A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar író. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magyar író. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 10., szerda

Moskát Anita: Horgonyhely


Most már nem értem, hogy maradhatott ki eddig az életemből Moskát Anita munkássága, pedig emlékszem, hogy amikor a 2019-es Könyvfesztiválon (ó, a régi szép idők) megvettem a könyvét, nem igazán tudtam, ki is ő. A gyönyörű borítós regényéről se tudtam megállapítani, miről szólhat pontosan. Mesésnek hittem, majd olvastam olyanokat, hogy a magyar szolgálólány, a magyar Atwood stb. Értem ezeket a jelzőket, de én inkább maradnék annál, hogy Moskát.

A Horgonyhely egy nagyon különös, rideg, fjordokkal teli világba kalauzol minket, ahol megismerhetjük a mágiával átszőtt világot. Minden ember a születésének helyéhez kötött, körülbelül egy kilométernyit sétálhat erre-arra, de ha továbbmegy, rosszul lesz, úgy érzi, szétszakad, vérezni kezd, stb.

Eleve egy ilyen alapszituáció már elgondolkoztatja az embert, hogy miféle társadalom alakulhat ki, hogyan működik a gazdaság? Eleve: hogyan utaznak akkor mégis? Nos a következőképpen: a terhes nők egy ideig mentesülnek a mágia alól és vándorolhatnak. Ezáltal pedig ők uralják a világot - már amennyit megismerünk belőle, tehát a kis falvakat, nagyobb városokat.

Mint említettem, ez a történet rideg és nem csak azért, mert folyton hideg van és fagy. Sokáig azt éreztem, nincs benne szeretet. De mindez nagyon okosan nem-jelenik meg a regényben, hiszen ha végiggondoljuk, hogy ilyen átokkal, hogyan tud egy társadalom kibontakozni és mire épülnek az emberi kapcsolatok, akkor nagyon is logikus ez a fajta embertelenség.

A nők arra használják csak a férfiakat, hogy azok megtermékenyítsék őket, így a nemi erőszaknak egy elhallgatottabb és nem annyira vitatott aspektusát mutatja be az írónő. Vannak persze jobb lelkületű nők is, de végtére mindenki vándorolni akar, hisz az a hatalom: így láthat más falvakat, hozzáadhat a gazdasághoz, ellenőrizheti a többi embert.

Ha a szerelem meg is jelenik, az is lenézett, házasságok is csak azért vannak, hogy a férfi a nőhöz tartozhasson, ez az övé alapon.

Az anya gyermek kapcsolat még ennél is ridegebb. Tajgetoszi jelenetek elevenednek meg. Sok anyától el is veszik a gyereket, a fiúkat pedig vagy megölik vagy idősebb korukban eladják.

Moskát mégis beszivárogtatja a szeretetet főszereplőinken keresztül. Bár céljaik és indítékaik elsőre nem tiszták, ahogyan haladunk előre, úgy tárulkoznak fel és ismerik meg ezt az elfelejtett érzelmet.

Ahogy egy levelemben fogalmaztam, Moskát tűpontosan fogalmaz. Értem ez alatt azt, hogy pont annyit ír, amennyit kell, akkor tér ki valamire, amikor kell, hiba nincs. Zseniálisan építi fel a cselekményt, a hangulatteremtése varázslatos. Nem élveztem mindig, amit olvasok, de sokáig nem tudtam elengedni a fjordokat és kikötőket, a kocsmákat, lelencházakat, a földet és a tengert.

Nagyon fontos regénynek tartom. Nem lesz kellemes, de érdemes elolvasni.

Olvastam, hogy kritikaként olykor megkapta a regény, hogy nem szimpatikusak a karakterek, és emiatt lecsillagozták a művet. Nem igazán értem ezt a hozzáállást, szerintem aki ez alapján pontozza le, igazán nem tudta átadni magát az eseményeknek, a mélyebb megértésnek. A karakterek megítélése egyrészt rajtunk múlik. Másrészt kellett is, hogy némi távolságot tudjunk tartani tőlük, hiszen ha még szeretjük is őket, akkor még jobban lejöttünk volna az életről az utolsó oldalak elolvasása után.

Apropó utolsó oldalak... Olvastam pár horrort életemben, de ez mindent vitt. Kísért a mai napig.

Biztos vagyok benne, hogy Moskát Anita munkásságát ezentúl tudatosan figyelem majd, és a megjelent regényein kívül megpróbálom fellelni novelláit is. Olvassatok Moskátot!

2021. január 19., kedd

Farkas Andrea: A főnök ajánlata


Az év első olvasmánya volt a karácsonyra kapott romantikus, néhol humoros chick lit, és bár eleinte tartottam tőle, kellemes meglepetésnek bizonyult. 

Farkas Andrea debütáló regénye az Erawan kiadónál jelent meg a tavalyi évben. Ha nincs Tüncike barátnőm, szerintem sose olvastam volna el. Egyébként szeretem az ilyen barátságokat, ahol a másik egyszerűen rá tud érezni, hogy milyen könyvek tetszenének neked. Edith Wharton rajongásomat is neki köszönhetem, azonban A főnök ajánlata messze nem szépirodalom, történelmi se, így gyanúsan forgattam a a kezeim közt hónap elején a még feldíszített karácsonyfa fényénél. Bátorított az a gondolat, hogy egyrészt a romantikus és chick lit olvasmányok iránt jóval kritikusabb mrkssztr barátnőmnek is tetszett a bunkó Iván és szelíd Lia története, illetve hogy molyon 97%-on állt (most már "csak" 96%) a százaléka. Vagyis ez egy nagyon jó könyv - annak kell lennie!

Kezdeti viszonyunk kicsit úgy alakult, mint Lia és Iván története. Nézegettem, méricskéltem, felvontam a szemöldököm, de aztán kb. 120 oldal után teljesen magába szippantott a regény, jól kezelte magát (értem ez alatt, hogy érzésem szerint rátalált a hangjára, hitelességére), vicces volt, igazi érzelmi hullámvasútként lehetne jellemezni a romantika körül kibontakozó drámát.

A történet igen... életszerűtlen (?), több sebből is vérzik egy csomó dolog (legalábbis az elején), az ismert sztereotípiára épített álomkép nem a legjobb üzenetet közvetíti a nőknek/lányoknak, mondjuk ezeken túl lehet lépni - de igenis fontos kiemelni ezeket a zavaró tényezőket. 

Tehát a történet szerint Lia évek óta egy csúcs-wellness központban dolgozik Budapesten, és ezt a csúcs dolgot tényleg így kell érteni. Jelenlegi főnöke (akihez Liát kb. akarata ellenére osztották be, és nem is tud frissen megnevezett pozíciójától szabadulni) egy bunkó, agresszív, mindenkit lenéző, emberszámba nem vevő példakép plasztikai sebész (az megvan, hogy a sebészeket néha szadistának tartják, hiszen kinek okoz örömet felvágni valakit? Legalábbis főiskoláról ez annyira bennem maradt, mint az implantátum Iván pácienseiben) - igazi főnyeremény, gondolhatnánk. (Aki egyébként azt reméli, hogy ezzel a regénnyel betekintést nyer az orvos szakma eme részébe, az csalódni fog.)
Mivel a regényt a kezdő írókra oly jellemző egyes szám első személy és jelen idő jellemzi (ah), ezért nem csak Lia önbizalomhiányos és magáért kiállni nem tudó monológjait ismerhetjük meg, hanem Iván szívszaggató bánatát, amiért egyéjszakás kalandjai mellett még a jó édes anyja is tépázza idegeit azzal, hogy legyen már egy valamirevaló barátnője. Iván, mivel sem az étterem nevét és címét, ahová tart, nem képes megjegyezni, éppen Liával chatelget, hogy munkaidején kívül dolgozzon már még egy kicsit, amikor is hogy hogy nem, benyögi anyjának új barátnője nevét: Lia. Ezek után egyenes úton kiszámítható a történet. Vagy mégsem?

Higgyétek el, tényleg élveztem ezt a regényt, még ha pökhendi stílusom nem is erre hajaz. Csak hát na, azért vannak benne dolgok, meg az egész sztori annyira abszurd. Sablonos, hisz Iván, aki - minden, csak nem álompasi - gazdag, jóképű, fitt, de egy bunkó, aki csak egy nőnek adja meg magát, míg Lia szürke kisegér, de a férfi csak miatta... hát, nem megváltozik, csak vele éppen kedvesebb lesz.

Nagyon lendületes a regény, főleg a nevezetes 120. oldal környéke után, amikor kimozdulunk Magyarországról, és tényleg egész hitelesek az érzelmek, a karakterek hús-vérkék, megfoghatóak, van benne cselszövés, meg minden, ami kell egy élvezetes olvasáshoz. Szóval ilyen tekintetben totál meglepett a könyv, nagyon élveztem, drukkoltam a párosnak, és csak úgy pörögtek az oldalak.

Azonban azért afelett nehéz szemet hunyni, hogy karakterfejlődés nem igen történt, Iván ugyanúgy megmaradt bunkónak, csak éppen az a fajta bunkó, aki a párjával meg úgy viselkedik, mint egy menhelyi, szeretetéhes kutya. Lia pedig ugyanúgy nem tud nemet mondani és karrierje helyett megfelelési viszketegsége van, de azért van egy jó egzisztenciával rendelkező, dögös pasija, aki vele nem bunkó. Ez is egy álomkép - csak nem az enyém, ezért húztam a számat, na.

Mondom, akármennyire élveztem abban a három napban ezt a történetet, azért a hibáitól, de főleg az üzenetétől nehéz így utólag elvonatkoztatni. Nyilván lehet mindezt a helyén kezelni, de az ilyen karakterek még mindig toxikusak szerintem. Az élvezetes stílus azonban és az írónő érezhető intelligenciája megmenti attól, hogy a falhoz csapjam, helyette totál bekebelez és nem tudom, hogy csinálta. Hogy elolvasom-e a folytatást is? Hogy a viharba ne!

2020. március 27., péntek

Onnan sötétebb az expedíció

Mint a cím értetlenségéből is látszik, ez egy montázs poszt lesz, ugyanis három könyvről fogok írni. Azonban ez nem három random kiválasztott regény, hanem olyanok, amelyeket összeköt valami. Mi köti össze Veres Attila Odakint sötétebb sci-fijét Lovecraft Onnan túlról novelláskötetével és Jeff VanderMeer Expedíciójával? Nos, elég sok minden. (egyrészt a borítókon lévő csápok)

Forrás

Tegnap fejeztem be a magyar író, Veres Attila debütáló kötetét, amelynek hátulján ez szerepel: Veres Attila a lovecrafti horrort és a vandermeeri szürreáliát vegyíti első regényében, egyszerre tisztelegve a spekulatív fikció múltja és jövője előtt. Baromi büszke voltam magamra, ugyanis sose volt ilyen, hogy száz százalékosan ismerjem azt az írót vagy művet, amihez hasonlítják a regényt. Ajánlás ettől, hasonlítják ehhez, oké, de ha nem olvastam tőle, akkor honnan tudjam, mi fán terem? Itt viszont képben voltam, hiszen Lovecrafttől múlt hónapban, míg VanderMeertől tavaly olvastam. Vagyis volt fogalmam arról, hogy mi a lovecrafti horror és a vandermeeri szürreália. Az ajánlónak pedig igaza van, hiszen tényleg ezeket vegyíti a regény.

Kezdjük az elején, vagyis számomra az elején: jöjjenek olvasási sorrendben ezek a fura horror sci-fi művek.

Jeff VanderMeer: Expedíció

Ez egy nagyon érdekes könyv, valószínűleg el sem olvasom, ha nincs a netflixes film. Miért nem olvastam volna el? Mert az első borító nagyon nem tetszett, azt hittem, valami dzsungeles Rambo történetet rejt a kötet, ráadásul a molyon hiába értékelték több mint négyszázan, alig akar 75% felé átbillenni az értékelése. Azonban ez a könyv megint bebizonyította, hogy a nagy átlag véleménye nem a saját véleményemet rejti, így mindig esélyt kell annak adni, ami érdekel.

Szóval, volt a film, ami szép volt és furcsa, olyan kellemetlenül, megragadott, nem engedett. Érdekelt a könyv, bár tudtam, hogy az más. Alig 200 oldal, de szerintem ez benne a zsenialitás. Ha erre a regényre gondolok, mindig elfelejtem, hogy ilyen rövid valójában, mivel annyi mindent mondott, annyi mindent megmozgatott bennem.

Nem vagyok egy nagy sci-fi guru, csak most kezdtem bele, és ha jobban belemennek, hogy a műszer melyik karja mit csinál, úgy elveszek, hogy már csak a kötőszavakat értem, de arra rájöttem, hogy sok sci-fi rajongó ismerősömnek miért nem tetszett a könyv. Sérelmezték a stílusát is, ami pedig szerintem tök szép. Tudom, vannak folytatásai, és az talán sci-fisebb (?), de nekem ez az egész könyv inkább volt egy metafora a depresszióra és arra az érzésre, amikor te úgy érzed, haladsz valami jó fele, de mindenki tudja, hogy igazából lefele ejt az utad, és te csak esel és kelsz, miközben magyarázod, hogy de ez jó így. Számomra nem a sci-fi vonala volt erős a történetnek - bár azt is imádtam a sok furcsaságával -, hanem a lélektani, ami végső esetben - szerintem - a gyógyulásról szólt. Ezért pedig egy gyönyörű könyvnek tartom.
El fogom olvasni a következő részeket is, remélem, nem lesz csalódás.

H.P.Lovecraft: Onnan túlról

A Helikon zsebkönyvekből néztem ki ezt a novelláskötetet, meg amúgy is meg akartam már ismerkedni az író munkásságával.

Az eleje nagyon tetszett, a hangulatra épülő és erős érzelmi töltetű rövid történetek, de aztán elkezdtem unni. Valahogy mindegyik ugyanolyannak hatott. Ha ez egy kicsit le is vont az élvezetből, nem bántam, mert szerintem a horror lényege akkor is a hangulatteremtés, és volt, hogy esténként féltem olvasni, mert nem akartam ezzel a furcsa, bizsergető érzéssel álomra hajtani a fejemet.

Veres Attila: Odakint sötétebb

Még tavaly nyáron, egy nagyon kedvező akció keretében vettem meg az író könyvét, mivel mindenki erről beszélt. A borítója már megjelenéskor megfogott, a történet pedig furcsának hatott, de kellett hozzá VanderMeer és Lovecraft, hogy igazán a helyén tudjam kezelni.

Sok vélemény  jött szemben velem azóta is, és a legtöbb arról szól, hogy nagyon jó könyv, de mi a fene történik a második részben? Nagyon kíváncsi lettem, mi is történhet az ominózus második részben, és mivel a jelenünk a sok stressz miatt kezd rémálomba átmenni, ezért először egy másikban szerettem volna megedződni.

A regény első 120-150 oldala nagyon simán ment. Csúsztak a szavak, mint a cellofoidák csápjai, a sejtelmes, Losthoz hasonlító hangulat teljesen magával rántott. Furcsa hangfelvételek, bakelitlemezek, zene az erdő mélyéből. Minden megvolt, hogy felkeltse és fenntartsa az érdeklődésemet. Még az sem zavart, hogy már megint egy magyar regény, amiben cigiznek, füveznek, dugnak, mert helyén kezelte és nem tolta túl.

Valahol a közepe tájékán kicsit eluntam, mert éreztem, hogy nem olyan irányba megy, ahova én szerettem volna. A regény második része pedig csak az utolsó kb. 60 oldalt teszi ki, így amikor elértünk oda, fogalmam se volt, mi lesz ezek után.

Bár egy ültő helyemben végigolvastam, izgultam és meresztettem a szemem, becsukva a könyvet enyhe csalódással tettem fel aVanderMeer kötet mellé. Teljesen más a regény második fele, ez tény. Olyan, mintha a most nézett A kívülállóra hajazna, mintha egy Supernatural epizódot olvashattam volna. Úgy éreztem, az író nem tudott választ adni a sok furcsaságra, ami történik, ezért mindent, amit eddig megismertünk, mellékszereplővé tesz és behoz egy klisét. Mondjuk tetszett, hogy bevállalta, amit bevállalt, de én inkább olyasmit olvasnék tőle, ami végig olyan, mint a regény első fele: kellemes horror, sejtelmes kutatás, furcsa teremtmények.

Örülök, hogy elolvashattam ezt a három könyvet, még ha nem is mindegyik váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeimet. A hangulata viszont mindegyiknek kétség kívül csillagos ötös, és ez nálam nagyon sokat számít.

2019. augusztus 10., szombat

Vivien Holloway: Mesterkulcs

Könyvadatok:
Szerző: Vivien Holloway
Cím: Mesterkulcs
Sorozat: Winie Langton történetek 1.
Megjelent részek: 6 + 1
Zsáner: Kalandregény, steampunk, ifújsági
Megjelent: 2014
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 78
Molyos értékelés: 91%


Fülszöveg:
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekszik, mint a fiúk többsége és mindent tud a fegyverekről. Amikor a legendás Mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…