Idén elég sok könyvet hagytam félbe, főleg mostanság. Olykor már az első oldalak után egyértelmű a kémia hiánya, máskor meg próbálkozom-próbálkozom, de hiába.
1. Frank Márton: A világ peremén
Még a karácsonyi ajándékozás során kaptam meg ezt a könyvet, és azt hittem, szeretni fogom, hiszen gyönyörű a borító és a fülszöveg is érdekes. Sajnos azonban már valahol a 30. oldal környékén világossá vált, hogy nem fogjuk szeretni egymást. A leírás, a narráció nagyon gyerekesnek hatott.
2. Addison Cole: Olvass és szeress!
Ennél 30 oldal se kellett... Felháborítóan rossznak tartottam öt oldal után. Kezdődik azzal, hogy egy férfi a tengerparti házában írja a regényét, de idegesíti egy ordító nő a viharos parton, aki a fuldokló kutyáját próbálja kimenteni. Nem kapunk semmi leírást, nem lehet elképzelni, hol is vagyunk, de még dinamikájában se: hirtelen kimegy a partra, bemegy a vízbe megmenteni a kutyás nőt, ennyi. A nő a férfival tart a házba a kutyával, és mi az első gondolata? Hogy micsoda ház, micsoda pasi. Mint kutyatulajdonos és kutyaimádó teljesen felháborodtam ezen. Rohadtul nem ezen fogok gondolkodni, miután a kutyámat megmentették, hanem azon, hogy ő jól van-e, nem nyelt-e vizet, stb. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy becsukjam a könyvet.
3. Kevin Hearne: Üldöztetve
Ennél a könyvnél is nagyjából 30 oldalt bírtam. Van egy druidánk, aki 1000 (+/-) éves, de rosszabb, mint egy tini... A verekedős jeleneteket pedig nem bírtam követni, nem is kötött le, és a hiteltelenségével már elvette a kedvem az olvasástól. Pedig komolyan nagyon sokat reméltem ettől a könyvtől!
4. Stephen King - Owen King: Csipkerózsikák
Ezt még elő is jegyeztem 2018-ban, annyira vártam. Nem is kifejezetten a történet miatt, hanem mert még mindig a 11.22.63 és a Tortúra hatása alatt voltam. Ezt a könyvet direkt a tavaszi otthon töltött időszakomra időzítettem, el is olvastam a felét, azonban rettenetesen untam. Egy nap, egy napot mesél el a könyv első fele. Ijesztő egyébként, de unalmas, hogy minden egyes szereplő (és van vagy 30) minden egyes mozzanatát leírja. Belelapoztam, miről szól a második fele - reméltem, talán ugrunk egy évet -, és ezt látom: másnap (vagy valami ilyesmi). Nem bírtam tovább, elolvastam wikipedián, mi történik - nem tetszett, becsuktam a könyvet.
5. Frank Herbert: Dűne
Erről is azt hittem, hogy hatalmas szerelem lesz, és nem bírom majd letenni. Már a borító és az egész könyv elvarázsolt, nagyon szép kiadás! Azonban hiába olvastam és olvastam, nem történt semmi. 130 oldalig bírtam, de sajnos elaludtam rajta és a rengeteg idegen szóhasználat, kifejezés sem segített. Oké, hogy hátul ott a jegyzet, de egy ekkora könyvnél nincs kedves folyamatosan lapozgatni. Ráadásul a fogalmazás is meglepően gagyi volt, pedig valamiért szépirodalmi szintre számítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése