Januári összegzés - 2021

Az év első hónapja hullámvölgyes volt. A TBR listámról három könyvet olvastam el, egyet félbehagytam, egyet pedig átvittem a februári hónapra. Viszont ezek mellett kettő másik regényt is elolvastam, így összesen öt darabot tudtam le, ami a moly.hu szerint 1717 oldal. Ez most segítség az előretervezésben, ugyanis így nagyjából be tudom lőni, hogy az adott hónapban az 1500-2000 oldalszám csúszik.
Ha kíváncsiak vagytok, milyen TBR listákkal készülök egy-egy hónap elején, akkor látogassatok el az instagram oldalamra, ahol avilda27 név alatt találtok meg. Sok mindent inkább ott teszek közzé: a TBR lista mellett a különböző kajákat, sütiket, amiket főztem/sütöttem.

Januárban az alábbi könyveket olvastam:

• Farkas Andrea: A főnök ajánlata
• John Updike: Az eastwicki boszorkányok
• Robert Harris: Szellemíró
• Veres Attila: Éjféli iskolák
• Georges Simenon: A vonat

A legjobb olvasási élmény a szemforgatásaim ellenére A főnök ajánlata, az újraolvasott Szellemíró és a megdöbbentő, de annál hitelesebb képet nyújtó 2. világháborús kisregény, A vonat volt. Az eastwicki boszorkányok elment, talán újraolvasás alkalmával jobban fog tetszeni, azonban az Éjféli iskolák kiverte nálam a biztosítékot.

Mindenesetre egy eseménydús hónapot zárhatok, ami a könyveket illeti.

Sorozatok terén is az ötös szám nyert (a Black Mirrort egynek veszem). Ezeket néztem:

• A légikísérő
• Bridgerton
• Sherlock
• Virgin River
• Black Mirror
• Black Mirror: Bandersnatch

A légikísérő egy nagyon kellemes dramedy krimi volt, a Bridgerton egy magával ragadó történelmi-romantikus. A Sherlock félig újranézés volt, mert annak idején nem folytattam a harmadik évad után. Hát... nem is kellett volna; sokan figyelmeztettek, de nem hallgattam rájuk. A Virgin River második évada nagyon meglepett ahhoz képest, hogy az első nem igen tetszett - most jóval több volt a kinti helyszín, így már tényleg elvarázsolt a kisvárosi hangulat. A Black Mirror harmadik évadát másfél év után mertem folytatni, és meg kell mondjam, hogy a San Junipero az egyik legszebb epizód volt, teljesen elvarázsolt az a történet. Szintén remek volt a Nosedive, és harmadik helyen végzett a Men Against Fire, ami kicsit lagymatag militáris epizódként funkcionált. Szerencsére ezek az epizódok nem húztak le annyira, mint vártam, de azért ismét kell egy kis idő, hogy feldolgozzam a látottakat. Idetartozik még a sorozat netflixes interaktív különkiadása/játéka, amiben te, mint néző választhatod ki, hogy a főszereplőd mit tegyen. Másfél óráig "játszottam", három-négy végkimenetelt láttam, de utána kicsit meguntam. Nem hiszem, hogy folytatom, annyira nem vont be, de azért ezen is érdekes volt elgondolkozni.

Filmezni nem nagyon filmeztem, ami meglepő, de azért amit láttam, az tetszett.

• A titok: Merj álmodni
• Big Fish
• Love on the Slopes
• Lovebirds
  

A titok egy netflixes adaptáció volt, és őszintén nem értem, miért utálják ennyien - legalábbis az jött le, hogy sokak ágálnak ellene csak azért, mert kicsit spirituális. Pedig semmi durva nem történik benne, egyszerű romantikus, ahol a pozitív gondolkodást erősítik. Sima Nicholas Sparks történet is lehetne. Anyukámmal néztük, aki eleve nagyon hajlamos az ilyenekben hinni, úgyhogy neki nagyon bejött. A Big Fish régi adósságom volt a mágikus realizmus mivolta miatt és nagyon-nagyon tetszett! Máskor is meg fogom nézni. A Love on the Slopes egy cuki hallmarkos téli film volt, amelyben a főszereplő csajszi mindenféle téli sportot kipróbál, pedig nagyon nem az ő terepe. Ezzel teljesen tudtam azonosulni és még magam is kedvet kaptam pl. a falmászáshoz, síeléshez és a szánkózáshoz - ami nem extrém, de rég volt annyi hó, hogy erre sort tudjak keríteni. Mindenesetre ez jókor talált meg. Utoljára pedig még becsusszant a Lovebirds, amin rengeteget nevettem, nagyon jó kis romantikus-gyilkosságba-belekeveredős film volt.

Sütik és egyéb eledelek terén

• Citromos pöffeteg
• Frittata
• Virsli saláta
• Csokis-meggyes kekszszalámi
• Quiche
• Rakott almás mákos guba

Elég sok mindent csináltam. Főleg a sütireceptek kipróbálását folytattam, és ezek közül mondhatom, hogy mindegyik nagyon finom lett, nagyon ízlett a családnak, barátoknak. Eldöntöttem, hogy mindenféle reggelit is szeretnék kipróbálni, így jött a frittata és a quiche. Mindkettő tojásos étel, filmben vagy sorozatban láttam és bejöttek, bár azért érdemes keresnem valami extrásabb receptet. A virsli saláta pedig egy sima ebéd volt, ami nagyon egyszerű, de annál nagyszerűbb.

Nektek milyen volt a január? :)

Veres Attila: Éjféli iskolák

Nagy lelkesedéssel fogadtam, amikor annak idején megjelent ez a novelláskötet, hiszen egyrészt az egyik kedvenc kiadóm (Agave) adta ki, másrészt tetszett a borító. Úgy látszik, az író könyveinél hagyománnyá válhat ez a térelválasztó gradient-szerű grafika. Akkor is lelkes voltam, amikor az Agave kávézóban féláron vehettem meg a kötetet. Tetszett az Odakint sötétebb - főleg a hangulata varázsolt el -, csak a legvége nem. Sajnos, ezzel a novelláskötettel már egyáltalán nem így éreztem. Nagyon-nagyon nem szerettem.

A könyvben 15 novellát olvashatunk el különböző tagolás szerint, de szinte mindegyik egy kaptafára épült, ha ki lehet ilyet jelenteni. Nyilván nem, mert amúgy a többségnek tetszik ez a gyűjtemény, de számomra novelláról-novellára nehezebb volt a kezembe venni ezt az amúgy szép, lila borítós könyvet.
Nem fogok minden egyes írásról külön értekezni, mert mint feljebb is írtam, számomra hangulatukban, erkölcsi semmitmondásukban ugyanolyannak hatottak. A legtöbb írás ugyanarra épült: szex, pornó, agresszió, öncélú gusztustalanságok, nulla megoldás/tanulság.

Pedig jól indultak egyes novellák, gyanakodtam, mint olvasó, sejtelmes utazásokra készültem a szereplőkkel, aztán jött valami oda nem illő kínzás-megerőszakolás, egy teljesen elborult cselekmény és egy semmilyen végkifejlet. Tudom, weird fictionről beszélünk, amivel csak barátkozom - bár nem leszünk túl jóban -, de azért az Odakint sötétebb írójától nem ezt a negatív életszemléletet és öncélú brutalitást vártam.

Nagyon zavart egy idő után, hogy az egyes történetek főszereplői passzívak, nem úgy reagálnak az eseményekre, ahogyan azt egy normális ember tenné - ergo, nincs kivel azonosulni. A szeme láttára ölnek meg valakit, vagy egy furcsa lény mászik be éjjel az ablakán - nem gond, ilyen túrára fizetett be/biztos csak álmodott. Amikor elborultabbak lettek az események, akkor is csak mentek az árral. Nem értem ezt a fajta passzivitást, nem tudom, hogy ez a zsáner velejárója-e, de nem hinném, mert még a kicsit jobbra értékelt, de amúgy szintén undormányos Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétrőlben is talpraesettebbek voltak a karakterek.

Talán ezért is éreztem úgy, hogy mindegyik férfi főszereplő ugyanolyan. Egyszerűen nem tudtam volna különbséget tenni köztük. Nem tetszett az a fajta pesszimizmus sem, ami mindent átjárt: szar vidéken lakni, szar a fővárosban, szar az albérletben, szar a túra, szar az egész ország. Nem szereted, megértettük!

A női szereplők megjelenítésével se vagyok kibékülve. Vagy szexuális tárgyként voltak kezelve, arra voltak jók, hogy megkínozzák őket vagy elcsábítsa az életképtelen passzív főszereplő pasit, de amúgy ennyi.

A kötet végén az író hozzászól a novelláihoz, de igazából ezektől se lettem okosabb. Volt aminél teljesen félrement az én és az ő értelmezése, ezt se tudtam, hova tenni. Az már az én dolgom, hogy a megnyilatkozásai alapján egy elég unszimpatikus emberré vált a szememben, ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni, de próbáltam elvonatkoztatni a műtől. 

Összességében rettentő csalódott vagyok, és nem hiszem, hogy Veres Attila további köteteivel megpróbálkozom, ami nagy kár, mert egyébként szerintem hangulatteremtésben nagyon ügyes.

Sorozatajánló - Bridgerton

A sorozat, ami már lassan egy hónapja folyik minden csapból. Legalábbis azt tapasztalom, hogy sokan látták, számos könyvmoly pedig az adaptáció nevében merült el benne ennyire. De hát miért lenne ez baj? A Bridgerton jó.

Az előzetesből csak másodperceket kaptam el minden alkalommal, amikor felmentem a Netflixre, de valamiért nagyon nem érdekelt, pedig abból a pár képkockából érezni lehetett, hogy ez nem az a megszokott kosztümös dráma lesz. A kedvenc oldalaimon/blogjaimon megjelenő elmarasztaló vagy éppen egekig emelő kritika miatt kezdtem bele magam is, na meg azért, mert egy nyolcrészes könyvsorozat az alapja.

A történet az 1800-as évek elején játszódik, és a címadó Bridgerton család első lányos szezonját kísérhetjük végig, vagyis azt a folyamatot, amikor a feleségnek szánt leányt bemutatják mindenféle táncos eseményeken keresztül, hogy párt találhasson magának. Ebben az időben a férj megszerzése valóban anyagi szempontokból volt fontos, valamint a minél magasabb státusz sem jött rosszul a családnak. Itt ismerjük meg Daphne-t, akinek "értéke" egyből lecsökken, ahogy egy másik család befogadott üdvöskéje kelti fel egy álneves pletykalap szerző figyelmét. Lady Whistledown a kis szórólapjaival uralja az egész társadalmi réteget, amit mond, az úgy van, befolyásolja a döntéseket. Így esik meg Dapne-val is ez a kínos eset - hiszen a kellemes udvarlók nem az ő ajtaját döngetik. Mit tehet ilyenkor egy hölgy? Itt jön képbe a friss örökös, Simon Bassett, aki nem akar feleséget keríteni magának, de idegesíti a sok mámáz, aki eléje tolja lánya felpolcolt melleit. Daphne és Simon megállapodást köt, amelyben mindketten jól járnak: Daphne értéke egyre növekszik, amiért egy duke oldalán libeg, Simonról pedig leszállnak a mámák. 

Először egy kis magyarázat erre a mámázra. A Netflixen elérhető a sorozat szinkronosan is, de én mindenképpen eredeti nyelven ajánlanám elfogyasztani, annyira jó a színészek kiejtése. A mámá(z)k nyilván a lányos anyukák. Semmi extra, csak imádom, ahogy kiejtik.

A sorozat egyik legfeltűnőbb és történelmi hitelességét megkérdőjelezendő szegmense a fekete színészek. OMG! Micsoda világban élünk. Na mindegy, ezen én túl is léptem, ahogy megláttam Regé-Jean Page-et, úgyhogy részemről eddig tartott meg nem történt felháborodásom. 
A sorozatot nem történelmi dokumentumként kell kezelni egyrészt, másrészt pedig a világvége nem most jött el, mert csak megsúgnám, hogy az 1994-es Sok hűhó semmiért című komédiában is Denzel Washington játszott. De akinek már ezzel baja van, és nem tud ezen túllépni, annak nem fog tetszeni a sorozat.
A történet előrehaladtával én amúgy is alternatív történelmi fikcióként kezeltem a sorozatot, de azért egy-két elejtett megjegyzést kapunk arra, hogy s miért alakult így a fekete emberek sorsa. Lényegében bemutatja, milyen lehetett volna a világunk. Nekem tetszik.

Tetszett, hogy nem vette magát túl komolyan olyan dolgokban, amik annyira nem is számítanak, de közben a karakterek hitelesnek hatottak, elhittem, hogy abban a korban a nők ennyire keveset tudtak a szexről, miközben éjfél után azért ment a dorbézolás. Voltak igazán megható jelenetek, érzelmi tetőpontok, tehát lehet drukkolni a szereplőknek, izgulni a fordulatos cselekmény miatt.

Az egész sorozat színes, habos-babos, a régi korok divatjának színpalettáját kiszélesítették, észrevehető a Bridgerton és a Featherington család ruházata közti színkülönbség. A képi világa nagyon jókedvű, passzol a történethez.

Ne számítson senki vérkomoly drámára, ez egy kellemes romantikus-erotikus történelmi szappanopera, ami teljesen magába tudja szippantani a nézőt. A könyveket, legalábbis az első részt, természetesen én is elolvasom majd, kedvet kaptam hozzá!

Robert Harris: Szellemíró - újraolvasás

A regény alapján készült filmet nagyjából tíz éve láttam, aztán pedig elolvastam a könyvet is. Nem igazán tudom, mi késztetett erre, mivel a krimi, thriller akkoriban messzebb állt tőlem, főleg a politikai krimi. Szerintem a The Good Wife című sorozat csigázhatott fel, tekintve hogy az is jogi/politikai vonalat képviselt. Furcsa egyébként, hogy az ember olykor mennyire elfelejti, mi vezette az adott könyvhöz. Mindenesetre jót tett az újraolvasás, mert bár hangulatában megfogott a film, a könyv csattanója pedig élesen élt bennem, mégis kellett ez a nyolc évnyi tapasztalat, hogy teljesen megértsem, mi történik a regényben.

A történet névtelen főhőse egy szellemíró, vagyis sztárok, sportolók, énekesek memoárjait megíró személy, akinek kiléte a háttérbe szorul, fizetségen kívül mást nem kap. Ügynöke felkéri, hogy a nem túl népszerű volt brit miniszterelnök memoárját írja meg, mivel az előző szellemíró meghalt. Főhősünk ezek után utazik Amerikába, a kietlen Martha's Vineyard szigetére, mivel a meglévő kéziratot egy hónap alatt kellene rendbe tennie, Adam Lang pedig ott barikádozta el magát a brit nép haragja elől. A lassan induló cselekmény később egy izgalmas, igazán olvasmányos thrillerré fejlődik.

Direkt választottam ezt az újraolvasást egy téli hónapra, mivel a történet is január végével kezdődik. Londonból hamar elkerülünk Martha's Vineyardra, ami nyaranta egy igazi célpont a turistáknak, azonban télen kihalt. A magányosság érzését nem csak a kietlen vidék erősíti meg, hanem az elzártság is, amibe névtelen szereplőnk kerül. Eleinte a szálláshelyén is egyedül van, a nagy villa pedig, ahol a volt miniszterelnök "pihen", szintén steril, őrök őrzik, nem léphet be akárki. Mindezt a sivárságot megfejeli a januári időjárás: Ruth - a volt first lady - folyton kapucniban mászkál a parton egy őrrel a sarkában, főhősünk biciklire ülve ázik el teljesen a jeges esőben, tüntetők álldogálnak a hidegben. Aztán ott vannak az egyre gyanúsabb dolgok: a kéziratot hét lakat alatt őrzik, a határidő egyre rövidül, Adam Lang sztorija évszámokban nem áll össze. Harris nagyon ügyesen épít a hangulatra, az egész vidék, időjárás a főszereplőnk lelki állapotát hivatott közvetíteni. Emiatt is tetszik nagyon ez a regény, mert a sztori talán nem akkora pláne, mint amilyennek eddig tartottam, de egyrészt az utolsó oldalak nagyot csattannak, másrészt a hangulat visz mindent. 

Maga a krimi része is érdekes, főleg ha belegondolunk, hogy valóban hasonló dolgok történhetnek a politikában. Bár Harris nem pedzegeti az erkölcsi kérdéseket, mi, mint olvasónk belegondolhatunk mindannak a jelentőségébe, amit szellemírónk felfedez. 

Ha egy olvasmányos, izgalmas, feszültséggel teli politikai krimire, thrillerre vágytok, amely ráadásul télen játszódik, akkor ezt a könyvet nagyon ajánlom!

Sorozatajánló - A légikísérő

Az idei egyik ki nem mondott fogadalmam az volt, hogy legyen több bejegyzés a sorozatokról, így a jövőben számíthattok majd ilyen jellegű posztokra. Eléggé belelendültem a darálásba ismét, sokat kell pótolnom, mert az utóbbi időben le voltam maradva a kiszemelt sorozatokkal. Olykor furcsa, hogy már nem a megszokott 22 részes, ősztől-tavaszig sugárzott évadokat követem, hanem a Netflixnek, HBO-nak és egyéb szolgáltatónak köszönhetően megreformálódott mindez, és ezáltal a 8-10 részes szezonokat jóval könnyebb ledarálni.

Az év első sorozata egy dramedy jellegű krimi volt, amelynek főszereplője az Agymenőkből ismert Penny, avagy Kaley Cuoco. A történet szerint az enyhén alkoholista és egyéjszakás kalandokat kedvelő, légikísérőként dolgozó Cassie egy átmulatott este után egy elvágott torkú férfit talál maga mellett az ágyban. Mivel idegenben van, úgy dönt, inkább elrejti annak nyomait, hogy valaha is itt járt, és folytatja az életét. Azonban nem csak az FBI kezd el rá gyanakodni, hanem saját lelkiismerete és gyerekkora sem hagyja nyugodni.

Úgy érzem, ez a sorozat vagy betalál valakinél vagy nem. A stílusát tekintve egész egyedi, hiszen Cassie a halott férfivel hallucinál, folytat vele párbeszédeket, kvázi vele próbálja megoldani a gyilkosságot. Nyilván jóval nagyobb dologba csöppent bele, mint amire elsőre gondolnánk, azonban a lényeg mégsem ez, hanem Cassie utazása.

Megismerjük a gyerekkorát, hogy miként vált azzá az emberré, akit megismerünk. Miért iszik ennyit, miért viselkedik így. Az tetszett ebben, hogy nem valami megható tragédiát kaptunk, hanem egy elég gyomorforgató szülői viselkedést, és hogy mindezekről kvázi Cassie se tudott, így vele együtt ér minket is pofonként a felismerés. Nincs mese, függő, aki tagadja, hogy az lenne, de azért boldogult eddig az életben. Azonban ez a gyilkosság, ez a macska-egér játék, amelybe belekeveredett, valamennyire kezdi felnyitni a szemét.

Dramedynek sorolják be, és ez valóban jó szó rá, mivel nem jövünk le az életről - pedig könnyen átcsaphatott volna mély letargiába a történet -, és bővelkedik fekete humorban a sorozat. Mégis vannak benne olykor megható pillanatok, de ezek annak köszönhetőek, hogy a készítők és a színészek elérik, hogy drukkoljunk a főszereplőnknek és a sok-sok mellékkarakternek. Tetszett, hogy mindenki hús-vér figura volt, tényleg mindenki helyzetét meg lehetett érteni - gondolok itt Cassie és Annie barátságára.

Ha valami kellemes, akciódús, krimiszerű kikapcsolódásra vágysz, akkor ezt nagyon ajánlom!

Érdekesség, hogy a sorozat egy könyv alapján készült Chris Bohjalian tollából. Goodreadsen 3,5-ös az értékelése az 5-ből, és ahogy néztem, sima thriller, krimi besorolást kapott, így nem biztos, hogy a sorozat és a könyv stílusa hasonló. Azért ha egyszer megjelenne magyarul, adok neki egy esélyt!

John Updike: Az eastwicki boszorkányok

Nagyon régen, talán 10-12 évvel ezelőtt próbálkoztam meg először a könyvvel - már nem is tudom, milyen indíttatásból. Biztosan nem a borító (Európa) tetszett, inkább talán a gyerekkoromból felvillanó emlék "vonzott". Életem első és legmeghatározóbb szexszel kapcsolatos csúnya szavát itt hallottam, és megmaradt valami az agyagszobrokról, a vudu báburól, a szereplőkről, de konkrét cselekményszál nem. A sok-sok évvel ezelőtti próbálkozásommal is csak körülbelül az ötvenedik oldalig jutottam. Annyi maradt meg, hogy sok és száraz, semmit nem értettem belőle - nyilván még érnem kellett.

A 21. század 2019-ben kiadta újra egy igazán szép (tőlük ezt már megszokhattuk) kiadásban, amit öröm kézbe fogni és forgatni. Ennek köszönhetően vettem meg a regényt, de csak a polcomon várakozott. A végső lökést a molyon létrehozott boszorkányos/varázslatos kihívásom adta, aminek lényege, hogy minden hónapban el kell olvasni egy ilyen témájú könyvet. Nem mondom, a könyv egyharmadánál azt hittem, már az elején elbukom.

A történet szerint él Eastwickben három harmincas, elvált/megözvegyült nő, akik őszintén szólva szarnak (elnézést) bele a társadalmi elvárásokba, a szeretőik feleségének egészségügyi állapotába, a környezetvédelembe, a megjegyzések és suttogások tömkelegébe. Mondhatni, szabadok. Legtöbb beszélgetésüket az író a telefonvonalakon keresztül mutatja be. Itt értesítik egymást a nap (mit nap, az év!) híréről, miszerint megvette valaki a régi Lenox-birtokot - egy férfi! Ah! Azonban a sztori nem ennyi, mármint nem versengenek kimondottan a szőrös kezű, szája széléből a nyálat kitörlő, világlátott, monológokban kitörő férfi kegyeiért, de nem is kezdenek el egyből nyomozni. Egyszerűen érdekli őket a férfi, azt akarják, hogy meghívja őket, hogy akarja őket, mert nem eastwick megszokott része, hanem valami friss, valami új.

A regény három fő részből áll. Az első részben elég lassan haladunk, megismerjük Alexandrát, aki a legidősebb és agyagbábukat gyárt, Jane-t, aki csellózik és a fiatal Sukie-t, aki újságíróhoz híven pörgős és mindent tud. A kacskaringós mondatokkal dolgozó stílusban gyakran elvész a cselekmény, olykor igen figyelnem kellett, hogy tulajdonképpen mi a cselekvés maga - Updike szereti a természetet -, így nehezen haladtam vele. Keretet ad viszont a történetnek, hogy a három nő legtöbbször telefonon beszél egymással, miközben a fantomgyerekeiknek odaszólnak valamit, vagy éppen valami mágikus tervet szőnek magukban. Egyébként a legtöbb, amit a község tagjai gondolnak róluk, teljesen igaz: a gyerekeik csak úgy vannak, nem törődnek velük, nem érdeklik őket - olykor jók kifogásnak, de az anyaság mintaképétől igen messze áll ez az ábrázolás. Valóban szeretőket tartanak, de nem kell nekik sokáig, feleségeiket pedig megátkozzák, az se zavarja őket, ha már valóban egészségügyi bajaik lesznek vagy az épelméjűségüket kérdőjelezik meg. Vagyis: nem túl szimpatikusak. 
De ez kifejezetten üdítő volt, mert ettől voltak igazi boszorkányok, nem pedig a kilencvenes évektől a tévében megjelenő jóságos, kedves bűbájosok.
Szintén még a regény elején megismerjük a Lenox-udvar új lakóját: Daryl Van Hornt, aki egy nagyzolós, new yorki tudós, aki szeret orgiákat szervezni. Itt egy kicsit felvontam a szemöldököm, de végül is Updike nem írja le naturálisan az eseményeket, csak olykor visszautal egy-egy jelentre, ami beleégett a retinámba.

A második rész igazán tetszett, szinte izgalmasnak tartottam, hisz mondhatni, beindultak az események: az asszonyok már nem aggódtak, kiszemeltjük meghívja-e őket magához, hiszen folyamatos látogatók voltak - teniszeztek, fürödtek, beszélgettek. Nyilván a kis község is megrágta a nekik dobott csontot. Őszintén szólva nem is tudom annyira felidézni, mitől volt ez olvasmányosabb, valószínűleg csak megszoktam a stílust, felvettem a ritmust.
Kicsit változott a felállás is, előjött a féltékenység, az egymás iránt érzett testi vágy. Valamint a tetteik nagy hatással lettek a munkájukra és magára eastwickre is. Nem akarok poént lelőni, de a szeretőikre gyakorolt hatások elég feszültté tették ezt a részét a regénynek, de az volt számomra a legmeglepőbb, hogy a nőket mennyire nem érinti meg egyik esemény sem. Talán Alexandra volt az egyetlen, akin megmutatkozott bármiféle együttérzés - persze csak ha eltekintünk a megölt mókusoktól, hiszen, ha képes rá, miért ne pedzegetné az erejét?

A kötet utolsó része volt a leglelombozóbb, a végére meg is untam az olvasást. A boszorkányok közömbössége, tetteik mérhetetlen rosszindulatúsága igazán megformálta a róluk alkotott véleményemet. Igen, valódi boszorkányok, de hogy szeretném-e, ha ilyenek élnének a lakóhelyemen? Isten ments!

Összességében örülök, hogy megismerhettem Updike híres művét, és nem zárkózom el attól, hogy más könyvét is kézbe vegyem - főleg Göncz Árpád fordításában. Ami egyébként remek itt is, szerintem jóságos hatást gyakorolt az egész történetre, azonban a kiadó igazán modernebbé tehette volna a szöveget: mindenszentek előestéje nyilván a halloween, Denevér-ember pedig Batman, a Dzsókert így leírva pedig rossz volt nézni. Nem tudom, a jogok álltak-e ennek útjába, vagy a tisztelet a fordító iránt, de a 35 év alatt változott az olvasóközönség összetétele, ami indokolná ezek átírását.

Booktuber ajánló

A címet vegyétek kétértelműnek: nem csak én ajánlok nektek pár booktubert, hanem szeretném, ha ti is megosztanátok, kiket követtek, miért szeretitek a videóikat, stb.

Először is, mi az a booktuber? Olyan könyvmoly, aki a könyvekről nem ír, tehát nem blogger, hanem beszél, vagyis vlogger. A Youtube-on vezeti a csatornáját, ahol könyvértékelések, könyvajánlók mellett sok-sok témában készít videót.

Emlékeim szerint talán 5-4 éve robbant be a magyar könyvmoly közegbe ez a kommunikációs forma, és az akkoriban megjelenő videók közül meg is néztem párat, de sajnos a minőség mellett az artikuláció is igen gyenge lábakon állt. Ez nekem a mai napig nagyon zavaró, ezért kifejezetten öröm látni, hogy azóta mennyit fejlődött a vlogger-társadalom, hogy az újak is minőséget tesznek fel, összefüggően tudnak beszélni és ami a legfontosabb: értem is, amit mond. Talán kegyetlen, de ha eltelik úgy 3-5 perc, hogy alig értem, amit mond, mert nem nyitja ki a száját, vagy a mikrofon recseg, nyomok egy stopot. Nyilván még közrejátszhat a csatorna bekövetésének esélyénél az, hogy milyen zsánereket ölel fel a vlogger: csak ifjúságit olvas, vagy sci-fit vagy mindenfélét? Mennyire tartalmasak az ajánlói? Mond valami újat? Érzem rajta, hogy a saját stílusát teszi bele? Változatosak a videói? Jól szórakozom? Fedezek fel új olvasmányokat? 
Ezek alapján állítottam össze ezt a - számításaim szerint nulladik - booktuber ajánlót.

A legeslegkedvencebb a Faltól falig könyvesvlog, ami ősszel indult el. Tamara hangja megnyugtató, választékosan fogalmaz, ajánlói mindig elérik, hogy érdekeljen egy-egy olvasmány. Csak miatta a kívánságlistámra került pl. Az utazómacska krónikája, az Égig érő történet, a Fordulópont, a Levelek az árnyékvilágból, A méhek története és A félkegyelmű.
Bevallom, néha van az úgy, hogy másnál beletekerek a videóba, ha nem ismerem az adott könyvet pl. a havi összegzésnél, de Tamarától mindent meghallgatok! Leginkább szépirodalmat olvas, és számomra ez azért nagyon hasznos, mert ez a zsáner évek óta kiesett, főleg a kortársakat nem ismerem, így külön öröm, hogy van kitől ötleteket kapni.
Tamaránál tetszik az is, hogy nem spékeli meg videóit rengeteg vágással, nincs is erre szüksége, mert egyszerűen magával ragadó az előadásmódja. Nézzetek bele valamelyik videójába :)

Második kedvencem egyben a legelső vlogger, akit bekövettem, és eddig az egyetlen, akinek az összes régi videóját is visszanéztem. Ez igen nagy teljesítmény volt, tekintve hogy a Pergamenre hányt szavak csatorna évek óta üzemel. Evelin egy nagyon kedves, életvidám fiatal nő, aki elég sokszínűen olvas, és nagyon sok tartalmat gyárt. Az ő csatornája győzött meg arról, hogy érdemes jobban figyelni a vloggerekre, mert minőségi felvételeket készítenek és érdekes témákat dobnák be. Evelin ráadásul más felületen is nagyon aktív, én még egy komolyabb jövőt is el tudnék neki képzelni (amolyan Szabados Ági féle könyvesboltot meg könyvkiadást), úgyhogy érdemes "szemmel tartani" :). Könyvek miatta a kívánságlistámon: Outlander, Agathe, Familiárisok és neki köszönhetően fedeztem fel Matt Haiget is :)

Az Andi kis könyves világa lesz a másik olyan csatorna, amelynek valamikor visszanézem az összes videóját. Egyelőre ismerkedem vele, és bár eleinte zavart Andi gyors beszéde, de hadarásnak nem nevezném, nagyon okos dolgokról beszél, ismertetői széleskörűek, figyelemfelkeltőek. Amennyire pár videója alapján meg tudom mondani, inkább fantasyt, sci-fit olvas, de nem azokat, amelyek amúgy is rengeteg figyelmet kapnak. Nekem legalábbis pl. az An ​Unkindness of Magicians teljesen kimaradt, és nagyon örülök, hogy Andi angol könyvekről is megemlékezik. Őt azért is emelném ki, mert úgy érzem, videói témái nem annyira tucatok, legalábbis a gondolatai, értekezései nagyon egyedivé teszik a csatornáját.

Utoljára, de nem utolsó sorban megemlíteném a Book of Hails csatornát, ami egy kicsit kakukktojás, mert számomra túl sok a fantasy és ifjúsági, de Hails egy nagyon pörgős, szimpatikus lány, így azért bele-belenézegetek a videóiba. De ha titeket főként ez a zsáner vonz, akkor tökéletes választás a csatorna :) Azért számomra is hasznosak a videói, hiszen pl. a Fellegszálló és A medve és a csalogány miatta került fel a listámra.

Illetve említés szintjén ott van még a 

Timi's Books - szintén szimpatikus, csak nagyon nem érdekelnek a könyvek, amikről beszél :D (romantikus, ilyen pöttyös, olyan pöttyös, ifjúsági, new adult, mesekönyvek)

Just a Bookish Soul - sajnos Dominika nagyon régóta nem készített új videót :(

Ti kiket szoktatok követni, kit ajánlotok? Angol booktubereket is követtek? :)

Farkas Andrea: A főnök ajánlata

Az év első olvasmánya volt a karácsonyra kapott romantikus, néhol humoros chick lit, és bár eleinte tartottam tőle, kellemes meglepetésnek bizonyult. 

Farkas Andrea debütáló regénye az Erawan kiadónál jelent meg a tavalyi évben. Ha nincs Tüncike barátnőm, szerintem sose olvastam volna el. Egyébként szeretem az ilyen barátságokat, ahol a másik egyszerűen rá tud érezni, hogy milyen könyvek tetszenének neked. Edith Wharton rajongásomat is neki köszönhetem, azonban A főnök ajánlata messze nem szépirodalom, történelmi se, így gyanúsan forgattam a a kezeim közt hónap elején a még feldíszített karácsonyfa fényénél. Bátorított az a gondolat, hogy egyrészt a romantikus és chick lit olvasmányok iránt jóval kritikusabb mrkssztr barátnőmnek is tetszett a bunkó Iván és szelíd Lia története, illetve hogy molyon 97%-on állt (most már "csak" 96%) a százaléka. Vagyis ez egy nagyon jó könyv - annak kell lennie!

Kezdeti viszonyunk kicsit úgy alakult, mint Lia és Iván története. Nézegettem, méricskéltem, felvontam a szemöldököm, de aztán kb. 120 oldal után teljesen magába szippantott a regény, jól kezelte magát (értem ez alatt, hogy érzésem szerint rátalált a hangjára, hitelességére), vicces volt, igazi érzelmi hullámvasútként lehetne jellemezni a romantika körül kibontakozó drámát.

A történet igen... életszerűtlen (?), több sebből is vérzik egy csomó dolog (legalábbis az elején), az ismert sztereotípiára épített álomkép nem a legjobb üzenetet közvetíti a nőknek/lányoknak, mondjuk ezeken túl lehet lépni - de igenis fontos kiemelni ezeket a zavaró tényezőket. 

Tehát a történet szerint Lia évek óta egy csúcs-wellness központban dolgozik Budapesten, és ezt a csúcs dolgot tényleg így kell érteni. Jelenlegi főnöke (akihez Liát kb. akarata ellenére osztották be, és nem is tud frissen megnevezett pozíciójától szabadulni) egy bunkó, agresszív, mindenkit lenéző, emberszámba nem vevő példakép plasztikai sebész (az megvan, hogy a sebészeket néha szadistának tartják, hiszen kinek okoz örömet felvágni valakit? Legalábbis főiskoláról ez annyira bennem maradt, mint az implantátum Iván pácienseiben) - igazi főnyeremény, gondolhatnánk. (Aki egyébként azt reméli, hogy ezzel a regénnyel betekintést nyer az orvos szakma eme részébe, az csalódni fog.)
Mivel a regényt a kezdő írókra oly jellemző egyes szám első személy és jelen idő jellemzi (ah), ezért nem csak Lia önbizalomhiányos és magáért kiállni nem tudó monológjait ismerhetjük meg, hanem Iván szívszaggató bánatát, amiért egyéjszakás kalandjai mellett még a jó édes anyja is tépázza idegeit azzal, hogy legyen már egy valamirevaló barátnője. Iván, mivel sem az étterem nevét és címét, ahová tart, nem képes megjegyezni, éppen Liával chatelget, hogy munkaidején kívül dolgozzon már még egy kicsit, amikor is hogy hogy nem, benyögi anyjának új barátnője nevét: Lia. Ezek után egyenes úton kiszámítható a történet. Vagy mégsem?

