Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy rettenetesen várom már a tavaszt! A napsütést, a kellemes 15-20 fokokat, a növények virágzását - és még folytatnám azzal, hogy a közös kávézásokat, Könyvfesztivált, de ezek a covid miatt még mindig kérdésesek. Talán most még fontosabb ilyenkor, hogy a jókedvünk, ép elménk, mentális egészségünk megmaradjon, úgyhogy ezért szedtem össze olyan öt, számomra nagyon kedves filmet, amely szerintem tökéletesen illenek a tavaszi hangulatba.
Amelie csodálatos életeAmélie, a naiv fiatal lány Párizsban él, a Montmartre-on. Élete egyhangúan telik, egy környékbeli bisztróban felszolgálóként dolgozik, a szomszédokkal pedig olyan bensőséges kapcsolatot tart fenn, mintha egy kisvárosban élne. Ám egy nap váratlan fordulat történik: A lakásának egy titkos zugában kis dobozra talál, amely az előző lakó gyerekkori emléktárgyait tartalmazza. Elhatározza, hogy visszajuttatja a kis dobozt jogos tulajdonosának. Ettől kezdve élete gyökeresen megváltozik, rájön, hogy valami módon képes környezetét boldogabbá tenni.. Szívesen boronál össze magányos embereket, amiből gyakran komoly bonyodalmak származnak. De jótéteményei közepette megismer egy különös fiatalembert (Mathieu Kassovitz) és most már a környezetén a sor, hogy segítsenek rajta... (port.hu)
Tíz éve láttam először ezt a filmet, ráadásul moziban! Felvételiztem egy főiskolára, ahol erről kellett írni, és már akkor beleszerettem. Aztán folyamatosan újranéztem, és pont ezért hanyagoltam el az elmúlt években. Azonban most újra hiányolom, főleg a zenéjét, úgyhogy idén mindenképpen megnézem.
Nagy halA halálos beteg Edward Bloom ágyánál összegyűlik a család. A beszélgetések során az apa felidézi életét. Mindig is a tündérmesék világában élt. Nyolcévesen, ágyhoz kötött betegként napjait a Világ Könyves Enciklopédiájának olvasásával tölti. Különösen az aranyhalakról szóló cikk ragadja meg. Tíz évvel később a városka egyik legnépszerűbb fiatalembereként rájön, hogy, csakúgy, mint az aranyhalnak, a növekedéshez neki is el kell hagynia az otthonát, és fel kell fedeznie a világot. Valószerűtlen, mitikus utazás veszi kezdetét. (port.hu)
Régi adósságom volt bepótolni ezt - az előzőhöz hasonlóan - a mágikus realizmussal átszőtt mesét, és ilyenkor szidom magamat, hogy miért nem néztem meg előbb! Nagyon jó történet, McGregor hozza azt a fajta figurát, amit nagyon szeretek tőle, a színek pedig mesések. A végén rendesen meghatódtam, és az olykor szürrealizmusba átcsapó jelenetek is bájosak.
Mean GirlsCady Heron afrikai vidékeken nőtt fel zoológus szülei mellett, és 15 éves koráig csak hírből ismerte az iskolát. A család azonban visszatér Chicagóba, és Cady egy átlagos gimnáziumban találja magát, ahol hamar megtanulja az első leckét: semmit sem tud azokról a vad dolgokról, melyek az úgynevezett civilizációban - esetünkben egy középiskolában - előfordulnak.
Ami itt folyik, az valóságos pszichológiai hadviselés és intrikák sora, és mindezek élén Regina George áll, a legmenőbb és legrafináltabb csaj az iskolában. Ő a királynő, a lányok bálványa, szinte mindenki rá akar hasonlítani, az ő szavát lesi. Nem tanácsos az útjába kerülni, ám az új lány alig teszi be a lábát, máris a lehetséges riválisaként tartják számon. Arra is rá kell jönnie, hogy az élet a dzsungelben sokszor semmi ahhoz képest, ami egy gimiben történik. (port.hu)
(A magyar címe a Bajos csajok, de szerintem ez szörnyű.) Sokszor látok olyan listát, hogy a nyolcvanas évek legjobb tinifilmje valamelyik John Hughes történet (az ő neve még felmerül itt), a kilencvenes éveké a Spinédzserek (Clueless), a kétezreseké pedig bizony a Mean Girls. Szerintem ez nem csoda, mert eszméletlen jó. A mémeket még mindig gyártják hozzá, idézni magam is tudok a mai napig (She doesn't even go here vagy You go, Glen Coco!), szóval szerintem ez is úgy öregedett, mint a Jóbarátok. Ráadásul ezt lehet ősszel is nézni, hiszen (khm, október 3.) megjelenik benne a Halloween, karácsonyi időszakban is, ha emlékszünk a Jingle Bell Rock combütögetős változatára, de tavasszal is, hiszen a film egy egész suliszezont ölel fel és a végéhez nyilván a tavaszi bál tartozik. Ha nem láttátok, mindenképpen nézzétek meg - és én az eredeti nyelvet ajánlom!
Micsoda csapat!Úgy tűnt, hogy végleg befellegzik a baseballnak a második világháború idején. A játékosok bevonultak a hadseregbe, és a fronton harcoltak, a nemzeti sport napja leáldozóban. Az otthon maradottak azonban hiányolták a meccseket. Kézenfekvő volt az ötlet, ha nincsenek fiúk, lányokból kell csapatot verbuválni. Így jön létre 1943-ban az első női baseball csapat, amelyet hamarosan több másik követ. Tanúi lehetünk annak, ahogy Dottie, Mae és a többiek fölfedezik tehetségüket, legyőzik a lámpalázt és meghódítják a közönséget. (port.hu)
Micsoda film! Érdemes tudni, hogy a történet java része fikciós, azonban az egyáltalán nem, hogy a második világháború idején nők álltam be baseballozni és valóban volt egy találkozó évtizedekkel később. A legtöbb karaktert valós nőkről mintázták. A film bekerült a legfontosabb filmek közé az USA-ban (National Film Registry). Nagyon szeretem a nyilvánvaló, de nem szájbarágós feminizmus vonása, hangulata és drámája miatt. Tavaly nyáron néztem újra sok-sok év után, és ugyanannyira tetszett, mint gyerekkoromban. Ráadásul a baseball szezon tavasszal kezdődik, így igazi tavaszi film.
Meglógtam a FerrarivalFerris Bueller elbűvölő és intelligens fiú, aki azonban szeret merész dolgokat elkövetni. Egy szép tavaszi napon például úgy dönt, hogy az iskola helyett inkább bemegy a városba egy kicsit szórakozni. Mivel azonban igazán jól csak barátnője Sloan és legjobb barátja, Cameron társaságában érzi magát, így őket is magával viszi azon a piros Ferrarin, aminek kulcsát Cameron apjától emelte el.
Kérdezném, hogy ki ne ismerné Ferris Buellert? Sajnos, vannak, akik még mindig nem. Pedig John Hughes klasszikusa egy szabadnapról szól egy gyönyörű áprilisi napon, amiben a tinik beutaznak a nagyvárosba, étteremben esznek, múzeumba látogatnak el és parádén énekelnek. Nem ezt várná szerintem a néző elsőre, hiszen a mostani tinisorozatok/filmek teljesen letargikusak vagy vadak olykor. Ez a film puszta öröm és jókedv, miközben azért ott lappang a szülői hatás, amelyen túl kell lépni. A zenék miatt is érdemes tenni vele egy próbát (hello, Beatles), na meg azért is, hogy végre tudd, ki az a Ferris Bueller (Anyone?).
Ti láttátok valamelyiket? Mit ajánlatok még? :)
