Az idei egyik ki nem mondott fogadalmam az volt, hogy legyen több bejegyzés a sorozatokról, így a jövőben számíthattok majd ilyen jellegű posztokra. Eléggé belelendültem a darálásba ismét, sokat kell pótolnom, mert az utóbbi időben le voltam maradva a kiszemelt sorozatokkal. Olykor furcsa, hogy már nem a megszokott 22 részes, ősztől-tavaszig sugárzott évadokat követem, hanem a Netflixnek, HBO-nak és egyéb szolgáltatónak köszönhetően megreformálódott mindez, és ezáltal a 8-10 részes szezonokat jóval könnyebb ledarálni.
Az év első sorozata egy dramedy jellegű krimi volt, amelynek főszereplője az Agymenőkből ismert Penny, avagy Kaley Cuoco. A történet szerint az enyhén alkoholista és egyéjszakás kalandokat kedvelő, légikísérőként dolgozó Cassie egy átmulatott este után egy elvágott torkú férfit talál maga mellett az ágyban. Mivel idegenben van, úgy dönt, inkább elrejti annak nyomait, hogy valaha is itt járt, és folytatja az életét. Azonban nem csak az FBI kezd el rá gyanakodni, hanem saját lelkiismerete és gyerekkora sem hagyja nyugodni.
Úgy érzem, ez a sorozat vagy betalál valakinél vagy nem. A stílusát tekintve egész egyedi, hiszen Cassie a halott férfivel hallucinál, folytat vele párbeszédeket, kvázi vele próbálja megoldani a gyilkosságot. Nyilván jóval nagyobb dologba csöppent bele, mint amire elsőre gondolnánk, azonban a lényeg mégsem ez, hanem Cassie utazása.
Megismerjük a gyerekkorát, hogy miként vált azzá az emberré, akit megismerünk. Miért iszik ennyit, miért viselkedik így. Az tetszett ebben, hogy nem valami megható tragédiát kaptunk, hanem egy elég gyomorforgató szülői viselkedést, és hogy mindezekről kvázi Cassie se tudott, így vele együtt ér minket is pofonként a felismerés. Nincs mese, függő, aki tagadja, hogy az lenne, de azért boldogult eddig az életben. Azonban ez a gyilkosság, ez a macska-egér játék, amelybe belekeveredett, valamennyire kezdi felnyitni a szemét.
Dramedynek sorolják be, és ez valóban jó szó rá, mivel nem jövünk le az életről - pedig könnyen átcsaphatott volna mély letargiába a történet -, és bővelkedik fekete humorban a sorozat. Mégis vannak benne olykor megható pillanatok, de ezek annak köszönhetőek, hogy a készítők és a színészek elérik, hogy drukkoljunk a főszereplőnknek és a sok-sok mellékkarakternek. Tetszett, hogy mindenki hús-vér figura volt, tényleg mindenki helyzetét meg lehetett érteni - gondolok itt Cassie és Annie barátságára.
Ha valami kellemes, akciódús, krimiszerű kikapcsolódásra vágysz, akkor ezt nagyon ajánlom!
Érdekesség, hogy a sorozat egy könyv alapján készült Chris Bohjalian tollából. Goodreadsen 3,5-ös az értékelése az 5-ből, és ahogy néztem, sima thriller, krimi besorolást kapott, így nem biztos, hogy a sorozat és a könyv stílusa hasonló. Azért ha egyszer megjelenne magyarul, adok neki egy esélyt!
Én a 6. résznél feladtam, baromira idegesített Cassie önzősége, és hogy tényleg mindig csak magára gondolt. Egyébként az elején nagyon tetszett, de amikor semmi fejlődést nem láttam a nőben már nem volt kedvem tovább nézni. Aztán lehet, hogy pont az utolsó részeknél fordult a kocka, mindenesetre én arról már lemaradtam. 😊
VálaszTörlésMegértem, visszagondolva, engem is sokszor idegesített, de tényleg az utolsó két rész a legizgalmasabb :)
TörlésNa, gondoltam. :)) Most A boszorkányok elveszett könyvének 2. évadát nézem, utána lehet visszatérek Cassie-hez.
Törlés