Sorozat: The Beach House 4.
Megjelent részek: 5
Zsáner: Romantikus
Megjelent: 2017
Kiadó: Gallery Books
Oldalszám: 418
Goodreads értékelés: 4,07/5
Mint a harmadik résznél, itt is kihagyom a fülszöveg másolását, mivel valamennyire spoileres lenne. Fel is hívnám a figyelmet, hogy a poszt cselekményleírást tartalmaz, mivel annyira kiakadtam pár dolgon, hogy azt csak úgy tudom megosztani, ha mesélek is a történetről.
A sorozat negyedik részében tíz év telt már el, Cara ötvenhez közeledve él együtt Brett-tel, gyerek nélkül, adósságokkal. A parti házat, amit Cara az édesanyjától örökölt meg, pár éve kiadják, hogy abból is jöjjön némi bevételi forrás. Az új bérlő egész nyárra jönne, ő lesz az új szereplő, akinek megismerjük a történetét.
Heather egy 26 éves elkényeztetett, önérzetes, önállóan és függetlenül élni nem tudó, tragikus dolgot megélt művész, aki madarakat megfigyelni jött, mivel a postabélyegekre kerülhetnek majd rá a rajzai. A leírás alapján rájöhetettek, hogy nem volt számomra egy túl szimpatikus valaki. Az elején igazából nem is volt vele gond, jó volt megismerni őt, és figyelni, hogyan kezd a saját lábára állni.
Azonban a felétől kezdve sok minden el kezdett zavarni benne. Kezdjük ott, hogy megismerkedik a nyilvánvalóan szexi sráccal, aki a parti ház területén dolgozik (esküszöm nektek, az elmúlt években nálunk is sok munkás volt, de hogy egy sem volt egy szexi 28 éves izmos srác, az hótziher), és innentől kezdve egy olyan giccses szerelmi történet bontakozik ki, hogy nem akartam hinni a szememnek, mivel nem ez jellemző az írónőre. Bo megértette a lány tragédiáját; amikor először elutasította, akkor is visszatért; nem érdekelte a lány pánikbetegsége, az sem, hogy szűz ennyi idősen, egyből szerelmesek lettek, sőt még össze is költöztek a végén. Hooogyne. De előreszaladtam.
Még ha valamennyire ez a szál emészthető is volt, akadtak olyan történések, amiktől leesett az állam.
Térjünk vissza Carára, aki ugye gyerek és szenvedély nélkül tengeti a napjait. Ismerjük már az előző részekből, hogy nem volt az élete fenékig tejfel. Adott egy abuzív apa, aki elől elmenekült 18 évesen, aztán dolgozott és tanult párhuzamosan, hogy elérjen egy olyan karriert, akire mindenki büszke lehetne. Majd negyven évesen hazatért az édesanyjához, aki befogadott egy 18 éves terhes tinit, és akiről kiderül, hogy rákos. Végig kell néznie a haldoklását, megér egy hurrikánt is, aztán a tini Toy és annak kislánya is eltűnik az életéből, miközben neki már nem születhet gyereke. De azért ott volt neki Brett. Akit az írónő kinyírt. Így van. Mert miért ne? Cara pedig ott találja magát adósságok közepette. Miután ráeszmél minderre, már késő is, el kell adni a házat. Mi az egyetlen vágya? Hogy visszamehessen a parti házba, ahol az anyja is meggyászolta annak idején a szerelmét.
Itt érünk el ahhoz a részhez, ahonnan kezdve mélyrepülés volt a könyv. Cara beszél Heatherrel, megkéri, hogy bontsa fel a szerződést, mert szeretne visszaköltözni, mivel nincs máshova mennie. Erre ez a csaj mit mond? Hogy nem, mert ő itt jól érzi magát, és amúgy is fizetve van nyár végéig a bérleti díj. Igen, fizetve, kisanyám, az apád által, aki miatt egy fűszálat nem kellett megmozdítanod életedben tragédia ide vagy oda. És még merészel azzal jönni, az apjának jó ügyvédei vannak... és még büszke is magára, hogy kiállt magáért. Ezt annyira gusztustalan dolognak éreztem, hogy arra szavak nincsenek. Az eszemet akkor dobtam el, amikor Heather, az angyali felajánlja, hogy Cara lakjon vele, és Cara erre azt mondja, hogy jaj, milyen kedves és odaadó ez a csaj. Mi van? Most komolyan? És később is így utalgatnak rá, hogy mennyire törődik másokkal. Ha annyira törődne, mondjuk visszaadta volna a házat a jogos tulajdonosának, aki megözvegyült és nincs hova mennie...
Nagyon-nagyon kiakasztott ez a rész. Aztán Heather folytatja a hülyeségeit. Eddig az apja pénzelte ugye, aki újraházasodott, és amikor a mostoha meglátogatja a csajt, hogy hát jó lenne, ha végre a saját lábára állna és nyár után nem költözne vissza hozzájuk, akkor mit csinál? Bemegy a hálóba, elveti magát az ágyon és bőg... Cara meg helyreteszi a mostohát, hogy mit képzel magáról. Ez a jelenet szerintem több sebből is vérzett. Egy, a mostohának igaza volt, érhető, hogy friss házasként szeretne a férjével élni, nem annak a felnőtt lányával együtt, kettő, Cara védte meg, nem pedig Heather állt a sarkára, amiből semmit se fog tanulni.
Heather megrágja valamennyire magában a dolgot, már majdnem tényleg független lesz, amikor Bo kitalálja, hogy költözzön hozzá. Cara próbálja lebeszélni, hogy eddig az apja pénzelte, most meg majd a pasija fogja, de Heathert nem hatja meg, hiszen ez könnyebb, kényelmesebb és aki életében nem dolgozott, annak marha jó. És miért ne költözzünk össze valakivel, akit csak két hónapja ismerünk?
Egyszerűen nem értettem ezt az egészet. Miért írta meg ezt az írónő? Példát akart mutatni? Mégis milyen példát? Hogy volt képes egy Toy után ilyet írni? Toy 18 évesen gyereket szült, elszakadt a bántalmazó pasijától, öt évre rá meg azt látjuk, hogy gürizik, mint a fene, letette az érettségit és neveli a lányát legjobb tudása szerint. Heather sehol sincs ehhez a csajhoz képest. Nem is értettem, Monroe hogy volt képes mindezt pozitívnak bemutatni... Oké, hogy Cara még kimondja a véleményét az összeköltözésről, de az is le van tudva, hogy jaj, Heathernek mindig csak megmondták, mit tegyen, és ettől megint Cara a rossz... Most komolyan ez egy pozitív példa, hogy ne dolgozz, csak élősködj valakin, isten ments, hogy dolgozni kezdj? Nagyon meglepődtem ezen.
Ráadásul az egész regény olyan statikus volt, a hangulata is komor, nem volt meg benne az a báj, mint a régebbi kötetekben. Teknősökről alig volt szó, és amikor a madármentésre került a szó, azt hittem, végre kapunk valami izgalmasat, de nem. Az egész regény inkább Heather törékeny lelkivilágára fókuszált és szerintem egyáltalán nem jó üzenetet próbált átadni.
Azon akadtam ki a legvégén, hogy Toyt alig említették meg... Nem jelent meg a temetésen, és amikor Brett hamvait elszórták a regény végén, akkor is csak felsorolták, hogy ott van. És persze Heather is, akinek semmi keresnivalója nem volt ott, hagyjuk már.
Szóval nagyon remélem, hogy ez a rész valami furcsa kilengése volt csak az írónőnek, mindenesetre hatalmas csalódás. Inkább amiatt, hogy nem értettem egyet a karakter megítélésével. Sajnálom, hogy ez ilyen rossz élmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése