Filmek nyárra

Igazán csapongó ez a nyár, egyszer kánikula, máskor pulcsit kell venni. Mindenesetre hoztam öt filmet, amelyek nyáron játszódnak és szerintem egytől-egyig képesek nyári hangulatba hozni.

My Girl

Gyerekkorom kedvenc filmje, amelyben Veda nyári szünetét követhetjük nyomon, amikor még az élet a biciklizésről, a bingó estek kifigyeléséről és az álmodozásról szólt.

Mamma Mia!

Van, aki utálja, van, aki imádja, de az ABBA örök, Görögország pedig gyönyörű.

Négyen egy gatyában

Egy kedves film négy barátnőről, és egy farmerről, ami varázslatos módon mindegyikőjükre jó. Ezt a nadrágot küldik egymásnak a lányok a nyári szünet során, hogy szerencsét hozzon - kinek a focitáborban, kinek az apja új családjának bemutatásánál.

Apád-anyád idejöjjön!

Egy nagyon édes film, amely szintén a nyári szünet alatt játszódik. Lindsay Lohan alakítja az ikreket, akik egy táborban felfedezik, hogy ugyanúgy néznek ki, és mindkettőjüket egyedül neveli apukája/anyukája.

Kettőn áll a vásár

Ez pedig az Olsen ikrekkel forgatott 90-es években készült film, amelyben két rosszcsont kislány próbálja összehozni a főszereplőket - szintén a nyári szünet idején egy táborban.

Sorozatok nyárra

A tipikus szezonális poszt :) Ez alkalommal olyan sorozatokat ajánlok nektek, amelyek nyáron vagy inkább egy olyan éghajlati övben játszódnak, ahol sosincs fagyos, havas tél.

A nagyvárosi doktornő Bluebellbe keveredik, hogy tapasztalatot szerezzen családorvosként. Zoe sebész akar lenni, azonban mégis a pletykás kisvárosban ragad, ahol elsőre úgy tűnik, a nők megragadtak az '50-es években; a polgármester egy ex-futball játékos; a szomszéd egy nagyon szexi, de nagyon zajos csapos; a kiszemelt pedig már foglalt.
A Hart of Dixie az egyik kedvenc sorozatom, nagyon bohókás, mindenki kavar már mindenkivel, de nagyon is jól felépített egy-egy epizód, van önkritikája, és sokszor akadnak benne torokszorító jelenetek. Lehet drukkolni ennek a párosnak vagy annak a párosnak, nevetni rajta, összességében jól szórakozni. Engem teljesen megvett a kisvárosi hangulatával (a díszlet ugyanaz, mint a Gilmore Girlsnél volt), a kedvenc párosommal (Wade és Zoe), a folyamatos fesztiválokkal és a hangulatával. Nyárra tökéletes sorozat.

A Született feleséges készítőjének egy másik sorozata, amiben a főszereplők latin bejárónők. Mindegyik évadban van valamiféle bűncselekmény, amibe természetesen a szereplőink belekerülnek. Szerintem ez egy marha vicces, de közben nagyon izgalmas sorozat remek színésznőkkel. A nyári hangulat ugye a Beverly Hills-i környék miatt is erős, így ezért javaslom mostanság ledarálni.

Ez a sorozat nemrég indult a Netflixen, és nagyon bejött, főleg a kisvárosi hangulat és a szereplők közti barátság miatt. Igazi szappanopera: van itt megcsalás, ámítás, besúgás, drámázás, baleset, minden, ami kell. Mégis jól működik, kellően komoly, és az olyan apró nüanszokat is imádtam benne, mint amikor a kamera egy-két másodperccel később fókuszál a szereplőkre, hogy addig is láthassuk, hogy pletykálkodnak, néznek össze mögöttük a kisváros lakói. A sorozatról itt már írtam korábban.

Tinikorom kedvenc sorozata, és bár sose gondoltam rá kifejezetten nyári sorozatként, de mivel Észak-Karolinában játszódik, ahol sosincs hó vagy hideg, ezért szerintem tökéletes fogyasztás lehet. Jó, valóban nem a nyári szünet alatt történnek a szereplőkkel a drámák, de mindig süt a nap, akadnak tengerpartos jelenetek, és végső soron ez egy marha jó tinisorozat (legalábbis az 5. évadig, ahol ugrunk az időben).

A történet Laguna Beachen játszódik, ahol egy egyedül maradt anya egy gyászcsoportban találkozik egy kedves, de elég fura nővel. Zsánere a tragikomédia, emiatt pedig elég egyedi hangvételt kap a narráció. Olykor szürreális egy-egy jelenet, de sose megy át paródiába, végig hiteles, köszönhetően a remek színészi alakításoknak. Erről is ejtettem már pár szót itt.

Philip Pullman: Northern Lights

Márciusban néztem végig a His Dark Materials (idehaza: Az Úr sötét anyagai) című BBC sorozatot. Eleinte fogalmam se volt, miről szól, furcsa volt a plakát, a magyar cím, de Ruth Wilson miatt belekezdtem (őt nagyon szeretem a The Affair című sorozatból). Hamar le is daráltam, nagyon bejött, hogy részenként más helyszínen vagyunk, annyi kalandot foglal magába a történet. Áprilisban nagy izgalmakkal rendeltem meg a trilógiát, ráadásul díszdobozban, azonban az első részbe csak most, hónapokkal később kezdtem bele. Elég sokáig is tartott kiolvasnom, ami egyrészt betudható annak, hogy a sorozat ismeretében sokszor unalmas volt a könyv, másrészt pedig az angol szöveg nehézsége miatt. Fantasyt még nem olvastam angolul, és a zsánerszavak olykor megakasztottak.

Könyvadatok:
Sorozat: His Dark Materials I.
Megjelent részek: 3
Zsáner: fantasy, ifjúsági, kalandregény, steampunk
Kiadó: Scholastic
Oldalszám: 436
Goodreads értékelés: 3,98/5

Fülszöveg:
There are worlds beyond our own – the Compass will show the way…

The first novel in Philip Pullman's epic His Dark Materials trilogy is now the stunning motion picture The Golden Compass made by New Line Cinema and Scholastic Media.

When Lyra is given the strange and secret alethiometer, she begins an extraordinary journey that will take her to the frozen land of the Arctic, where witch-clans reign and ice-bears fight. The destiny that awaits her will have immeasurable consequences far beyond her own world…

Tehát, mint említettem, a sorozatért oda meg vissza voltam. Eleinte a kisállatok vettek le a lábamról, a miénkhez hasonló, mégis más, steampunk jellegű világ, aztán a sok-sok kaland - hisz rengeteg helyszínen járunk -, aztán a vége ríkatott meg, a csattanókról ne is beszéljünk. Nem csoda, hogy átkapcsoltam fangirl üzemmódba (nem is tudom, mikor volt ilyen legutoljára), és áprilisban egyből megrendeltem a könyvet. Ráadásul a teljes trilógiát egyszerre, díszdobozos kiadásban, hadd szóljon!

Nagyon vártam az elolvasását, de közben tartottam is tőle. Sajnos, a gyanúm be is igazolódott, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna.

Egyrészt nehezebben rágtam át magam a történet az angol nyelv miatt. Eddig angolul csak romantikus könyveket olvastam, így a zsánerszavak sokasága, a kicsit összetettebb nyelvtan olykor kifogott rajtam, de azért tudtam tartani a lépést. Néhány jelenetet nehéz volt elképzelnem, ezért is kellett a szótár.

Talán ez járulhatott hozzá ahhoz, hogy a regény egyharmadát eléggé untam. Örökre megmarad bennem, amikor főiskolás koromban angolul is nekikezdtem a Dear Johnnak, és akkor is untam a könyvet, pedig magyarul imádom. Akkor mondta egy lány, hogy ez a szókincs miatt lehet - nem elég nagy a szókincsem. Igaza volt, és most is hasonló lehetett a helyzet. Azonban annak is köze lehetett ehhez, hogy a sorozatot már ismertem, sőt friss élmény volt. Így a csattanók nem csattantak, az új helyszíneken nem hüledeztem, inkább hiányoltam dolgokat.

Úgy érzem, a karakterek rovására ment a kaland, pedig összetettek, de mégsem lettek eléggé kifejtve. Persze ez egy ifjúsági, gyerekeknek szóló könyv (bár azért ezzel vitatkoznék), de miért ne lehetne ez elvárható? Lyra olykor nem hatott hús-vér kislánynak, csak egy bábunak, aki azt teszi, amit mondanak neki, nagyon bátor és ezzel új veszélyekbe sodorja magát. Meglepődtem, hogy egyes jeleneteknél mennyire nem domináns narrációs eszköz az érzelmek leírása, és emiatt hiányérzetem támadt.

Mindezt leszámítva maga a történet tetszik, érdekes ez a világ és kíváncsi vagyok, mi lesz még. A második részt (ami vagy 100 oldallal rövidebb) is hamarosan elolvasom.

Féléves összegzés - könyvek

Mivel az elmúlt hat hónap alatt - magamhoz képest - rekordmennyiségű könyvet olvastam el, úgy gondoltam, egyszerűbb, ha csinálok egy féléves összegzést. Eddig 36 regényt/novelláskötet olvastam el - tavaly összesen 42 darabot, úgyhogy magam is csodálkozom ezen az eredményen. Sosem olvastam ilyen gyorsan, ekkora elánnal, el is gondolkodtam, vajon miért állok most így az olvasáshoz. Valószínűleg a sok stressz elől menekülök a könyvek világába, hiszen jobb elveszni egy történetben, ha a kinti világ maga alá gyűr.

• 36 könyvet olvastam el
• Ez elérte a 10.000 oldalt
• 28 könyvet vettem, 3 darabot kaptam ajándékba, 1 darabot nyertem, 1-et pedig cseréltem
• 5 könyvet hagytam félbe
• 6 kiadótól vásároltam (Agave, Helikon, Európa, Könyvmolyképző, Gabo, 21. század), de volt antikváriumból való beszerzésem is. A megvett/kapott könyvekből összesen kilencet olvastam el
• Teljesítettem a Várólista csökkentés 2020 kihívást - életemben először
• 25 filmet néztem meg
• 21 sorozatot néztem végig vagy kezdtem el
• 6 új sütireceptet próbáltam ki

A mostani posztban a könyveket foglalom össze, a következőben pedig a sorozatokat/filmeket fogom.

Ifjúságiak

A Skorpió Vágta tuti újraolvasós lesz, nagyon tetszett, és újra lett hitem Maggie Stiefvaterben.

A Vámpírakadémia újraolvasás, sosem értem a végére, de idén/jövő év elején szeretném befejezni a sorozatot.

Utálatosak

Ilyen sajnos mindig van. A Végül hazatalálsz nem talált be, gyűlöltem, hogy semmi feminizmus nincs benne, de az is közrejátszhatott, hogy télen olvastam, pedig tudom jól, hogy a romantikát csak tavasztól őszig bírom.

A Légszomj és az Esti Kornél újraolvasás volt, és míg az elsőnél meglepődtem, mennyire nem tetszett másodjára, addig a másodiknál be kellett látnom, hogy ez elsőre se tetszett.

A Sötét helyek szörnyű volt, feleslegesen undorító és lényegében az elején kitalálható megoldással.

A Szólíts a neveden jól indult, de néhány jelenetet inkább szeretnék elfelejteni, és szerintem ez akkor sem szerelem, maximum vágy.

Alternatív múlt/jelen

A Ne engedj el is újraolvasás volt, nagyon tetszett most is.

A Letűnt világok füstje nagyobb, mint a lángja, de azért nem volt rossz.

Angolul

Mary Alice Monroe sorozatának negyedik része csalódás volt, egyrészt a meglepetés szerű depresszív szál miatt, másrészt meg a pozitívnak bemutatott negatív jellemvonások miatt. Kicsit pihentetem is most az írónő regényeit.

Viszont Sarah Addison Allen könyve most sem okozott csalódást, hat évvel ezelőtt is imádtam, most is így voltam vele.

Családi krimi

Bár az egyik inkább krimi, mint a másik, azért mindegyikben fontos szerepet játszik a család. Kate Morton könyve megerősített abban, hogy ez a ponyvaszerű történet már nem nekem való.

Az Éles tárgyak is csak megerősített, hogy Gillian Flynnt is meghagyom másoknak.

Azonban Andrew Klavan könyve marha jó volt, kéne még tőle olvasni.

Agatha Christie kötete mást ígért, mint amit kaptam, nem estem tőle hanyatt, de azért hangulatos volt.

Rövidkék

Ian McEwan már a Dióhéjba zárva című regényével is bebizonyította, hogy nem kell hosszadalmas értekezés az alapvető emberi tulajdonságokról, egy egész társadalomkritikát bele lehet sűríteni egy-egy délutánba. A Chesil-parton még rövidebb regényében ezt csak megerősítette.

A Macskakő egy kellemes kis mese volt, ami eszembe juttatta a gyerekkoromat.

A fekete macska című novelláskötet megismertette velem Poe-t, de ennyi elég is volt.

Edith Wharton ezzel a rövid kis történetével még jobban összetört, de teszi mindezt nagyszerűen.

A kis francia regény, a Juliette nagy utazása egy utazókönyv volt, ami eszméletlen hangulatos és meghozza a kedvem, hogy egy nap én is leszálljak a metróról egy másik megállónál és ne menjek be dolgozni.

Szörnyes

Lovecraft novelláskötete hangulatos volt, de egyben egyhangú is. Egyhangulatos.

Veres Attila kötete sokkal jobban tetszett, ám a végét átírnám, vagy elfelejteném, nem is tudom, mindenesetre az eleje, a közepe nagyon sejtelmes és hátborzongató, szeretnék még tőle olvasni.

Kellemes meglepetés

Az évem jól indult, mivel megnyertem a Ha minden madár énekel című könyvet, amiről semmit se tudtam, de nagyon hívogatott. Amennyire naturalista módon a lelkembe gázolt a könyv, annyira volt közben elgondolkodtató és olvasmányos.

A Nicholas Sparks könyvtől nem vártam sokat, valami giccseset akartam, de meglepően élvezetes volt. A Solaristól féltem egy kicsit, a fogalmazás egyszerűsége visszagondolva még ma is zavar, de a filozofikus része meg a totál másmilyen lénnyel való kommunikáció nagyon tetszett.

Abbi Waxman könyve kicsit más volt, mint amire számítottam, de ennek hatására ültettem én is paradicsomot (és már egy csomó piros rajta).

Történelmi

Ezekben nem kellett csalódnom. Befejeztem Ford Madox Ford klasszikusát, és bár a harmadik részt tartom a legjobbnak, a negyedikben is elcsodálkozhattam azon, milyen gonosz emberek vannak.

Edith Wharton bevonult a kedvenc íróim közé, A szerelem nyara egyszerűen egy tökéletes tanmese.

Szexike

Jaj, anyám! Nem szoktam erotikus-romantikust olvasni, és ez is tök jó lett volna, ha nincsenek benne ilyen irreális szexjelenetek. Tetszett a táj, a farm, Vermont, talán még megpróbálkozok a jövőben hasonló regénnyel.

Friss

A Zoo Cityt a témája és a helyszíne miatt tartom frissnek, nem olvastam még olyan regényt, amelyik Johannesburgban játszódott volna.

A Jóbarátok-generáció pedig a zsánere miatt hatott újdonságként, mivel sosem olvastam dokuregényt.

Kötelező

Mármint számomra. Minden évben van pár Georges Simenon kötet (általában három), amelyet elolvasok, és a mostaniak egyáltalán nem okoztak csalódást. Míg a pikárdiás történet meglepően humoros volt, addig a kompánias kánikulában izzadós.

Mágikus

Az egyik kedvenc regényemet negyedjére olvastam el, és bár most nem varázsolt el annyira, mint pl. a második olvasásnál 2013-ban, azért még mindig szeretem, és most is teljesen más részletekre figyeltem fel, mint először, és arra is rájöttem, mennyire kevertem eddig a filmbeli élménnyel.

Nyárra tervezem

Végre megérkezett a jó idő, és arra gondoltam, összeszedem, hogy a következő két-három hónapban (hátha még szeptemberben is tombol a kánikula) milyen nyáron játszódó, nyári hangulatú könyveket olvassak. Lehet, hogy nem mindegyik passzol ebbe a kategóriába, nem tudom, ránézés és érzés alapján döntöttem.

Újraolvasás

Az Amy és Isabelle-t hat éve olvastam, míg a Tíz kicsi négert körülbelül tizenkettő. Úgy rémlik, az Amy és Isabelle a tömény nyári melegben játszódik, innen emlékszik vissza anya és lánya az ősztől tavaszig tartó tanévre. Kemény könyv, nagy hatással volt rám, kíváncsi leszek a mostani benyomásra.

Agatha Christie leghíresebb könyve meg talán inkább borongós, de egy szigeten játszódik, és kell valami borzongató is a nyári estékre.

Cukiságok

A kis francia panzió aranyosnak tűnik; bár sosem jártam Franciaországban, de panziót egyszer szeretnék. A borítóról is a jó idő jut eszembe. 

A Debbie Macomber könyv a Cédrusliget sorozatának első része. Ebből készült 2013 környékén egy hallmarkos sorozat is, ott a tájat és a kisvárosi hangulatot, a mindenki-mindenkit-ismer aspektust nagyon csíptem. Megpróbálkoztam magyarul is az első résszel, de a sok asszonyozástól a falat kapartam. Ha az eredetiben womant használnak, legalább magamban mondhatom, hogy nő. Nem tudom, milyen lesz, mivel az írónő legutóbbi könyve nem tetszett, de azóta ismét eldöntöttem magamban, hogy cuki romantikust csak tavasztól-őszig olvasok.

Abbi Waxman könyve is a másikkal együtt jön Bookdepóról, várom is őket nagyon (csak ideérnek nyár végéig...). Az Új örömök kertjétől bár hátast nem dobtam, és végig ott volt bennem az a fránya kis érzés, hogy szerintem ez eredetiben jobb lenne, de azért tetszett. Így akadtam rá az írónő másik könyvére, amely a leírás alapján nagyon nekem valónak tűnik (az introvertált könyvmoly sosem látott apja meghal és kiderül, hogy arról az ágról tárt karokkal fogadná a hatalmas család, azonban Nina ettől egy kicsit megrémül).

Kölcsönbe

Az Emma a könyvtárból van (végre újra mehettem), elég régi kiadású, de mivel meg akarok ismerkedni Jane Austen munkásságával, ideje belekezdenem. Van, aki kifejezetten jó kezdésnek tartja az Emmát, van, aki Austen neve hallatán is a szemét forgatja, így tényleg nem tudom, mit várjak. Az biztos, hogy az új Emma film előzetesében hallható zene megvett kilóra, valamint a tény is, hogy az 1995-ös Spinédzserek alapja is ez a mű.

Az Olvass és szeress! (de utálom a felszólító címeket) érdekelt már a megjelenésekor, de olyan rosszakat olvastam róla, hogy levettem a listámról. Szerencsémre (?) egy barátnőm kölcsönadta, és mivel a borítóról a nyári hangulat ordít, kénytelen leszek belekezdeni, de legyen kellemes csalódás!

Illene már...

Úgy érzem, Pat Conroy regénye már lassan 10 éve a nyomomban jár, hogy olvassam el. Először a fősulin dicsérte a filmet a professzor (mondván ez egy nagyszerű történet egy családról), majd ráakadtam a piacon, aztán egyik kedvenc íróm, Mary Alice Monroe is sokszor emlegeti, mint a Dél egyik legjobb íróját. Csak az tántorított el eddig, hogy meglepően nehéz a könyv és túl fehérek a lapok (kezdő Könyvmolyképzős kiadás). Remélem, ez is kellemes csalódás lesz.

Az eastwicki boszorkányokból készült egy film, ugye, elég híres. Nos, én itt hallottam életemben először csúnya szót. Meg is ragadt, bár a filmből semmit nem értettem, és amikor 10-12 éve kivettem a könyvtárból a könyvet, és elolvastam 50 oldalt, abból se. Azonban a 21. század kiadó olyan szép köntösbe bújtatta, hogy muszáj vagyok egy újabb esélyt adni neki. Kíváncsian várom a megismerkedést.

Ezeket tervezem nyárra, remélem, sikerül elolvasnom mindegyiket (ha nem, majd marad következő nyárra). Nektek van kifejezetten nyári hangulatú kedvenc regényetek? :)

Júniusi összegzés

Nagyon vártam már a nyarat, de az időjárás eléggé megakadályozta, hogy élvezzem. Túl sok volt az eső és a szél, a hűvösebb időszak, azonban úgy látszik, most már tényleg jön a kánikula, itt az idő elővenni a ruhákat, rövidnadrágokat, a fürdőruháról nem is beszélve.
Próbáltam olyan könyveket olvasni, amelyek nyáron játszódnak, sorozatokkal is így voltam. Ez van, eléggé szezonális-hangulatú vagyok :).
Ebben a hónapban hét könyvet olvastam, teljesítettem a Várólista csökkentés kihívást, valamint meglett a 10.000 elolvasott oldalam is. Juhé!
Viszont a bejegyzésekkel nagyon el vagyok maradva, úgyhogy ezeket próbálom pótolni, ugyanúgy, ahogyan a sütis posztokat is, mivel az elmúlt hetekben sokat sütögettem.

Könyvek

 

André Aciman: Szólíts a neveden - a feléig tetszett, de aztán nagyon nem. Untam és csak a szememet forgattam, viszont a nyári hangulata csillagos ötös.
Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció - imádom a sorozatot, évenként kb. háromszor újranézem, és a könyv olykor ismétlős volt, de azért sok új dolgot is mondott.
Christine Féret-Fleury: Juliette nagy utazása - kellemes meglepetésként ért ez az utazókönyv, szerintem nagyon hangulatos, esős időre tökéletes.
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok - úgy érzem, nagyobb a füstje, mint a lángja. Valami Darkhoz hasonló sztorit reméltem, de inkább a ponyvaíz maradt a számban.

Agatha Christie: Örök éj - érdekes megközelítés, egyrészt csodálom az írónőt, hogy próbált ennyire fordulatos lenni, másrészről viszont számítani lehetett erre a csattanóra már a legelejétől fogva.

Ford Madox Ford: Végső búcsú - befejeztem Az utolsó angol úriember tetralógiát, nagyon szerettem, lehet, hogy újranézem a sorozatot is.

Alice Hoffman: Átkozott boszorkák - negyedik újraolvasás, most annyira nem varázsolt el, mint mondjuk hét éve, a retro-érzés is jobban átütött, de természetesen még mindig imádom, és mindig új szemmel tudom olvasni a sorokat.

Filmek/Sorozatok

A Summer Romance - aranyos kis film volt, amelyben most a nő volt a ranch tulajdonosa, csak azt nem értem, miért nem lehet elnyújtani a történetet. Miért kell mindig pár nap alatt egymásba szerelmesedni?

Sweet Magnolias - netflixes kisvárosi sorozat három barátnőről, akik az élet adta új helyzetekben próbálnak helytállni.

Dark - végignéztem a harmadik évadot is. Tényleg minden a helyén volt, de számomra más irányba ment el, mint vártam, maradt egy amolyan "mi értelme volt mindennek akkor?" érzésem.