"Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni. Ez így van."
Térjünk vissza a groteszk zsáner zsenijére, akinek novellái a középiskolában is kötelező anyagok - nagyon helyesen! Ezért se meglepő, hogy két-három novella ismét ismerősen csengett, de értékéből mit sem veszített. Ilyen volt pl. a patkányos, a telefonfülkés vagy a légypapíros.
A legtöbb azonban újdonságként hatott. A moly.hu szerint nincs különbség a Helikon zsebkönyves és Palatinus 2004-es kiadás között, azonban érzésem szerint előbbiben több novella található. Azonban mint fentebb is kiderült, az emlékeim formálódhatnak.
Nagyon szerettem ezekben a történetekben, hogy valóban egypercesek - na jó, néha kettő-három -, és hamar ki tudtam végezni az egész kötetet. Metrón ülve, vagy akár mozgólépcsőn állva is simán elolvasható egy-kettő rövidebb. Eszembe jutott minderről egy kedves ismerősöm, aki sose érti, hogy tudok ennyit olvasni. Ő is ingázik, de sokat át kell szállnia, így amikor 10-15 perceket utazik, nem látja értelmét elővenni egy könyvnek. Nos, khm: ÖRKÉNY! Nincs több kifogás, még ilyet, hogy negyed óra kevés az olvasáshoz. Nem az amúgy se, de Örkénynél meg pláne nem.
Groteszk, abszurd világában még tetszett a sci-fi vonal, ha lehet így megemlékezni arról a kettő-három novelláról, amely érintőlegesen pl. a holdra való utazásról értekezett. Örkény stílusában megragadva ezek a kozmikus jelenetek igen hatásosak voltak és arra gondoltam: kár, hogy nem írt groteszk űroperát. Szerintem imádtam volna.
Örülök, hogy a Helikon ilyen szép kiadásokban újra megjelenteti Örkény műveit, és hogy ismét elolvastam a műveit, mert szerintem Örkény olykor kell - nagyon kell.
Nem fogsz csalódni a Macskajáték/Glóriában sem szerintem :)
VálaszTörlésKöszi a megerősítést :)
Törlés