Gillian Flynn: Éles tárgyak

Könyvadatok:
Zsáner: Krimi, thriller
Megjelent: 2016 (Eredetileg: 2006)
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 286
Molyos értékelés: 85%

Fülszöveg:
A fiatal chicagói újságíróra, Camille Preakerre nyugtalanító megpróbáltatás vár néhány hónapos pszichiátriai kezelését követően: főszerkesztője visszaküldi fojtogató szülővárosába, hogy az ott történt gyerekgyilkosságokról tudósítson.
Camille évek óta alig beszélt neurotikus, hipochonder anyjával, tizenhárom éves, gyönyörű féltestvérét, a poros kisváros lakóit valamiképp a markában tartó Ammát pedig utoljára óvodásként látta. A viktoriánus stílusú, kísérteties családi házban Camille-t megrohanják boldogtalan gyerekkorának emlékei, és akaratlanul is azonosulni kezd a meggyilkolt kislányokkal. Miközben egyre mélyebbre rántják sötét múltjának démonai, és felszakadnak soha be nem gyógyult sebei, versenyfutásba kezd az idővel, hogy kiderítse, ki lehet a tettes. Ha Camille túl akarja élni életveszélyes visszatérését, nem tehet mást, mint hogy egyszer és mindenkorra összerakja múltja kirakós játékának darabjait.

Az írónővel való első találkozásom (Holtodiglan) a könyvből készült filmnek volt köszönhető, és az Éles tárgyak kölcsönkérése mögött is a sorozat megfoghatatlan és nyomasztó hangulata lappangott. Bár már a Holtodiglan esetében is elkönyveltem magamban, hogy Gillian Flynn izgalmas thrillert ír, ponyvánál nem több. Az Éles tárgyak esetében ez az érzés csak erősödött. Már a filmsorozatnál is éreztem, hogy nagyon szép a fotózás, rendezés, a színészek erősek, de a történet túl beteg. És ez nem az a fajta "betegség" volt, amit undorodva nézek és bekúszik a bőröm alá, hanem az a nevetséges fajta.

Elhiszem, hogy Wind Gap ennyire mocskos, hogy vannak ilyen tinik, ilyen gyilkosságok és ilyen anyák, de ez így egyszerre csak sok szemforgatásra adott okot. És ne vonjon senki kétségbe, amikor azt mondom, olyan izgalmas volt a regény, hogy két nap alatt kiolvastam, mert valóban izgalmas. De ehhez sokat adott egyrészt a pattogó narráció, a dinamikus vezetés és a tény, hogy sose pihentünk meg, ami kifejezetten hiányzott. Nem vagyok pszichológus, laikusként pedig örültem volna némi magyarázatnak, hogy ez akkor most miért és hogyan lehetséges, meg most komolyan?! Másrészt jót tett, hogy a sorozatot láttam előbb, így több mindent el tudtam képzelni, szerintem a kettő ilyen módon kifejezetten kiegészíti egymást.

Jó volt olvasni, és hiába tudtam, mi lesz a vége, a hatalmas nagy csattanó, mégis izgultam rajta. Azonban amellett nem tudok elmenni, hogy ilyen nincs, hagyjuk már. Pedig tényleg lehet, miért ne lehetne, de ahogy Flynn megírta, az nekem túl sok volt, és nem tudtam komolyan venni, jó pár lépés távolságot tudtam emiatt tartani a szereplők, a történések és köztem. Mert sokszor gondoltam olyanokra, hogy ilyen emberek nincsenek. Nincs ilyen férj és ilyen anya, ilyen gyerekkel, meg halott húggal, meg nem normális tinilánnyal, hagyjuk már. Pedig miért ne lehetne? De vagy ez a stílus, vagy ez a narráció, nem tudom, nekem most nagyon nem feküdt annak tekintetében, hogy elhiggyem mindezt az írónőnek.

Ponyvának jó volt, a sorozatot is érdemes megnézni, de szerintem egy kellemes borzongatásnál nem több a regény.

Köszönöm, inkább nem

Nagy megtiszteltetés, hogy az e havi témázásban én is részt vehetek, egyből el is kezdtem ötletelni, milyen példákat hozhatnék fel. Hogy mi a márciusi téma? Mit esznek rajta mások? – "mindenkinek bejön, de nekem nem” könyvek.

Forrás

Nem nagyon szeretem és értek egyet a mostani, "mindenki véleménye szent", "ne szólj bele, mit olvas a másik", "ne ítélkezzünk" prédikálós szövegekkel, mert ezeket úgysem tartja be senki. Nyilván mindenki azt olvas, amit akar, de ezzel is hányszor találkozom, hogy megkritizálják. Inkább olvass mást, csak ne ezt a szennyet. Ítélkezni pedig mindenki ítélkezik, ez alap dolog, magyaroknál meg pláne, a lényeg, hogy ne legyen tartós, próbáljunk megismerkedni a másikkal. Alapjáraton ezért is próbálok jobb emberré válni, vagyis sose szólok be senkinek, hogy mit olvas, nem nézek le senkit, ha olyat olvas, amit én életemben kezembe nem vennék, de olykor nem tudom elkerülni, hogy ne húzzam fel a szemöldököm tövig, forgassam a szemem, vagy egymásra nézzünk egyik barátnőmmel. De ez nem a lenézés kategória, inkább a meglepődésé, hogy miért ennyire népszerű az adott író. Bár ezért mondják, hogy ne ítélkezzünk előre, hiszen ki tudja, az adott embernek egyáltalán tetszik-e a könyv.

Így, hogy ilyen fényes képet festettem magamról, jöjjön először az a zsáner, aminek az imádatát egyszerűen nem értem.

Erotikus könyvek

Ne mondja nekem senki, hogy a nőknek írt erotikus könyvek nem a pornófilmek írott megfelelői. Bele lehet magyarázni, hogy na de ez irodalom, meg könyv, meg blabla, de a pornófilmekbe is a jól megírt forgatókönyvet és a világítást. Nyilván mindenkinek kell olykor ilyen nemű kikapcsolódás, de egy volt kolléganőm, aki a romantikus könyveket se bírja elviselni, egyszer halál komolyan azt mondta nekem: inkább nézzél pornót. Pedig ő nagy sznob.

Más persze az, amikor egy-egy szépirodalmi műben megjelenik egy szexjelenet, vagy azt járja körül (A Chesil-parton), de egy szórakoztatóan megírt, klisé (domináns/sérült pasi meghódítja a nagymellű/félszeg csajt és egyszerre élveznek el) karakterekkel és ijesztően fura szexjelenetekkel megspékelt történet azért nem ugyanaz. Persze, egészségére annak, aki ezt szereti, magam is olvastam anno ilyet. Emlékeztek az Angyalvérre és társaira? Na, a negyedik résznél hagytam abba a sorozatot, amikor a szét erőszakolt megmentett csaj a vámpírcsávóval úgy szexel, hogy mézet is locsolgatnak egymásra... öööö, oké.

Nem keresem ezeket a könyveket, már a borítóik is kiakasztanak, sőt elszomorít, hogy molyon ezek jönnek velem szemben állandóan. Főleg azért meglepő számomra, mert ebben a #metoo mozgalomban még mindig nem zavar senkit, hogy már csak a borító simán tárgyiasítja nem csak a nőket, de a férfiakat is, a címekről nem is beszélve.

Bár a könyvklub tagokkal beszéltük, hogy le kéne küzdenünk az előítéletünket, és elolvasni egy-egy ilyen besorolású könyvet, nem visz rá a lélek, hogy a nevem alatt ilyen megrendelés fusson.

Más zsánerekkel egyébként nincs problémám, jöjjenek csak. Most pedig elhoztam azokat a konkrét olvasmányokat, amiket végiglapoztam, vagy esetleg félbehagytam, de mindenesetre megpróbálkoztam velük, mert mindenki imádja, azonban nekem nagyon nem ment és egyáltalán nem értem a hype-ot.

Nicolas Barreau: A nő mosolya
Idén kezdtem bele, de 70 oldalig bírtam körülbelül. Őszintén értetlenül állok a sikere előtt, pedig emlékszem, évekkel ezelőtt mindenki erről beszélt. Egyszerűen végtelenül gagyinak, művinek és nevetségesnek éreztem. Francia író állandóan megnevezi az utcákat?, hagyjuk már. Francia író könyvének fordítása úgy ér el ide, hogy bizonyos szavakat franciául hagynak (szilvuplé), mert az milyen menő? De ezt miért? Meghagyta az író, hogy miket ne fordítsanak le?
Tudom, tudom, kiderült pár hónapja vagy éve, hogy az író nem is francia. Ezen akkorát röhögtem. Az eredeti író egy német nő. Persze most már előadhatom magam, de esküszöm, ha ezt nem tudtam volna, akkor is érezni, hogy itt valami nem kóser. Pasi ilyen nyálas izét írjon? Nicholas Sparkson nőttem fel, de még ő se írt ilyet. Egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy irtó gagyinak tartom, és fogalmam sincs, miért szeretik ezt annyira...

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Biztosra vettem, hogy tetszeni fog, hisz bloggertársaim közül is mindnek tetszett, ráadásul Olaszországban játszódik, ami az egyik kedvenc helyem (nyilván nem a koronavírus idején, hanem amúgy...). Azonban ebből is alig bírtam valamit. Végtelenül depresszív és mocskos, ugrál össze-vissza, nem bírtam követni, de nem is érdekelt. Nem értem a sikerét, egyáltalán nem. Múltkor még egy pasit is láttam a liftben, aki ezt szorongatta, akkor húztam fel tövig a szemöldökömet.

L.M.Montgomery: Anne sorozat
Két éve körülbelül műtét miatt itthon maradtam két hétre, és állandóan ez ment a tévében. Nyilván akkoriban szebbnek láttam a világot az újjászületés jegyében, és még az első rész is tetszett, de a másodiknál már éreztem, hogy baj van. Végtelenül giccses, negédes, szivárványosat hányós. A harmadik résznél, amikor megölik a macskát amolyan játékosan és úrinősen, elegánsan és huncutkodva, teljesen kiakadtam. Menjetek a fenébe, kedves Anne és társai! Sajnos ez annyira tönkrevágta az egész élményt, hogy soha többé nem kérek belőle.

John Williams: Stoner
Egy időben ez is népszerű volt a molyon, gondolom, még most is az, egyik kolléganőm is becses szavakkal illette, amikor kölcsönadta. 30 oldalt bírtam belőle és nem is szeretnék vele újra megpróbálkozni. Annyira sterilnek, semmilyennek éreztem, hogy értetlenül állok a sikere előtt.

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak
Ezt végigolvastam, és magam is 4,5 csillagra értékeltem molyon, de azért ennyire nem jó szerintem... Pedig mindenki imádja, nagyon. Visszagondolva azonban egy megszerkesztett giccsvonalat jár végig, beletéve mindent, ami sikerhez vezethet. És az író többi könyve is ilyen. Kösz, nem.

J.K.Rowling: Harry Potter és más
Ez most fura lesz, mert szeretem magam is a Harry Pottert, az újraolvasásból még hátravan három rész, azonban azért annyira jónak nem tartom. Mondjuk nekem egyáltalán nem tartozott a gyerekkorom szerves részéhez, de második újraolvasásra is úgy vagyok vele, hogy ahogy becsukom a könyvet, nagyjából el is felejtem, mi volt benne... Pedig tényleg szeretem, esküszöm! Amikor olvasom, tök jó, de aztán huss.
A többi könyvének sikerét pedig nem értem... Az a nyomozós pasis nagyon fura volt, szerintem baromi unalmas egy történet.

Daphne Du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Erre több szót nem is szeretnék fecsérelni, mert szerintem egy szörnyen idegesítő könyv. Itt írtam róla.

Végül pedig jöjjenek azok az írók, akiknek nem értem a sikerét.


Jodi Picoult
Mi Picoult alapanyaga? Szenzációhajhász téma, ami éppen aktuális. Ennyi. Nagyon nem bírom, kifejezetten visszataszítónak tartom, mesterkéltnek, egy olyan írónak, akit nem tudok komolyan tisztelni a munkássága miatt.
Gillian Flynn
Ő érdekes eset, mert alapjáraton tetszett az eddigi két könyve (Holtodiglan, Éles tárgyak), de amíg én mindezeket komolyan nem vehető, addig jó, amíg olvasom ponyvának tartom, mások szörnyen komolyan veszik és éles vitákba lehet keveredni a véleménykülönbségek miatt. Engem szórakoztatnak a könyvei, szerintem az írónő célja is ez, de a hype-ot nem értem.
Gabriel García Márquez
Szégyen, szégyen, hogy a mágikus realizmus szülőatyjának írásai fizikai fájdalmat okoznak, de sajnos ez a nagy igazság. Próbálkoztam a Száz év magánnyal, meg azzal a démonos szerelmes történetével, de csak azt értem el, hogy megorrolt rám előbb is említett volt sznob kolléganőm. De hát most erről nem tehetek, hogy nem jön be, nem?
Kate Morton
Ő is furcsa, mert a Felszáll a ködöt szerettem, de a most olvasott tóparti házas könyv hiába kötött le, a vége nevetségessé tette, és ez se több egy éppen olvasás alatt kellemesnek minősülő ponyvánál. És a ponyva nem negatív értelmű szó, sokan annak veszik, pedig nem az. Szórakoztat, olcsón, nem túl minőségin, de jó.

Ezek lennének a témához fűződő gondolataim. Számotokra milyen, sokak által hájpolt könyvek nem jönnek be?

Írtak a témában ők is, csekkoljátok :)

Dóri
Anett
Heloise
Sister
Mandi
PuPilla 

Írtak még :)
Kritta

Februári összegzés

A február nagyon hamar eltelt, pedig idén kapott egy plusz napot, de nem hiába ez a legrövidebb hónap. Öt könyvet sikerült kiolvasnom, szintén öt filmet néztem meg és három sorozatot néztem végig, illetve kettő régebbit fejeztem be. Sajnos ezeket leszámítva nem sok jó dolog történt, de erről majd a poszt végén.

Könyvek

Kate Morton: A tóparti ház - tetszett, de a vége szerintem nevetséges volt már egy kicsit, főleg ha azt vesszük, hogy ezt az írónő már egy másik könyvénél is eljátszotta.
Gillian Flynn: Éles tárgyak - sokakkal ellentétben nekem ez a nő akkor is csak az izgalmas ponyvát jelenti; ez is az volt, de olykor ezt sem tudtam komolyan venni.
George Orwell: Légszomj - újraolvasás volt öt év után, de hagyni kellett volna a múltban...
Ian McEwan: A Chesil-parton - nagyon elgondolkoztató könyv a szexualitásról, a fiatalságról, a tetteink következményeiről.
H. P. Lovecraft: Onnan túlról - örülök, hogy végre megismerkedtem az íróval, és bár a legtöbb története tetszett, a végére kicsit unalmassá vált.

Félbehagytam Nicolas Barreau: A nő mosolya című könyvet; nem értem, hogy lehet ezt komolyan venni, annyira béna volt az egész, hogy hetven oldal után visszavittem a könyvtárba.

Összesen 1474 oldalt olvastam. Érdekes, hogy előző hónapban kicsivel több volt, pedig darabszámra kevesebb - ezért nem szabad elkeseredni azon, ha azt látod, hogy valaki milyen sok könyvet olvas :)

Jelenleg folyamatban van A hobbit és a Ha minden madár énekel, de mivel a héten itthon vagyok, szeretnék belekezdeni valami nehéz, vaskos kötetbe is.

Filmek

Hallmarkos

Valentine in the Vineyard - volt már két előzményfilmje is, és talán ez a rész tetszett a legjobban, sokat mosolyogtam rajta.
My Secret Valentine - ez elég gagyi volt, több logikai bakival.
Bottled with Love - volt egy időszak februárban, amikor tavaszias volt az idő, így kedvet kaptam az ilyen filmekhez. Ebben a One Tree Hillből megismert Haley játszik, és nagyon tetszett, aranyos film volt.
Brush with Love - jaj, ez valami szörnyű volt, alig bírtam megnézni, a színésznő arca olyan szinten gumiszerű, hogy rémálmaim lettek tőle.

Netflix

Horse Girl - azt hittem, valami jóféle sci-fi, misztikus filmet kapunk, de a felénél egyértelművé vált, hogy valamilyen mentális problémát jár körbe, és ettől persze még jó volt, de egynek bőven elég.

Sorozatok

A 22-es csapdája - nagyon tetszett, pedig fogalmam se volt, miről szó. A könyvet is kivettem a könyvtárból.
Locke and Key - képregényből készült horror/fantasy sorozat, ami szintén nagyon bejött, tuti megveszem a képregényeket is.
Watchmen - elkezdtem már régebben, de akkor csak az első részig jutottam. Azonban azt kell mondjam, érdemes kivárni, mert valami elképesztő, ami történik a részek előrehaladtával. Szerintem azért valamennyire érdemes ismerni a képregényt, hogy több dolog is világos legyen, de ha nem zavar, hogy nem tudsz mindent, akkor anélkül is érthető.

Személyes

- a munkahelyemen még mindig folyamatosan stressz ér, egyszerűen azt érzem, hogy nem becsülnek meg és nem is látják át, hogy működik az osztályunk. Most már biztos, hogy felmondok, csak előtte azért jó lenne találni egy másik állást. Ráadásul sajnos a családban is történt valami, ami miatt már annyira ki voltam idegileg, hogy a mostani hetet orvosi utasításra itthon töltöm. Remélem, ez a stresszes időszak lassan véget ér. Jó tanács: semmilyen munka nem éri meg, hogy rosszul érezd magad és hogy az egészségedre is rámenjen!
- februárban volt a születésnapom, amit nem nagyon szoktam ünnepelni, de azért jövőre jólesne egy kisebb összejövetel meg torta.
- voltunk a Trófeában, ami nekem annyira nem jött be, illetve a Semmi extrában a mostani és a régi kollégákkal, ami jól sikerült. Ahogy jön a jó idő, szeretnék többet kimozdulni majd, akár múzeumokba is ellátogatni, tök régen voltam már.
- elkezdtem egy felnőttképzést e-learning oktatásként. Igazából nem tudom, mit képzeltem, hiszen nem is ingyen van, alig van szabadidőm, és két szabadnapom is rámegy majd a vizsgafelkészítőre és a vizsgára, de szeretném fejleszteni magamat.
- végre világos van, amikor az állomásra kiérek, de várnom kell pár hetet, hogy akkor is világos legyen, amikor hazaérek.

A februári hónap tehát könyvekben elég gazdag volt, jó kis sorozatokat is néztem. Nagyon várom a márciust, a tavaszt, a virágokat, a jó időt. Remélem, most már minden jobb lesz.

Féléves összegzés - könyvek

Mivel az elmúlt hat hónap alatt - magamhoz képest - rekordmennyiségű könyvet olvastam el, úgy gondoltam, egyszerűbb, ha csinálok egy féléves összegzést. Eddig 36 regényt/novelláskötet olvastam el - tavaly összesen 42 darabot, úgyhogy magam is csodálkozom ezen az eredményen. Sosem olvastam ilyen gyorsan, ekkora elánnal, el is gondolkodtam, vajon miért állok most így az olvasáshoz. Valószínűleg a sok stressz elől menekülök a könyvek világába, hiszen jobb elveszni egy történetben, ha a kinti világ maga alá gyűr.

• 36 könyvet olvastam el
• Ez elérte a 10.000 oldalt
• 28 könyvet vettem, 3 darabot kaptam ajándékba, 1 darabot nyertem, 1-et pedig cseréltem
• 5 könyvet hagytam félbe
• 6 kiadótól vásároltam (Agave, Helikon, Európa, Könyvmolyképző, Gabo, 21. század), de volt antikváriumból való beszerzésem is. A megvett/kapott könyvekből összesen kilencet olvastam el
• Teljesítettem a Várólista csökkentés 2020 kihívást - életemben először
• 25 filmet néztem meg
• 21 sorozatot néztem végig vagy kezdtem el
• 6 új sütireceptet próbáltam ki

A mostani posztban a könyveket foglalom össze, a következőben pedig a sorozatokat/filmeket fogom.

Ifjúságiak

A Skorpió Vágta tuti újraolvasós lesz, nagyon tetszett, és újra lett hitem Maggie Stiefvaterben.

A Vámpírakadémia újraolvasás, sosem értem a végére, de idén/jövő év elején szeretném befejezni a sorozatot.

Utálatosak

Ilyen sajnos mindig van. A Végül hazatalálsz nem talált be, gyűlöltem, hogy semmi feminizmus nincs benne, de az is közrejátszhatott, hogy télen olvastam, pedig tudom jól, hogy a romantikát csak tavasztól őszig bírom.

A Légszomj és az Esti Kornél újraolvasás volt, és míg az elsőnél meglepődtem, mennyire nem tetszett másodjára, addig a másodiknál be kellett látnom, hogy ez elsőre se tetszett.

A Sötét helyek szörnyű volt, feleslegesen undorító és lényegében az elején kitalálható megoldással.

A Szólíts a neveden jól indult, de néhány jelenetet inkább szeretnék elfelejteni, és szerintem ez akkor sem szerelem, maximum vágy.

Alternatív múlt/jelen

A Ne engedj el is újraolvasás volt, nagyon tetszett most is.

A Letűnt világok füstje nagyobb, mint a lángja, de azért nem volt rossz.

Angolul

Mary Alice Monroe sorozatának negyedik része csalódás volt, egyrészt a meglepetés szerű depresszív szál miatt, másrészt meg a pozitívnak bemutatott negatív jellemvonások miatt. Kicsit pihentetem is most az írónő regényeit.

Viszont Sarah Addison Allen könyve most sem okozott csalódást, hat évvel ezelőtt is imádtam, most is így voltam vele.

Családi krimi

Bár az egyik inkább krimi, mint a másik, azért mindegyikben fontos szerepet játszik a család. Kate Morton könyve megerősített abban, hogy ez a ponyvaszerű történet már nem nekem való.

Az Éles tárgyak is csak megerősített, hogy Gillian Flynnt is meghagyom másoknak.

Azonban Andrew Klavan könyve marha jó volt, kéne még tőle olvasni.

Agatha Christie kötete mást ígért, mint amit kaptam, nem estem tőle hanyatt, de azért hangulatos volt.

Rövidkék

Ian McEwan már a Dióhéjba zárva című regényével is bebizonyította, hogy nem kell hosszadalmas értekezés az alapvető emberi tulajdonságokról, egy egész társadalomkritikát bele lehet sűríteni egy-egy délutánba. A Chesil-parton még rövidebb regényében ezt csak megerősítette.

A Macskakő egy kellemes kis mese volt, ami eszembe juttatta a gyerekkoromat.

A fekete macska című novelláskötet megismertette velem Poe-t, de ennyi elég is volt.

Edith Wharton ezzel a rövid kis történetével még jobban összetört, de teszi mindezt nagyszerűen.

A kis francia regény, a Juliette nagy utazása egy utazókönyv volt, ami eszméletlen hangulatos és meghozza a kedvem, hogy egy nap én is leszálljak a metróról egy másik megállónál és ne menjek be dolgozni.

Szörnyes

Lovecraft novelláskötete hangulatos volt, de egyben egyhangú is. Egyhangulatos.

Veres Attila kötete sokkal jobban tetszett, ám a végét átírnám, vagy elfelejteném, nem is tudom, mindenesetre az eleje, a közepe nagyon sejtelmes és hátborzongató, szeretnék még tőle olvasni.

Kellemes meglepetés

Az évem jól indult, mivel megnyertem a Ha minden madár énekel című könyvet, amiről semmit se tudtam, de nagyon hívogatott. Amennyire naturalista módon a lelkembe gázolt a könyv, annyira volt közben elgondolkodtató és olvasmányos.

A Nicholas Sparks könyvtől nem vártam sokat, valami giccseset akartam, de meglepően élvezetes volt. A Solaristól féltem egy kicsit, a fogalmazás egyszerűsége visszagondolva még ma is zavar, de a filozofikus része meg a totál másmilyen lénnyel való kommunikáció nagyon tetszett.

Abbi Waxman könyve kicsit más volt, mint amire számítottam, de ennek hatására ültettem én is paradicsomot (és már egy csomó piros rajta).

Történelmi

Ezekben nem kellett csalódnom. Befejeztem Ford Madox Ford klasszikusát, és bár a harmadik részt tartom a legjobbnak, a negyedikben is elcsodálkozhattam azon, milyen gonosz emberek vannak.

Edith Wharton bevonult a kedvenc íróim közé, A szerelem nyara egyszerűen egy tökéletes tanmese.

Szexike

Jaj, anyám! Nem szoktam erotikus-romantikust olvasni, és ez is tök jó lett volna, ha nincsenek benne ilyen irreális szexjelenetek. Tetszett a táj, a farm, Vermont, talán még megpróbálkozok a jövőben hasonló regénnyel.

Friss

A Zoo Cityt a témája és a helyszíne miatt tartom frissnek, nem olvastam még olyan regényt, amelyik Johannesburgban játszódott volna.

A Jóbarátok-generáció pedig a zsánere miatt hatott újdonságként, mivel sosem olvastam dokuregényt.

Kötelező

Mármint számomra. Minden évben van pár Georges Simenon kötet (általában három), amelyet elolvasok, és a mostaniak egyáltalán nem okoztak csalódást. Míg a pikárdiás történet meglepően humoros volt, addig a kompánias kánikulában izzadós.

Mágikus

Az egyik kedvenc regényemet negyedjére olvastam el, és bár most nem varázsolt el annyira, mint pl. a második olvasásnál 2013-ban, azért még mindig szeretem, és most is teljesen más részletekre figyeltem fel, mint először, és arra is rájöttem, mennyire kevertem eddig a filmbeli élménnyel.

Könyvek nyárra

Ha már volt őszi könyvajánló, akkor lesz nyári is. Olyan köteteket válogattam össze, amelyek teljes egésze vagy egy meghatározó része nyáron játszódik, átadja a kánikula érzését, esetleg megjelenik benne a tenger, a strand, fagylaltot esznek, pitét sütnek, gyümölcsöt szednek - tehát minden, ami nyár.
Zsáner szerint én ilyenkor jobban bírom a romantikus történeteket, a tinglitangli regénykéket, sokkal elnézőbb vagyok egy-egy Debbie Macomber könyvvel, mint télen (true story). De jöhet akár izzadó inges nyomozó is, aki épp egy gyilkosságot old meg vagy egy sivatagban játszódó sci-fi.

 

Bár Gillian Flynn Éles tárgyak thrillere nekem nem annyira tetszett, de Camille folyamatosan izzad, melege van, közben iszik is, a tinik meg unják a nyári szünetet (vagy csak pár hét van már a suliból, nem rémlik pontosan), egyszerűen mindent átjár az émelyítő meleg.
Ugyanennyire nem szívleltem a Szólíts a nevedent, de tény, hogy egy az egyben átadja azt a fajta nyár-érzést, amikor egész nap semmit sem kell csinálnod, csak várnod az őszt. Tízkor még alszol, esetleg kora reggel lemész futni a partra, aztán délutánig vársz, amíg már nem éget annyira a nap, hogy egy szál fürdőruhában és törülközőben kimehess a medencéhez. Oh, milyen nehéz élete is volt szegény Eliónak.

Sarah Addison Allen több regénye is nyáron játszódik, a The Girl Who Chased the Moon (ami magyarul valamiért nagyon nem akar megjelenni) biztosan, emlékeim szerint A csodálatos Waverley-kertben is jó idő van, a Lost Lake főszereplője pedig egy kemping (és egy aligátor), úgyhogy egy szavunk nem lehet.
Hasonló kategória még ami a varázslatosságot illeti Alice Hoffman Átkozott boszorkák regénye, amelyben az orgona még nyáron is ontja magából a bódító illatot, amelyek előtt emberek sírják el magukat, de A tizenharmadik boszorkányban is a nyári szünet felé közeledünk és szederindák közt futkosunk, a The Ice Queenben pedig a piros ruha játszik fontos szerepet a nyári forróságban.

Kicsit gyászos hangulattal indul a Los Angelesben játszódó Új örömök kertje, de a szereplők többször emlékeztetnek arra, hogy palántázás közben viseljük fejfedőt és kenjük magukat, mert nagyon tűz a nap.
Edith Wharton A szerelem nyarában egy szomorkás, de annál tanulságosabb történetet mutat be, és ahogy a címében is ott rejlik: nyáron. Hiszen melyik évszak mutathatná be jobban a fellángolást, a szenvedélyt?
Sarina Bowen Keserédes szexjelenetekkel tarkított regénye is nyáron kezdődik - igaz, aztán elhúzódik őszre, de addig is megismerjük egy farm életét, és megtudjuk, hogy Vermontban napnyugta után sokkal jobban lehűl a levegő, mint másutt.

Utoljára pedig egy rövidke regényt ajánlok, ami nem más mint Maigret és a víg kompánia, amely bemutatja azt az életet, amikor a városi emberek csapatostul vonulnak le egy tavi nyaralóhoz, ahol ihatnak, táncolhatnak, evezhetnek és embereket ölhetnek. Krimi, úgyhogy ezen ne akadjunk fenn. Maigret már olykor annyit iszik a kánikulában vagy az éppen esős Párizsban, hogy olykor aggódtam érte, de egyben csodáltam is elszántságát az ügy iránt.

Ti milyen könyveket szerettek olvasni a nyáron? Melyik az a könyv, amit kifejezetten nyáron jó olvasni?