Higgyétek el, tényleg élveztem ezt a regényt, még ha pökhendi stílusom nem is erre hajaz. Csak hát na, azért vannak benne dolgok, meg az egész sztori annyira abszurd. Sablonos, hisz Iván, aki - minden, csak nem álompasi - gazdag, jóképű, fitt, de egy bunkó, aki csak egy nőnek adja meg magát, míg Lia szürke kisegér, de a férfi csak miatta... hát, nem megváltozik, csak vele éppen kedvesebb lesz.

Nagyon lendületes a regény, főleg a nevezetes 120. oldal környéke után, amikor kimozdulunk Magyarországról, és tényleg egész hitelesek az érzelmek, a karakterek hús-vérkék, megfoghatóak, van benne cselszövés, meg minden, ami kell egy élvezetes olvasáshoz. Szóval ilyen tekintetben totál meglepett a könyv, nagyon élveztem, drukkoltam a párosnak, és csak úgy pörögtek az oldalak.

Azonban azért afelett nehéz szemet hunyni, hogy karakterfejlődés nem igen történt, Iván ugyanúgy megmaradt bunkónak, csak éppen az a fajta bunkó, aki a párjával meg úgy viselkedik, mint egy menhelyi, szeretetéhes kutya. Lia pedig ugyanúgy nem tud nemet mondani és karrierje helyett megfelelési viszketegsége van, de azért van egy jó egzisztenciával rendelkező, dögös pasija, aki vele nem bunkó. Ez is egy álomkép - csak nem az enyém, ezért húztam a számat, na.

Mondom, akármennyire élveztem abban a három napban ezt a történetet, azért a hibáitól, de főleg az üzenetétől nehéz így utólag elvonatkoztatni. Nyilván lehet mindezt a helyén kezelni, de az ilyen karakterek még mindig toxikusak szerintem. Az élvezetes stílus azonban és az írónő érezhető intelligenciája megmenti attól, hogy a falhoz csapjam, helyette totál bekebelez és nem tudom, hogy csinálta. Hogy elolvasom-e a folytatást is? Hogy a viharba ne!

Szénási Krisztina: Kacskaringó - vendégblogger

A mai bejegyzés egy vendégblogger, Péntek Tünde könyvajánlója lesz, aki egy, az Erawan kiadónál megjelent chick litet olvasott el nemrég. (Hamarosan én is jövök egy hasonló könyvvel - amit Tünditől kaptam karácsonyra, és irtó hamar kivégeztem!)

Olvassátok sok szeretettel :)

A „kapuzárási pánik” fogalmát senkinek sem kell bemutatni, még ha korunknál fogva nem is vagyunk érintettek benne, pontosan tudjuk, mit jelent, hiszen napjainkban úgymond „divatos” kifejezés, és rengeteg kortárs mű, illetve pszichológiai szakirodalom foglalkozik a jelenségkörrel. Ellenben, hallottuk már a „kapunyitási pánik” kifejezést? Szénási Krisztina második regényében alaposan bemutatja nekünk, hogy miről is van szó, és mi olvasók, talán arra is rájövünk, hogy egyáltalán nem ismeretlen számunkra a dolog.

Szénási Krisztina az Erawan Kiadó egyik felfedezettje, aki a 2019 novemberében 30 nap alatt írta meg első, Születésnap című könyvét a „Benned is van egy regény? Fejős Éva zárt írócsoportja” által meghirdetett kihívás keretében, és azon szerencsés három szerző között volt, akinek kiadták a művét. A Születésnap különlegessége, hogy egyetlen nap történését meséli el 15 karakter monológja által, akiket egy családi ünnepség köt össze. Tulajdonképpen a társadalom összes korosztálya megszólal a könyvben, mindenkinek megvan a maga keresztje, melyet leginkább egyedül cipel, habár egyesek számára sorsfordítónak bizonyul a születésnapi összejövetel. A lényeg, hogy az alapvetően drámai kezdés után igencsak meglepő volt, hogy Szénási Krisztina második könyve kifejezetten csajosra és fiatalosra sikeredett.

A Kacskaringó főhőse Lili, akinek életét a diplomaosztójától eltelt hét éven keresztül követhetjük nyomon. Lili és barátai tökéletes tükröt mutatnak mindarról, amit a mai huszon- és harmincéves korosztály a saját bőrén tapasztal. Kezdve onnan, hogy az ember milyen csodálatos álmokkal jön ki az egyetemről és mennyire arcon tudja vágni a valóság, amikor nem talál az elképzeléseinek megfelelő állást, végül már annak is örül, ha egyáltalán felveszik valahova. Aztán előbb vagy utóbb eljön az a fázis, amikor kezd kiégni a kényszermunkahelyen és rájön, hogy nem erre hivatott, nem ezzel szeretne foglalkozni élete végéig – csak hát váltani sem olyan könnyű. Emellett ott van a párkapcsolati hullámvasút: ha nincs senkije, akkor azért nehezedik az emberre túl nagy nyomás, ha pedig van, akkor sem fenékig tejfel az élet, mert egyrészt a mai fogyasztói társadalomban bárki könnyen lecserélhető és pótolható, másrészt egy hosszútávú kapcsolatért mindkét félnek meg kell dolgoznia, és huszonévesen ez sem feltétlenül klappol. Ráadásul úgy még frusztrálóbb a helyzet, amikor a közösségi médiában azt látni, hogy a hasonló korú ismerősök közül már sokan házasodnak, családot alapítanak – és persze mindenki csak a cukormázat nyomatja, hogy milyen boldog és irigylésre méltó élete van. És ha ez még nem lenne elég, olvashatunk lakhatási problémákról és mamahotelről, mérgező kapcsolatokról és megcsalásról, pályaelhagyásról és külföldre költözésről, elhamarkodott döntésekről és merész lépésekről – mindenről, amit bohó ifjúként elkövettünk.

Annak ellenére, hogy komoly és valós problémákat feszeget a könyv, mégsem mondható nehéz olvasmánynak. Stílusa kifejezetten könnyed és nagyon olvastatja magát. Lili karaktere kedvelhető, és habár gyakran a műfaj sablonjainak megfelelő módon viselkedik, mégis érdekfeszítő a történet, nem könnyű letenni. Különösen izgalmas a Kacskaringót huszon- vagy harmincévesen olvasni, hiszen pontosan e korosztályról szól a könyv, és talán inspirálóan is tud hatni, ha az olvasó éppen egy zsákutcában érzi magát. Ha pedig már elégedett az életével, akkor egy nosztalgia utazáson vehet részt, és végül sóhajthat egy nagyot, hogy hál’ istennek túlélte a kapunyitási pánikot, és ezek szerint nemcsak ő bénázott felnőtt élete kezdetén, hanem ez mindenkivel megesik. Nem könnyű felnőni, manapság különösen nem, de ahogy a Kacskaringóból is kiderül, előbb vagy utóbb minden a helyére fog kerülni, csak legyünk türelemmel.

