A Tóparti történetek első részét nagyjából másfél éve olvastam. Sok minden nem maradt meg, csak a vadregényes kisváros, a kemping és valamennyire a két főszereplő egymásra találása. Ezek ellenére nem féltem a második kötettől, mert ez is egy tipikusan olyan sorozat, ahol minden rész másról szól: azonban igenis szükségem lett volna egy kis emlékeztetőre.
A történet szintén Avalonban játszódik, a kemping is előkerül, ugrálunk az időben - 1977, 1988, 1990 -, és a főszereplők mellett ismét megjelennek más szereplők is, akik idővel nagyobb hangsúlyt kapnak. Jenny egy sütöde tulajdonosa, aki az előző részben tudta meg, ki az apja - nagyanyja, aki nevelte, meghalt, ráadásul a könyv úgy kezdődik, hogy leég a ház, ahol felnőtt. Itt jön képbe a helyi seriff, aki befogadja, amíg helyre tud állni. Időközben kiderül, hogy volt köztük valami, de egyikük sem szeretné, ha ez újra felszínre törne.
Wiggstől eddig két kötetet olvastam, és mind a kettő kellemes kikapcsolódást nyújtott, a Tóparti történetek főleg azzal, hogy nagyon hangulatos helyen játszódik. Mondjuk ennyire romantikus kis köteteket inkább tavasztól őszig olvasok, mert akkor vagyok minderre kapható. Most azért terveztem ezt be direkt téli időszakra, mert - a címéből is adódóan - télen játszódik a történet. Kapunk havat, hóval elzárt utakat, hótalpas sétákat, és ennyi. Azt hittem, ilyen tekintetben hangulatosabb lesz. Talán emiatt is készített ki a túlzott romantika. Tudom, ez így furcsán hangzik egy romantikus regény esetében, de mindjárt kifejtem.
Tehát adott egy nagy beteljesületlen szerelem, és egy komoly válság: leégett a főszereplő otthona. Konkrétan nincs családja, hiszen anyukája eltűnt fiatalon, nagypapája és nagymamája meghalt, és bár kiderült, ki a biológiai apja, mégis furcsa neki a hirtelen jött érdeklődés a sok testvér-unokatestvér-nagybácsi részéről. Jenny egyetlen hagyatéka a nagymamája által ráhagyott receptek és a péksütödéje, amit vezetnie kell.
Azt is gondoltam az első oldalak után, hogy mindez nagyon érdekes, hiszen egyrészt lesznek receptek a könyvben (belelapoztam), és végigkövethetjük, hogyan oldja meg főszereplőnk ezt az igen durva helyzetet.
Nos... a regény nem arra koncentrált leginkább, hogy mi történik azután, ha leég az ember háza. Az elején még történik egy-két érdekesség, pl. kiderült, hogy a biztosító egy hitelkártyát ad az érintettnek, hogy abból vehessen ruhákat vagy el tudja magát szállásolni. De itt meg is állt ez a folyamat.
Jenny nem akadt ki annyira, mint vártam volna egy ilyen kaliberű esemény után. Persze, említik, hogy pánikrohama van (más miatt), és néha majdnem rájön (nyilván csak a férfi közelében nem), de egyébként elég hamar túltette magát azon, hogy mindene elégett. Nyilván szerencsés, ha a sose látott apukáról kiderül, hogy kőgazdag, ahogyan az egész családja is az. Jenny nem csak a seriffnél lakik egy ideig, hanem a menő new yorki lakást is meglátogatja, aztán meg teljesen ingyen használhatja a kemping nagyon menő faházát. Közben még azt is felfedezi magában, hogy újra tud írni - mit ad isten, még szerződést is kap!
Ráadásul a szerelmi szál is csak amolyan kötelező valami ebben a könyvben. Rourke karaktere elsőre morcos, közömbös, de aztán hamar hősszerelmessé válik, aki csak azért bonyolódik egyéjszakás viszonyokba - külön ki is emelik, mintha ezzel büszkélkedni kéne, hogy nők nevét se tudja olykor -, hogy elfelejtse Jennyt. Ah. De romi! Alig várom, hogy életem szerelméről is kiderüljön, hogy egyébként egy seggfej. De oké, ez itt romantikus, miért ne.
Tehát ilyen a pasi, kiderül a közös múltjuk, ami merő giccs. Vágy és vezeklés ponyva formában.
Jenny tinikorában Rourke-be szerelmes, de ott van a csávó legjobb barátja, aki szerelmes a csajba, ezért Jenny vele jön össze, mert Rourke nem akarja megbántani a legjobb barátját. Na, ennyi.
Egy idő után szerencsére szabadulunk ettől a két szerencsétlentől, és visszatérünk a Bellamy családhoz, azon belül is Daisy kap kitüntetett figyelmet. Rémlett, hogy ő már az első részben is előkerült, és valóban. Itt pedig ráadásul egy még összetettebb figurát kapunk, igazán üdítő tinédzser volt. Szerettem róla és a családjáról olvasni, és ilyenkor sokkal jobban is esett a regény, mert jobb a családregény része, mint a romantikus.
A könyv végére kapunk egy bár logikus, de egyáltalán oda nem illő krimi/thriller/akció jelenetet, ami szerintem teljesen felesleges volt. Jó mindegy, letudtuk ezt is. A vége nyilván happy end.
Találhatóak még receptek is a fejezetek közt, azonban ezek mind kenyerekről, kalácsokról szólnak, egy-kettő talán süteményekről. Nem igazán éreztem a magaménak ezeket, furcsa ez az amerikai számítás is: fél bögre, 3/4 bögre. Inkább hagytam, de ha valaki esetleg kipróbálta ezeket, akkor ne féljen megosztani.
Tetszett az is, hogy Jenny lengyel származású volt és ez sokszor előjött, de a propaganda háborús rész nem kellett volna. Kommandós vagy mi a fene, édes istenem. Fárasztó volt sokszor ez a könyv.
Összességében keveredik itt a családregény a romantikával, a krimi a háborúval, a receptkönyv a young adulttal. Szerintem mindenki találhat benne valamit, ami tetszik neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése