Zsáner: Krimi
Megjelent: 2019 (eredetileg: 1960)
Kiadó: Helikon
Oldalszám: 340
Molyos értékelés: 86%
Fülszöveg:
A krimi királynőjének hat gyöngyszemét tartja kezében az olvasó; ahogy ő maga nevezte: főfogásokat, előételeket és desszerteket.
A karácsonyi puding esete az írónő gyermekkori élményeiből merít, a régi angol karácsonyi örömök öregkorában is szívmelengető emlékéből.
Az első öt fogáshoz Poirot, a hatodikhoz – desszertképpen – Miss Marple kíván jó étvágyat.
A ferde ház kapcsán már kifejtettem, hogyan változott meg a hozzáállásom a krimi királynőjéhez, így ezt nem mesélném újra. Annyit érdemes még tudni, hogy elég sok helikonos kiadás felkerült a kívánságlistámra, és a könyvklubunk decemberi témája (karácsonyi könyv) pont jó ok volt arra, hogy beszerezzem ezt a kötetet. Bár csak egy történet játszódik karácsonykor, de az nagyon ünnepi. A többi inkább sima Poirot novella/kisregény, de a végére kapunk Miss Marple-lal is egy rejtélyt. Érdekes volt az öreglány, vele még nem találkoztam.
A karácsonyi puding esete vérbeli angol történet - ódon, hatalmas ház, hagyományos desszert, sok rokon, alacsony francia nyomozó, gyilkosság. Ez hangulatos volt, bár eléggé kiszámítható, de azért a legvégén lévő kis csavar meglepett.
A spanyol láda rejtélye nagyon tetszett, egy táncolós, iszogatós estélyen történt gyilkosság esetét göngyölítjük fel, és meg is lepett, ki a gyilkos.
Az elnyomott már a címéből adódóan is szerintem elég spoileres volt, ez volt a leghosszabb történet, de észre se vettem, hogy már majdnem vége.
A szedertorta szinte kísérteties volt, pedig ez a legrövidebb novella a kötetben. Bár azt hittem, másfajta (enyhén creepy) megoldással szolgál majd az írónő, azért ennek is tetszett a vége, mert nem erre számítottam.
Az álom megpróbálta körbejárni azt, hogy a misztikum hogyan férhet meg egy realista krimiben, milyen szerepe lehet a manipulálásnak, stb. Ez egész egyszerű megoldással bírt, kicsit csalódás is volt.
Greenshaw Bolondvára már egy Miss Marple - vagy ahogy én hívom: öreglányos - történet, és azt kell mondjam, ez elég beteg volt. Persze csak olyan elegánsan. Miss Marple kötögetve úgy megoldotta ezt a sztorit, hogy csak na. Azért érdekelt volna, hogy ezek után hogyan szedik össze a bizonyítékokat stb.
Bár nem mindegyik történet vége lepett meg vagy voltam vele megelégedve, nem ezek alapján értékeltem a történeteket magamban. Sokkal jobban számított az, hogy mennyire lekötött és élveztem a kis rejtélyeket. A rövidebb AC történetek nekem jobban esnek, de ez nem tart vissza attól, hogy elkezdjem beszerezni a többi helikonos kiadást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése