte, hogy évi 7-800 forintért rengeteg könyvet vehetek ki. Most összeszámoltam, és 2011 óta 50+ könyvet kölcsönöztem ki. A könyvtár nagyon sokszor egyfajta menedék volt, egy hely, ahol hódolhattam a szenvedélyemnek és emiatt nem kellett furának éreznem magam. Gimis koromban egy órát simán eltöltöttem ott, mindent megnéztem, és hetente-kéthetente jártam oda. Gyalog öt percre van tőlem, egy kisebb kastély volt régen az épület, a Velencei-tóra néz, szóval csodálatos látványt nyújt az év minden szakában.

A két könyvtáros is nagyon kedves; ha épp nincs senki, akkor képesek vagyunk 10-20 perceket beszélgetni akár könyvekről vagy a kisvárosi programokról. Nagyon figyelnek a visszajelzésekre is, külön polc van a krimiknek, ifjúsági/VP-s, sci-fi könyveknek. Valamint a kisgyerekeknek is külön részleg van fenntartva. Ajánlanak is, ha nem tudom, mit olvassak, de félre is teszik, ami kell. Nagy megtiszteltetés volt pl. amikor kikérték a véleményemet, hogy milyen sci-fi könyveket szerezzenek be (nem mintha akkora sci-fi guru lennék, de egy időben sok ilyen könyvet vettem ki).

Az elmúlt években nem jártam annyit ide, mivel ahogy lett munkám és pénzem könyvekre, nagyon jólesett, hogy megvehettem és a polcomon tudhattam őket. Így csak egy-egy alkalommal ugrottam be, akkor is hamar végeztem. Ekkoriban kezdődött, hogy kivettem többet is, amiket el sem olvastam, és így vittem vissza. Szörnyű bűntudatom támadt, folyton az járt az eszemben, hogy valaki biztosan ezt keresi, én meg csak itt tartogatom magamnál. Fogalmam sincs, hogy alakulhatott így a helyzet. Valószínűleg átestem a ló túloldalára. Idehaza volt már 40+ olvasatlan könyvem, annyit összevásároltam, és elszámítottam magam. Ráadásul sokszor olyanokat vettem ki, amiket igazából el sem akartam olvasni...

Szerencsére ez a szakasza az életemnek megszűnt, az elmúlt hónapokban arra törekedtem, hogy tényleg olyat vegyek ki, amit el is olvasok, és nem hatot egyszerre, hanem csak egyet-kettőt. Mindig annyit veszek ki, amennyit visszavittem, és a határidőt is próbálom tartani! Mivel már nem tartom annyira fontosnak a materiális javakat, nem fut át az agyamon, hogy ó, ezt nem veszem ki, mert a magaménak akarom tudni. Helyette az érvényesül, hogy az élményt szeretném megszerezni, és ha vissza kell vinnem a könyvet, az azt jelenti, hogy más is hozzájuthat ehhez, az élmény pedig velem marad, nem feltétlenül kell hozzá a könyv. Ha pedig nagyon tetszett, akkor egyszer úgyis megveszem magamnak, hogy újraolvassam.
Összességében imádom a velencei könyvtárat, az egész miliőjét, hangulatát, ha erre jártok, ugorjatok be!

Útban a könyvtár felé (amúgy minden nap elsétálok erre, mivel a vasútállomás is erre van)


Nem igazán látszik, de az ott a Velencei-tó, csak aznap épp hogy feloszlott a köd



Érvek a könyvtár mellett:
- évente csak egyszer kell tagsági díjat fizetned
- több könyvet is kivehetsz egyszerre
- akár órákat is nézelődhetsz a könyvespolcok közt
- szocializálódhatsz, beszélgethetsz másokkal könyvekről
- bizonyos könyveknek könyvtári illatuk van
- kimozdulhatsz
- ha nem tetszik a könyv, semmi gond, visszacsaphatod a többi közé
- vannak író-olvasó találkozók

Érvek a könyvtár ellen:
- nem tarthatod meg a könyveket
(más nem jut eszembe)

Ti szoktatok könyvtárba járni? Mióta jártok, van valami emlékezetes sztoritok?

8 megjegyzés:

  1. A képek nagyon hangulatosak, én is imádnék ide járni! :) Ahogy olvastam, eléggé hasonló a miénkhez, hiszen városi, viszont figyelnek az olvasókra és folyamatosan bővítik az állományt.

    Az érvekkel teljesen egyetértek, szerintem könyvtárazni nagy buli! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, hogy csatlakoztál! :) Nagyon hangulatos kis könyvtáratok van, örülök, hogy így szereted!
    Amúgy esetleg érv lehet ellene, amiket a többiek is felemlegettek, hogy rongált, vagy még inkább, hogy rossz szagú (dohányosoktól pl.) a könyv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)
      Igen, láttam a többieknél, de azt az én kicsavart logikám szerint azért nem tettem oda, mert nem kell megtartanod :D

      Törlés
    2. Ez mondjuk igaz. :D Persze zavarónak attól még zavaró tényező. ;)

      Törlés
  3. Örülök, hogy csatlakoztál - és ez a könyvtár nagyon hangulatos!! Rá is kerestem miután elolvastam a bejegyzésed. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Nagyon szép könyvtár, főleg nyáron, amikor tele van virágokkal :)

      Törlés
  4. Óóóóhhhh! De szép a velencei könyvtár és környéke <3 Amúgy is szeretem a tavat, és várost (régen sokat jártam oda), nem csodálom, hogy te is ilyen szeretetteljesen írtál róla. Sajnos bent még nem voltam, de sétáltam már a könyvtár mellett. Tök jó, hogy csatlakoztál a témázáshoz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Ha egyszer erre jársz, és nyitva van, nyugodtan menj be :) Amúgy nem a teljes épületben van, inkább csak az előtérnek minősülő részben, mivel van itt házasságkötő terem, lent gernicjóga tréning, meg öltöző a focistáknak, mivel a kastély mellett, mögött van focipálya is :D

      Törlés