Júliusi összegzés

Az időjárás még mindig kesze-kusza, de örülök, hogy végre itt az igazi nyár, főleg mert szabadságon vagyok (végre!!). A július nem sikerült úgy, ahogy terveztem, de így is akadtak jó olvasmányaim. Azonban a blogot igencsak hanyagoltam, ami ellen tenni fogok.

Könyvek terén próbáltam magam tartani a nyári hangulathoz, lássuk, miket olvastam.

Könyvek

Elizabeth Strout: Amy és Isabelle - újraolvasás volt, igazán átadta a forró nyári hangulatot, azonban a könyv második felét nagyon untam, és nem volt rám akkora hatással, mint hat évvel ezelőtt. Nem hiszem, hogy több Strout könyvvel megpróbálkoznék.

Philip Pullman: Northern Lights - írtam erről, a filmsorozat érzelmileg jobban megkapott, a könyv kicsit unalmasabb volt, de mindenképpen elolvasom a folytatást.

Abbi Waxman: The Bookish Life of Nina Hill - imádtam ezt a könyvet, és bár nem igazán arról szólt, hogy Nina hogyan barátkozik össze a sosem ismert családjával, mégsem okozott csalódást. Nagyon kellemes fejlődéstörténet, remélem, kiadják magyarul is!

Agatha Christie: Tíz kicsi néger - a napokban jelentették be, hogy idehaza is más címmel fog megjelenni (Mert többen nincsenek) - egyébként mint utánanéztem, 1941-ben A láthatatlan hóhér címmel is megjelent -, és bár nekem még a mindenki által ismert címmel van meg a könyv, ez nem akadályozott meg abban, hogy újraolvassam. Jelentem, hogy így is nagyon izgalmas volt, és új aspektusból vizsgálhattam meg az eseményeket.

Sorozatok

Good Witch (6. évad) - nagyon vártam már, tetszik az optimizmusa, Cassie és a többi Merriwick nő intuíciója. Mivel a Grace-t játszó fiatal színésznő kiszállt, ezért jött egy új szereplő, Joy. Benne sem csalódtam, a Merriwick-Davonport átok szál pedig eleinte kicsit röhejesnek hatott, de azért a végére megtetszett.

The English Game - már régebben kiszúrtam magamnak a Netflix új sorozatát, amit a Downton Abbey készítője jegyez, és az első rész nagyon tetszett!

Snowpiercer - már eleve hülyeségnek tartottam az alapsztorit, de aztán utánanéztem, és megtudtam, hogy egyrészt ebből volt egy film is Chris Evans főszereplésével, és hogy képregény alapján készült. Sajnos másfél epizód után is hülyeségnek tartottam az egészet, ráadásul untam is, úgyhogy elköszöntünk egymástól.

Glee - ez a sorozat tinikorom egyik meghatározó élménye volt. Rengeteg zeneszámot, előadót innen ismertem meg, és erőt adott, hogy a középsulit jobban éljem meg. Azonban valahol az ötödik évadnál abbahagytam, mert már nagyon nem hasonlított a kezdeti epizódokhoz. Azóta sajnos három főszereplő is elhunyt, ha pedig az egyes színészek körülményeit nézzük, akkor csak még lelombozóbb az egész. Át kellett mindezen lendülnöm az újrakezdés alatt, de most már ugyanannyira tetszik, mint tizenegy évvel ezelőtt.

Hallmarkos filmek

Crossword Myteries - hallmarkos krimiket nem nagyon szoktam nézni, de ennek az első része is tetszett. A második és harmadik is jó volt, izgalmasak a kis feladványok, és a két főszereplő is cuki.

From Friend to Fiance - ez hatalmas nagy kedvenc lett! Kellemes csalódás volt, a főszereplő csajszi pedig igazán frissítően hat (nagyon hasonlít egyébként Rachel Bilsonra, és maga a karaktere is hozta a Hart of Dixie-ből megismert Zoét), ráadásul a film tele volt humorral, kis kalandokkal, mozgalmas volt az egész és hihető.

Love Unleashed - ez nem annyira jött be, pedig tele volt kutyákkal. Talán az is hozzájárult a "meh" érzéshez, hogy egyrészt az összes színész úgy fogta a kutyát, meg viselkedett a kutyák közt, mint aki félti a sminkjét (nyilván ez volt a helyzet, de aki imádja a kutyákat, az akkor sem inkább a pasit nézi, miközben az édes kölyökkutya ásít egyet), illetve a főszereplő csaj mindegyik filmjében annyira túlcsinosított (haj, köröm, nagy szempillák), hogy már nem hiteles, a főszereplő pasi pedig nem tud színészkedni, szörnyű.

My One and Only - ahhoz képest, hogy a sztorija olyan volt, amit már láttam hallmarkos filmben és nem a kedvencem (a főszereplőknek valahogy köze van egy Nagy Ő műsorhoz), nagyon tetszett, főleg a főszereplő nő miatt, aki olyan, mint Jessica Biel és Sutton Foster keveréke.

Netflixes filmek

Eurovison Song Contest: The Story of Fire Saga - amikor még csak a hírét hallottam, illetve láttam pár képet belőle, elkönyveltem, hogy ez egy méretes baromság lesz - hogy jönnek pont az amerikaiak ahhoz, hogy egy európai versenyről filmet készítsenek, ráadásul úgy, hogy izlandinak adják ki magukat? Azonban ezen hamar túltettem magam. Nem is tudom, miért kezdtem bele a filmbe, de nagyon jól tettem, ugyanis amennyire szürreális, annyira bájos is. A végét egyenesen megkönnyeztem, a dalokat pedig azóta is hallgatom.

Liza, a rókatündér - pár éve, amikor karácsonykor betegen feküdtem idehaza, akkor adták ezt a tévében, és azóta is megnézem, ha megy. Imádom, az egyik legjobb magyar filmnek tartom - az a fajta mágikus realizmus, amivel tényleg le lehet venni a lábamról.

Love Wedding Repeat - fogalmam se volt, miről szól (annyit azért sejtettem, hogy egy esküvőről), de nyárinak tűnt, így belekezdtem. Nagyon jól tettem, mivel egyrészt tényleg adta a nyári érzést (tekintve hogy Olaszországban játszódik), illetve ez a fajta brit humor nagyon bejött. Emlékeztetett az Oscarra (a a pörgős klasszikus alatt sokat rohangálnak szereplőink, hogy mentsék a helyzetet), valamint a Richard Curtis filmek hangulatára. A vége felé van egy csavar, ami vagy bejön vagy nem - nekem bejött, de inkább ez is a bájával vett le a lábamról. A főszereplő pasi pedig egy az egyben a fiatalkori Hugh Grant.