Szerző: Susan Wiggs
Cím: Aranyló nyár (Summer at Willow Lake)
Sorozat: Tóparti történetek 1. (Lakeshore Chronicles 1.)
Megjelent részek: 11
Zsáner: Romantikus
Megjelent: 2009 (eredetileg 2006)
Kiadó: Harlequin Magyarország
Oldalszám: 448
Molyos értékelés: 81%
Goodreads értékelés: 3.96/5
Fülszöveg:
Keserédes időutazás vára Bellamy család tagjaira, akik azért gyűlnek össze a lélegzetelállító szépségű üdülőtelepen, Camp Kiogán, hogy megünnepeljék a nagyszülők ötvenedik házassági évfordulóját.
Az unokák közül Olivia vállalja a nem kis feladatot, hogy lakhatóvá varázsolja az egykori ifjúsági tábort. Megbízást ad Avalon egyetlen építési vállalkozójának, Connor Davisnek, és a meghitt közelségtől újra fellángol köztük a kamaszkori vonzalom. A lány réges-régi fényképet pillant meg a helyi sütödében, amelytől az egész család élete alapvetően megváltozik. Amikor nyár végén bevonják a tábor zászlaját, mindenki őszintébb, boldogabb jövő ígéretével térhet haza…
Az írónőtől még 2017-ben olvastam az Asztal öt személyre című könyvét. Kifejezetten egy csöpögős romantikust kerestem a könyvtárban, és a Harlequin kiadó könyve jónak tűnt erre a célra. Nem is kellett csalódnom, sőt meg is lepett, mivel inkább volt az családregény, mint romantikus.
Ugyanabban az évben három másik könyvet is megvettem másodkézből az írónőtől. Sajnos később jöttem rá, hogy bár mind a három a Tóparti történetek sorozat része, nem sikerült a sorrendet tartanom. Az első, második és negyedik rész lett így meg, de annyi baj legyen. Szerencsére ezek a kötetek nem szorosan függnek össze. Az első rész bemutatja a fontosabb szereplőket, a viszonyokat, majd minden könyvben mással foglalkozik.
Azért ajánlom ezt a könyvet, mert könnyed, kedves, romantikus, kikapcsolódásra tökéletes. Ráadásul egy kempingben játszódik a java része, és még ha nem is annyira veszünk el a felújítási munkálatokban, az írónő nagyon megragadja a hely hangulatát. Ahogy olvastam, én is éreztem a hatalmas fenyőfák ágai közt áttörő napfény erejét, folyamatosan hallottam az erdei állatok morajlását, éreztem, ahogyan a bakancsom talpába beleakad a kavics, izzadtam a hőségtől; egyszerűen ott voltam, átéltem. Ráadásul pont másnap mentem egy kétnapos kirándulásra, így csak még összetettebb lett az élmény.
Nincs a történetben semmi pláne, nyilván nem egy szépirodalmi darab, de aki szereti a családregénybe ültetett romantikát, a nem túl mélyen, de hitelesen ábrázolt érzelmeket, a kemping hangulatot, a sok-sok-részes sorozatokat, az a regény elolvasása után azt érezheti, hogy egy új család tagja lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése