Féléves összegzés - könyvek

Mivel az elmúlt hat hónap alatt - magamhoz képest - rekordmennyiségű könyvet olvastam el, úgy gondoltam, egyszerűbb, ha csinálok egy féléves összegzést. Eddig 36 regényt/novelláskötet olvastam el - tavaly összesen 42 darabot, úgyhogy magam is csodálkozom ezen az eredményen. Sosem olvastam ilyen gyorsan, ekkora elánnal, el is gondolkodtam, vajon miért állok most így az olvasáshoz. Valószínűleg a sok stressz elől menekülök a könyvek világába, hiszen jobb elveszni egy történetben, ha a kinti világ maga alá gyűr.

• 36 könyvet olvastam el
• Ez elérte a 10.000 oldalt
• 28 könyvet vettem, 3 darabot kaptam ajándékba, 1 darabot nyertem, 1-et pedig cseréltem
• 5 könyvet hagytam félbe
• 6 kiadótól vásároltam (Agave, Helikon, Európa, Könyvmolyképző, Gabo, 21. század), de volt antikváriumból való beszerzésem is. A megvett/kapott könyvekből összesen kilencet olvastam el
• Teljesítettem a Várólista csökkentés 2020 kihívást - életemben először
• 25 filmet néztem meg
• 21 sorozatot néztem végig vagy kezdtem el
• 6 új sütireceptet próbáltam ki

A mostani posztban a könyveket foglalom össze, a következőben pedig a sorozatokat/filmeket fogom.

Ifjúságiak

A Skorpió Vágta tuti újraolvasós lesz, nagyon tetszett, és újra lett hitem Maggie Stiefvaterben.

A Vámpírakadémia újraolvasás, sosem értem a végére, de idén/jövő év elején szeretném befejezni a sorozatot.

Utálatosak

Ilyen sajnos mindig van. A Végül hazatalálsz nem talált be, gyűlöltem, hogy semmi feminizmus nincs benne, de az is közrejátszhatott, hogy télen olvastam, pedig tudom jól, hogy a romantikát csak tavasztól őszig bírom.

A Légszomj és az Esti Kornél újraolvasás volt, és míg az elsőnél meglepődtem, mennyire nem tetszett másodjára, addig a másodiknál be kellett látnom, hogy ez elsőre se tetszett.

A Sötét helyek szörnyű volt, feleslegesen undorító és lényegében az elején kitalálható megoldással.

A Szólíts a neveden jól indult, de néhány jelenetet inkább szeretnék elfelejteni, és szerintem ez akkor sem szerelem, maximum vágy.

Alternatív múlt/jelen

A Ne engedj el is újraolvasás volt, nagyon tetszett most is.

A Letűnt világok füstje nagyobb, mint a lángja, de azért nem volt rossz.

Angolul

Mary Alice Monroe sorozatának negyedik része csalódás volt, egyrészt a meglepetés szerű depresszív szál miatt, másrészt meg a pozitívnak bemutatott negatív jellemvonások miatt. Kicsit pihentetem is most az írónő regényeit.

Viszont Sarah Addison Allen könyve most sem okozott csalódást, hat évvel ezelőtt is imádtam, most is így voltam vele.

Családi krimi

Bár az egyik inkább krimi, mint a másik, azért mindegyikben fontos szerepet játszik a család. Kate Morton könyve megerősített abban, hogy ez a ponyvaszerű történet már nem nekem való.

Az Éles tárgyak is csak megerősített, hogy Gillian Flynnt is meghagyom másoknak.

Azonban Andrew Klavan könyve marha jó volt, kéne még tőle olvasni.

Agatha Christie kötete mást ígért, mint amit kaptam, nem estem tőle hanyatt, de azért hangulatos volt.

Rövidkék

Ian McEwan már a Dióhéjba zárva című regényével is bebizonyította, hogy nem kell hosszadalmas értekezés az alapvető emberi tulajdonságokról, egy egész társadalomkritikát bele lehet sűríteni egy-egy délutánba. A Chesil-parton még rövidebb regényében ezt csak megerősítette.

A Macskakő egy kellemes kis mese volt, ami eszembe juttatta a gyerekkoromat.

A fekete macska című novelláskötet megismertette velem Poe-t, de ennyi elég is volt.

Edith Wharton ezzel a rövid kis történetével még jobban összetört, de teszi mindezt nagyszerűen.

A kis francia regény, a Juliette nagy utazása egy utazókönyv volt, ami eszméletlen hangulatos és meghozza a kedvem, hogy egy nap én is leszálljak a metróról egy másik megállónál és ne menjek be dolgozni.

Szörnyes

Lovecraft novelláskötete hangulatos volt, de egyben egyhangú is. Egyhangulatos.

Veres Attila kötete sokkal jobban tetszett, ám a végét átírnám, vagy elfelejteném, nem is tudom, mindenesetre az eleje, a közepe nagyon sejtelmes és hátborzongató, szeretnék még tőle olvasni.

Kellemes meglepetés

Az évem jól indult, mivel megnyertem a Ha minden madár énekel című könyvet, amiről semmit se tudtam, de nagyon hívogatott. Amennyire naturalista módon a lelkembe gázolt a könyv, annyira volt közben elgondolkodtató és olvasmányos.

A Nicholas Sparks könyvtől nem vártam sokat, valami giccseset akartam, de meglepően élvezetes volt. A Solaristól féltem egy kicsit, a fogalmazás egyszerűsége visszagondolva még ma is zavar, de a filozofikus része meg a totál másmilyen lénnyel való kommunikáció nagyon tetszett.

Abbi Waxman könyve kicsit más volt, mint amire számítottam, de ennek hatására ültettem én is paradicsomot (és már egy csomó piros rajta).

Történelmi

Ezekben nem kellett csalódnom. Befejeztem Ford Madox Ford klasszikusát, és bár a harmadik részt tartom a legjobbnak, a negyedikben is elcsodálkozhattam azon, milyen gonosz emberek vannak.

Edith Wharton bevonult a kedvenc íróim közé, A szerelem nyara egyszerűen egy tökéletes tanmese.

Szexike

Jaj, anyám! Nem szoktam erotikus-romantikust olvasni, és ez is tök jó lett volna, ha nincsenek benne ilyen irreális szexjelenetek. Tetszett a táj, a farm, Vermont, talán még megpróbálkozok a jövőben hasonló regénnyel.

Friss

A Zoo Cityt a témája és a helyszíne miatt tartom frissnek, nem olvastam még olyan regényt, amelyik Johannesburgban játszódott volna.

A Jóbarátok-generáció pedig a zsánere miatt hatott újdonságként, mivel sosem olvastam dokuregényt.

Kötelező

Mármint számomra. Minden évben van pár Georges Simenon kötet (általában három), amelyet elolvasok, és a mostaniak egyáltalán nem okoztak csalódást. Míg a pikárdiás történet meglepően humoros volt, addig a kompánias kánikulában izzadós.

Mágikus

Az egyik kedvenc regényemet negyedjére olvastam el, és bár most nem varázsolt el annyira, mint pl. a második olvasásnál 2013-ban, azért még mindig szeretem, és most is teljesen más részletekre figyeltem fel, mint először, és arra is rájöttem, mennyire kevertem eddig a filmbeli élménnyel.