Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny

Erre a cuki ifjúsági horrorra idén csaptam le, de szerintem a borítója már régebben is feltűnt. Általánosságban nagyon elvétve olvasok a Könyvmolyképzőtől, ráadásul a különböző színű pöttyök is összezavarnak. Párat tudok - arany, vörös -, sejtem, mire számíthatok, azonban a Bíbor pöttyössel úgy voltam, hogy az inkább gyerekeknek szól. Ez valóban így van, a könyv hátulján fel is tüntetik, hogy 12 éves kortól ajánlják. Általában az ilyen eltántorít, tekintve hogy közelebb vagyok a 30-hoz és kisgyerek sincs, aki miatt "előolvasnám" vagy akivel együtt olvasnám. Azonban ez a kis könyv ezzel az ínycsiklandóan borzongató borítójával teljesen levett a lábamról. Igazából azt se tudtam, miről szól, egyből kellett. Valamiért azt hittem, Szerafina egy szellemkislány, ezt is terveztem az e havi "szellemes" tematikánk miatt - azonban valamit nagyon elnéztem, mert bár van egy hatalmas udvarház és egy köpenyes férfi, aki gyerekeket tüntet el, szellem egy se.

Tetszett a történetben, hogy 1899-ben játszódik Észak-Karolina hegyvidékes részén. Mint az író köszönetnyilvánításából kiderült, a Biltmore-birtok (az események helyszíne) valóban létezik és hatalmas. Nem csoda, hogy megihlette Beattyt. Szerafina egy kicsit furcsa 12 éves kislány, aki az apukájával él az alagsorban és esténként patkányokra vadászik, mivel ő a Fő Patkányfogó. Sosem láthatják meg, nem mehet ki a szomszédos erdőbe - nincsenek barátai, se mamája. Szerafina egy nagyon talpraesett, ám elég magányos kislány, az író pedig szerintem egész jó példát mutat vele. Fejlődéstörténetként is tekinthető ez a kis regény.

Egyik éjjel Szerafina meghall egy furcsa hangot - mint kiderül, egy férfi üldöz egy kislányt. Főszereplőnk ennek lesz tanúja és ez indítja el a cselekményt.

Kép forrása

Direkt októberre, Halloween környékére terveztem be ezt a kis meseregényt, mivel horrorosnak tűnt. Valóban az, hiszen ott a hatalmas udvarház, a félelmetes erdő és annak a teremtényei, na meg maga a Fekete Köpenyes Férfi, aki eltünteti a gyerekeket. Ráadásul akad a regényben pár erőszakos jelenet is. Például már az első fejezetben Szerafina patkányokat hajigál. Ezek kicsit megleptek, gyerekkönyv esetében kicsit soknak éreztem. El is tudom képzelni, hogy egyeseket ez tántorít el az olvasástól, vagy akár a történet közepe tájékán megjelenő puma. Ott is pislogtam egy párat.

Meghökkentő a regény vége is, szerintem ez is sokaknál vízválasztó lehet. Bevallom, nem teljesen azt kaptam, amire vártam, hiszen bár volt némi nyomozás és kaland, mégsem mozdultunk ki nagyon, de nem is jártuk be annyira a kastélyt, a gonosszal való csata is gyengécske volt. Mindezek ellenére biztosan elolvasom a folytatásokat is, mert nagyon aranyos, borzongató és kedves üzenete van.