Zsáner: Krimi
Megjelent: 2017 (eredetileg: 1949)
Kiadó: Helikon
Oldalszám: 270
Molyos értékelés: 91%
Fülszöveg:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szerető, bár kissé zűrzavaros család. A Leonidesek boldogan éltek kis, ferde házukban… Egészen addig, míg a családfő, a milliomos Aristide meg nem halt. Valaki a családból inzulin helyett mérget tett a fecskendőjébe.
Ki a gyilkos, és miért ölt? Szerelemből, pénzvágyból vagy tán bosszúból? A rejtély nyomába eredő fiatalember indítóoka legalább világos: Sophia, az áldozat legidősebb unokája addig nem hajlandó kitűzni esküvőjük napját, míg ki nem derül az igazság…
Tíz-tizenegy évvel ezelőtt találtam meg odahaza a Tíz kicsi néger nagyon régi, szétesős darabját, amit csak azért kezdtem el olvasni, mert anyukám ódákat zengett róla, hogy mennyire jó. Később azt is elmesélte, hogy fiatalkorában rengeteg Agatha Christie könyvet olvasott, és az eleje mindig unalmasabbnak tetszett neki, de aztán letehetetlenné vált, amíg ki nem derül, ki a gyilkos.
A Tíz kicsi néger tényleg nagyszerű és ijesztő olvasmány volt számomra. Utána bátrabban próbálkoztam meg a Nyaraló gyilkosokkal, ami valamiért nem ment, félre is tettem. Aztán kb. 5-6 éve kivettem a könyvtárból A ferde házat, de ahhoz se volt kedvem. Így egy jó időre tényleg elengedtem az írónő könyveit.
Azonban egy kolléganőm (aki legújabb tagja híres-neves könyvklubunknak) mostanság több AC regényt is a kezébe vett, és miután megemlítettem neki A ferde házat, elhozta nekem. Nagyon szép kiadás egyébként, a Helikon, illetve a borító tervezője, Tillai Tamás nagyon jó munkát végzett. Igazán utazóbarát, nagyon kényelmes volt olvasni. Le is daráltam négy nap alatt, és bár az eleje nehezebben ment, az utolsó 100 oldal nagyon izgalmas volt. Alig vártam, hogy kiderüljön, ki a gyilkos. Természetesen nem találtam el.
Hiába volt egyébként érdekfeszítő olvasmány és jó krimi, most derült arra fény, hogy miért nem csúsztak az előző kötetei. Számomra rettentő steril volt, kérdezz-feleleknek éreztem szinte az egész könyvet. Leírás alig volt, az egész regényben talán öt mondat, a hangulati elemek nagyon hiányoztak, pedig adta volna magát, hiszen mégis csak egy hatalmas, baljóslatú házban történt a gyilkosság; a karakterek, mint személyiségek pedig inkább túlzóak voltak, mintsem teljesen hitelesek. De elfogadtam, hogy Agatha Christie stílusa olyan, amilyen, és inkább a megoldandó rejtvényre kell koncentrálni, nem laca-facázik ő olyanokkal, hogy leírja, hogy jutottak el egyik helyszínről a másikra, itt a fejtörő a lényeg.
Ezeket elfogadva ez egy tök izgalmas olvasmány, meglepődtem a végeredményen, és nem csoda, hogy nagy visszhangja volt abban az időben. Érdekes morális dilemmát is okozhatna az egész, ha nem lenne lezárva minden egy csavarral. Elmélázás ezeken egyáltalán nincs, ezáltal teljesen távol állunk a gyilkosságtól, a gyilkostól, pedig nem lett volna rossz egy kis értekezés még erről.
Mindenestre most már elmúlt az "ellenérzetem" vele kapcsolatban, így többször fogok olvasni tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése