Öt sorozat Halloweenre

Ha már volt szó a filmekről, akkor legyen a sorozatokról is, mivel több olyan kedvencem is van, ami szerintem ebben az időszakban a legélvezetesebb. Vagy azért mert ijesztőbb vagy mert természetfeletti lények (vámpírok, boszorkányok) jelennek meg benne.

1. Locke and Key

Idén év elején daráltam le a Netflixen és nagyon tetszett ez a képregényből készült sorozat. Régi, elhagyatott, családi örökségben maradt rejtélyes ház, kútban ragadt hölgy, testvérek, gyász, izgalom - ez jellemzi az első évadot.

Apjuk halála után három testvér anyjukkal a család ősi birtokára költözik, ahol mágikus kulcsokat találnak, amelyek különleges képességeket és titkokat nyitnak meg.

2. What We Do in the Shadows

Egyik kedvencemmé vált ez az áldoku, vámpíros sorozat. Szerintem nagyon vicces, imádom László, Nándor és Nadia kalandjait.

Új-Zéland után ezúttal három Staten Island-i vámpír mindennapjait követhetjük nyomon egy dokumentum filmes stáb segítségével. 

3. The Haunting of Hill House/The Haunting of Bly Manor

Bár nem tartott a lelkesedésem az utolsó részekig, a Hill House szelleme azért ijesztő és hangulatos családi dráma/horror volt. A Bly Manor a "második évad", vagyis a készítők ugyanazok, de más a történet, a helyszín, a szereplők. Akadnak visszatérő színészek, de ez antológia. Ezt még nem láttam, de érdekel, azért vettem fel a listára.

Nem minden halott hagyja el végleg e világot. Gótikus románc A Hill-ház szelleme alkotójától, amiben egy au pair dermesztő titkok mélyére ás.

4. Good Witch

Ez kicsit kilóg a sorból, mert hallmarkos cuki sorozatról van szó, ahol a főszereplőnek megérzései vannak, és így segít, terelget másokat. Azonban van 3-4 különálló halloweeni különkiadása, ezeket érdemes megnézni.

Új lakó költözik Cassie szomszédságába, Dr. Sam Radford és fia, Nick. Nehezen veszik fel Middleton ritmusát ezért Cassie és Grace egy kis varázslattal segít nekik. Ismerős arcok is visszatérnek: Brandon és Lori, Derek a rendőrfőnök és a polgármester Martha, akik mind tanácsért és útmutatásért fordulnak Cassiehez, amelyek néha titokzatos módon érkeznek. Cassie barátja Stephanie, a Bistro kávézó tulajdonosa, Ryan a város ingatlanügynöke és Grace legjobb barátja Anthony mind segítenek majd a Nightingale családnak átvészelni a nehéz időket, és figyelemmel követik, ahogy új barátságok alakulnak ki. Cassie és Grace varázslata megérinti Middleton városka minden lakójának életét. 

5. Witches of East End

Régi kedvencem, szerintem az egyik legjobb boszorkányos sorozat volt, kár, hogy két évadnál többet nem élt meg. Az első pár epizód felépítése emlékeztetett a Bűbájos boszorkákra (ami egyáltalán nem baj), de azért az alapfelállás más. Nagyobb hangsúly van később a romantikán, de szerintem boszi imádóknak kötelező - főleg ilyenkor.

Egy édesanya és két felnőtt lánya csendes, eseménytelen családi életet élnek egy tengerparti városkában, East Enden. Amikor az egyik lányt eljegyzi egy dúsgazdag férfi, hirtelen olyan események sora veszi kezdetét, hogy az anyának be kell ismernie, ők valamennyien nagy hatalmú és örök életű boszorkányok.

5 film Halloween estéjére

Egy hét múlva Halloween, amit vagy élből elítélnek az emberek vagy maguk is ímmel-ámmal ünneplik. Bevallom, egy pár éve már én is az utóbbiak táborát erősítem. Bár nem faragok tököt, de szoktam venni és az őszi dekoráció része. Az olvasmányaimat is úgy szervezem, hogy október végén, november elején valami ijesztőt olvassak. Filmek terén inkább a kedvesebb-ijesztgetőset preferálom, így összeszedtem pár filmet, amit vagy ajánlok Halloween éjszakájára, vagy magam is kíváncsi vagyok rá, mert még sosem láttam.

1. Hubie Halloween
Nemrég mutatkozott be az új Adam Sandler film a Netflixen, amit kb. fél órája fejeztem be. Kellemes, olykor gyerekes vagy épp gusztustalan poénokkal megspékelt alkotás volt a színész haverjaival.

Hubie nem éppen közkedvelt a massachusettsi Salemben, de egy valóban parás Halloween alkalmával a jószívű fickó, aki mellesleg egy gyáva nyúl, a város védelmére kel.

2. Practical Magic
Idén nyáron kaptam el a tévében, de a reklámok miatt mindig csak a részleteit láttam. Tinikorom egyik kedvenc filmje és a könyvet is szeretem. Halloweenkor érdemes elővenni és megnézni, mert minden megvan benne, ami kell: ódon ház, feketébe öltözött, fura nagynénik, gonosz szellem, pletykás kisváros.

Sally és Gillian, a két testvér mindig tudta, hogy nem olyan, mint a többi gyerek. Szüleik halála után különc nagynénjeik nevelték őket, és a háztartásuk egy cseppet sem volt hétköznapi, már kiskoruktól gyakorolták a családjukban generációról generációra öröklődő varázslást. Egy apró gond van csak a csodálatos örökséggel: egy átok, miszerint az a férfi, aki a család egyik nőtagjába beleszeret, idő előtt meghal. Sally (Sandra Bullock) igazi szerelemre vágyik, és megpróbál távol maradni a varázsló praktikáktól, míg Gillian (Nicole Kidman) bolondos és csapodár módon élvezi hatalmát a férfiak fölött. Amikor azonban Gillian találkozik Jimmy-vel, egyre különösebb dolgok történnek. 

3. Addams Family
Itt most kivételesen nem a klasszikus filmre gondolok, hanem a legújabb animációsra, amit eleinte kétkedve fogadtam, de most már érdekel, így a jövőhétre szeretném beiktatni.

Csettintésre készülj! A Halloween első számú famíliája, Addamsék visszatérnek a mozivászonra első animációs vígjátékukban. A környék legfurább családja viccesen, szokatlanul és nevéhez méltó módon értelmezi újra, mit is jelent jó szomszédnak lenni.

4. Casper és Wendy
Ez is a gyerekkorom egyik kedvence, nagyon szeretem. Tudom, ez már a folytatása, de ebben kedveltem meg Hilary Duffot, és én is egy kis boszorkány akartam lenni. Állandóan ezt kölcsönöztük ki a videotékából.

Casper, a barátságos szellem egy belevaló – bár szakmájához kissé fiatal – boszorkánnyal, Wendy-vel ismerkedik meg. Wendy-nek és nénikéinek, a három hebrencs hölgynek – akik főállásban „bűbájos banyák” – menekülniük kell a féltékeny varázsló, Desmond elől. Eközben találkoznak Casper-rel, és a „pokolian” mulatságos, polgárpukkasztó szellem-bácsikáival. A természetfeletti kalandok eddig sosem látott magasságokba emelkednek, amikor a kísértetek és a boszorkák egyesítik erőiket, hogy megmentsék Wendy-t, és hogy meghiúsítsák a varázsló gonosz tervét.

5. Hókusz Pókusz
Ez is egy olyan klasszikus, amit még sosem láttam, de annyiszor hallok és olvasok róla, hogy muszáj vagyok most már megnézni.

Az egykor boszorkányként megégetett Sanderson nővérek a XX. század végének egyik Halloween éjszakáján újra életre kelnek. A megelevenedett, szeleburdi boszorkányok, Winifred, Sarah és Mary ott folytatják tovább, ahol 300 éve abbahagyták. Kezdetben megidézőjük, a kis Max Dennison és kishúga lesz a boszik zaklatásának elsődleges célpontja, mígnem feltűnik a színen a gyönyörű Allison és három kisgyermeke, akik földöntúli képességükkel megtörhetik a 300 éves hölgyek varázsát.

Ti milyen filmeket néztek majd? :)

Őszi édességek III.

Úgy érzem, idén az ősznek két arca van: az esős, ködös, nyirkos borongós és a napsütötte majdnem-színes. Nem tudom, nálatok mi a helyzet, de itt a Velencei-tónál alig őszülnek a fák - bár addig se kell gereblyézni. Arról se feledkezzünk meg, hogy szeptemberben milyen meleg volt, szinte nyár. Emiatt elég nehezen hangolódtam rá idén az őszre, de talán a süteményekkel sikerül belerázódnom.

Most egy olyan édességet hoztam, amit eddig csak egyszer, tavaly nyáron készítettem el. Szeretem a magyarosabb almás pitéket is, de a rácsos pite a felkockázott fahéjas almadarabokkal nálam mindent visz. Idén ősszel is szeretném megcsinálni.

Mint az a képen is látható, a tészta enyhén megrepedt a szélénél, érdemesebb szerintem jobban ráhúzni a sütés előtt. A tésztacsíkokkal lehet játszani, aki ügyes és kreatív, csinálhat rá mindenféle formákat. Ízre nagyon finom!

 

Hozzávalók:

• 300 g liszt
• 200 g vaj
• 100 g porcukor
• 1+1 tojás
• 1 kg alma
• 60 g cukor/eritrit
• 1 tk fahéj
• 1 ek keményítő

1. A lisztet a porcukorral elkeverjük, hozzáadjuk a vajat, elmorzsoljuk, majd ehhez jön egy tojás és mindezt összegyúrjuk. Alufóliába csomagoljuk és fél órára a hűtőbe tesszük.

2. Az almákat meghámozzuk, darabokra vágjuk, hozzáadjuk a cukrot és a fahéjat, majd puhára pároljuk. Ha kiengedte a levét, hozzáadjuk a keményítőt és elkeverjük. Kb. 1 perc alatt besűrűsödik, akkor levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk.

3. A hűtőből kivesszük a tésztát, és annak a háromnegyedét kinyújtjuk és kibéleljük vele a piteformát. Villával megszurkáljuk, majd 200 fokon 15 perc alatt megsütjük (alul-felül sütés).

4. Ha megsült, ráhalmozzuk a tölteléket. A maradék tésztát kinyújtjuk és 1 cm-es csíkokat vágunk belőle, amivel berácsozzuk a pite tetejét. Ezt lehet sűrűbben, ritkábban, átlósan, keresztbe, ahogy tetszik. (Ha marad még tészta, azokat később is kisüthetjük, nagyon finom csak úgy eszegetni is.)

5. A másik tojást felverjük és megkenjük vele az egészet. Mehet vissza a sütőbe 200 fokra és 20 percre (alul-felül sütés).

6. Ha kész, megvárjuk, míg kihűl, aztán porcukorral meghintjük.

Josh Malerman: Madarak a dobozban

Pont az őszi listám összeállítása előtt botlottam bele ebbe a könyvbe a könyvtárba, és nem volt kérdés, hogy hazajön velem. A filmet tavaly (vagy tavalyelőtt?) láttam, és bár furcsa volt az akkor 54 éves Sandra Bullockot terhes szerepben látni, de túltettem magam rajta. Élveztem a filmet, bár érezhetően egy leegyszerűsített történet volt. A könyv azért is érdekelt, mert két barátnőm is ajánlotta - "jobb, mint a film!". Egyébként közben eszembe jutott, hogy még a nagy hype előtt, amikor molyon olvastam a regény fülszövegét, akkor csak a szememet forgattam. Nem emlékszem már pontosan, hogy miért, szerintem nem is olvastam el a teljes leírást, de talán annyi épp elég volt, hogy "szörnyek". Mindenesetre nagyon örülök, hogy megismerhettem ezt a horrort.

Mindig furcsa belekezdeni úgy egy regénybe, hogy már láttad belőle a filmadaptációt, hiszen vagy ugyanazt fogod elolvasni vagy kiderül, hogy teljesen más a kettő. Gondoltam, hogy itt az utóbbi állhat fent, mivel a film nézése közben nem akartam elhinni, hogy egy ilyen kliséhalmaz ekkora siker lett volna.

Általánosságban a főbb események stimmelnek: nő a folyón két gyerekkel, visszaemlékezések, bekötött szemek, valamik a világban, őrültek, stb. Azonban rengeteg, rengeteg apróság és egészen meglepően nagyobb kaliberű dolog vagy nem jelent meg az adaptációban vagy teljesen átírták. Sosem értem, miért élet-halál kérdése pl. a főszereplő nővérének nevének megváltoztatása, vagy hogy egy 24 éves terhes főszereplő hogy öregedett 20 évet a filmadaptációig, de hát én nem vagyok producer. A lényeg, hogy a könyv szerintem is sokkal jobb.

Jobb, mert betekintést nyerünk a többi karakter fejébe, velük is tartunk néha, na meg okosabb, logikusabb az egész. Tetszett, hogy a fejezetek rövidek, hogy az író nem tököl, röviden, tömören a lényeget meséli el. Nem is kellett ezt húzni. Olvasás közben eszembe is jutott, hogy milyen jó, hogy ezt nem Stephen King írta, mert akkor kaptunk volna egy 800 oldalas féltéglát, ahol az alig említett szereplők gyerekkorát is megkapjuk. Szeretem Kinget, de tényleg ez jutott eszembe.

Emiatt pedig, hogy így pörög az egész és dinamikus, nagyon gyorsan ment az olvasás. Kirándulásra vittem magammal, így az első pár nap csak 70 oldalt olvastam, de amint hazaértem és nekiültem, egy ültő helyemben elolvastam a maradék 190 oldalt, annyira izgalmas volt. Olykor horroros is, ijesztő, de inkább borzongató.

A vége viszont szerintem elég összecsapottra, már-már nevetségesre sikeredett (gondolok itt a visszaemlékezésre), de az tetszett, hogy a végén tényleg nem a "szörnyek" váltak a démonokká, hanem (ahogy King is tenné) az emberek és az olyan elemi félelemre épített, mint az egyedüllét, a kiszolgáltatottság, stb. Malorie, mint főszereplő nekem tetszett, nem tökölt ő sem, kemény, mint a százasszeg, bár többet olvastam volna az utolsó éveiről.

A regénynek nemrég jelent meg a folytatása, amit lenne kedvem elolvasni, de felemás véleményeket olvasok róla. Ezt a kötetet mindenesetre nagyon ajánlom, ha valami kellemes ijedtségre vágytok így októberben (a regény jelenje is ebben a hónapba játszódik).

Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny

Erre a cuki ifjúsági horrorra idén csaptam le, de szerintem a borítója már régebben is feltűnt. Általánosságban nagyon elvétve olvasok a Könyvmolyképzőtől, ráadásul a különböző színű pöttyök is összezavarnak. Párat tudok - arany, vörös -, sejtem, mire számíthatok, azonban a Bíbor pöttyössel úgy voltam, hogy az inkább gyerekeknek szól. Ez valóban így van, a könyv hátulján fel is tüntetik, hogy 12 éves kortól ajánlják. Általában az ilyen eltántorít, tekintve hogy közelebb vagyok a 30-hoz és kisgyerek sincs, aki miatt "előolvasnám" vagy akivel együtt olvasnám. Azonban ez a kis könyv ezzel az ínycsiklandóan borzongató borítójával teljesen levett a lábamról. Igazából azt se tudtam, miről szól, egyből kellett. Valamiért azt hittem, Szerafina egy szellemkislány, ezt is terveztem az e havi "szellemes" tematikánk miatt - azonban valamit nagyon elnéztem, mert bár van egy hatalmas udvarház és egy köpenyes férfi, aki gyerekeket tüntet el, szellem egy se.

Tetszett a történetben, hogy 1899-ben játszódik Észak-Karolina hegyvidékes részén. Mint az író köszönetnyilvánításából kiderült, a Biltmore-birtok (az események helyszíne) valóban létezik és hatalmas. Nem csoda, hogy megihlette Beattyt. Szerafina egy kicsit furcsa 12 éves kislány, aki az apukájával él az alagsorban és esténként patkányokra vadászik, mivel ő a Fő Patkányfogó. Sosem láthatják meg, nem mehet ki a szomszédos erdőbe - nincsenek barátai, se mamája. Szerafina egy nagyon talpraesett, ám elég magányos kislány, az író pedig szerintem egész jó példát mutat vele. Fejlődéstörténetként is tekinthető ez a kis regény.

Egyik éjjel Szerafina meghall egy furcsa hangot - mint kiderül, egy férfi üldöz egy kislányt. Főszereplőnk ennek lesz tanúja és ez indítja el a cselekményt.

Kép forrása

Direkt októberre, Halloween környékére terveztem be ezt a kis meseregényt, mivel horrorosnak tűnt. Valóban az, hiszen ott a hatalmas udvarház, a félelmetes erdő és annak a teremtényei, na meg maga a Fekete Köpenyes Férfi, aki eltünteti a gyerekeket. Ráadásul akad a regényben pár erőszakos jelenet is. Például már az első fejezetben Szerafina patkányokat hajigál. Ezek kicsit megleptek, gyerekkönyv esetében kicsit soknak éreztem. El is tudom képzelni, hogy egyeseket ez tántorít el az olvasástól, vagy akár a történet közepe tájékán megjelenő puma. Ott is pislogtam egy párat.

Meghökkentő a regény vége is, szerintem ez is sokaknál vízválasztó lehet. Bevallom, nem teljesen azt kaptam, amire vártam, hiszen bár volt némi nyomozás és kaland, mégsem mozdultunk ki nagyon, de nem is jártuk be annyira a kastélyt, a gonosszal való csata is gyengécske volt. Mindezek ellenére biztosan elolvasom a folytatásokat is, mert nagyon aranyos, borzongató és kedves üzenete van.

Félbehagyott könyvek III.

Idén elég sok könyvet hagytam félbe, főleg mostanság. Olykor már az első oldalak után egyértelmű a kémia hiánya, máskor meg próbálkozom-próbálkozom, de hiába.

1. Frank Márton: A világ peremén

Még a karácsonyi ajándékozás során kaptam meg ezt a könyvet, és azt hittem, szeretni fogom, hiszen gyönyörű a borító és a fülszöveg is érdekes. Sajnos azonban már valahol a 30. oldal környékén világossá vált, hogy nem fogjuk szeretni egymást. A leírás, a narráció nagyon gyerekesnek hatott.

2. Addison Cole: Olvass és szeress!

Ennél 30 oldal se kellett... Felháborítóan rossznak tartottam öt oldal után. Kezdődik azzal, hogy egy férfi a tengerparti házában írja a regényét, de idegesíti egy ordító nő a viharos parton, aki a fuldokló kutyáját próbálja kimenteni. Nem kapunk semmi leírást, nem lehet elképzelni, hol is vagyunk, de még dinamikájában se: hirtelen kimegy a partra, bemegy a vízbe megmenteni a kutyás nőt, ennyi. A nő a férfival tart a házba a kutyával, és mi az első gondolata? Hogy micsoda ház, micsoda pasi. Mint kutyatulajdonos és kutyaimádó teljesen felháborodtam ezen. Rohadtul nem ezen fogok gondolkodni, miután a kutyámat megmentették, hanem azon, hogy ő jól van-e, nem nyelt-e vizet, stb. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy becsukjam a könyvet.

3. Kevin Hearne: Üldöztetve

Ennél a könyvnél is nagyjából 30 oldalt bírtam. Van egy druidánk, aki 1000 (+/-) éves, de rosszabb, mint egy tini... A verekedős jeleneteket pedig nem bírtam követni, nem is kötött le, és a hiteltelenségével már elvette a kedvem az olvasástól. Pedig komolyan nagyon sokat reméltem ettől a könyvtől!

4. Stephen King - Owen King: Csipkerózsikák

Ezt még elő is jegyeztem 2018-ban, annyira vártam. Nem is kifejezetten a történet miatt, hanem mert még mindig a 11.22.63 és a Tortúra hatása alatt voltam. Ezt a könyvet direkt a tavaszi otthon töltött időszakomra időzítettem, el is olvastam a felét, azonban rettenetesen untam. Egy nap, egy napot mesél el a könyv első fele. Ijesztő egyébként, de unalmas, hogy minden egyes szereplő (és van vagy 30) minden egyes mozzanatát leírja. Belelapoztam, miről szól a második fele - reméltem, talán ugrunk egy évet -, és ezt látom: másnap (vagy valami ilyesmi). Nem bírtam tovább, elolvastam wikipedián, mi történik - nem tetszett, becsuktam a könyvet.

5. Frank Herbert: Dűne

Erről is azt hittem, hogy hatalmas szerelem lesz, és nem bírom majd letenni. Már a borító és az egész könyv elvarázsolt, nagyon szép kiadás! Azonban hiába olvastam és olvastam, nem történt semmi. 130 oldalig bírtam, de sajnos elaludtam rajta és a rengeteg idegen szóhasználat, kifejezés sem segített. Oké, hogy hátul ott a jegyzet, de egy ekkora könyvnél nincs kedves folyamatosan lapozgatni. Ráadásul a fogalmazás is meglepően gagyi volt, pedig valamiért szépirodalmi szintre számítottam.

Októberi újdonságok

Ebben a hónapban szép számmal akadtak olyan könyvek, amelyek egyből felkeltették az érdeklődésemet. Lássuk, melyek ezek.

21. Század

 

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól (október 30.)

Egy barátnőm szerint ez a legjobb regény az írótól. Szégyen, nem szégyen, de még sosem olvastam Hemingwaytől, és mindenképpen szeretnék megismerkedni a munkásságával.

Ben Lerner: Az iskola Topekában (október 23.) 

A leírás alapján nagyon érdekesnek tűnik és a borító is nagyon tetszik. Komolyabb műnek ígérkezik, remélhetőleg nem lesz életről lehozós.

Jelenkor

 

Margaret Atwood: Macskaszem (október 19.)

Atwood. Ennél több indok nem is kell. Bár idén hanyagoltam a regényeit (mert túl nagy hatással vannak rám), jövőre szeretnék rákapcsolni.

Vinton

 

Susan Mallery: A tulipános nővérek titkai (október 16.)

Kellemes, családi rejtélyekkel fűszerezett chick litnek tűnik, amire olykor igazán szükségem van - és folyamatosan keresem a tehetséges írókat ebben a zsánerben.

GABO

Walter Tevis: Vezércsel (október 15.)

Bár a hideg ráz a Gabo puhafedeles kiadásaitól (szerintem a legkényelmetlenebb olvasás szempontjából), azért nagyon érdekel ez a kötet a netflixes előzetes óta.

Athenaeum

 

Limpár Ildikó: Rémesen népszerű (október 15.)

Úgy rémlik, már régebben (akár egy éve is akár) láttam ezt a borító, és egyből megtetszett. Zsánerelemzéssel foglalkozó kötet.

Agave

 

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz (október 13.)

Egyszer még megpróbálkoztam a libris kiadással, de hatalmas kötet volt és valamiért nem tetszett pár oldal után. Azonban az Agave kiadásai olvasóbarátabbak szerintem, így könnyebben vettem rá magam, hogy újra felkerüljön a listámra. Nagyon imádják a molyon, engem is izgat, mi lehet ennek az oka.

Angol nyelvű

 

Matt Haig: The Midnight Library (október 20.)

Már augusztusban megjelent ez a könyv, azonban hamarosan jön egy másik kiadásban is. Először a borító és a cím tetszett meg, de a cselekménye se semmi: egy könyvtár, amelyben könyvek végtelen sora húzódik - mindegyik könyvben egy-egy alternatív valóságot élhetsz meg. Ez mekkora ötlet már? Tuti olvasós!

Rumaan Alam: Leave the World Behind (már megjelent)

Ez október elején jelent meg, és a leírás nagyon izgalmasnak hangzik. Egy anyuka a két gyerekével Long Islandre megy kikapcsolódni egy kiadó házba, azonban az éjszaka közepén visszatérnek a tulajdonosok, akik azt mondják, mindenhol elment az áram.

Shirley Jackson: Sóbálvány

Kezdjem azzal, hogy Shirley Jackson az új (egyik) kedvenc írónőm lett? Vagy azzal, hogy mennyire nem értékelik idehaza a munkásságát, pedig illene? Vagy azzal, milyen nehéz volt beszerezni ezt a novelláskötetét, amely levett a lábamról?

A Hill House szelleme szerintem a filmsorozat miatt bukott meg idehaza. Talán durva bukásnak nevezni, de molyon valahol 70% közelében áll, ami talán nem tűnik nagyon rossznak, de azért nem is jó visszajelzés. A kiadó meg gondolom ezek után feladta, legalábbis egyszer mintha valahol írták volna, hogy nem szándékoznak többet kiadni Jacksontól. Ilyenkor elgondolkodom az online értékelés hátrányairól... A lényeg, hogy szerintem a Hill House szelleme is marha jó könyv volt. Két éve olvastam, és bár elsőre én is csak 4 csillagot adtam neki, a gondolataim mégis a regény körül forogtak még heteken át, és rájöttem, mennyire jó is a könyv. És hogy miért írtam, hogy a netflixes sorozat okozta a könyv bukását? Szerintem azért, mert aki látta a sorozatot és imádta (én az 5-6. részig szerettem), az el se olvasva a fülszöveget meglepődött, hogy mennyire más a könyv. Hiszen míg a sorozatban egy modern (nagy)család kálváriáját láthatjuk a függőség és mentális betegségek mámorfüggönyén keresztül, addig a könyvben egy karakter lélektanát követhetjük nyomon. Teljesen más a kettő, az eredeti történet eleve az 50-es években játszódik és akkoriban a horror sem olyan volt, mint amire mai fejjel elsőre gondolnánk. Emiatt talán egy kicsit át kell lényegülni olvasás közben, ismerkedni vele, és a lélektanra fókuszálni. Nagyon sajnálom, mert mindig rossz egy remek könyvet ilyen alacsony százalékkal látni, de persze nem vagyunk egyformák. Ilyenkor örülök, hogy tudok angolul és ott a bookdepo.

A Sóbálványtól előre féltem. Nem azért, hogy rossz lenne, hanem mert a Hill House-nál is alig mertem esténként elaludni - a bőröm alá férkőzött. A novelláskötettel nem jártam így, azonban rengeteget gondolkoztam a történeteken.

Van az a kifejezés, hogy a kiadó gondozásában megjelent. Olykor ez nem jön át, mert nem a legjobb a fordítás, lusta a lektor, kényelmetlen a könyvet tartani stb. Azonban ezt a kis kötetet valóban gondozták. Érezni a fordításon az odafigyelést, a szerkesztésen a tudatosságot - a novellák végén egy összefoglalást is olvashatunk.

Ha egységesen szeretnék írni a novellákról, akkor kiemelhető, hogy Jackson főszereplői 30-60 (?) közötti nők, akik által olyan félelmek jelennek meg, mint az elhagyatottság, a magány, a meg nem értettség, a láthatatlanságtól való félelem. Szereplői vagy New York arctalan sokaságában élnek vagy a látszólag kedves kisvárosban.

Bejegyzésemben nem írnék mind a tizenöt novelláról, de egy párat, ami nagy hatással volt rám, kiemelnék.

A démon-kedves, Az áruló és A fog például az olyan elemi félelemre épített, amely nagyvárosban és kisvárosban is megtalálhat minket. A démon-kedvesben egy nő az esküvője napján hiába várja a vőlegényét, akit elkezd keresni, Az árulóban egy nemrég a kisvárosba költözött családanyát kora reggel azzal keresnek fel, hogy kutyájuk csirkéket öl, A fogban pedig főszereplőnk nagy fájdalmakkal küzdve utazik be a városba, hogy ellássa az orvos. Az egyikben a cserbenhagyás és a szánakozástól való rettegést követhetjük nyomon, a másikban azt a horrorisztikus ráeszmélést, amikor az ember saját gyerekei is úgy beszélnek az erőszakról, mintha mindaz egy játék lenne, a harmadikban pedig az egyediség teljes elvesztése keveredik az egészségügy megszokott rutinjával.

A kötet címét adó Sóbálványban egy házaspár tölt el egy hetet New Yorkban, az Elizabethben pedig megismerhetjük a nőt, akit a város formált. Mindkettő novella a város szörnyű hatásairól mesél anélkül, hogy ezt konkrétan kimondaná. A Sóbálvány főszereplője folyamatosan repedéseket lát a falakon, páni félelemmel fut le a lépcsőn, mert azt hiszi, tűz van, majd mindenhol a valami rossz becsapódását várja. Elizabeth egy önző, bosszúszomjas nő, aki annak az elismerésére vágyik, aki őt nem akarja, miközben lerázza magáról a régi szeretteit és ily módon pokollá teszi új asszisztense életét. Mindkettőben a város gonoszsága ölt formát - míg egyikben felismerik azt, a másikban maga a főszereplő játssza el ennek szerepét, hiszen a város formálta őt.

Fontos még megemlíteni a Virágoskertet és A sorsolást, amelyek a maguk nemében egyedülállóak. Mindkettő egy kisváros - sőt, egy falu - közösségének erejét mutatja be. Míg a városban arctalan mindenki, a kisebb közösségek összefognak - főleg ha gyűlölködésről vagy erőszakról van szó. Jackson úgy ír ezekről a szinte disztópikus jelenségekről, mintha egy kedves piknikre készülnének a szereplők, aztán arcul csap: mekkora ereje van a társadalmi nyomásnak, hogy mennyire könnyen helyeseljük a szörnyű tetteket, ha mások is egyetértenek velünk.

A nyaralók és A szikla is valamennyire kezelhető egyként, hiszen mindkettő a megszokott helyzetből való kiszakadást írja le. Mi lesz az idős házaspárral, ha tovább maradnak a nyaralójukban; amikor már mindenki elmegy, csak ők nem és ezt a helyiek nem nézik jó szemmel? Mi lesz a testvérrel, aki eddig segítette beteg bátyját, mi lesz, ha feleslegessé válik?

Mindegyik novella nagyszerű, hosszúságuk változó. Akad pár oldalas, a leghosszabb pedig talán negyven oldal körül mozog. Azonban mindegyikre érvényes, hogy a női sorssal, a női lét lélektanával foglalkozik. Alig várom, hogy még többet olvassak eredeti nyelven Shirley Jacksontól!

Sarah Perry: Melmoth

Volt már veletek olyan, hogy az a bizonyos valami fogott meg egy könyvben, pedig azt se tudtátok, mi fán terem az író, miről szól a történet, milyenre értékelték mások? A 21. század kiadásában megjelent könyv borítójába egyből beleszerettem. Nem tudtam, mi vagy ki az a Melmoth, de érdekelt. Még azután is, hogy több negatív értékelést is olvastam róla. Azután is, hogy kiderült, gótikus történetről beszélünk (rájöttem: nem nekem való a gótikus zsáner). Nem csoda, hogy felkerült az őszi várólistámra a kötet.

Borongós ősz/tél Csehországban, önostorozó angol nő, egy férfi, aki átad neki egy iratot, egy majd' százéves lakótárs, akinek csak goromba szavai vannak részére, és egy lény, egy szóbeszéd, Melmoth vagy Melmotka.

Az egész regény esős, ködös és egy idő után fárasztóan önsanyargató. Szerintem a fülszöveg meg a regény eleje többet ígér, mint amit ad. Helen nem nyomoz, a kézirat se olyannyira érdekfeszítő, hogy az megmagyarázná a fickó furcsa viselkedését. Várnánk a történéseket, a cselekményt, azt a valamit, de igazából csak egy adag kéziratot és bűntudatot kapunk. Ugyanis ez a regény a bűnről és a bűnhődésről szól (ami nekem olykor nagyzoló önostorozásnak hatott), amelynek hatására megjelenik Melmoth, a megtestesült vezeklés.

Pedig az eleje igen élvezetes volt. Az első kéziratot, amelyet Helen olvas, mi is megismerhetjük és érdekes volt egy olyan második világháborús történet, ahol a másik oldalról tapasztalhattuk meg a zsidósággal kapcsolatos előítéleteket. A bűntudat nyilván kitalálható.
Aztán megismertük Helen és még más szereplők tetteit is. Megmondom őszintén, ez fárasztó volt, de azért kielégítő. Nem is értettem, mi lesz még a maradék ötven oldalon. Nos, semmi lényeges. Szerintem teljesen felesleges volt már az angol lányka és a török testvérek története, értjük a lényeget! Bár tetszett ez a multi-kulti cselekményvezetés, de annyira volt hiteles, amennyire el akartam hinni. Talán ez is gátolt meg abban, hogy közel érezzem a szereplőket. Helen sztorija furcsán kezdődött, nem is éreztem benne a teljes logikát, a török részt meg már szinte átlapoztam.
A végénél nagyon elcsúszott a könyv, és hiába gyönyörű a kiadás, kellemesen borzongató a hangulat - túl sok volt ez ilyen kevés mondanivalóhoz.

Azt mondják, Az essexi kígyó jobb, bár a molyos 78% nem győz meg erről. 

Debbie Macomber: 204 Rosweood Lane (Cedar Cove 2.)

Nyáron olvastam az első részt, ami sokkal jobban tetszett, mint vártam. Furcsa fangirl módba is kerültem, egyből megrendeltem a második részt, amelyben számos szereplő megjelenik az előző kötetből, és kapunk egy új családot is.

A szeptember Cédrusligeten érdekesen kezdődik: Grace bár megemésztette magában férje eltűnését, ez az esemény még mindig gátolja a továbblépésben; Olivia Jack-kel folytat se veled, se nélküled kapcsolatot, miközben mindenkit támogat maga körül; Justine immár friss házasként próbálgatja a szárnyait; Maryellen pedig fókuszba kerül. Megismerkedünk egy új családdal is, ahol egy házaspár elhidegülését követhetjük nyomon.

