Sorozatajánló - Bridgerton

A sorozat, ami már lassan egy hónapja folyik minden csapból. Legalábbis azt tapasztalom, hogy sokan látták, számos könyvmoly pedig az adaptáció nevében merült el benne ennyire. De hát miért lenne ez baj? A Bridgerton jó.

Az előzetesből csak másodperceket kaptam el minden alkalommal, amikor felmentem a Netflixre, de valamiért nagyon nem érdekelt, pedig abból a pár képkockából érezni lehetett, hogy ez nem az a megszokott kosztümös dráma lesz. A kedvenc oldalaimon/blogjaimon megjelenő elmarasztaló vagy éppen egekig emelő kritika miatt kezdtem bele magam is, na meg azért, mert egy nyolcrészes könyvsorozat az alapja.

A történet az 1800-as évek elején játszódik, és a címadó Bridgerton család első lányos szezonját kísérhetjük végig, vagyis azt a folyamatot, amikor a feleségnek szánt leányt bemutatják mindenféle táncos eseményeken keresztül, hogy párt találhasson magának. Ebben az időben a férj megszerzése valóban anyagi szempontokból volt fontos, valamint a minél magasabb státusz sem jött rosszul a családnak. Itt ismerjük meg Daphne-t, akinek "értéke" egyből lecsökken, ahogy egy másik család befogadott üdvöskéje kelti fel egy álneves pletykalap szerző figyelmét. Lady Whistledown a kis szórólapjaival uralja az egész társadalmi réteget, amit mond, az úgy van, befolyásolja a döntéseket. Így esik meg Dapne-val is ez a kínos eset - hiszen a kellemes udvarlók nem az ő ajtaját döngetik. Mit tehet ilyenkor egy hölgy? Itt jön képbe a friss örökös, Simon Bassett, aki nem akar feleséget keríteni magának, de idegesíti a sok mámáz, aki eléje tolja lánya felpolcolt melleit. Daphne és Simon megállapodást köt, amelyben mindketten jól járnak: Daphne értéke egyre növekszik, amiért egy duke oldalán libeg, Simonról pedig leszállnak a mámák. 

Először egy kis magyarázat erre a mámázra. A Netflixen elérhető a sorozat szinkronosan is, de én mindenképpen eredeti nyelven ajánlanám elfogyasztani, annyira jó a színészek kiejtése. A mámá(z)k nyilván a lányos anyukák. Semmi extra, csak imádom, ahogy kiejtik.

A sorozat egyik legfeltűnőbb és történelmi hitelességét megkérdőjelezendő szegmense a fekete színészek. OMG! Micsoda világban élünk. Na mindegy, ezen én túl is léptem, ahogy megláttam Regé-Jean Page-et, úgyhogy részemről eddig tartott meg nem történt felháborodásom. 
A sorozatot nem történelmi dokumentumként kell kezelni egyrészt, másrészt pedig a világvége nem most jött el, mert csak megsúgnám, hogy az 1994-es Sok hűhó semmiért című komédiában is Denzel Washington játszott. De akinek már ezzel baja van, és nem tud ezen túllépni, annak nem fog tetszeni a sorozat.
A történet előrehaladtával én amúgy is alternatív történelmi fikcióként kezeltem a sorozatot, de azért egy-két elejtett megjegyzést kapunk arra, hogy s miért alakult így a fekete emberek sorsa. Lényegében bemutatja, milyen lehetett volna a világunk. Nekem tetszik.

Tetszett, hogy nem vette magát túl komolyan olyan dolgokban, amik annyira nem is számítanak, de közben a karakterek hitelesnek hatottak, elhittem, hogy abban a korban a nők ennyire keveset tudtak a szexről, miközben éjfél után azért ment a dorbézolás. Voltak igazán megható jelenetek, érzelmi tetőpontok, tehát lehet drukkolni a szereplőknek, izgulni a fordulatos cselekmény miatt.

Az egész sorozat színes, habos-babos, a régi korok divatjának színpalettáját kiszélesítették, észrevehető a Bridgerton és a Featherington család ruházata közti színkülönbség. A képi világa nagyon jókedvű, passzol a történethez.

