A következő címkéjű bejegyzések mutatása: top 5. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: top 5. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 6., szombat

Öt kedvenc Glee dalom


Az év végi összegzésemnél jól kihagytam a Glee-t, nem is értem, ez hogy sikerült. Pedig augusztusban kezdtem az újranézését, és valamikor decemberben végeztem vele. Visszajöttek tinikorom kedvenc dalai, karakterei, jelenetei, és közben eszembe juttatta, hogy magam is kívülállónak éreztem magam a gimiben, és mennyit segített ez a sorozat, hogy átvészeljek nehezebb időszakokat.

Aki nem tudná, a Glee egy 2009-ben indult sorozat, amely az első tizenhárom része alapján olyan sikeres volt, hogy egyből még két évadot rendeltek be. Végül hat évadot élt meg, hullámvölgyesen, időugrással, tragédiával - amely azóta is kísérte a sorozatot -, de remek dalokkal. Egy csapat kívülálló gimisről szól, akik a jószívű tanár által kreált kórusban találják meg önmagukat. A csapat aztán bővül, olykor elköszönünk szereplőktől, de a legtöbbször azért visszatérnek.

A Glee olykor produkált saját dalokat, de inkább a feldolgozásairól híresült el, arról, hogyan építik bele a történetbe, tematikába az adott zeneszámokat. Nagyon sokat köszönhetek a sorozatnak, ugyanannyira formálta a zenei ízlésemet, mint a One Tree Hill. 

Nehéz volt öt kedvencet kiemelni a több száz dal közül, azonban számomra ezek azok, amelyeket időről időre újrahallgatok:

My Man - Lea Michele

A színésznőről tudni lehetett, hogy a Broadwayről jött, így nem csoda, hogy karakterével is jól tudott azonosulni, aki híres színésznő akart lenni, példaképe Barbra Streisand volt. A Funny Girlt azóta se láttam, de ezt a dalt hetente egyszer meg szoktam hallgatni, annyira fájdalmasan gyönyörű. Minderre az is rátesz egy lapáttal, hogy Michele karaktere Rachel a történet szerint még mindig szerelmes Finnbe - a két színész az életben is együtt volt, azonban Cory Monteith később bekövetkezett tragikus halála csak még szívszorítóbbá teszi ezt a jelenetet.

Paradise by the Dashboard Light - harmadik évados csapat

Sosem ismertem ezt a dalt annak előtte, de az egyik legvidámabb nótám azóta is. Ha jókedvre vágyom, mindig meghallgatom. A csapat ezzel indul a harmadik évadban az országos versenyen. Nagyon tetszik az egész előadás koreográfiája és hangulata, érdemes végignézni.

Homeward Bound/Home - negyedik évados reunion a régi szereplőkkel

A negyedik évadban a főszereplőink java része főiskolára ment, és megismertünk új arcokat. Azonban hamar visszatérnek kedvenceink és ezt az igazán lírai, nosztalgiás egyveleget adják elő, miközben találkoznak egymással az előadóteremben. A sorozatban gyakoriak a mash-upok, azaz összemosnak két különböző, valamennyire mégis hasonló dalt. Ezek az esetek többségében jól működnek: ennél a zeneszámnál nekem fel sem tűnt, hogy ez nem egy egész.

Cool Kids - a hatodik évados szereplők

A hatodik évad már egy teljesen új etap, új gyerekek énekelnek a kórusban, és csapaépítő tréningként éneklik el ezt a dalt, hogy levetkőzzék egymás iránt érzett előítéleteiket. Ez is egy olyan dal, amit sose hallottam előtte, de nagyon tetszik a hangulata, finomsága - na meg a mondanivalója.

The Scientist - párok

Sosem értettem, miért utálják olyan sokan a Coldplayt, szerintem nagyon jó dalaik vannak. Ez a feldolgozás különösen tetszik. Lea Michele hangja nagyot üt - ahogy szerintem mindig -, de a jelenet kidolgozása is nagyon jó, ahhoz képest, mennyire egyszerű.

Ti ismeritek a Glee-t? Nektek melyek a kedvenc dalaitok?

2021. február 14., vasárnap

Kedvenc bácsikáim

Kép

Tudom, Valentin-nap alkalmával más bejegyzés dukálna, mondjuk a legjobb romantikus könyvek, de ezekről már írtam egyszer itt. Aztán rájöttem, hogy ezt kár is erőltetni, mert sose szerettem ezt az egész piros szívecskés ünnepet, másrészt pedig a február 14-e számomra mindig nagypapám születésnapját jelentette elsősorban, aki már lassan 7 éve hagyott itt minket. Az ő emlékére szedtem most össze azokat az irodalmi "nagypapákat", akik nagyon a szívemhez nőttek. Azért tettem idézőjelbe, mert nem mindegyikük a szó szoros értelmében nagypapa.

Joanne Harris: Szederbor - Joe bácsi

Joe bácsival a főszereplőnk akkor találkozik, amikor még kisfiú, és rengeteg mindent tanít neki a nyár folyamán. Jay felnőttkorában is sokat töpreng az öregen, aki nagy hatással volt rá. A bácsiból leginkább - főleg a fordítás miatt - a tájszólásos beszéde és a kis amulettek maradtak meg. A hatása szerintem észrevehető, hiszen a blog is erről a könyvről kapta a nevét.

Megint megcsapta az illat, Joe házának enyhe, ecetes illata, az égő tömjéné, a konyhaablakban érő paradicsomoké.

Joe olyan maradt, mint volt; szedte a korai gyümölcsöt, rekeszekbe rakta, hullott gyümölcsből lekvárt főzött, megmutatta a vadon növő gyógynövényeket, és teliholdnál begyűjtötte őket, a lápon fekete áfonyát szedett, a vasúti töltésen szedret, paradicsomból fűszeres ízesítőt, karfiolból savanyúságot készített, levendulás zacskókat varrt álmatlanság ellen, gaulteriából gyorsabb gyógyulást elősegítőt, télre erős paprikát és rozmaringot tett el, hagymát savanyított.

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány - Dr. Brock Stewart

Az orvos figurája sokáig megmaradt az emlékezetemben. Főleg egy olyan jelenet miatt, amely igazából csak egy visszaemlékezés, de annyira sokat elmond a karakter jelleméről. Nyilván háziorvosként rengeteg mindent látott - bánatot, csalódást -, így kellő bölcsességgel viseltetik a dolgok iránt. Tetszett még a bájos románc is közte és a nagymama között.

– Régebben úgy tartottam, hogy van egy terv, egy hozzávetőleges terv, ami azért mégiscsak terv – ismerte el a doktor. – Most már úgy vélem, hogy ezernyi terv van. Minden lélegzet, minden döntés befolyásolja a tervet, kitágítja, megrövidíti, megcsavarja. A terv állandóan változik. Azok, akik vannak olyan szerencsések, hogy a betegségek és balesetet tömkelegét túlélik, megöregszenek. Elfáradnak. Lehunyják a szemüket.

C.J.Carmichael: A Bramble House Christmas - Mikulás

Friss, karácsonyi olvasmány, amelyben van egy Bramble House nevezetű panzió. Itt száll meg egy öregúr, aki igazán csak mellékszereplője a kötetnek, alig jelenik meg, de esszenciája átszövi az egészet: ő a Mikulás - nyilván nem az igazi, de a főszereplő kisfiúnak ezt nem kell tudnia. Ki ne szeretne egy olyan öregurat, aki mindennap friss süteményt hagy a konyhában, mivel a kipróbált receptet tökéletesítenie kell?

Sarah Addison Allen: The Girl Who Chased the Moon - Grandpa Vance

Kedvenc nagypapám. A maga két méterével feltűnő, mégis visszahúzódó, bátortalan, "friss" unokájával nem tud mit kezdeni, és még mindig szerelmes régen elhunyt feleségébe, aki miatt mindig megnézi, hogy a mosógépben nem maradt-e béka :).

Vance laughed, which automatically made Emily smile.

Harry Potter - Dumbledore

A Gyűrűk Ura - Gandalf

Kihagyhatatlan e kettő klasszikus mű hosszú szakállú, süveges varázslója. Bár Gandalf megjelenésének mindig jobban örültem, mert Dumbledore bölcsessége és hallgatása sokszor idegesítő, de mindkettő öregurat nagyon szerettem a kötetek olvasása közben. A karaktereknek - főleg a fiatalabbaknak - is reményt és biztonságot jelentettek.

Ezek mellett szeretem az olyan filmeket, sorozatokat is, ahol a nő és férfi közt a korkülönbséggel karöltve nem romantikus, hanem apa-lánya viszony jön létre, mint az Ébredj velünkben , A kezdőben vagy a The Good Place-ben és a Hart of Dixie-ben.

Nektek kik a kedvenc bácsikáitok? :)

2020. november 21., szombat

5 könyv a női sorsról


Szeretem azokat a könyveket, amelyek a női sorsot veszik górcső alá, vagyis amelyek foglalkoznak például a társadalmi nyomással, a szexuális tárgyként való kezeléssel, a családi szerepekkel vagy a női összefogással. Szeretem a merészebb írókat, akik a romantikán túlmenően olyan karakterekkel dolgoznak, akik nem feltétlenül szimpatikusak teljes mértékben, akiről nem tudjuk eldönteni, hogy mit is gondoljunk róla elsőre.

