Egy ideje terveztem ezt a posztot, mivel idén új fogadalmat tettem, és csak ezt az egyet - ami a könyv vásárlási szokásaimat illeti -, amit eddig egész jól betartottam. Ezért is bátorkodtam belekezdeni a poszt megírásába, mert legalább nem a levegőbe beszélek.
Régebben nagyon el tudtam durvulni a könyvek megvásárlásával, és amikor összeszámoltam, hogy tavaly 51 új/használt/angol könyvet vettem, tudtam, hogy meg kell fogadnom valamit, mert nagyon soknak tartottam ezt. Tudom, most talán azzal jössz, amivel rengeteg könyvmoly ismerősöm, hogy könyveket vásárolni nem bűntudat kérdése, semmi baj, ha már roskadoznak a polcaid, stb. Viszont számomra ha nem is elkeserítő, de elgondolkodtató, hogy több könyvet vásároltam egy év alatt, mint amennyit elolvasok.
Eleinte azt terveztem, hogy megszabom, havonta hány könyvet vehetek, vagy ismét tartok egy könyv-stopot, mint ősszel, de amint megláttam januárban az Agave kiadó kihagyhatatlan akcióját, egyből kudarcot vallottam. Azonban alig 5000 forintért beszerezni 6 könyvet igencsak kielégítő, így új megközelítésből vizsgáltam meg ezt a fogadalmat. Ekkor jutottam arra az elhatározásra, hogy hiába tök jó a Libri törzsvásárlói akciója (minden megvásárolt könyv 10%-át visszakapod, amit aztán le tudsz vásárolni) - mivel mindig ott vásároltam az elmúlt években -, eszembe jutott az, amit egyszer olvastam és hallottam is több helyről. Vagyis az, hogy ilyenkor a kereskedőé marad a könyvből származó összeg fele, a másik fele megy a kiadóhoz. Azonban ha a kiadónál vásárolsz közvetlenül, akkor a teljes összeg az övék. És mivel szeretném támogatni a hazai kiadókat és az Agave akciójába úgyis belefutottam, gondoltam, ez egy jó fogadalom lenne erre az évre. Ezért pár havonta összeírom majd a tapasztalataimat.
A fogadalmam tehát úgy működik, hogy havonta egyszer rendelek egy nagyobb összegért (a lényeg az ingyenes szállítás) több könyvet egy adott kiadótól. Kivételt képez ez alól az angol nyelvű irodalom, amit a bookdepository.com oldalról szoktam beszerezni.
Január - Agave
Mint már említettem, januárban volt egy akciójuk, aminek keretén belül hat könyvet szereztem be (ebből az egyik egy kifestő volt).
Az Agave kiadó 8000 forint felett szállít ingyenesen.
Február - Helikon
Kérdés sem volt, hogy ez lesz a következő, mivel az új Agatha Christie-k nagyon tetszenek, a kis zsebkönyvekről pedig ne is beszéljünk. Ráadásul kiadják az 1984-et is új köntösben, ami február 14-én jelenik meg, így az előrendeléssel együtt ment is a rendelésem.
A Helikon kiadó 9000 forint felett szállít ingyenesen.
Mondjuk azon meglepődtem, hogy lényegében a Librihez tartoznak, tehát a rendelés is ott zajlik a végén.
Ezeket a kiadókat szemeltem még ki:
Könyvmolyképző
Európa
Gabo
21. század
Manó Könyvek
Athenaeum
Jelenkor
Twister Media
Metropolis
Scolar
Alexandra
Azon leszek, hogy betartsam a fogadalmamat, de szerintem nem lesz gond, mivel eddig nagyon tetszik ez a projekt.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmélkedés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmélkedés. Összes bejegyzés megjelenítése
2020. február 11., kedd
2019. október 16., szerda
Elmélkedés - Irodalmi felismeréseim
Dórinál és PuPillánál láttam a posztot, és elgondolkodom, miben változtak az elmúlt tíz-tizenkét évben az olvasási szokásaim. Elég hamar össze tudtam szedni öt ilyen változást, és magam is meglepődtem, hogy mennyire másként fogom fel ezeket a dolgokat. Eleve sokat változott az életem, hiszen pont ez volt a felnőtté válás szakaszom. Tizenkét éve még középsulis voltam, de most már elköltöztem otthonról, dolgozom, kutyám is van, de persze a személyiségemben történő változások is eléggé észrvehetőek. Már nem tartom magam annyira kritikusnak, és mióta próbálok egy jobb életmódra törekedni (namaste), az ízlésem is sokat változott, bár még így is inkább mindenevőnek nevezném magam. Na de akkor nézzük is, mik ezek a felismerések.
1. Könnyebben válok meg könyvektől/Nem zavar, ha kisebb baja esik
Ezt egy csokorba vettem, mert valamennyire összefügg. Tinikoromban még szívesen adtam kölcsön könyveket olyan embereknek, akikben megbíztam, azonban történt egyszer, hogy valakinek (nevezzük féltestvérnek) odaadtam a pici Narnia könyveket, tudjátok, amiken még arany borítás is volt. Ezeket meggyűrve, lekopva kaptam vissza... Amikor rákérdeztem, miért nem vigyázott rá, ez a valaki csak röhögött egyet, hogy ő behajította a kocsi hátsó ülésére, stb. Ezek után szerintem nem csoda, ha éveken keresztül senkinek nem adtam kölcsön könyvet. Féltve őriztem őket, nehogy egy karcolás legyen rajtuk. Itt fonódik össze a két dolog, mert ahogy elkezdtem minden nap bejárni dolgozni, vagyis ingázó lettem, a könyveim egy része megkopott, behajlott a sarka, foltos lett, mit tudom én, de nem mindegyik volt olyan szép, mint új állapotában (A Gyűrűk Ura könyveimről ne is beszéljünk). Azonban ahelyett, hogy ezen kibuktam volna, elfogadtam, hogy ezzel úgysem tudok mit kezdeni - hiszen ilyenkor szeretek és van a legtöbb időm olvasni, a táskámban a könyv mellett száz dolog van még -, inkább megtetszett a dolog, mert legalább látszott, hogy bizony ezt a könyvet rongyosra olvastam! Így könnyebben is adtam már kölcsön, bár - lekopogom - azóta nem is kaptam vissza katasztrofális állapotban. Örülök, hogy ebben megváltoztam, mert úgy érzem, a javamra válik, hiszen eltűnt ez a stresszforrás, és a barátnőimmel/kollégáimmal is jó buli a könyvcsere. Az élményre emlékszem majd úgyis.
2. Viszlát, ifjúsági könyvek
Tinikoromban hiába kezdtem Stephen Kinggel, Michael Cunninghammel, az Alkonyat-láz engem is utolért, és azokban az években úgy tűnt, falom az ifjúsági fantasykat. Azért mondom azt, hogy úgy tűnt, mert visszanézve (éljen a moly.hu) nem is sok ilyet olvastam. Alkonyat-sorozat első három része, Vámpírakadémia első öt része (bár ezt tervezem újraolvasni), Mercy Falls farkasai sorozat (ezt mondjuk szerettem), Éhezők Viadala, Harry Potter, Matched-trilógia. Volt egy pár, de tíznél kevesebb. Valahogy 4-5 évvel ezelőtt elengedtem ezeket, főleg amikor már a negyedik tök hasonló történetű regénybe kezdtem bele. Valahogy nem tudtak újat nyújtani. Éveken át kifejezetten kerültem ezeket, nem került fel semmi a kívánságlistámra, ha rajta volt az ifjúsági címke. Ez aztán a tavalyi év végén megváltozott, amikor kolléganőmtől kölcsönkaptam az Eleanor és Parkot. Rájöttem, hogy nem csak ifjúsági fantasyk vannak, hanem ifjúsági drámák is. Ez segített levedleni ezt a fura előítéletemet (bár inkább utóítélet, mert elegem volt belőlük), és így már bátrabban jegyzem meg az ilyen könyveket is.
3. Hello, sci-fi
A legnagyobb fejlődésemnek atrtom, hogy a sci-fi iránt nyitni kezdtem. Sokáig a sci-fi műfajt úgy képzeltem el, hogy az csak olyan lehet, amiben fura űrlények vagy robotok uralkodnak valami távoli bolygón ezerkétszáz évvel később, akik verekednek. Nem tudom, ez honnan jött. A lényeg, hogy aztán elolvastam olyan könyveket, mint A gömb, 2001 - Űrodüsszeia, Expedíció, kézbe vettem Asimov, Philip K. Dick vagy Scalzi könyveit. Ezek teljesen elvarázsoltak, megvettek kilóra, és megtapasztalhattam, hogy egy sci-fi könyv lehet emberi, emberszerű, izgalmas, filozofikus és letehetetlen. Így már tudatosan keresem az ilyen könyveket, egyre nyitottabb vagyok a téma felé.
4. Mindenevő lettem
Míg tinikorom hajnalán a szépirodalmat gyűrtem, és azt hittem, ettől leszek marha menő, addigra a középsuli utolsó éveiben az említett ifjúságik és fantasyk uralkodtak. Mostanra viszont kijelenthetem, hogy mindenevő vagyok. Csak az elmúlt három hónapban ezek a zsánerek fordultak meg nálam: steampunk, fantasy, történelmi levélregény, családregény, krimi, szépirodalom. Nem is bírnék egymás után három-négy ugyanolyan zsánerű könyvet olvasni.
5. Angolul is bátran
2012-ben olvastam az első angol regényt, Sarah Addison Allentől a The Peach Keepert, és meglepett, mennyire alábecsültem magam. Értettem, amit olvastam (ezt egyébként a mai napig sokan megkérdezik hogy: de érted is, amit olvasol? nem, basszus, csak olvasom a szavakat... nem is értem ezt a kérdést), odáig lettem érte, és rájöttem, mennyire más hangulata lehet a könyvnek angol nyelven. A hét év alatt 15 angol nyelvű művet olvastam, romantikus, mágikus realizmus a java, de nyitok a nehezebbnek tűnő regények felé is.
Nektek mik az irodalmi felismeréseitek?
1. Könnyebben válok meg könyvektől/Nem zavar, ha kisebb baja esik
Ezt egy csokorba vettem, mert valamennyire összefügg. Tinikoromban még szívesen adtam kölcsön könyveket olyan embereknek, akikben megbíztam, azonban történt egyszer, hogy valakinek (nevezzük féltestvérnek) odaadtam a pici Narnia könyveket, tudjátok, amiken még arany borítás is volt. Ezeket meggyűrve, lekopva kaptam vissza... Amikor rákérdeztem, miért nem vigyázott rá, ez a valaki csak röhögött egyet, hogy ő behajította a kocsi hátsó ülésére, stb. Ezek után szerintem nem csoda, ha éveken keresztül senkinek nem adtam kölcsön könyvet. Féltve őriztem őket, nehogy egy karcolás legyen rajtuk. Itt fonódik össze a két dolog, mert ahogy elkezdtem minden nap bejárni dolgozni, vagyis ingázó lettem, a könyveim egy része megkopott, behajlott a sarka, foltos lett, mit tudom én, de nem mindegyik volt olyan szép, mint új állapotában (A Gyűrűk Ura könyveimről ne is beszéljünk). Azonban ahelyett, hogy ezen kibuktam volna, elfogadtam, hogy ezzel úgysem tudok mit kezdeni - hiszen ilyenkor szeretek és van a legtöbb időm olvasni, a táskámban a könyv mellett száz dolog van még -, inkább megtetszett a dolog, mert legalább látszott, hogy bizony ezt a könyvet rongyosra olvastam! Így könnyebben is adtam már kölcsön, bár - lekopogom - azóta nem is kaptam vissza katasztrofális állapotban. Örülök, hogy ebben megváltoztam, mert úgy érzem, a javamra válik, hiszen eltűnt ez a stresszforrás, és a barátnőimmel/kollégáimmal is jó buli a könyvcsere. Az élményre emlékszem majd úgyis.
2. Viszlát, ifjúsági könyvek
Tinikoromban hiába kezdtem Stephen Kinggel, Michael Cunninghammel, az Alkonyat-láz engem is utolért, és azokban az években úgy tűnt, falom az ifjúsági fantasykat. Azért mondom azt, hogy úgy tűnt, mert visszanézve (éljen a moly.hu) nem is sok ilyet olvastam. Alkonyat-sorozat első három része, Vámpírakadémia első öt része (bár ezt tervezem újraolvasni), Mercy Falls farkasai sorozat (ezt mondjuk szerettem), Éhezők Viadala, Harry Potter, Matched-trilógia. Volt egy pár, de tíznél kevesebb. Valahogy 4-5 évvel ezelőtt elengedtem ezeket, főleg amikor már a negyedik tök hasonló történetű regénybe kezdtem bele. Valahogy nem tudtak újat nyújtani. Éveken át kifejezetten kerültem ezeket, nem került fel semmi a kívánságlistámra, ha rajta volt az ifjúsági címke. Ez aztán a tavalyi év végén megváltozott, amikor kolléganőmtől kölcsönkaptam az Eleanor és Parkot. Rájöttem, hogy nem csak ifjúsági fantasyk vannak, hanem ifjúsági drámák is. Ez segített levedleni ezt a fura előítéletemet (bár inkább utóítélet, mert elegem volt belőlük), és így már bátrabban jegyzem meg az ilyen könyveket is.
3. Hello, sci-fi
A legnagyobb fejlődésemnek atrtom, hogy a sci-fi iránt nyitni kezdtem. Sokáig a sci-fi műfajt úgy képzeltem el, hogy az csak olyan lehet, amiben fura űrlények vagy robotok uralkodnak valami távoli bolygón ezerkétszáz évvel később, akik verekednek. Nem tudom, ez honnan jött. A lényeg, hogy aztán elolvastam olyan könyveket, mint A gömb, 2001 - Űrodüsszeia, Expedíció, kézbe vettem Asimov, Philip K. Dick vagy Scalzi könyveit. Ezek teljesen elvarázsoltak, megvettek kilóra, és megtapasztalhattam, hogy egy sci-fi könyv lehet emberi, emberszerű, izgalmas, filozofikus és letehetetlen. Így már tudatosan keresem az ilyen könyveket, egyre nyitottabb vagyok a téma felé.
4. Mindenevő lettem
Míg tinikorom hajnalán a szépirodalmat gyűrtem, és azt hittem, ettől leszek marha menő, addigra a középsuli utolsó éveiben az említett ifjúságik és fantasyk uralkodtak. Mostanra viszont kijelenthetem, hogy mindenevő vagyok. Csak az elmúlt három hónapban ezek a zsánerek fordultak meg nálam: steampunk, fantasy, történelmi levélregény, családregény, krimi, szépirodalom. Nem is bírnék egymás után három-négy ugyanolyan zsánerű könyvet olvasni.
5. Angolul is bátran
2012-ben olvastam az első angol regényt, Sarah Addison Allentől a The Peach Keepert, és meglepett, mennyire alábecsültem magam. Értettem, amit olvastam (ezt egyébként a mai napig sokan megkérdezik hogy: de érted is, amit olvasol? nem, basszus, csak olvasom a szavakat... nem is értem ezt a kérdést), odáig lettem érte, és rájöttem, mennyire más hangulata lehet a könyvnek angol nyelven. A hét év alatt 15 angol nyelvű művet olvastam, romantikus, mágikus realizmus a java, de nyitok a nehezebbnek tűnő regények felé is.
Nektek mik az irodalmi felismeréseitek?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)