Ne számítson senki vérkomoly drámára, ez egy kellemes romantikus-erotikus történelmi szappanopera, ami teljesen magába tudja szippantani a nézőt. A könyveket, legalábbis az első részt, természetesen én is elolvasom majd, kedvet kaptam hozzá!

Sarina Bowen: Keserédes

Még márciusban, amikor témáztunk, kifejtettem, mennyire nem szívlelem a félmeztelen pasis borítókat, amelyek a nyilvánvalóan erotikus-romantikus zsánert hivatottak népszerűsíteni. Rögtön ezután szembejött velem egy blogbejegyzés, amelyben erről a könyvről írtak tök hangulatosan - Vermont, farm, mezőgazdaság, étterem, almák, borok, kaják. Arról nem esett szó, hogy a szexjelenetek pornográfak, hiteltelenek, olykor egyenesen röhejesek. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a mai feminista, #metoo mozgalomban azért volt mint fennakadni (és itt nem a pasi meredező férfiasságára gondolok).

Könyvadatok:
Sorozat: True North 1.
Megjelent részek: 7
Zsáner: Pornó Erotikus, romantikus
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 360
Molyos értékelés: 88%

Griffin Shipley cseppet sem számított arra, hogy egy vermonti földút szélén, egy árokban fog összefutni egykori egy (vagy a pontosság kedvéért két-)éjszakás kalandjával. Öt évvel ezelőtt azonban mintha egy másik élete lett volna…

Griff huszonhét évesen, nem igazán önszántából került a családi farm élére. Még hatalmas válla is nehezen bírja a terhet: neki kell támogatnia anyját, három testvérét és hangyás nagyapját is. Nincs ideje a lányszövetség egykori tagjára, aki fél áron akarja felvásárolni a termésüket.

Vermont sosem szerepelt Audrey Kidder utazási tervei között. Ahogy Griff Shipley sem. De muszáj kapnia egy második esélyt az őt foglalkoztató étteremlánctól. Na, jó, egy ötödik esélyt. És egyetlen beképzelt, szexi, szakállas farmer sem állhat az útjába.

Ellenfelei egymásnak. Egészen más dolgokat várnak az élettől. Nagy kár, hogy a kettejük közt levő érzéki feszültség olyan pikáns, mint Audrey szupertitkos barbecue szósz receptje, sőt…

Figyelem! A szöveg pikáns jeleneteket, ínyencségeket és egy gőzölgő, kültéri zuhanyt tartalmaz, valamint bebizonyítja, hogy a farmerek nem röstellik bepiszkolni magukat.

Őszintén bevallom, enyhén másra számítottam a fülszövegből. Azt hittem, a lány azzal a szándékkal igyekszik Vermontba, hogy éttermet nyisson, vagy ott dolgozzon egy étteremben, és emiatt lesz valamiféle rivalizálás közte meg a szakállas csávó közt.

Ehhez képest kaptunk egy, már a legelején pofonra vágyó fruskát, aki egy csomó mindent elcseszett az étteremben, ahol dolgozik, elnézést se kér miatta, mégis azzal jön, hogy ő már készen áll saját éttermének megnyitására. Nem tetszik neki a főnöke által megszabott feladat (miszerint a vermonti termelőktől kellene jó alacsony áron felvásárolni a zöldséget/gyümölcsöt), mert hát ez milyen már, de azért ő tudna egy éttermet üzemeltetni. Hooogyne.

Nagyon bíztam benne, hogy kapunk majd valamiféle karakterfejlődést, és valamennyire kaptunk is, de azért ez szerintem édeskevés volt.

Ezen túllendülve - és mielőtt kitérnék a pikáns szexjelenetekre - már nem is volt olyan rossz a regény, sőt. Szépen foglalkozik a fenntarthatósággal, a mezőgazdasági helyzettel vagy a környezetvédelemmel. Még a család többi tagja is megvett kilóra - a nagypapa, aki mindennap betotyog enni, nem semmi -, tetszett a farm életének leírása, a korai kelés (végre más is, aki öt harminckor kel - tudom, fikciós személy, de akkor is), a gazdasági helyzet, az olykor stresszes, ám munkával teli nyugodt élet. Ha ez maradt volna egy rendesebb főhősnővel és kevesebb vagy szofisztikáltabb szexjelenettel, akkor egy teljesen jól működő romantikust kaptunk volna, amely akár még kedvenc is lehetett volna.

Azonban Audrey természete meg eleve az ő szála nem nagyon fogott meg. Nem éreztem az ínycsiklandó ízeket, nem értettem, ha olyan jó szakács, miért nem talált magának ehhez megfelelő állást, és miért hiszi azt, hogy kb. húszas évei elején majd megváltja a világot. Igen, nehéz volt amiatt is komolyan venni, mert idősebb vagyok a szereplőknél.

Ami viszont tényleg olykor szemforgatásra és röhögésre késztetett, azok a szexjelenetek voltak. És emiatt mondom azt, hogy ez pornó, ne szépítsük, ott van ilyen, hagyjuk már. Már eleve az első jelenet is mi... Aztán már talán kicsit enyhül a perverzitás, de igazából az zavart, hogy ez a fajta állatias, ki-bánja-ha-meglát viselkedés karakteridegennek hatott. Értem, hogy van szenvedély meg felajzottság, de azért ezt kinövi az ember és ha valaki ennyire fontosnak tartja magát (a farmot életben tartó vállalkozó és a fejben már étteremtulajdonos húsz év tapasztalattal), akkor ez a fajta viselkedés egyszerűen nevetséges. Mondanám, hogy mint a tinik, de remélem, ők nem így nyomják.

Mondjuk annak örültem, hogy legalább a védekezés hangsúlyt kapott, bár azt is hamar letudták, ok.

És hogy mire mondtam az elején a feminista meg #metoo dolgokat? Mindenkinek a saját maga fantáziája, mire gerjed, Ali Wong is megmondta, hogy jólesik az erős, magasabb beosztású főnöknőknek, ha jól megrakják őket otthon, de azért itt nem egészen ez volt a helyzet. Audrey inkább alárendelt szerepet töltött be, ez megnyilvánult a szexben is, amit olykor rossz volt olvasni. Mindenkinek a saját tapasztalata határozza meg a véleményét ezekről, de én csak arra tudtam gondolni, hogy mi van, ha ezt egy szűz tinilány olvassa, aki majd azt hiszi, ez a szex és mindez teljesen normális? Tetszik, hogy egyes anyukák kiakadnak a pornón, de azért lefekvés előtt ilyeneket olvasnak, szóval értitek... Jó, hogy rajta van a 18-as jelzés, de túl jó üzenete nem volt a könyvnek. Ha még illett volna a sztorihoz ez a sok szex, vagy legalább a karakterekhez, akkor még oké. Ezt sem értem amúgy, miért kell túlszárnyalni az írónak a saját szexjeleneteit. Nem elég az ágy meg a különböző pózok, legyen most a kőfalnak döntve, mert az olyan kényelmes a szabad ég alatt a pasi családjától húsz méterre. Fertőzésveszély a retkes padtól? Ugyan. Ah, még mindig mosolyognom kell, hogy elfojtsam a röhögésemet. 

Mindent összevetve nem volt rossz történet, de túl komolyan venni se lehetett. Mindenki tudja, minek íródott és ki a célközönség, nem is kell tőle többet várni. Én pedig már talán nem vagyok annyira előítéletes az ilyen könyvekkel szemben, de ennyi elég is volt, köszönöm szépen! Viszont egy almabort legközelebb venni fogok.

Félbehagyott könyvek I.

Optimistán egyessel jelöltem, hátha lesz még folytatása... Jóval kevesebb könyvet hagyok félbe, mint régen, de azért így is akadt idén eddig összesen 5 darab, ami vagy egyáltalán nem nekem való volt vagy már fizikai fájdalmat okozott. Mint mostanra rájöhettetek, nem azok táborát erősítem, akik akkor is végigolvasnak egy könyvet, ha nem tetszett nekik. Amint érzem azt a "jaj, ne már" érzést, amikor ténylegesen fizikai fájdalommal jár, hogy mondatról mondatra haladjak, akkor nem reménykedem tovább, becsukom, és inkább belekezdek egy másik könyve. Íme az az öt kötet, ami idén kifogott rajtam.