Könyvek télre

Meglepő módon az év első "igazi" posztja egy évszakos könyvajánló. Olyan könyvekre szeretném felhívni a figyelmeteket, amelyek télen játszódnak, így ha hiányoljátok a havat vagy a mínusz 10 fokokat, a hóemberépítést vagy a szánkózást, akkor ezek jó választások lehetnek.

Robert Harris: Szellemíró

Hét éve olvastam ezt a nagyszerű thrillerrel kevert politikai krimit. Akkoriban hatalmas The Good Wife rajongó voltam, így ezért is érdekelhetett ennyire ez a regény (jöhetett minden, ami amerikai jog vagy politika). Azért írom feltételes módban, mert egyébként nem tudom belőni, mikor és pontosan miért kezdett el érdekelni ez a regény. Tudjátok, van olyan, hogy semmit nem tudsz az íróról, a történetről, de egyszerűen hívogat a könyv, kell!
Mivel hét év sok idő, januárban tervezem ennek az újraolvasását. Azért akartam kifejezetten téli időszakra tartogatni, mert ha jól emlékszem, a borús, kékes-szürkés, nyirkos időben játszódik, ráadásul egy kietlen vidéken (Martha's Vineyard), így a magánnyal - na és persze a rengeteg megválaszolatlan kérdéssel és gyanús eseményekkel - is lehet benne azonosulni.
Szerintem ez egy remek könyv, sajnálom, hogy az író nem kap nagyobb figyelmet idehaza.

Philip Pullman: Northern Lights (Északi fény)

Az ifjúsági trilógia első kötetét még a nyár közepén olvastam, és nem is értem, miért, hiszen Lyra az Északi-sark felé indul, hideg van, találkozik az egyik legjobb fej jegesmedvével, stb. Igazi téli olvasmány. Kalandos, érdekes, igazán meglepő fordulatokkal.

Sarah Addison Allen: Édes élet

A narancs borítója miatt mindig azt hiszem, őszi vagy nyári regény, de aztán emlékeztetem magamat, hogy főszereplőnk hóembert épít benne. Ezt is legalább hét éve olvastam már, és sajnos nem is annyira emlékszem rá, ezért is tervezem ennek az újraolvasását. Allen kötetei szerintem mind bájosak és életigenlőek, ez igazi chick lit románc, némi (amerikai) déli kultúrával, édességekkel, úgyhogy a kisváros rajongóknak mindenképp ajánlom!

Stephen King: A ragyogás

Jöjjön egy horror is, ami számomra nem nyújtott maradandó élményt, de bízom benne, hogy csak azért, mert húszévesen még nem értettem teljesen, vagy csak valamiért nem fogott meg. Egyszer majd újraolvasom. Mindenesetre ez is télen játszódik egy üres hotelben, ahol Jack maga a megtestesült rémálom. Aki borzongásra vágyna, annak tökéletes lesz!

Edith Wharton: Ethan Frome, avagy a szerelem csapdája

A végére pedig jöjjön egy ajánlás az egyik kedvenc írónőmtől. Az Ethan Frome az egyik legrövidebb regénye, de annál ütősebb. Igazi téli darab, hiszen visszaemlékezünk a férfi fiatalabb korára, amikor bár megtalálta a szerelmet, nem lehetett boldog. A hó, a hideg remek kerete a lélektani történetnek, érdemes elolvasni!

Ti mit ajánlatok télre? :)

Év végi összegzés - 2020 - sorozatok

Bár a blog alap tematikájába nem tartoznak bele a filmek és sorozatok, azért tavaly mégis posztoltam ajánlókat, és idén szeretnék többet. Most pedig ebben a posztban összegyűjteném a tavalyi év legjobbjait. Azonban, végignézve, milyen filmeket láttam idén, csak a sorozatokról írnék, mivel nem láttam annyi jó filmet, hogy az kitegyen egy hosszabb listát.

10. His Dark Materials - Az Úr sötét anyagai

Tavasszal néztem végig ezt a sorozatot, amiről semmit se tudtam. Azonban már az első rész alatt beleszerettem a világba, a szereplőkbe és a daemonokba. Élmény volt nézni ezt a sorozatot, kalandos volt mindegyik epizód. Meg is rendeltem mind a három részt (mivel trilógiáról van szó) díszdobozos kiadásban. Sajnos a könyv nem érte nálam el ugyanazt a hatást, de ezt csak annak tudom be, hogy a készítők szóról szóra a regényt vették alapul, kb. semmit nem hagytak ki, mindent úgy meséltek el, ahogy az a könyvben is történt.

9. Dead to Me - Halott vagy

Szeretem a dramedyt. Erre ez a sorozat döbbentett rá. Számomra a két főszereplő a legjobb, de a történet se semmi. Úgy tapasztaltam, ez vagy bejön az embereknek vagy nagyon nem - szerintem mindenképp adjatok neki egy esélyt.

8. What We Do in the Shadows - Hétköznapi vámpírok

Laszlo, Nandor és Nadia kalandjai egy áldokumentum zsánerben? Imádom! Gyorsan lehet vele haladni, az akcentusok zseniálisak, és mindig megnevettetnek a szereplők.

7. The Queen's Gambit - A vezércsel

Ugye ez most kvázi az év meglepetése, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy év végi meglepetése a netflixnek. Nagyon jó sorozat a sakkról, az addikcióról és a magányról, valóban. Számomra azért nem annyira zseniális, nem volt rám olyan nagy hatással, de a sorozat tényleg nagyon profi, könnyen le lehetett darálni.

6. Catch-22 - A 22-es csapdája

Szintén egy sorozat, amelynek a könyvváltozatát egyből megvettem. Sokat hallottam róla előtte is, és örülök, hogy megismerhettem ezt a történetet. Alig várom, hogy a regényt is elolvashassam.

5. You - Te

Ez is egy megosztó sorozat, van, akinek egyáltalán nem jön be ez a fajta fekete humor, azonban én imádtam. Főleg az első évadot, de a második is tetszett. Ez is könyv alapján készült, még gondolkodom, hogy azt elolvassam-e.

4. The English Game - A foci mindenkié 

Számomra ez volt a legjobb tavaly, ami a sportot illeti. Sajnálom, hogy aránylag kevesen ismerik, pedig ez is netflixes. Igaz, ez a 19. században játszódik, tele úriemberekkel, szegényebb úriemberekkel és hölgyekkel - na meg focival és annak formázásával. A társadalom formálta-e a foci szabályait, vagy a szabályokat igazították a társadalomhoz?

3. Watchmen - Az őrzők

Nálam ez volt az év meglepetése, mivel az első rész nem annyira tetszett még. De aztán emlékeztettem magam, hogy a készítő másik sorozatával is így voltam (The Leftovers), ami aztán szintén kedvenc lett. A Watchmen szerintem nagyon jól ráépített az eddig történetre (képregény és a film), a téglás monológ pedig a kedvencem lett.

2. Dark - Sötétség

Azt hiszem, ezt nem nagyon kell bemutatni, hiszen rengetegen hallottatok erről a német sorozatról, amely több idősíkon játszódik és az időutazásra épül. Csak egy kérdést hoznék, ami szerintem nagyon találó: Emlékeztek, amikor azt hittük, ez a sorozat arról szól majd, hogyan hozzák vissza Mikkelt?

1. Ozark

Nem volt kérdés, hogy ez szerepel az első helyen. Fogalmam se volt, miről szól, amikor rákattintottam az indításra netflixen, de mivel olykor-olykor belefutottam a történetet éltető kritikákba, muszáj volt belekezdenem. Mennyire nem bántam meg! A sorozat évadról évadra feszültebb, a kezdetleges felállás teljesen megváltozik, és képes egy olyan abszurd ötletet a kemény valósággá alakítani, amelyet eddig csak a Black Mirrorban láttam. Ebben remekel ez a sorozat, hogy mindent teljesen reálisnak vélünk, teljesen logikus, hogy igen, ide értünk el és most ebből ez következik, pedig mondjuk még az első évad elején biztos, hogy ezt a szereplőink nem hagyták volna. Megdolgoztatja az agyat, az biztos. A harmadik évad pedig olyan csattanóval ért véget, hogy tűkön ülve várom a következőt!

Év végi összegzés - 2020

A tavalyitól egy kicsit eltérően, de idén is jövök egy ilyen poszttal, amely több részből fog állni. Ugyanis nem csak a könyveket szeretném listába szedni, hanem a sorozatokat, filmeket is, amelyeket idén láttam.

Mik voltak az idei újdonságok?

• Elkezdtem booktubereket nézni
• Nyitottabb lettem az ajánlásokra
• Teljesítettem életemben először a Várólista csökkentés kihívást
• Szintén teljesítettem a Havi egy újraolvasás kihívást, amelyen idén is részt veszek
• Egyre inkább kezdek szezonálisan olvasni

Idén 65 könyvet olvastam ki, amely meglepő számomra. Sose olvastam ennyit, tavaly se értem el az ötvenet. Szerintem az volt minderre hatással, hogy ez az évem elég stresszes volt, nem csak a covid miatt, hanem szüleim kórházba kerülése és a munkahelyi bonyodalmak miatt is. Most még inkább jólesett, hogy elbújhattam egy-egy regényben.

Pár érdekesség:

• 36 női, 27 férfi szerzőtől olvastam
  
• 4 könyv magyar szerzőtől
• 11 angol nyelvű olvasmány
  
• 13 könyvet hagytam félbe (ezeket nem is számoltam bele a 65-be)
• Az olvasott oldalaim száma majdnem 20.000
• Leghosszabb könyv: Harry Potter és a Félvér herceg (624)
• Legrövidebb könyv: Macskakő (30 oldal)
• Van egy könyv (A Hollókirály), amit augusztusban kezdtem el, és azóta se olvastam el, de ezt idén mindenképpen befejezem!
• 46 könyvet vettem, ami kevesebb, mint tavaly
• 13 könyvet cseréltem/nyertem/kaptam ajándékba

A tavalyihoz eltérően pedig nem az összes elolvasott könyvet szedném csokrokba, hanem inkább egy TOP 10-es listát hoznék! A sorrend számít. (ahol van link, az az adott könyvről írt posztra vezet)

Nézzük tehát, melyek voltak a 2020-as év legjobbjai nálam. (Az újraolvasásokat nem vettem bele)

10. Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Naturalista, enyhén lélekölő könyv a vezeklésről, amelyet a narrációs csavar tesz érdekesebbé.

9. Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Amennyire rövid volt, akkora hatással volt rám. Megidézte a gyerekkorom varázslatosságát, amelyet már majdnem elfelejtettem.

8. Christine Féret-Fleury: Juliette nagy utazása

Évek óta ez volt az első utazókönyvem, amelyet elég rosszra ítéltek a moly.hu-n, de nekem nagyon tetszett. Szerintem igazán varázslatos, bájos és kedves. Megcsömörlött irodai rabszolgáknak tökéletes olvasmány.

7. Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill

A nyár legjobb könyve volt nálam; vicces, tanulságos, szórakoztató és cukin romantikus.

6. Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta

Az év első könyve volt, és segített feledtetni a Hollófiúk se füle, se farka sztoriját. Hangulatos, érdekes, nem túl gyakran feldolgozott mitológiára épül.

5. Richelle Mead: Végső áldozat (Vámpírakadémia 6.)

Ide az egész sorozatot hozhatnám, hiszen tavaly olvastam újra, azonban a hatodik rész kivétel, mivel ez évek óta csak csücsült a polcomon. Nagyon szeretem az egész sorozatot, intelligens, jól felépített, összetett karakterek találhatóak meg benne. A világ, amit Mead megteremtett, egyedi és részről részre bővül.

4. Ford Madox Ford: Túl mindenen

A kedvenc részem a tetralógiából, gyönyörűen megírt regény a háborúról és a szerelemről.

3. Edith Wharton: A szerelem nyara

Bár Whartontól először 2019-ben olvastam, mégis az év felfedezettjének tartom. Ezzel a regénnyel lopta be magát az írónő az örök ranglistám élére. Magyarul már nem nagyon tudok tőle olvasni, úgyhogy jönnek az angol kiadások.

2. Shirley Jackson: Sóbálvány

Jacksonra is ugyanezt tudnám mondani, hiszen a Hill House szellemét még 2018-ban olvastam, mégis ez a kis novelláskötet vett le a lábamról. Teljesen odavagyok az írónő látásmódjáért, és mivel tőle sincs más könyv magyarul, ezért jöhetnek az angolok.

1. Edith Wharton: A vigasság háza

Ez a könyv nálam a 2020-as év legjobbja, nem is tudok róla mást mondani, csak azt, amit anno a blogbejegyzésben elmondtam. Szerintem Whartont minden lánynak/nőnek olvasnia kéne.

Ha valakit érdekel, akkor itt a teljes lista az olvasott könyvekről.

A végére pedig pár fogadalom:

• Felfedezni több booktubert
• Több klasszikust/szépirodalmat olvasni (Jackson, Atwood, James, Wharton)
• Teljesíteni a kihívásokat (Várólista csökkentés, havi egy újraolvasás, 12 boszorkányos könyv, 12 fantasy könyv, 3 darab Georges Simenon regény)
• Megpróbálkozni memoárokkal (különösen érdekel Hilarie Burton könyve, de itt van Lauren Grahamé is)
• Megpróbálkozni önfejlesztő könyvekkel (főleg Almási Kitti érdekel)
• Kevesebb könyvet vásárolni (most azzal próbálkozom, hogy ha lecsökken 55-re a várólistám, akkor vehetek egy könyvet, ha 50-re, akkor ismét és így tovább - tudom, sok sikert)
• Inkább előrendelni - tavaly ugye kifejezetten a kiadóktól vásároltam, azonban most inkább előrendelnék (talán ez nem is annyira csalás, ha az adott regény csak hónapok múlva jelenik meg), mert úgy tudom, ez is rengeteget számít a kiadóknak
• Elolvasni legalább ugyanannyi könyvet, mint 2020-ban 
• Visszatérni a havi összegzős posztokra - mivel tavaly sokszor nem volt se időm, se energiám ilyenekre, ezért elhagytam, és felváltottam az évszakos összegzéssel, de nem éreztem a magaménak, így visszatérnék az alapokhoz
  

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést, mindenkinek boldog új esztendőt kívánok! :)