Eléggé meglepődtem azon, amikor végignéztem az olvasmányaimat, hogy alig találok olyan regényt, amely valóban a nőkkel foglalkozik. Mármint a romantikán túlmenően. Úgyhogy több ilyet kell olvasnom.

A választott öt könyv közül van olyan, ami klasszikus, szépirodalom, szórakoztató családregény vagy éppen fantasy. Azonban szerintem mindegyiknek fontos üzenete van - még akkor is, ha elsőre nem ezt gondolnánk.

5. Sarah Addison Allen: The Peach Keeper/A barackfa titka

Kezdjük egy kicsit lightosabbal. Először angolul olvastam ezt a kis regényt, aztán magyarul is. Már nyolc éve is az tetszett meg benne, hogy bár a két főszereplő nő teljesen másmilyen, és középiskolában sem voltak jóban, azért segítenek a másiknak, ha kell. Konkrétan arra a jelenetre gondolok, amikor  egyikőjüket - ha jól emlékszem, Paxtont - körbeveszi egy csapat férfi, akik beszólogatnak neki, és hát kikövetkeztethető, hogy mit akarnak. Az arrafelé hajtó Willa pedig ezt meglátja, és rögtön a segítségére siet. Szerintem ez egy nagyon erős jelenet az egyébként aranyos könyvben, hiszen bár a nők legendásan tudják utálni egymást, tartom azt, hogy ugyanígy kisegítenénk a másikat a bajban. A női összefogás rettentő fontos, és ez a regény fő mondanivalója is.

4. Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat

Ez egy ifjúsági fantasy, amit most olvasok újra. Kicsit csalás, mert az utolsó, hatodik kötetet még nem olvastam. Azonban a regényben megjelenő Rose karaktere volt az egyik, aki inspirált, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Rose az első részekben még azzal küzd, hogy folyamatosan pletykálnak róla, felcímkézik mindenféle csúnya szavakkal, és eleve meg kell állnia a helyét a férfiak világában. Bár ír az egyenlőségről Mead, azért arra is kitér, hogy Rose élete mennyire el van rendezve. Nem azért, mert nő, hanem a fajtájából (dampyr - testőr) adódóan. Nincs választási lehetősége, és Rose ezt kérdőjelezi meg.
Ráadásul a felbukkanó szerelmi szál se tipikus. Nem akarom lelőni a poént, de az írónő eléggé végigrágja a témát, és teszi mindezt hozzáértően. Szerintem Richelle Mead az egyik legjobb ifjúsági regényíró, de hogy ezt alátámasszam, kéne tőle más sorozatot is olvasnom. Mindenesetre őt nagyon javaslom.


3. Mary Alice Monroe: The Beach House/Ház a parton

Ezt is angolul olvastam először, és aztán rá egy évre jelent meg magyarul. Itt egyrészt Cara karakterét emelném ki, aki negyvenévesen jön rá, hogy a karrierje talán nem is érte meg. Újra kell gondolnia, mit kell kezdenie az életével, és közben arra is ráeszmél, hogy ha gyereket akar, akkor iparkodnia kell. Ráadásul az anyjával való érdekes viszonyát is rendeznie kellene.
Cara egy erős nő, aki elveszett, a későbbi részekben pedig láthatjuk, hogyan küzd meg más dolgokkal is. Szerintem ez a karakter az olyan embereknek kedvez, akik maguk is későn szeretnének gyereket, vagy egyszerűen az élet nem úgy alakult, ahogy azt eltervezték. Az ő köré szőtt üzenet talán az, hogy sosem késő belefogni valami újba, és hogy igenis vállalni kell a következményeit a későn született döntéseiknek. Számomra frissítő volt az ő karaktere.
Aztán ott van Cara édesanyja, Miss Lovie, aki hetvenévesen mondja el, milyen volt a házassága, mit szeretett igazán az életben, mit jelent számára Turtle Ladynek lenni. Miss Lovie lényegében az amerikai dél kívülről szépséges otthonaiba enged betekintést. A férjétől elszenvedett - leginkább verbális - erőszakra tér ki az írónő az ő karakterén át, és az áldozathibáztatásra is, valamint arra, hogy Cara, aki ezt látva nőtt fel, mit gondol az anyjáról. Nagyon jó ez a regény, mindenkinek ajánlom!

2. Margaret Atwood: Alias Grace

Tudom, sokan A szolgálólány meséjét hoznák, hiszen az aztán tényleg a női testtel, a nővel, mint értékkel és egy nyomorúságos világ bemutatásával foglalkozik, azonban az Alias Grace volt az első könyvem az írónőtől, és azóta is ez a kedvencem tőle.
Atwood eleve a női sorsokról ír, A szolgálalólány meséjében a test kihasználásáról, az Alias Grace-ben egy nőről, aki lehet manipulatív csaló vagy sokat szenvedett áldozat is, A vak bérgyilkosban a testvéri kapcsolatról, a Guvat és Gazellában pedig a pedofília jelenik meg. Az újabb regényeit nem olvastam, de nagyon érdekelnek, mert tudom, tőle mit fogok kapni.
Az Alias Grace-ben egy olyan karaktert ismerhetünk meg, akiről tényleg nem tudjuk eldönteni, szeressük-e vagy sem. Atwood végigveszi a lány életét fiatal korától kezdve, amikor Kanadába hajózott a szüleivel, egészen addig, amíg egy orvossal (korabeli pszichológussal) beszélget az általa elkövetett gyilkosságról - amire nem emlékszik.
Ebben a közel 800 oldalas kötetben megjelenik a nők elleni erőszak - legyen az olyan, ami a saját apjától jön, a verbális, a fizikai, a nemi -, a nők egymással szembeni erőszaka, amely csendes és alattvaló és mindig a férfit helyezi előtérbe, de azért némi reménysugárként olvashatunk a női barátságról és összetartásról is.
Igaz, Atwood egyenesen utálja a férfiakat ebben a regényében, de sajnos vannak is ilyen férfiak, amilyenekről ír. Elég gonosz könyv ilyen szempontból, de mindenképpen megéri elolvasni. Valamint a sorozatot is megnézni Sarah Gadon főszereplésével.

1. Edith Wharton: A vigasság háza

Számomra ez az etalon könyv, ha női sorsról van szó. A szerelem nyara is nagyon fontos kötete, azonban A vigasság házában jóval több minden történik, több időt is ölel fel és annyira sokrétű a történet, hogy azt órákig lehetne fejtegetni. Hosszasabban már írtam a regényről itt, nem is szeretném ismételni magamat, de ha össze akarnám foglalni, akkor azért ez a non plus ultra számomra, mert egyrészt egy olyan karakter a főszereplő, aki hús-vér ember, és a saját közege lenézi, amiért nem az elvárásoknak megfelelően él, és végignézhetjük, mit tesz vele a társadalom csak azért, mert nem állt be a sorba - persze, megvannak a maga hibái is, de teljes szabadság sosincs.

Ti olvastátok ezeket a könyveket? Mi a véleményetek? Nektek melyik a kedvenc könyvetek a női sorsról?

Képek: pinterest.com

2020. augusztus 12., szerda

TOP 5 Szerda #7 - A Walk to Remember könyv vs. film

Tegnap fejeztem be harmadjára A leghosszabb út című Nicholas Sparks könyvet, amelynek a film változata a Séta a múltba címmel került bemutatásra. Arra gondoltam, nem írok róla külön posztot, hanem mint az Átkozott boszorkák esetében, inkább egy összehasonlítással jövök, mivel nagyon szeretem a könyvet és a filmet is.

Sokat jelent számomra ez a történet, pedig nem vagyok vallásos és a giccses romantika is távol áll tőlem. 2008-ban költöztünk el a családommal egy teljesen új helyre, és azon a nyáron folyamatosan Vészhelyzetet néztem. A Shane West által játszott orvos volt a kedvencem Dr. John Carter mellett, és mindent kerestem tőle, ami elérhető. Így akadtam rá a filmre, amelyben Mandy Moore is játszik, és 2002-ben készült. Oda és vissza voltam a történetért, egyből rákerestem a könyvre, azonnal el akartam olvasni. Nicholas Sparks nevéről már hallottam, azonban a könyvesboltok kereső oldalain sehol sem találtam ilyen címmel, hogy Séta a múltba (vagy hasonló). Így elkezdtem fülszöveg alapján átnézni, és ekkor találtam rá. Nem tudom, mi az oka, hogy nem egyeztették a címeket, legalább a borítón szerepelhetne a film címe, de persze ez nem az döntésem. 

Anyukámmal ötforintosokból dobtuk össze a könyv árának egy részét (ami 12 éve kiszállítással együtt volt körülbelül 2500 forint, te jó ég!), és bár kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen nehéz körülmények között erre költünk, de nagyon örültem, hogy anyukám támogatja a könyvmolyságomat. Aztán a könyvet is elolvastam, és bár meglepett, hogy mennyire más, mint a film, mégis tetszett.

Évekkel később, nagyapám halálakor olvastam el újra. Mondhat bárki bármit, hogy mennyire giccses Sparks, hogy mennyire sok benne a Biblia emlegetése, nekem (nem hívőként is) rengeteg támaszt nyújtott akkor ez a történet.

Mostani újraolvasásnál is szerettem, nagyon kedves, aranyos, mégis szomorú történet, amely az 1950-es évek végén játszódik. Landon Carter egy tizenhét éves fiatal, akit a sors összehozz Jamie-vel, a nagyon vallásos, folyton mosolygós, Bibliát magánál hordozó lánnyal. Az idő elteltével Landon megismeri a lányt, és közben saját magát is.

Szerintem a film és a könyv is nagyszerű külön-külön, nem zavarnak a különbségek. Lássuk, mik is ezek.

1. Jamie szőke

Bár talán nem tűnik fontos különbségnek, engem szokott zavarni az ilyesmi. A könyvben Jamie szőke (mézszínű hajú), szeme kék, a filmben azonban Mandy Moore barna hajú, barna szemű.

2. 20. század helyett 21. század

A film a kétezres évek elején játszódik, így a 90-es, 2000-es évek elejére jellemző ruhákban járnak a szereplők, van számítógép, stb. Ez Jamie megaláztatására is több lehetőséget szolgál, és talán azért is modernebb a kor, hogy az akkori tinik jobban tudjanak azonosulni a szereplőkkel. A könyv azonban 1958 őszén kezdődik.

3. Jamie nem vezet

Talán a feminizmus előrehaladása miatt vezet a filmben Jamie (van is funkciója, hiszen ő viszi haza egyik nap Landont, aki rögtön el akar bújni, amikor meglátja a barátait), mindenesetre a könyvben ez nem így van. Landon az, aki elmegy helyette vagy viszi ide-oda.

4. Landon családja

A filmben inkább Landon édesanyján van a hangsúly, azonban az apát így is hasonló szerepben látjuk: alig van otthon. Ám míg a filmben kardiológus, a könyvben politikai berkekben mozog, és az apja miatt nincs jóban Jamie apjával. Nem igazán családi viszályról van szó, de azért érezni, hogy nincsenek jóban. Ráadásul a könyvben Landon többször említi, hogy vagyonosak, szakácsuk, szobalányuk van, és az övék a legnagyobb ház a környéken.

5. A színdarab

Fontos eleme a történetnek a színdarab, amit a fiatalok előadnak. Azonban a könyv részletezi, hogy mindez miről szól, és jóval több jelentést társít Jamie és az apja kapcsolatára vonatkozóan. Azt is megemlítik, hogy a közösség is várja évről évre, és hogy mindig végzős diákok játsszák a szerepeket.

+1 Árvaház

A könyvben nagyon jelentős szerepe van az árvaháznak, ahova Jamie és Landon többször is ellátogat, és amelynek Jamie folyamatosan pénzt gyűjt. A filmben azonban sajnos ez nem jelenik meg.

Ti milyen egyéb különbségre figyeltetek fel?

2020. április 22., szerda

TOP 5 Szerda #1

A (angolul) TOP 5 Wednesday lényege, hogy minden héten egyszer kikerül egy összesítő poszt valamilyen témában. Úgy tudom, a Goodreadsen indult ez el 2013. novemberében, és sokáig meg is adták, mi lesz a téma, de mostanság elhalt a lelkesedés. Azért szoktam látni pár bloggernél, és mivel megtetszett, én is bevezettem.


Az első téma egy kicsit megkésett, ugyanis a márciusi nőnapra terveztem, de ami késik, nem múlik :)
Íme az én TOP 5 kedvenc női szerzőm. A listát az alapján próbáltam összeállítani, hogy

  • mennyire áll közel a szívemhez
  • milyen jelentősége van könyvei mondanivalójának 
  • hány könyvet elolvastam tőle 

5. Agatha Christie

Tizenhat éves korom környékén olvastam először a krimi királynőjétől, mi más is lehetett volna ez az olvasmány, mint a Tíz kicsi néger. Emlékszem, egy régi, szakadt kiadás volt, már jöttek ki a lapok, de én mégis izgatottan olvastam, hogy minél előbb kiderüljön, ki áll a gyilkosságok mögött. Annyira tetszett, hogy utána egy barátnőmnek is kölcsönadtam. Később több AC könyvbe is belekezdtem, de valamiért elmúlt a varázs. Tíz év után tértem vissza az írónőhöz, olvastam tavaly A ferde házat, A karácsonyi pudingot, és vár rám az új kiadású Tíz kicsi néger újraolvasásra, illetve az Örök éj.

Nagyon örülök, hogy a Helikonnál kötött ki a "sorozat", mindegyik borító tetszik, kellemes kis utazókönyvek is a méretüket tekintve.

Hogy mit szeretek Agatha Christie-ben? Hogy bár inkább szórakoztat, de sokszor azért el is szeretné gondolkodtatni az olvasót a jóról és rosszról, a szürke zónáról, mégse hoz le az életről, történetei inkább kellemes fejtörők. Az is inspiráló, micsoda sikereket ért el a könyveivel és hogy milyen sokat írt. Szerintem ő örök marad :)

4. Mary Alice Monroe

Rá csak két éve találtam, és bár a The Beach House eleje kicsit untatott, a Swimming Lessonst már imádtam. Igaz, csak egy sorozatából olvastam négy könyvet, de ennyiből is kiderült, hogy Monroe mennyire küldetésének tekinti, hogy megüzenje az olvasóinak a természetvédelem fontosságát. Nyilván a saját otthonát érintő kérdéseket vitatja meg leginkább (Dél-Karolina), ismeri is ezeket, mindez átjön az írásaiból. A The Beach House sorozat fontos eleme a teknősök megmentése, fészkük békén hagyása, hogy bár bájos, ha kapar a kutya, de lehet, hogy ezzel a tojásokat szedi ki stb. Az egyik könyve elején ez állt (nem pontosan így): Csak lábnyomot hagyj a parton, mást ne. De nem csak ezekre hívja fel a figyelmet, hanem sok más dologra is, ráadásul a könyveiben szereplő alapítványok a valóságban is léteznek, ahogy utánajártam, volt, amelyiknek adományozott vagy akár ő maga is dolgozott ott fiatalabb korában.

A hamarosan hatvanéves írónőnek instagram oldala is van, ahol folyamatosan oszt meg ezzel kapcsolatos dolgokat.

3. Joanne Harris

Joanne Harris az az írónő, aki hallatán/említésén mosolyogni kezdek. Bár nagyon régóta nem olvastam tőle, inkább csak újráztam, és a Csokoládé folytatásai se jöttek be, attól még rengeteget jelentenek a könyvei. Először a Szederbort olvastam a gimis tanárnőm ajánlására, és harmadik olvasásra is ugyanannyira imádom. Az öreg Joe, a talizmánok, az író, mint főszereplő, a borok, amelyek beszélnek. Mindig eszembe jut a vonaton hazafele egy bizonyos szakasznál több jelenet is a történetből. Aztán ott van a Csokoládé, amely inkább a tél végét, tavasz elejét, a szelet juttatja eszembe, az ínycsiklandó bonbonokat, az útkeresést, a vallást, a közösséget. Kedvencem még tőle az Aludj kislány, ami már nem ennyire aranyos, inkább sötét és szomorú, de szintén egy nagyon jó élményként él bennem.

Szeretem Harris különböző vicces posztjait is az online médiában; remélem, sok-sok könyvet olvashatunk még tőle és egy kiadó most már tényleg végigviszi az életművét.

2. Alice Hoffman

(El sem hiszem, hogy lekerült a dobogóról, pedig ez a helyzet. Nem azért, mert már nem szeretném, dehogy, de olykor változnak az idők.) Hoffmant vagy utálják vagy szeretik. Vagy nagyon bejön a stílusa, vagy ki vannak bukva, hogy ez mi. Ahogy tapasztaltam, nem csak idehaza találta/találja meg nagyon nehezen a célközönségét, hanem odakint is. Érdekes egy ilyen írónő munkásságát imádni. Pedig nem minden könyvét szeretem. Inkább hajlok azok felé, amelyek kicsit boszorkányosabbak, kisvárosban játszódnak és egy család történetét mesélik el (Átkozott boszorkák, Tizenharmadik boszorkány, Rules of Magic, stb.). Nekem eleve nagyon tetszik a narráció, amelyet alkalmaz, a varázslatos elemek, a sokszor érzékelhető durvaság is, a nem mindig szimpatikus szereplők.

Mostanság inkább angolul olvasok tőle, mivel idehaza már nem is jön ki tőle új könyv.
Szeretem a munkásságában, hogy egyrészt hű magához, hogy a karakterei nem hordozzák a kötelező kedvelj-meg faktort. Nem ír bele tragikus múltat csak azért, hogy megsajnáld. Leírja, hogy viselkedik a szereplő, te pedig, mint olvasó, majd eldöntöd magad, szimpatikus-e vagy sem.

A könyveinek szerintem van egy megfoghatatlan és megismételhetetlen hangulata, az Átkozott boszorkákat hiába olvastam már háromszor, valahogy mindig más lesz a mondanivalója, ahogy öregszem és más dolgok tűnnek fel benne. Remélem, sok könyvet olvashatok még tőle.

1. Margaret Atwood

Atwood az az író, akiről három éve még nem gondoltam volna, hogy egy ilyen listán az első helyen szerepel majd. Anno csak azért se néztem meg A szolgálólány meséjét, mert mindenki erről beszélt (azóta is csak az első évadot láttam és rém unalmasnak tartottam), és az első könyve se ez volt, amit olvastam tőle. Amivel teljesen magával ragadott, az az Alias Grace volt. Imádtam minden egyes sorát, és Csonka Ágnesben egy olyan fordítóra leltünk, akiért ezentúl foggal-körömmel harcolni kell!

Atwood - ahogy látom - szereti körüljárni a nőt, mint a társadalom elnyomottabb részét, mint anyát, mint kizsigerelhető szülőgépet, valamint az emberiség pusztulása is egy ijesztő folyamat nála. Négy könyvét olvastam tőle eddig (Alias Grace, A szolgálólány meséje, A vak bérgyilkos, Guvat és Gazella), és már majdnem egy éve, hogy nem vettem kezembe Atwood könyvet, pedig vár rám kettő (Az özönvíz éve, Testamentumok), és most jelent meg még egy, ami nagyon érdekel (Az ehető nő). Bevallom, kicsit sok lett, mert túlságosan is megmutat minket egy görbe tükrön keresztül, és kellett egy kis pihenő. Azonban most újra hiányzik, a Jelenkor munkássága pedig, ami a kiadást és a borítókat illeti, egyre inkább arra ösztönöz, hogy minden megjelent könyvét megszerezzem. Nagyon örülök, hogy jó kezekbe került, és hogy folyamatosan olvashatjuk a könyveit!

Nektek kik a kedvenc női szerzőtök?

(Képek forrás: Google)

2020. március 21., szombat

TOP 5 kedvenc romantikus könyvem

Ezt a bejegyzést még februárban, Bálint-nap alkalmából szerettem volna közzétenni, de sajnos az élet közbeszólt, és kicsit el is hanyagoltam a blogot mostanság. Ráadásul a mostani járvány helyzet sem túl szívderítő, így fura lett volna posztokat írni, mintha semmi baj se lenne, azonban arra jutottam, hogy vannak, akik otthon maradtak, vannak, akiknek dolgozniuk kell (mint én), miközben idős rokonukkal együtt élnek, vagy legalábbis a közelükben, szóval mindenkinek szüksége van egy kis vidámságra. Ezek a romantikus könyvek, amiket ajánlok, a szívemhez nőttek, akad olyan is, amit már többször olvastam. Remélem, találtok benne olyat, ami megtetszik, és szívesen olvasnátok.

5. Edith Wharton: Az ártatlanság kora
19. század, elvált nő, te jó ég, egy házas ember, aki beleszeret, úristen! A filmet még nem láttam, bár azt mondják, az is nagyon jó. A könyv mindenesetre a tavalyi év legkellemesebb csalódása volt, ugyanis nagyon szerettem, és teljesen megfogott Archer és Olenska grófnő kapcsolata. Nagyon elgondolkodtató, hogy egy kor szelleme hogyan alakítja az emberek életét.

4. Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember 
Ez alatt az egész tetralógiát értem, bár még csak az első két részt olvastam, de a sorozatot nyolc évvel ezelőtt imádtam! Ez is "kosztümös", történelmi könyv, hiszen az első világháborút megismerve követjük Christopher és Valentine kapcsolatát, és azt, hogy az egymás iránti érzelmek hogyan tudják átsegíteni az embert a legszörnyűbbeken.

3. Nicholas Sparks: A leghosszabb út
Nagyon rövid könyv egy idős ember visszaemlékezéséről, aki a hatvanas évekbe kalauzol minket, ahol gimis korában megismerkedett a nagyon vallásos Jamie-vel. Érdemes a regényke végeztével utánajárni (vagy talán ezt írják a könyv végén), hogy Sparks milyen indíttatásból fogott bele ebbe a történetbe. Nagyon szép, megkönnyezős, és engem egy nehéz időszakon is átsegített az ártatlanságával és bájával. Ebből is készült film, érdemes annak is adni egy esélyt, igaz, az a modernebb, 2000-es évek elején játszódik.

2. Nicholas Sparks: Kedvesem
Sokáig ez volt a kedvenc romantikus könyvem, hiszen ebben minden megvan, amit valaha akartam. Két fiatal, akik egy nyáron egymásba szeretnek, majd láthatjuk, hogy a világ külső elemei hogyan viszik más irányba az életüket. Szerintem ez a legszebb, legkeserédesebb Sparks könyv, amit nagyon ajánlok. A filmet nem annyira, mert több dolgot is elferdítenek benne.

1. Stephen King: 11.22.63
Ez talán kakukktojásnak tűnhet, hiszen ez egy időutazós regény, amelyben egy angol tanár visszatér a múltba, hogy megmentse Kennedyt, miközben a horror elemek is megjelennek, azonban kb. a 300. oldaltól kezdve szerintem átmegy romantikusba, ha nem is teljesen. Mindenesetre számomra ez a legszebb romantikus történet, amit valaha olvastam ("Az élet tánc"), és úgy vélem, az időutazás csak egy keret, egy indok, hogy King újra a 60-as években merüljön el. Nem csak a két tanár szerelme miatt lehet rámondani, hogy romantikus, hanem King múlthoz fűződő érzelmei miatt is. Nagyon szép, nagyon vaskos könyv, de kezdjetek bele, mert megéri! A könyvből filmsorozat is készült, az is csodaszép, ajánlom!

2019. november 23., szombat

TOP 5 kedvenc Linwood Barclay könyvem

Tegnap fejeztem be A baleset című regényt, ami nagyon tetszett. Azonban nem akartam külön posztot írni csak erről a történetről, inkább rangsorolnám az eddigi olvasmányokat.
Linwood Barclayre még 2013-ban találtam rá egy könyves magazin jóvoltából, és azóta ő az a krimiszerző, akinek a regényeire mindig lecsapok a könyvtárban. Hét kötetét olvastam már, és mindegyik hétköznapi emberekről, családokról szól, tele fordulatokkal, meglepetésekkel, csavarokkal és olykor egy kis humorral. Vannak jobb és kicsit rosszabb regényei is, de még a rosszabb is tök jó!
Lássuk akkor, hogy melyek a kedvenceim.

5. Közel a veszély
Ez egy kicsit unalmas és kiszámítható volt, de az alapsztori szerintem nagyon ötletes és a főhős is megmaradt az emlékezetemben.

4. A stoppos
Ez a kötet van most apukámnál, remélem, neki is tetszeni fog. Bár Barclay nem a drámát helyezi előtérbe, de itt egy kicsit elpityeregtem, amikor a történet végére értem. Összetett, csavaros, családi drámával megspékelt történet.

3. A baleset
Nagyon izgalmas volt, itt tűnt fel igazán, hogy az író mennyire nem rizsázik, nincsenek felesleges részek, nem írja meg az unalmas jeleneteket, egyből odaugrik, ami a történet szempontjából számít és érdekes. A csavarok bár egy kicsit szappanoperásak voltak, mégsem tudnak levonni az értékéből, mivel izgultam rajta és alig vártam, hogy a végére érjek. Zseniális, hiszen már az elején ott van a kulcs, hogy megoldjuk a rejtélyt, csak nem figyeltünk rá. Az is nagyon tetszett, hogy mennyire rezonál a jelen események történéseire az író, ebben az esetben a 2008-as gazdasági világválságra, amelyet szerintem sokan megtapasztaltunk (2011-ben jelent meg a könyv).

2. A szemtanú
Ez volt az első könyvem tőle, és imádtam! Az alapsztori, a két fiútestvér kapcsolata nagyon tetszett, emellett izgalmas és csavaros volt, ahogyan mindegyik könyve, a legeslegvégén pedig képes volt merész lenni és bejátszani egy olyan jelenetet, amitől az egész karakterhez való viszonyunk megkérdőjeleződik. Nagyon ügyes! Itt is, ahogyan az előző könyvnél, figyelembe veszi a jelen eseményeket, ez esetben a technológiai fejlődést, és a Google Earth adja az alaptémát.

1. Búcsú nélkül
Nem tudom, fogok-e ennél jobbat olvasni tőle, de ez volt az a könyv, amit majdnem egyhuzamban olvastam el. Imádom, hogy a férfi szereplői mennyire hétköznapiak, alapjáraton jó emberek észszerű gondolkodással, józansággal megáldva. Itt például a történet azzal indul, hogy egy tinilány az éjszaka közepén nem találja otthon a családját. Eltelik 25 év, a lány felnő, férjhez ment, gyereke van és a férje meséli a sztorit. Tök távolról ragadja meg Barclay az eseményeket, mégis remekül működik. Nem csoda, hogy ő a kedvenc krimiszerzőm Georges Simenon mellett.

Remélem, kedvet kaptatok, hogy egy kis Barclayt olvassatok, és nektek is tetszeni fognak a könyvei!