Nagyon kellemes limonádét tudhattam le (a harmadik rész már a polcomon is csücsül, de várok még vele), és annyira örülök, hogy tetszik, szeretem, és sok része van. Leginkább a narráció stílusa jön be. A regény körülbelül egy évet ölel fel, és rengeteg szereplővel dolgozik. Talán nincs is konkrét főszereplője a sorozatnak (hiába állt elől a hallmarkos posztereken az Oliviát megformáló Andie Macdowell), hiszen mindenki nagyjából ugyanannyi fejezetet kapott, azonban ha ki kéne emelni valakit, akkor az Grace lenne. Az ő története "megoldódott", az első részben eltűnt férje titkára fény derül. Helyette egy másik rejtély lepett meg - elég furcsa volt, hiszen egy limonádéba nem várnék olyasmit, ami a kötet felénél történik. Tehát ismét mondhatjuk, hogy izgalmasabbra sikerült ez a krimi-szerű szál.

Nagyon tetszett még Maryellen szála, öröm volt látni, hogy nem azt kaptuk a történet végére, amit elcsépeltnek neveznék. Gondolom, a harmadik részben nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az ő szálára. Justine sem idegesített most, Charlotte-ot kicsit hiányoltam, de legalább Jack fia is a színre lépett és kicsit jobban megismertük.

Komolyan mondom, mintha ismerném ezeket a karaktereket.

Visszatérve azonban a narrációra. Tehát itt ez a sok szereplő, akiket az írónő remekül mozgat egy kisvárosban, ahova magam is ellátogatnék. Dinamikus marad a cselekmény köszönhetően annak, hogy nem egy feszes szálon vezeti a történetet, hanem egyszer egy Halloween bulira készülődünk Maryellennel, majd eltelik pár hét és már Grace-nél vagyunk, aki Hálaadásra készül, majd egy újabb ugrással megtudjuk, mi is történt a bulin. Olyan a narráció, mint maga az élet, a másokkal való kapcsolat. Nem vagyunk ott mindig és mindenhol, hanem úgy mozgat minket az írónő, mintha magunk is ottlakók lennénk, barátok, családtagok, szereplők, akik innen-onnan szedik össze a morzsákat. Ez azért is jó, mert nem untat a felesleges jelenetekkel, nem érzi kötelezőnek, hogy mindent meg kéne mutatnia. Nekem ez marhára bejön és örülök, hogy rátaláltam erre a sorozatra. 

Mindenféle korú embert megismerhetünk (Olivia és Grace ötvenesek, Maryellen harmincöt, Justine huszonnyolc), de ha nem is korban éreznénk magunkat közel hozzájuk, akkor is biztos találunk egy olyan karaktert, akinek problémájával azonosulni tudunk. Hiszen megjelenik a feldolgozás, a gyereknevelés, az elhidegülés, a szülő-gyerek kommunikációs problémák vagy a betegségek. Még mindig ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki egy kedves limonádéba szeretne belekezdeni.

Hova tűnt az elmúlt két hét?

Kedves, aki olvasod ezt!

Bár nem lehetek biztos benne, hogy hiányom feltűnt (valószínűleg senki nem sírt a párnájába éjjelente, amiért nincs új poszt), de szerettem volna megemlékezni az elmúlt hetekről. Szeptember közepén volt új poszt. A Melmothot két hétig olvastam (ami nálam egy élet!), nem haladtam az őszi várólistámmal, nem tudtam Szentendrére kirándulni a nővéremmel, vagyis: nem tudtam élvezni a végre igazi őszi időt.

Két hétből másfél hét betegesen telt, részben karantén miatt, mivel kontakt lettem, részben más, életemet átszövő, csodálatos betegség miatt. Nevetségesnek tartom, ahogy a háziorvos áll a járványhoz (egyik embert két köhögésért otthon tartják, láznál tesztet hívnak, miközben nekem legyintettek a torokfájásra), ijesztőnek, ahogy a beteg ember (én) az ügyelethez vagy a mentő kihívásához (csak azért se kerülök be a kórházba/nem vesznek komolyan, vágják majd a pofákat, hogy csak ezért hívtam ki őket), és szomorú vagyok a kihagyott idő miatt. Ugyanis az elmúlt időszak lázálomként telt, a fájdalomtól azt se tudtam, mikor és hol vagyok.

Mindez elgondolkoztatott: váltani kell. De mit? Diétát? Munkahelyet? Életmódot? Valamit biztosan, mert ez így nincs rendjén. Amikor annyira rosszul vagy, hogy még olvasni se tudsz, az már nagyon nem jó...

Azonban hálás vagyok a családomért, hogy nem lakom az ország másik végében, így ki tudnak segíteni, ha baj van, ahogyan én is őket. Több erőt adott édesanyám a legrosszabb napon, mint a legerősebb gyógyszer.

Kiírtam ezt most magamból, akartam némi magyarázatot, nem tudtam volna egyből egy értékelést hozni.

Vigyázzatok magatokra!, az egészség (testben és lélekben) marha fontos. Nevessetek sokat (akár ok nélkül), olvassatok jókat és nézzetek cuki corgi videókat.