Georges Simenon: Maigret csapdát állít

Valóban hagyománnyá válik az évi három darab Simenon könyv. Ennyit olvastam (eddig) idén, tavaly és 2017-ben is. Kell is ennyi egy évben, valahogy kívánom Maigret felügyelő szivarjának illatát, a hajszákat Párizs utcáin, szeretek beülni egy-egy kocsmába, ahol tanulmányozhatom a fickót, aki üldözünk. Simenont is az érdekli, ami engem: miért tette ezt? Nem a kirakós a lényeg, hanem a motiváció, az indíték, amely furcsábbnál furcsább lehet. Nem mindig a pénz hajtja az embert, hanem akár a megbecsülés hiánya vagy a versengés a szeretetért.

A Maigret csapdát állít a tizenhatodik Simenon kötetem. Nincs is más író, akitől ennyit olvastam volna.
A történet kezdetén egyből belecsapunk a közepébe, és itt jegyezzem meg, hogy még mindig bajom van a Simenon könyvek fülszövegeivel. Egyszerűen lelövik a poént. Szeretem a kiadót, de pont ezért többet nem fogom elolvasni a könyvek hátulját.

A regény kezdetén augusztus elején járunk, ami szinkronban volt a való élettel (szeretem az ilyet). Forróság lappang Párizs utcáin, tapadnak az ingek a felügyelőkre, kinyitni az ablakot felesleges, a sör meg csak úgy fogy. Maigret felügyelőnk egy sorozatgyilkos után nyomoz (bár ez, hogy sorozatgyilkos, így nincs kimondva), és véletlenül - na meg a média segítségével - csapdát állít. Az ötletet bár kapja is, azért mégiscsak Maigret az, aki ismét nyomoz.

Izgalmas volt ez a kis kötet, nem csalódtam. Simenon annyira szépen járja végig a miért kérdését, Maigret-t annyira foglalkoztatja az indíték, hogy mindent erre épít. Milyen lehetett a gyerekkora? Milyen a kapcsolata a nőkkel? Meghaladta a korát az író, legalábbis nekem ez a benyomásom, és sajnálom, hogy nem annyira híres idehaza (meg amúgy?), mint mondjuk Agatha Christie. 

A lezárás természetesen kielégítő és még némi csattanó is járul hozzá, Maigret-né pedig végre láthatja a férjét, ha már annyira hazatelefonál, hogy nem fog időben hazaérni. Remélem, nyaralni azért el tudtak menni :)