Kezdjem azzal, hogy Shirley Jackson az új (egyik) kedvenc írónőm lett? Vagy azzal, hogy mennyire nem értékelik idehaza a munkásságát, pedig illene? Vagy azzal, milyen nehéz volt beszerezni ezt a novelláskötetét, amely levett a lábamról?
A Hill House szelleme szerintem a filmsorozat miatt bukott meg idehaza. Talán durva bukásnak nevezni, de molyon valahol 70% közelében áll, ami talán nem tűnik nagyon rossznak, de azért nem is jó visszajelzés. A kiadó meg gondolom ezek után feladta, legalábbis egyszer mintha valahol írták volna, hogy nem szándékoznak többet kiadni Jacksontól. Ilyenkor elgondolkodom az online értékelés hátrányairól... A lényeg, hogy szerintem a Hill House szelleme is marha jó könyv volt. Két éve olvastam, és bár elsőre én is csak 4 csillagot adtam neki, a gondolataim mégis a regény körül forogtak még heteken át, és rájöttem, mennyire jó is a könyv. És hogy miért írtam, hogy a netflixes sorozat okozta a könyv bukását? Szerintem azért, mert aki látta a sorozatot és imádta (én az 5-6. részig szerettem), az el se olvasva a fülszöveget meglepődött, hogy mennyire más a könyv. Hiszen míg a sorozatban egy modern (nagy)család kálváriáját láthatjuk a függőség és mentális betegségek mámorfüggönyén keresztül, addig a könyvben egy karakter lélektanát követhetjük nyomon. Teljesen más a kettő, az eredeti történet eleve az 50-es években játszódik és akkoriban a horror sem olyan volt, mint amire mai fejjel elsőre gondolnánk. Emiatt talán egy kicsit át kell lényegülni olvasás közben, ismerkedni vele, és a lélektanra fókuszálni. Nagyon sajnálom, mert mindig rossz egy remek könyvet ilyen alacsony százalékkal látni, de persze nem vagyunk egyformák. Ilyenkor örülök, hogy tudok angolul és ott a bookdepo.
A Sóbálványtól előre féltem. Nem azért, hogy rossz lenne, hanem mert a Hill House-nál is alig mertem esténként elaludni - a bőröm alá férkőzött. A novelláskötettel nem jártam így, azonban rengeteget gondolkoztam a történeteken.
Van az a kifejezés, hogy a kiadó gondozásában megjelent. Olykor ez nem jön át, mert nem a legjobb a fordítás, lusta a lektor, kényelmetlen a könyvet tartani stb. Azonban ezt a kis kötetet valóban gondozták. Érezni a fordításon az odafigyelést, a szerkesztésen a tudatosságot - a novellák végén egy összefoglalást is olvashatunk.
Ha egységesen szeretnék írni a novellákról, akkor kiemelhető, hogy Jackson főszereplői 30-60 (?) közötti nők, akik által olyan félelmek jelennek meg, mint az elhagyatottság, a magány, a meg nem értettség, a láthatatlanságtól való félelem. Szereplői vagy New York arctalan sokaságában élnek vagy a látszólag kedves kisvárosban.
Bejegyzésemben nem írnék mind a tizenöt novelláról, de egy párat, ami nagy hatással volt rám, kiemelnék.
A démon-kedves, Az áruló és A fog például az olyan elemi félelemre épített, amely nagyvárosban és kisvárosban is megtalálhat minket. A démon-kedvesben egy nő az esküvője napján hiába várja a vőlegényét, akit elkezd keresni, Az árulóban egy nemrég a kisvárosba költözött családanyát kora reggel azzal keresnek fel, hogy kutyájuk csirkéket öl, A fogban pedig főszereplőnk nagy fájdalmakkal küzdve utazik be a városba, hogy ellássa az orvos. Az egyikben a cserbenhagyás és a szánakozástól való rettegést követhetjük nyomon, a másikban azt a horrorisztikus ráeszmélést, amikor az ember saját gyerekei is úgy beszélnek az erőszakról, mintha mindaz egy játék lenne, a harmadikban pedig az egyediség teljes elvesztése keveredik az egészségügy megszokott rutinjával.
A kötet címét adó Sóbálványban egy házaspár tölt el egy hetet New Yorkban, az Elizabethben pedig megismerhetjük a nőt, akit a város formált. Mindkettő novella a város szörnyű hatásairól mesél anélkül, hogy ezt konkrétan kimondaná. A Sóbálvány főszereplője folyamatosan repedéseket lát a falakon, páni félelemmel fut le a lépcsőn, mert azt hiszi, tűz van, majd mindenhol a valami rossz becsapódását várja. Elizabeth egy önző, bosszúszomjas nő, aki annak az elismerésére vágyik, aki őt nem akarja, miközben lerázza magáról a régi szeretteit és ily módon pokollá teszi új asszisztense életét. Mindkettőben a város gonoszsága ölt formát - míg egyikben felismerik azt, a másikban maga a főszereplő játssza el ennek szerepét, hiszen a város formálta őt.
Fontos még megemlíteni a
Virágoskertet és
A sorsolást, amelyek a maguk nemében egyedülállóak. Mindkettő
egy kisváros - sőt, egy falu -
közösségének erejét mutatja be. Míg a városban arctalan mindenki, a kisebb közösségek összefognak - főleg
ha gyűlölködésről vagy erőszakról van szó. Jackson úgy ír ezekről a szinte disztópikus jelenségekről, mintha egy kedves piknikre készülnének a szereplők, aztán arcul csap: mekkora ereje van a társadalmi nyomásnak, hogy mennyire könnyen helyeseljük a szörnyű tetteket, ha mások is egyetértenek velünk.
A nyaralók és A szikla is valamennyire kezelhető egyként, hiszen mindkettő a megszokott helyzetből való kiszakadást írja le. Mi lesz az idős házaspárral, ha tovább maradnak a nyaralójukban; amikor már mindenki elmegy, csak ők nem és ezt a helyiek nem nézik jó szemmel? Mi lesz a testvérrel, aki eddig segítette beteg bátyját, mi lesz, ha feleslegessé válik?
Mindegyik novella nagyszerű, hosszúságuk változó. Akad pár oldalas, a leghosszabb pedig talán negyven oldal körül mozog. Azonban mindegyikre érvényes, hogy a női sorssal, a női lét lélektanával foglalkozik. Alig várom, hogy még többet olvassak eredeti nyelven Shirley Jacksontól!
